'Dark Night Of My Soul'

Mivel "az első akadályon sikeresen túljutottam" a tegnap leírt módon, és szeretem az érdekes, mókás helyzeteket, elmentem a cég "próbanapjára", melyre "baráti üdvözlettel" írásban is meghívtak/lehetőséget adtak.
A megbeszélt időpont előtt 15 perccel hívtak, hogy számíthatnak-e a megjelenésemre. Mondtam, hogy ha én mondok valamit, akkor az úgy van, ott leszek.
Beállítok 45-re, amikorra kellett. A titkárnő fogadott, betessékelt abba a helyiségbe, ahol előző nap egy órán át vártam, mondván "addig várjon itt!". Kérdeztem, meddig? "Háromnegyedre hívtuk, még nincs annyi." "Annyi MÁR nincs, ugyanis 46 van!" Erre (kapaszkodtok?): "nálam még nincs 46!"
Vártam 15 percet, egyedül egy sufniban, majd kimentem, hogy "Esetleg valami hír?".
"A főnökasszony tárgyal."
Elkértem az előző nap kitöltött adatlapomat, nagy fölényesen ideadta, majd elköszöntem, szintén fölényesen elbúcsúzott.
Egy titkárnő!!!
Nem mondom, hogy a Ranger Hungary (semmi köze a gépjárműves céghez!) valamennyi irodája ilyen, de amelyikben én jártam, abban az etikettet, tiszteletet hírből sem ismerő a légkör, élen a tufa titkárnővel.
Kerülendő!

... hogy elmentem egy állásinterjúra. Rettenet komolytalan volt, messze a leggyengébb azok közül, melyeken eddig részt vettem.
Egy órán át várakoztattak (!!!) ("vezetőségi értekezlet van"), majd elnézést nem kérve egy kipakolt mellű kosztümös smink-cicmic elhadarta, hogy milyen értékesítésről van szó (a hirdetésben persze nem ez állt). Kb. három perc volt az egész, SEMMI személyemet érintő.
A legnevetségesebb (noha nem vagyok anyagias) az volt, amikor várta, hogy az "akinek annyi elég, az napi 5.000Ft-ot kereshet ennyi és ennyi munkával" mondata hasson.
Hatott. "Napi 5000Ft az havi bruttó 100.000, ami köszönő viszonyban sincs a "kiemelt bérezéssel", melyet a hirdetésben említettek."
     Nem irigylem azokat, akik rá vannak szorulva, hogy mielőbb munkát találjanak (az ország ezen részében), mert sok ilyen cég lehet (mindenki csak eladni akar), ahol szemrebbenés nélkül elvárják, hogy eladja magát az ember, mégpedig szinte ingyen és dalolva.
"Prostituált ez a város" (is) - https://www.youtube.com/watch?v=M-NMRv6LA4U

"Ahány ember él ma, mind mögött harminc szellem sorakozik; ez az élők és a holtak számaránya. Az idők hajnala óta nagyjából-egészéből százmilliárd ember taposta a Föld nevű bolygót.
Érdekes szám ez, mert különös véletlen folytán nagyjából százmilliárd a mi helyi világmindenségünk, a Tejút csillagainak száma is. Így hát ahány ember csak élt, a világmindenségben s Tejútrendszerben mindnek ragyog egy-egy csillaga.
E csillagok mindegyike nap, s nem egy közülük fényesebben, dicsőbben tündököl, mint az a szomszédos kis csillag, amit mi Napnak nevezünk. És bolygója is soknak, talán mindegyiknek van közülük. Szinte biztos tehát, hogy az égen az emberfaj minden egyes tagjának, még a legelső majomembereknek is jut egy-egy saját - világnyi nagyságú - menny vagy pokol.
Hogy e lehetséges mennyek vagy poklok közül hányat és milyen lények népesítenek be, még csak nem is sejtjük; még a legközelebbi is milliószor távolabb van, mint a Mars vagy a Vénusz...

... De el ne felejtsük: ez kitalált történet. Az igazság, mint mindig, sokkal furcsább lesz."
/Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick előszava a 2001. Űrodisszeiahoz/

A leginkább pénzmosodaként funkcionáló Diósgyőr focicsapatának "tulajdonosa" lépett egy merészet és Kovács "ne sírj!" Zoltánt, volt újpesti focistát majd sportigazgatót tette meg a miskolci csapat sportigazgatójának.
A legutóbb elért bajoki 10. helyet nehéz lenne a pályán alulmúlni, de ha Kovács "szakértőnek" is a pénzt adó emberhez hasonló a "humora", akkor amint lehet megteszi Lipcseit vezetőedzőnek.
Persze, a szurkolók és a jóérzésű városlakók arcul köpésének is van határa. Van, aki hangot is adott ennek a stadion oldalán:

A képek forrása: boon.hu

Korzikán indult az idei (századik!!) Tour De France. Már az is gyönyörű volt, de ott már jártam, ezért csak az emlékeket ébresztette. A tegnapi befutó helyszíne már északon volt, egy olyan környéken, hogy...

     Úgy ébredtem, hogy legszívesebben be sem kapcsolnám a telefont. Délig így is tettem. SEMMI kedvem nem volt emberekkel beszélni.
Nem szeretem a névnapomat. Egészen jól leszoktattam mindenkit arról, hogy foglalkozzanak ilyenkor velem. Így ha csörög a telefon, az is zavar, viszont tudat alatt az is, ha csendes lenne egész nap. Jól nem tud alakulni az a nap.
Gondoltam, elébe megyek a hangulatom ingadozásának, és megvettem az éppen aznap (!!) megjelent Auróra CD-t (Metal Hammer melléklet, 990Ft), mondván, ha valami feldob, akkor az csak ez lehet. Nagyon régen nem hallgattam Aurórát.
     Első szám. Hümmögök, hogy szépen belassultak, de legalább az ÉRZÉS ott van, legalább a szövegben és a szólóban, és hogy Vigi hangját még mindig nem sikerül tökéletesre belőni stúdióban. Ráadásul Galacs (ÓRIÁSI fazon!!! Csak most eszméltem rá, hogy karakter:)fejlődésemhez mennyire hozzájárult, hiszen Ő aztán nem adott divatra, kinézetre, csak tette, amit a szíve diktál. Míg élek előttem lesz a mackós mozgása) sincs már a bandában...
     Aztán második szám. Stílusidegen kezdés, majd végigbólogattam. Egyből felébresztette bennem az Auróra koncerteken pogózó tinit.
Ráaadásul a refrén TÖKÉLETESEN az aznapi hangulatomról szól:
"Nincs térerő,
Ne hívjon senki, nincs mit modanom"
Innen kezdve (hogy először SZÍVEN csaptak egy dallammal) megvett az album kilóra. A gyorsabb számok tetszenek - de nagyon - (kivéve a címadót), de a többivel sincs bajom.
Egy héttel később azon kaptam magam, amit szintén nem csináltam évek óta: elalvás előtt ezt a lemezt hallgattam fülhallgatóval a sötétben.
Közben mosolygok és BOLDOG VAGYOK!!!
Csupán attól, hogy Vigi gitározását hallgatom. Sallangmentes, őszinte, direkt - teljesen az én világom, stílusom, ízlésem.
A trombita annyira későn (5. dal) bukkan fel, hogy addigra már el is felejtettem, hogy lesz, így azonnal hatott az is. A dobok is rendesen meg vannak ütve, ez is feltűnt a fülesben.

Jó, hogy előjöttek az emlékek. Belegondoltam, hogy mi lett velem az Auroraval való első találkozásom (kb. 1988-'90) óta. Az Ifiház lépcsőjén Vigiékkel söröző tini én tetszik a mai eszemnek is, és szerintem az akkori énem is ilyesmi jövőt tervezett magamnak.

Az emberek alapjaikban nem változnak.
Köszi, Vigi, hogy Te és a zenéd sem!

Úgy is mondhatnám, hogy az Auróra számomra az egyenesség, az utca hírmondója (1:56-nál az az arc és az a mozdulat!!! :)):

Elbánt veled az érzelem,
nem segített az értelem.
Körbe-körbe egy tengelyen,
forogsz és nem fog meg semmi sem.

Ha jön a vihar és a falakat dönti szét,
ilyenkor mindenki elveszti azt a csöpp eszét.
Ha törnek az ágak, ne a fa alatt állj!
A villám ott könnyen eltalál.

           Van, aki még mindig arra vár,
           hogy a szívedre egyszer rátalál.
           A filmben, amit az Isten rendez,
           Te vagy az Eva Mendes.

A szíved keres,
amíg csak heves
reakcióba nem lép.
Hiába zártad a fiókba,
úgysem adja fel a reményt.

Addig dobog, amíg meghallgatod,
hogy a vér az nem hűlt ki még.
És, hogy az élet kerek,
hogyha másnak is helyet hagysz magad mellett még.

/Intim Torna Illegál: Eva Mendes/

Eva Mendes

Azt szeretem az Anthrax-ben, hogy nem veszik magukat komolyan. A zenét viszont nagyon:

 Itt az "eredeti". A The Sex Pistols szimfonikusokkal! Zseniális. Az pláne, hogy a gitáros énekli és simán van olyan hangja, mint az eredeti "énekesnek"! :) :

Endless Pain (1985.): Hú-ha! :) Azt nem mondom, hogy végtelen fájdalom, de igazi ősi, kapkodós thrash metal, a trióban játszott fajtából.
Érdekessége - azon kívül, hogy Mille (ének/gitás) és Ventor is 18-19 évesek voltak a megjelenésekor (!!) (és vélhetően Rob Fioretti is az a korosztály) -, hogy Mille csak a páros számú dalokat énekli, a páratlanokat Ventor (a dobos!!!) kiabálta lemezre. Nincs minőségi különbség a két hang között :), nekem Ventoré még jobban is tetszik. Ő hörgősebb, Mille bénább, black metalos károgásszerű hangon nyomja.
Van húzása, érdekes album - de mai füllel nem jó lemez.
A Flag Of Hate és a Tormentor a mai napig koncertjeik része. (Ne vegye el a kedvét senkinek a többi lemeztől, az ismertetők elolvasásától ez a dal, mert nagyokat váltottak, változtak az idők folyamán!)
5,3 pont

Pleasure to Kill (1986.): A hangulatos, tercrokon (!?), NAGYON muzikális intro (Choir of the Damned) után elképesztő csépelés veszi kezdetét. Jobb a hangzása, mint az első albumnak, kidolgozattabb is, de a fel-felbukkanbó zeneiség helyett inkább a sodrás, a sebesség jellemzi.
Ventor már csak három dalban énekel, ezek közül a Riot Of Violence az első olyan Kreator szerzemény (időrendben), melynek felépítése, szerkezete van, és érdekes (,jó) megoldásokat is tartalmaz. Az utána jövő The Pestilence állat riffel és dobolással indít, és majdnem 7 perces.
Kemény, kíméletlen lemez, tekerős szólókkal. Körvonalazódik rajta a kezdeti stílusuk, hangzásuk, amely hírnevet hozott nekik. Nem az ilyen alkotásaikat szeretem.
Kevés rajta az igazán jó pillanat, de van stílusa, lendülete.
5,7 pont

Terrible Certainty (1987.): Három év, három album. Ez az első, melyen már négyesben játszanak. Jörg "Tritze" Trzebiatowski az új tag. Ventor már csak egy dalban énekel, Mille "éneklése" viszont itt vette fel a sokáig klasszikus jegyként viselt acsarkodó ugatást.
Igazi, kiforrott Kreator. A tempó a kezdetektől adott volt, itt már a hangzás is megvan.
A címadó zseniális dobritmussal indít, majd bejön a basszus és a gitárok is, ugyanarra a riffre. A dal utolsó harmadában megismétlik ezt a jó kis ötletet.
A Toxic Trace-ben a kiállás is rendben van a közepén és a One Of Us is remek riffelgetéssel indul, és 1-2 kiállás, dallam-kísérlet hallható ugyan még a lemezen az említetteken kívül, de zeneinek nem nevezném őket - a záró Behind The Mirror introját leszámítva.
Egy egyéniséggel rendelkező zenekar vérbeli, klasszikus európai thrash metal albuma. A stílusnak megfelelő doboláson kívül másra nem igazán tudom felhívni a figyelmet róla.
Haladtak, fejlődtek, de nem az én ízlésem irányába. A szólók pl. még mindig csak üres tekerések és a klisés csépelésből is túl sok.
5,6 pont

Lesz jobb. Hamarosan.
(Az aláhúzott dalcímekre kattintva megnézhető/-hallgatható az adott szerzemény.)

Olykor túl sok is.

"Két évvel ezelőtt, amikor elgondolkoztunk, milyen színházat szeretnénk Miskolcon, én olyat szerettem volna...."

Mondta (a színház igazgatója? a főrendező? egy színész? nem, hanem) az országunkba szakadt (ideiglenesen (??) itt tartózkodó) polgármesterünk. Civilben orvos. Aztán kirúgta a vezetést, és idegeneket hozott ide.
Itt tartunk.

Sok dolgon el kellene gondolkodnia, a színházzal kapcsolatban nem kellett volna.

"Kérdeztem a feleségem, hogy színlelte-e tegnap, de azt mondta, nem - tényleg aludt."

Azt szeretem az Anthrax-ben, hogy nem veszik magukat komolyan. A zenét viszont nagyon:

Itt az eredeti is :) : https://www.youtube.com/watch?v=tqC3BjIyq_0

Könnyed - már amennyire a téma engedi -, sztorizós, mesélős könyv Szabó Győzőről, Szabó Győzőtől a fiatalon drogossá lett színész drogos korszakáról, aki állítása szerint leszokott a heroinról.
Gördülékeny. Olvastatja magát. Úgy szövi egyik történetet, egyik gondolatmenetet a másikba, hogy mégis megmarad a vezér szál, a valahonnan valahová eljutás érzése.
Amit hiányolok, az a tanulság, a mélység (bár a szemléletes belövés leírás(ok) nagyon ott van(nak)!). Az egész így csak egy "jó sztori", egy olvasmányos történet, melyből a jól tudott tények köszönnek ránk: ma (is) Magyarországon (is) bármilyen drogot be lehet szerezni, és csak az nem él velük, aki nem akar.
Hogy a rendőrség mit (nem) csinál a tárgykörben, az is elgondolkodtató.
"A drog rossz, értem?", de erről alig szól a könyv, ezt úgy kell kikövetkeztetni, belelátni az írásba.
Dr. Csernus Imre be( és meg)jegyzései tesznek hozzá a tartalomhoz. Számomra Győző felesége a legnagyobb talány az egészben.
Nikki Sixx könyve nálam verhetetlen a témában, de két délutánt Győző alkotása is megért.

"I called home and checked my answering machine. I had two calls. One was a wrong number and one was some girl (don't know who) saying, Hey Nikki, fuck off.

That pretty much sums up my life back home."
/Nikki Sixx/

... a tegnapi zúzdáért (mimózáknak -:-).
Legalább ennyire szép hétvégét kívánok mindenkinek:

Hinnétek, hogy ez ugyanaz a banda (ének!, gitár!), mint a tegnapi, ÉS UGYANAZ A DOBOS?!!!

"Why must we cry to feel alive?"

Eszméletlen!!

Az egyik kedvenc dobosom. Főleg a lábmunkáját és a ritmusképleteit csodálom (bár túl sokszor követi a gitárt (védjegye?) mint itt is), de amit ebben a dalban kézzel leművel...
Már az első 8 másodpercben is azt üti kézzel, amit általában lábbal szokott :) (és fordítva), de 2:27-től 20 másodpercen keresztül...
Talán még ebben a minőségben is átjön, mit tud.
Szégyen, hogy ki kellett lépnie (belső(?) kényszer) a Fear Factory-ből. (Mellesleg: a felvételen az a Christian Olde Wolbers gitározik (egyedül), aki a Fear F-ban sokáig basszusozott, majd az utolsó két ottani lemezére átváltott "rendes" gitárra. Az sem kis zenei mutatvány ezen a szinten.)
Annak idején megkaptam ezt a lemezt, csalódtam benne, írtam róla, aztán el is felejtettem. Most elővettem, és úgy kaptam fel a fejem az említett dobolásra, hogy majdnem meghúztam a nyakam. :)

u.i.: Idén Fear Factory pólóban voltam a Dobos Gálán, hogy hangsúlyozzam a sok jazzes pirickálónak, hogy a lábmunka nagyon fontos. :)

"Olyannyira egyéni lett a Kreator zenéje, hogy már magukra sem hasonlítanak!"

A magyar Metal Hammer összeszedte a Kreator lemezkritikái( jelentős részé)t, ott olvastam ezt a mondatot.
A Kreator mostanra (az elmúlt 10-15 évben) nagyon előkelő helyre emelkedett a kedvenc bandáim listáján. Már itt is mutattam be nem is egy lemezüket.
Változatos, tartalmas életművük van, ráadásul termékenyek is - ilyen névvel ez alap! :)
Kedvet kaptam az összes albumuk meghallgatásához - annál is inkább, mert a kezdeti ('90 előttiek) lemezeiket max. egyszer hallottam, és rendszeresen csak kb. nyolcat pörgetek/pörgettem a 14-ből.
Szóval, keménységre felkészülni, nyitottságot edzeni! Kíváncsi vagyok, mikorra érek a végére.

... a legjobb Wagner tétel!"
Hanem ez:

És komolyzenében nem is találtam eddig ízlésemnek jobban megfelelőt.

(u.i.: ex-edző bőszítés: nem az a kimondott Négy évszak :) Komolyabban: a "refrén" :) simán játszható gitáron. Éppen az én sebességem :), és nagy hangközöket sem ugrál.. Csak ajánlani tudom pengetésre.)

The world we live in tears apart the only thing we have.
                                              /Arkaea (Jon Howard)/

A világ, melyben élünk széttépi az egyetlen dolgot, amink van.
                       /Arkaea - Gone Tomorrow, dalszöveg részlet/

Bicajozni is jó volt, a táj sem volt csúnya, sok szocreál épületet/gyárat láttunk és a hétvége elment volna sörkóstoló túrának is, annyifélét ittam, de az egészben az a fél óra volt a legjobb, amikor egyedül ücsörögtem a pizzéria teraszán és bambultam a felhőket.
Nem kell mindig aktívkodni.
Telgárt - mennyire skandinávnak (norvég?) hangzik. Pedig csak Garamfő szlovák neve.

A hétvégén tekertünk egy keveset (szumma 170km) Szlovákiában.