Kocsma koncert.
Egyrészt nagyon jó, mert azt jelzi, van (zenei) élet a városban, vannak helyek,
melyek szívügyüknek tekintik a(z élő) zenét, a színvonalas élő zenét, van lehetőségük
játszani a feltörekvő zenekaroknak; másrészt az Eclipse messze nem ezen a szinten
van (már).
Csapolt Zlaty Bazant, sok zenész a nézők között (négy ZENÉSZ és egy FRONTEMBER a
színpadon), tökéletes (hangos!!) hangerő, a helyhez képest jó hangzás.
Itt teszek egy kis kitérőt, mert a "kocsma" nem régen vett egy alap Yamaha dobszekót,
ami nem kis elkötelezettség tanúbizonysága. Ennyivel kevesebbet kell a fellépőknek
cipelniük. Azt nem tudom, a bazi Marshall ládák is a hely tulajdonát képezik-e, vagy
a zenekar hozta, de csengett a fülem reggel rendesen.
A nem ideális akusztikájú helyhez képest jól szólt az ötös. A ZSENI basszusgitár a
szokottnál előrébb, az Ibanez kissé halkabban, a dob kopogósan, de az összkép bőven
élvezhető volt.
Nem kedvencem a csapat zenéje (a honlapjukról letölthetők a lemezeik!!), túl komplex,
túl sűrű az én agyamnak, de hogy tudnak, az nem kérdéses. Lestem is nagyokat, gyakorlatilag folyamatosan.
Kedvenc szólamvezetőm az "új" dobos a csapatban, ezért tudtam a koncertről, sehol
nem láttam hírét, ehhez képest meglepett, milyen sokan voltunk.
Az is fura volt, hogy ott van egy rakat zenész, és egy negatív hangot sem hallottam a fellépőkre. Jó volt látni, hogy nem a nem létező hibákat keresték a nézők, hanem élvezték a koncertet, elismerték a csapat nyilvánvaló tudását.
5, 6 és 7 húros hangszereken játszottak.
A basszsugitár egyedül is elvitte volna a bulit, annyira tud a "srác". Káprázat.
(Olyan ujjrenddel, hogy ex-gitáredzőm is megkönnyezte volna!)
A legjobb az volt a játékában, hogy az egyszerűbb, "szimpla basszusgitáros feladatnak megfelelő", témák alatt indult be igazán, azt is legalább annyira szerette
játszani, mint a sűrűbb, sok keresztes :) hang hegyeket.
A két gitáros is zseniális - nagyon sok volt a "nyomogatós" (tapping?) technika a
játékukban (a basszusban is), de nem zavart -, de az anti frontember kinézetű
énekes produkciója tetszett még nagyon. Közvetlen, vicces, ironikus, a hangja pedig
a hörgéstől az üvöltésig - az éneken át - (fülre) könnyedén mozgott.
T-ra nagyon kíváncsi voltam, hogyan dobol "könnyűzenei" dobszerkón.
A lábdob nem kapott kellő megszólalást, pedig nagyon érdekelt volna (azért már
a koncert első harmadában lebukott, hallottam, hogy rendesen beletaposott a
duplázóba! :), kézzel viszont kemény (!), erős és (amennyire én ezt hallom) pontos
volt. Nem mondom, hogy felszabadultan és lazán ütötte ki a nem egyszerű dolgokat,
(a harmadik (!!) Eclipse koncertjén fura is lenne), de nem egyszer volt olyan
érzésem, hogy nem küzd a tempóval, ritmussal, hanem éppen ellenkezőleg, mintha
KIVÁRNA néhány századot (tizedet?) ((másodpercről beszélek)), hogy pontosan
üsse meg a cint.
Röviden: NAGYON kellemesen meglepett, csakúgy, mint a teljes zenekar.
/És nem azért írom, mert valószínűleg olvassa - simán "szétszedném", ha megérdemel-
né./
Progresszív rock a javából.
Mivel tudom, hogy legalább egy hard-core Eclipse rajongó :) olvassa ezeket a sorokat,
íme az este setlist-je (a Before The Rain tetszett talán leginkább. És az, hogy a Stonehands az általános sulim közelében található óriás szobrokról íródott):
u.i.: T. formában volt verbálisan is:
"A dobos az már nem közönség, még nem zenész."
Hogyan sikerült ilyen hamar betanulnia egy ilyen műsort, ehhez képest miért írnak három évig :) egy dalt: "A gitárosok lassan tanulnak."
Egy kisfiú nem döntötte még el, dobos vagy gitáros szeretne-e lenni:
"Dobolni két hét alatt megtanulsz, a gitár az hosszabb lesz." :)
