'Dark Night Of My Soul'

Egy alkotmánybírósági döntést követően volt egy olyan időszak, amikor azt hihettük, hogy hazánkban mától nem lesz tilos az önkényuralmi jelképek használata bármilyen céllal.
Aztán orvosolták a helyzetet, mely szerint az új (egypárti) Btk. életbelépéséig (július 1.) is kellene tiltani a témát, így hoztak gyorsan egy törvényt a tárgykörben.
(ezt a bejegyzést 2013. febr. 26-án írtam, az Ab. döntését követően, a kialakult helyzeten felháborodva, aztán egy hete javítottam) Az egykori német fizetőeszköz képét figyelemfelkeltés, nem pedig bármi más, immár ismét törvényt sértő cél vagy indittatás miatt pakolom ide.

... a United stadionja sem csúnya. (Alex rajzolt trófeáinak csak a fele fért a képre.)

"Krapu, mi lesz 3 ev mulva, ha Scholes es Giggs mar nyugdijba vonul?
Akkorra talan meg Ferguson is elmegy."
Egy kommentelő - Tib (ASG) - kérdése 2007.05.03. 15:39

2013 van ("HAT év múlva"). Négy fordulóval a vége előtt a Manchester United megnyerte huszadik (!!!) angol bajnoki címét. Scholes és Giggs is a csapat tagja, és Ferguson még mindig a "vezető-edző". Giggs annyira, hogy kezdő volt a bajnoki címet hozó meccsen, és 1 perc 20 másodperccel a kezdést követően (!) adott egy kihagyhatatlan passzt Van Persienek, majd a 33. percben is Ő passzolt a 3. gól előtt. Közben Rooney átadásából a holland lőtt egy olyat is, hogy "One of the greatest goals you'll see all season, and, in fact, any season."
Ez a csapat negyedik bajnoki címe Tibi kérdése óta.

Nem csak a stadionjuk király (mint szinte valamennyi a szigeten), de az edzőjüknek (manager) is van humora.
 - Már háromszor játszottak a United ellen, mindháromszor szoros meccset. Mi lehet a kulcs, hogy ma győzzenek és három pontot szerezzenek?
 - I can't tell you 'cause Alex is listening around the corner. (Nem mondhatom el Önnek, mert Alex itt fülel a kanyarban.)
                   /Samuel Allardyce, West Ham United/

Már az alaphelyzet is etikátlan: vesz az ember egy jegyet, melyre ráírja a közlekedési vállalat, hogy meddig érvényes. Miért?
 Aztán jön a kérdés. Jogilag a jegy egy szerződés, melyet azzal szentesítek, hogy megveszem. Egy szerződéshez azonban két fél kell, tehát ha én megveszem a jegyet és ott, azonnal áthúzom az érvényességet és javítom a dátumot 3013-ra, akkor elvileg addig lenne érvényes. Hogy az eladó (és az ellenőr) nem így gondolkodik? Hja, kérem, "pénztártól való távozás után...".
 A lényeg most jön! Mivel nem lyukasztom ki az egyetlen jegyemet, évente megyek érvényesre cserélni a lejáratot követően. Így tettem februárban is. A jegypénztáros pedig közölte, hogy - dacára az eredetileg rányomtatott dátumnak - "ez még érvényes. Addig, amíg díjemelés nem történik."
 Csak lestem!!! Hogy jogilag ez egy nulla, NONSZENSZ és simán megbüntethetnének egy ilyen "érvényes" jeggyel, az egy dolog, de az már nem gyengén bicska nyitogató, hogy az én 3013-ra átíró ötletemet a közlekedési vállalat egy hang nélkül meglépi, ráaadásul szóban, (nem is írásban (minden egyes jegyen (!!!), persze csak a másik szerződő fél beleegyezésével)).
Szóval, értem én, hogy 2013.02.28., de MEDDIG ÉRVÉNYES??

A menta.
Keressünk valakit, akinek van - örömmel fog adni belőle. Lehetőleg ősszel ültessük tövestől, félárnyékos helyre, majd a tél beállta előtt le is szedhetjük a növényt szárastól. Innen kezdve nincs is gondunk vele, hiszen gondozást gyakorlatilag nem igényel, csak szednünk kell róla, belőle, amikor teát szeretnénk készíteni belőle.
Évelő és terjed, de rendesen, tehát ajándékozzuk minden érdeklődőnek! :)
Frissen vagy szárítva forró vízzel leöntve kész a teája, de gondolom, ízesíteni is lehet vele olyan dolgokat, melyeket én ugyan nem sütök, főzök, de mentolos ízt kívánnak.

"Amikor ezt a dalt ítam, még Miskolc volt a második, magyarok által legsűrűbben lakott város. Mostanra ez London."
/Kardos-Horváth János/

Kis városkámban, ráadásul a belváros közepén megnyílt egy új hely, ahová végre lehet koncerteket szervezni. Szégyen, de évekig nem volt olyan, ahol egy jó klub-bulit meg lehetett volna nézni. A napokban Janó "nem koncert"ezett ott az ismert bölényfüves vodka támogatásával.
Fogott egy gitárt, kiült, és énekelt, beszélt. Sajnos csak kb. egy órán keresztül.
Jó volt ismét látni, de sokat levett az egész értékéből (a rövidsége), hogy a szavait gyakran elnyomta a közönség morajlása.
Így inkább amolyan kedvcsináló volt az ismét létező Kaukázushoz, mintsem egy szuper emlékezetes este. Pedig nem volt rossz.
Azt pedig, hogy a zenekar nem anyagi, hanem művészi megfontolásból állt ismét össze, nehéz - de nem lehetetlen - lesz számomra bizonyítaniuk.

Egy sci-fi 1956-ból. Ennek ellenére semmi régimódi vagy olyasmi nincs benne, amit jelenünkből megmosolyognánk. Ez már önmagában szép.
A történet is jó. Semmi különös nincs benne - megjelenik a Földünkön (fölötte) egy nálunk fejlettebb faj. Kb. ennyi a lényeg, ami anélkül elmondható, hogy lelőnék dolgokat. Az lepett meg, hogy a könyvben ezt követően a Föld, az emberiség (külső hatásra) egy olyan irányban indul el, amelyről éppen a hetekben, jóval a könyv olvasása előtt elmélkedtem valakivel. Az illető - az ember (rossz) természetéből adódóan - kizártnak tartotta, hogy valaha elindulunk-e az általam logikusnak tartott úton (azon, ahová a könyvben a másik faj hatására szinte azonnal eljutottak, és ahol szerintem tarthatnánk mára).
A vége érdekes, nekem nem igazán tetszik, de ez nem változtat azon a véleményemen, hogy ez egyértelműen egy nagyon jó mű. Csak ajánlani tudom.
A borító ne vegye el senki kedvét! (1990-es kiadás)

Avagy: Billy és a dobgép.
    Nem lehetett egyszerű összehozni. A dupla Mellon Collie and the Infinite Sadness (az a cím!!!) óriási siker lett; Jimmy Chamberlin csoda-dobos kilépett (a drogok miatt kirúgták?) és nem vettek be helyette senkit a lemezhez.
El is tűnt a rock, a dög a zenéből.
    Ehhez nagyon szerencsés a témaválasztás: a szerelem/párkapcsolat.
Nem minden dal telitalálat, de bőven vannak kiemelkedő tételei és egyben hallgatva (itt megtehető: www.youtube.com/watch?v=XUekVmpT70k) azt kell mondanom, hogy hibátlan.
Teljes az összhang a zene és a szöveg között, de utóbbiak ismerete nélkül is átélhető, érezhető a sok különböző hangulat, melyet végig összetart a nagy közös téma.

You make me real
Strong as I feel
You make me real

So far I still know who you are
but now I wonder who I was

What if what is isn't true

We must never be apart

...de szinte bármely dal bármely sorát idézhetném. Főleg, hogy nem mindenhol ennyire egyértelmű a téma kifejtése. Egyik kedvencem erre példa:

Lovely girl you're the murder in my world
dressing coffins for the souls I've left to die

Ez már Alex szövegét is veri. :)
    Billy egy zseni, rendkívül sokoldalú dalszerző.
Itt is sziporkázik. Az egész albumot szeretem, de néhány dala különösen megfog:
- a nyitány To Sheila a hajnal/alkonyat hangulatával (és a fél hanggal lehangolt gitárral, mely az első zenei   beszélgetésünket hozta ex-edzőmmel),
- a boldogan lendületes Perfect, (az Ava Adore klipjéről már volt szó itt, de ebben is van "1-2" ötlet),
- a TÖKÉLETES hangulat lefestés (zene+szöveg!!) Crestfallen,
- a legnagyobb kedvencem, a már címében is remek Appels + Oranjes (al-mák és gép futok a magyar forgítása? :),
- a gyönyörű a For Martha,
- és rögtön utána az egyszerű szépség tökéletes példája, a Blank Page.

    Személyesen is érint az album, hiszen életem első komolyabb külföldi útján, Stocholmban (MESESZÉP város) voltam, mikor megjelent. Ott, a fülesben (rádió) hallottam először az Ava Adore dalt, és le vagyok fotózva az óriási borító előtt is, mely egy lemezbolt kirakatában figyelt.
A 2013.03.29-ei itteni kép a CD borító belsejéből szedtem. Nem hétköznapi zenekari fotó!
Magyarországon hallottatok Pumpkinst rádióban??
Nyilván azt mondjátok, hogy nem túl ismert a zenekar, akkor miért lenne. Nos, ebből a lemezből több mint 4 millió példányt adtak el. Elődjéből pedig több mint 7 milliót. De az egy teljesen másik 10 pontos történet.

73 perc érzelem, művészet.
Kevés zenekart hallottam érzelmekről ennyire kifejezően zenélni, olyan sorokkal, melyek önmagukban, másoknál nyálas kliséknek hatnának.
Megjelent 1998-ban.

The Smashing Pumpkins: Adore

A Jégbüfé előtt
Talpig feketében
Dórácska áll
Egy fagylalttal kezében

Ki tudja mire vár
Ilyen nagy hidegben
A Jégbüfé előtt
Talpig feketében

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány

Képzeld el, hogy egy olyan
Egy ugyanolyan este van
A madárjós nevet
Kinevetem önmagam

Részt veszek most éppen
Egy végzetes vakáción
Itt minden megtörténhet
Ez egy komédia tragikum

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány

A Párizsi udvar zárva
Mert a Párizsi udvar szép
Azért széles a folyó
Mert nagyon hosszú a híd

Nagyon csendesek most az utcák
Csendesek nagyon a léptek
Valami semleges hajón utazni
Szeretnék nélküled és érted

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány

A hetes busz megáll
Valaki felszáll
Eper ízű a fagylalt
És szereti nagyon a lány
/Republic: Madárjós vakáción /

Nem akartam leírni, hogy a "nagyon szeret, nagyon szeret, nagyon szeretném azt Veled" sor(ok) a kedvenceim Cipőtől, azt tartom a legzseniálisabbnak Tőle, mert azért mégsem illik (?) ilyen sorokkal emlékezni egy elhunytra.
Ma viszont beesett, hogy van másik is (sok-sok van!, pl. a Madárjós vakáción):

"Amikor még fiatal voltam, nagyon fiatal voltam
Nagyon sokat futballoztam, egyszer még egy gólt is rúgtam"

Ezt idézni is szoktam (néhány évente, ha beleillik egy témába). Egyszer, sok-sok évvel az után, hogy előtte találkoztunk, valamire mondtam Totyának telefonban, hogy "nagyon sokat futballoztam", mire azonnal kérdezte, hogy "egyszer még egy gólt is rúgtál?". :)
Szeretem az élet ilyen apró (össze)villanásait.

"Amióta fiatal voltam, egyfolytában fiatal vagyok"

Ha eddig nem tűnt volna fel, szeretem az állandóságot, a megszokott dolgokat.
Ehhez képest előbb a pápa (nem a wehrmachtos, hanem II. János Pál), most (hétfőn) pedig Margaret Thatcher is elhunyt. 87 évesen.
Nagy-Britannia első női miniszterelnöke volt, potom 11 éven keresztül.
Nem gyenge korban: falklandi háború, Észak-Ír fennforgás, bányász sztrájk stb., stb.. Eddien kivül szerintem Ő az egyetlen, aki két Iron Maiden (maxi) lemezborítón is feltűnt. A korai években. Jelesen a másodikon (Sanctuary) és a harmadikon (Women In Uniform).
Mi lesz a következő? Barátságos Anglia-Argentina labdarúgó mérkőzés, Maradona kezdőrúgásával??
Nem szeretem a változást, de (he megélem), előbb-utóbb semmivé lesz minden, ami gyermekkoromban állandó volt.

.. egyszer csak olyan passzba kerülök, hogy veszek egy nagy levegőt, belevágok a sűrűjébe, és könnyedén, gördülékenyen megcsinálom, amivel addig csak kínlódtam volna.

Pangok. Nem csinálok semmit. Halogatok. Akadna tennivalóm és sok mindenben dönthetnék, léphetnék, de nem teszem. Fogalmam nincs, miért. És nem is érdekel. :) :(

Ismertem, persze. A minap hallottam egy film nyitó zenéjeként. Elgondolkodtam rajta, hogy mennyire egyszerű eszközöket használ, mégis jó, sőt, a mai napig jobb, mint sok mainstream zene. Szinte hajlamossá tett azt hinnem, hogy ennyire könnyű zenét írni. Persze, tehetséggel valóban nem lehet egy nagy szám. Gondolom. (A filmben sokkal jobban dübörgött a mély tartomány, mint ebben a videóban.)

Vannak riffek, melyek - gyakorlatilag ok nélkül - egy életre a kedvenceim már az első hallgatástól. Például ennek a dalnak a "refrén" alatti egyszerű gitár dallama. Amennyire egyszerű, akkorát üt. Nálam. Hogy Telecasteren játsszák, az csak hab a tortán. /Ex-edzőm: tuti, hogy kényszert érzel az eltolására :)), H-ról indul (mint a "Don't worry, baby" énekelt dallam, arra nagyon hasonlít a menete és hangjai is+E), többet nem segítek, ott van Matyi, ha nem megy. :)/
Érdekes, és nagyon foglalkoztat a téma, hogy kire milyen zene (hogyan) hat. Esély sincs valami egzakt okosságra - ez (is) tetszik a témában annyira.
És akkor Shirley-ről egy szót sem szóltam!! :)

(u.i.:most, hogy alaposabban figyelek, nem H-A, hanem A-H az első két hang a riffben. Az elsőt nem hallottam, mikor a bejegyzést írtam.)

Néha nem kis hülyeségeket találok a postaládámban.

A vágyhoz csak-csak, a villamoshoz semmi köze a darabnak.
Próbáltam nem előítélettel leülni a nézőtérre, de az első 5-10 percben azért ott motoszkált bennem, hogy idegen embereket nézek a megszokott színházban, hiba volt szétvernie hazánkba szakadt polgármesterünknek az előző társulatot.
Ez idővel elmúlt, átadta magát a darabnak.
Olyanról írok, amihez nem értek, és különösebben nem is érdekel. A színészetet ugyanis az emberi elme kínzásának, elfecsérlésének, a film korszakában teljesen feleslegesnek tartom.
Évadonként mégis beülök néhányszor, és általában (valamivel) gazdagabban állok fel a darabot követően.
Most nem így történt. Erről legkevésbé a rendezés vagy a színészek tehetnek. Egyszerűen a színművel van bajom. Lehet - sőt, biztos -, hogy 1947-ben Pulitzert kapott, de az én mércémet nem üti meg.
Persze, lehet, hogy alapból nem vagyok fogékony egy vidéki jómódú tanárnő anyagi és erkölcsi lecsúszására, melyre azok után derül fény, hogy az egyszerű körülmények és emberek között élő húgához költözik New Orleans-ba (ezzel kezdődik a darab), de ettől még hathatott volna.
Különösebb története az alaphelyzetből adódóan sincs, én mondnivalót sem fedeztem fel benne, a vége pedig...
NAGYON meggondolom, mikor megyek ismét színházba, és mit nézek meg.
http://krap.blog.hu/2010/04/19/egressy_zoltan_portugal

http://krap.blog.hu/2010/05/13/prah