HTML

'Dark Night Of My Soul'

Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek. Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.

Friss topikok

  • Krap: Ugyan, hova gondolsz? Az én intellektusommal!?? --;-) (2024.11.26. 11:00) Hogy kivel???
  • tizenkéthúr: Kedvenc idéztem a témában (nem szó szerint, és nem tudom kitől, de elhangzott): Kemény munkával si... (2024.09.12. 09:04) Csak a szöveg
  • stx: Megöregedtek a fiúk... A '80-as, '90-es évekbeli lelkesedés elmúlt. Az új albumon is elvétve talál... (2024.08.26. 19:35) Anagramma
  • tizenkéthúr: Csoda, hogy egy ilyen "bók" után nem zavartál el. :D Nekem is volt egyszer (max. kétszer) fekete h... (2024.08.07. 20:22) Norah Jones
  • tizenkéthúr: Stockholm. (2024.07.02. 17:34) Idei nyaralásunkról...

2020.11.27. 08:06 Krap

Lemezkritika (62.) - AC/DC, I have spoken

     Írhatnám, hogy Malcolm meghalt, hogy a többiek hogyan tértek vissza a bandába, hogy tökéletes a borító, hogy 12 darab 3-4 perces szerzeményből áll, hogy élményszámba menően (de valami nagyon) jól szól, de nem ez a lényeg, hanem, az hogy ez az album egyáltalán elkészült. Egy hang meghallgatása nélkül egyértelmű volt számomra, hogy ez egy remek lemez – különben ki sem adták volna.
((Ez a tizenhetedik albumuk, az előzőekből összesen 200 milliónál is többet adtak el. Ezzel a The Rolling Stones-zal (!!) és a Queen-nel vannak egy szinten, és olyan előadókat előznek meg (nem kevéssel), mint például: U2, Aerosmith, ABBA (!!!), Dylan, Bowie, Metallica, Bon Jovi. Elgondolkodtató.))
      Soha nem kísérleteztek különösebben, ez most sincs másképp - hozzák a kötelezőt, a megszokottat. Két dalra kitérek részletesen, melyek nálam az anyag csúcspontjai. A Through The Mist Of Time egy remek sláger, stadion-himnusz, a leheletnyi amerikás mellékíz miatt kissé „testidegen”, de ezzel együtt emlékezetes. A Witch’s Spell viszont tömény, 100% AC/DC. Faék egyszerűségűnek hangzik, az „énekrészekben” semmi érdekes, megjegyezhető nincs, viszont akkora (mi? dög, húzás, boogie, blues?) egyediség van a játszott témákban, hogy ezt hallva megértem (érzem), miért rajonganak annyian a zenekarért.
A teljes játékidőre igaz, hogy semmi cicomát, sallangot nem tartalmaz. Nem hallani mást, csak az öt embert, amint a hangszereiken játszanak.
Nem nekem készült – én meghallgatom 3-4-szer, mint a többi lemezüket és kész -,hanem annak a jó néhány millió rajongónak, akik azóta szeretik őket mióta csak először hallották a zenéjüket. Nekik ez a 41 perc egy hatalmas ajándék. Az én pontszámom éppen ezért lényegtelen.
      Úgy is az életmű erősebb felében van a helye, hogy a dalok nem túl emlékezetesek.

AC/DC: PWRϟUP (2020.) /Power Up/

acdc-pwrup.jpg

 

 

Through The Mists Of Time: https://www.youtube.com/watch?v=FpMVBqSWbsA

 

 Witch’s Spell: https://www.youtube.com/watch?v=a-bleGp2ADY

 

 

 

7/10 pont

Szólj hozzá!

Címkék: rock lemezismertető AC/DC


2015.02.26. 08:08 Krap

Lemezkritika (25.) - "Sz.S.E.-vel bajlódom, szóval semmi nehéz kérdés"

     Két egymástól zeneileg teljesen eltérő, más megközelítés szerint viszont teljesen rokon lemezt hallgattam a napokban. (Kellett, mert a munkahely...)
Mindkettő egy-egy "őskövület" aktuális, új (na, jó, lemaradtam, mondjuk, hogy legutóbbi), a többi előadóhoz képest rövid lemeze. Egyik sem tartalmaz meglepetést, mégis mindkettő jó, engem viszont csak mértékkel állítottak maguk mellé.
      Kezdem az AC/DC tizenhatodik lemezével, az elsővel, melyen nem játszik Malcolm (Young), aki a dalok megalkotásában még részt vett.
Phil Rudd dobos a lemezen még szerepel, de a turnét a nem gyenge balhéi miatt már nélküle kezdi az ötös.
     Hogy milyen az album? Olyan, mint sejthető. Pontosan. Vagyis, kicsit jobb. Az énekes nyávog, a dob kő egyszerű, a dalok pedig semmi újdonságot nem hordoznak - de így megy ez már vagy 40 (!!!) éve.
Ez is egy szellős, remekül szóló, jó lemez. A közhiedelemmel ellentétben a zenekarnak semmi köze a metalhoz, a 11 szerzemény nagy része egyértelműen a blues-hoz áll közel, abból ered, magán hordozva persze a kultikussá vált csapat (jellegzetes hangzását és) egyedi jegyeit.
Nekem leginkább Angus (1 hónap múlva 60 éves lesz!!) rövid, de ízes szólói tetszenek.
     Hogy mennyire nem foglalkoznak a trendekkel: eddig sem a 70 perces albumaikról voltak híresek, ez pedig az eddigi legrövidebb lemezük, a 35 percet sem éri el a játékidő. Megtehetik, ráadásul hiányérzet sincs a hallgatóban a végén.
     Az utolsó három dal számomra gyenge, de ezekkel együtt is azt mondom, hogy ez egy jó album.
Az lesz a sorsa, mint a zenekar általam hallott többi alkotásának, egyszer-kétszer figyelmesen meghallgatom, aztán háttérzene lesz belőle. Elismerem őket, nagyon szimpatikus, amit eddig letettek az asztalra, de nem az én zenémet játsszák.
Pontszámot nem illik írni egy ilyen csapat esetén, ugyanis belekötni nem lehet abba, amit és ahogyan csinálnak, pusztán az ízlés határozná meg. (Egyébként pedig: hetes. :)

AC/DC - Rock Or Bust (2014.)

acdc-front.jpg

 

 

A leginkább tetsző dal (katt a linkre, ha érdekel):
https://www.youtube.com/watch?v=aGrEYa159Go


 

 

 

 u.i.: (Sz.S.E. = Sz@rra Sem Emlékszem :)

Szólj hozzá!

Címkék: hard rock lemezismertető AC/DC


süti beállítások módosítása