'Dark Night Of My Soul'

Nyilván szubjektív, ízléstől függő egy ilyen lista, de a Motörhead esetén még önmagammal is nehéz volt megegyeznem a legjobb három sorrendjében. Bármelyik lehetne első, mert van olyan tulajdonsága, amelyben jobb mint a másik kettő.

3. The Wörld Is Yours (2010.): Jó a hangulata, minőségi a kivitelezése. A szimpla, "fejes" borítók közül egyértelműen a legjobb. Mark DeVito készítette. A belső borítók közül is kifejezetten tetszik kettő (kisebb képek).

2. 1916 (1991.): Éppen a lényeg, a francia lobogó nincs rajta, de ezzel együtt egy komplett, kerek, tökéletes egész, tartalommal. A sisak mindent visz, teljesen új karaktert ad a fejnek. Craig Nelson alkotása.

1. Orgasmatron (1986.): Nálam ez a nyerő Motörhead borító. Sebesség, lendület, erő, célra törés, cicomamentesség – éppen, mint a zenéjük. Szinte hallja az ember a robajt, a dübörgést. Még a felirat is eltörpül, az album címe pedig nem is szerepel  borítón, csak a hátsón. A szokott hat helyett öt metszőfog és a duplázott szemfogak érdekesek, ezt leszámítva remek festmény. Nem volt kérdés, hogy ennek az albumnak LP-n kell szerepelnie a gyűjteményemben. Joe Petagno készítette.

6. Motörizer (2008.): Kifejezetten jó, nagyon tetszik. Letisztult, egyszerűségében is nívós, mondanivalója is van - a három zenész nemzetisége a zenekar "címerével" egy pajzson. Pepec. Mark De Vito alkotása.

5. Bomber (1979.): Az arányokkal nyilván baj van (nincs elegendő hely a testüknek a gépben), de a koncepció, a megvalósítás, a kidolgozottság teljesen rendben van. Adrian Chesterman készítette.

4. Another Perfect Day (1983.): Rendesen szét van csapva, ezzel együtt az egyik kedvenc borítóm a zenekartól. A felirat, az örvény, a cím. Úgy jó, ahogy van. Joe Petagno festménye.

Tulajdonképpen poénos, hogy ugyanarra épül csaknem minden Motörhead borító, de most, a jobbakhoz érkezvén belegondoltam, hogy az ugyan igaz, hogy a borítóik nagy része leginkább csak közepes, ha viszont megfordítjuk a kérdést, hogy hány zenekar tud 8-10 remek és/vagy ikonikus borítót felmutatni, akkor már egészen jó a Motörhead a szeren.

10. Ace Of Spades (1980.): Nagy klasszikus. Azt hihetnénk, hogy nincs rajta a zenekar védjegye, Snaggletooth, a koponya, de Philty kitűzőjén (felarróján?) ott van (és talán Lemmyén is), ez az LP borítóján jól látszik. Az egyszerűsége, koszossága miatt tökéletesen illik a zenekarhoz. A fotót Alan Ballard, a borítót Martin Poole készítette. Sokkal jobban tetszik az eredeti (felső kép), mint a tisztább, fényesebb 2005-ös design (alsó kép).

9. Motörhead (1977.): Abban igazuk volt később is, hogy nem kell agyonvariálni a borítókat - főleg, ha van egy ennyire eredeti és feltűnő védjegyed. Az első album borítója ettől patent: egyszerű, minden cicoma nélküli, hatásos. Joe Petagno, természetesen.

8. Sacrifice (1995.): Sok minden van rajta, jó az összkép is. A nyelvről és a torokról nincs véleményem... Joe Petagno alkotása.

7. Rock ’n’ Roll (1987.): A Sacrifice-nál újra elővett téma eredetije. Kevésbé részletgazdag, mégis jobban tetszik, mint az. Érdekesség, hogy az album címe csak a lemez hátsó borítóján – és élén - jelenik meg, valamint a nyolc metsző és a négy szemfog. Joe Petagno, le sem tagadhatná.

 Ma túllendülünk az életmű felén. Legközelebb már "a fejlődés megkérdőjelezhetetlen" lesz. 

14. Bad Magic (2015.): Az utolsó album borítója. Hoz egy átlagot. Ha kitüntetés vagy érdemérem akar lenni, akkor egészen jó. Mark DeVito készítette.

13. Overnight Sensation (1996.): Megtöri a koponyás monotonitást, éppen ezért szokatlan, kilóg a többi közül. Semmi különös nincs benne, de - bár Mikkey Dee nem teljesen hasonlít önmagára – elrontva sincs. Annamaria DiSanto és Shannon Crawford készítette.

12. Inferno (2004.): A Sacrifice ismételt elővétele lebutított változatban. A címet, a pusztítást jól szimbolizálja. Kb. ennyi pozitívumot tudok róla megemlíteni. Joe Petagno képe.

11. Iron Fist (1982.): Lényegi. Akkori keretek között teljesen jónak mondható. Martin Poole munkája.(?) (Fura, mert a védjegy fej kitalálása miatt Joe Petagno neve majdnem minden hátsó vagy belső borítón említésre kerül.)

Nem a borítói túlötleteléséről híres a zenekar. Az indokoltnál többször nem erőltették meg magukat, odavágták a fejet, és kész. Listám következő - nagy - szakaszában az ilyen művek dominálnak:

18. Bastards (1993.): A klasszikus, alap koncepció, de a kivitelezése lehetne jobb.Olcsón hozzájutottam egy bontatlan LP-hez tavaly. Abban a méretben sincs benne semmi különös. Joe Petagno (is) annyira utálta a March Ör Die borítóját (lehet, hogy nem Ő készítette.?!), hogy úgy döntött, megrajzolja rendesen. Elküldte a képet a rajongói klub vezetőjének, aki a magazin címlapjára tette. Lemmy amikor meglátta, azt mondta, legyen ez a borító, az album tervezett címe (Devils) pedig az eredetileg tervezett borítóval ment a kukába.

17. Overkill (1979.): Nagyon korai. Az akkori keretek között ennyit sikerült kihozni a témából. Joe Petagno műve.

16. Hammered (2002.): Nincs túlvariálva. Nem rossz, nem jó.

15. Kiss Of Death (2006.): A fegyvereket, lövedékeket értem, de a fej... Legalább ki akartak vele fejezni valamit.

 A CD füzet képei között van olyan, amely szerintem jobb, mint a fő borító. Például ez:

Szépen gyűlnek a zenekar albumai eredetiben, ez adott egy olyan vicces ötletet, hogy írok róluk, sorrendbe teszem őket. Azért vicces, mert gyakorlatilag valamennyi borítójuk ugyanolyan, és azért ötlet :), mert így legalább lesz egy sorozatom, melyet sikerül befejeznem – új albumuk ugyanis sajnos már nem lesz.
(Az On Parole-t – a zenekarhoz hasonlóan – én sem tekintem az életmű részének, ezért nem szerepel a listámon.)
Aztán, ahogyan belekezdtem, vakartam a fejem rendesen, hogy mi alapján különböztessem meg őket, de sikerült.
Kezdjük hát!
Két nagyon gyenge és két szimplán gyenge borító próbálja elvenni a kedveteket a továbbiaktól. Ezek:

22. helyezett: Snake Bite Love (1998.): Minden problémás. Az ötlet, a kivitelezés, a feliratok mérete és elhelyezése… Meglehetősen vállalhatatlan. Joe Petagno készítette. Ezek szerint ő is tud hibázni.

21. March ör Die (1992.): Rettenetesen rossz. Koponya lett a fejből, kb. ennyi lehet a koncepció. Nem túl bonyolult, viszont ronda. Szintén Joe Petagno munkája, amit nehezen tudok elhinni.

20. Aftershock (2013.): Vízfesték jellege van, de ettől még lehetne jó. Nem az. Az agyar vastagsága sem az igazi, de összességében sem tetszik. Terje Aspmo készítette.

19. We Are Motörhead (2000.): Tulajdonképpen nem rossz, de az alak feje nálam sokat ront az összképen. Érdekessége, hogy a fej profilból látható rajta. Joe Petagno festménye - nem is a kivitelezéssel van a gondom.