Metro: Metro
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha erről vagy hasonló zenéről (pláne: lemezről) fogok itt írni, de az élet attól is szép, hogy kiszámíthatatlan.
A borító, a citrom(ízű)sárga korong-közép és a tasak, melynek az éle nincs gyárilag kiszélesítve, hogy oda is feliratot lehessen elhelyezni árulkodnak róla, hogy nem a közelmúltban készült.
1969-et írunk. Ez a zenekar ELSŐ, és egyetlen stúdióban felvett nagylemeze. Egy darabka könnyűzenei történelem.
Mondanom sem kell, hogy kaptam, nem pedig én vettem az idők folyamán. A legelső kiadása még mono volt, nekem a sztereo változat van meg.
Az első meglepetést az okozta, hogy álom jól szól. Fúvósok, üstdob, csembaló, vízfolyás, orgona, stb. minden valósághű és minőségi.
A dalok rövidek, de jól hangszereltek és zeneileg sokkal összetettebbek, mint vártam. A szövegekre mindez nem mondható el ("Felmásztam egy jó nagy fára, lejöjjek vagy ne jöjjek" vagy a szomszédtól segítséget kérő Elfogyott a só eléggé sekély mai füllel (is).), de azért még a vállalható kategóriában van a többség.
Az A oldalon a tipikus Zorán dal (nem ő, hanem Dusán és Schöck Ottó írta), a Szobrok a legjobb, a B oldal 5-öse, a Mária volt (Zorán-Dusán) pedig az egész album legkiemelkedőbb dala. Egy tízpontos dal. (Katt a címére a meghallgatáshoz!) Ott van a zenéjében, amiről szól. Óriási érzés van a nyitó (természetesen többször ismételt) ének dallamban.
A két oldal nyitó dala lehet még mindenki számára ismerős az én korosztályomból, az Ülök egy rózsaszínű kádban és a Citromízű banán. A Hazárdjáték hosszú és jó gitár- és szaxofonszólóval zárja az A oldalt.
A basszusgitár mellett több dalt is éneklő Frenreisz Károlyt fura hallani ilyen közegben, de fiatalság, bolondság.
Utánérzések is vannak a lemezen, de nem bántó számban és szinten, így összességében kellemes meglepetés.
Külön kiemelendő a hátsó borító, melyet Sajdik Ferenc ismert, szeretett stílusú karikaturista cseppet sem egyszerű rajza díszít.
6,5/10 pont
Qualiton, Made In Hungary, 1969.
