'Dark Night Of My Soul'

Mivel harmadik napja esik, "fagy" Prágában, válszolok néhány témára. A Pink-es reklám hangulatáról itt egy amatőr felvétel:

https://www.youtube.com/watch?v=lbbr7FPGN08

A hivatalos verziót most hirtelen nem találtam, de itt/ebben látni a kislányt, akiről írtam:

https://www.youtube.com/watch?v=orukqxeWmM0

A szövege nem arról szól, amit Herb belelátott. Szerintem.

A Barcelona megérdemelten verte a Manchestert. Szégyen, hogy csak 10 percig bírta őket nyomás alatt tartani a Manchester, az pedig külön ciki, hogy ez alatt a 10 perc alatt nem lőttek egyetlen gólt sem. A nagy hibát a Chelsea követte el, akik elszórakozták az elődöntőt és az egyetlen lövést, melyet a Barcelona engedett meg a kapujukra a visszavágón, beszedték az utolsó percek után.

Tetszik a fritz telefontársaság reklámjában az össznépi karaoke Pinkkel.
A 4-5 éves kis csajszi, ahogy nyomja, hogy 'I'm still a rock
star' - bájosan brit.
(Jut eszembe: tegnap láttam egy S. Gerrard interjút eredetiben.
Tetszett a hangképzése. Kegyetlenül zárt, de egészen jól érthető.)
Maga a dal (So What) - és a Funhouse album nagy része is - egy remek kis
szakítási, válási nóta, szöveg. Öt dal tetszik a tizennégyből (de azok
nagyon!), ami nem sok, de ha figyelembe vesszük a stílust, akkor
nem rossz.
Pink hangja jó, kellemes a hangfekvése. Az pláne tetszik, hogy az
említett reklámban a smink ellenére látszik a kora, és/vagy az, hogy
húzós időszak után van. Emberi.
       Felkértek egy webes zenei portál egyik szerzőjének.
Nem mondom, hogy rosszul esett.
Igyekszem hasznos tagja lenni annak a csapatnak is.
És most nyomás szurkolni kedvenceimnek (Scholes, Giggs, Rooney),
hogy megcsapják Dél-Amerika eddig meglehetősen szerencsés,
túlértékelt lavórvagányait!

Coelho bácsival az a fő gondom, hogy könyvről könyvre ugyanaz az alapötlet
és mondanivaló ismétlődik nála. Írt ugyan néhány (Kettő? Három?)
igazán remek regényt, de több műve a középes szintet is csak nehezen
üti meg. Ennél kisebb problémám, hogy stílusa kb. egy érettségiző
tinilányéhoz hasonlítható.
(Brazil, tehát nyálas. Ezt a Sepultura remélem, nem olvassa! :)
Ha a kettő összejön egy könyvben (a kb. ötször már olvasott "a szeretet
benned van, járd az utad..." mondanivaló és Batka manó kifejezőereje),
akkor - mint például a most olvasott mű befejeztekor - bizony rájövünk,
hogy néhány órát elfecséreltünk rövid életünkből.
Nem is rabolom az időtöket, hanem leírom, hogy ez a könyv lapos,
unalmas, ötlettelen, igénytelen - mint egy brazil szappanopera.
Attól azért nem vette el kedvem, hogy továbbra is foglalkoztasson
a 700km-es francia-spanyol zarándokút gyalogos megtételének gondolata.
A magyar kiadás 1993-as, 220Ft-ba került akkor. Nálunk nincs infláció.

Megőrülök!!! Az év jó híre (lenne) számomra, hogy Fear Factory koncert lesz Pesten, de...
Már én is nehezen tudom követni ezt a szappanoperát:
Adva volt egy királyság zenekar négy zenésszel, egyre királyabb albumokkal. Majd egy gyíkabb album után leálltak, miután az énekes előadta az "engem ez nem érdekel, de főleg a gitárosunk nem" és lelépett. Ez után néhány (1-2?) évvel összeállt a zenekar, a gitáros (Dino) nélkül. Nem gitárost vettek viszont be, hanem egy basszert és az addigi basszer (Christian Olde Wolbers) nemes egyszerűséggel átváltott gitárossá és szerzővé. Kiadtak két, az addigiaknál kissé dallamosabb, lágyabb, de szerintem legalább annyira zseniális lemezt. Ez a felállás zúzta le az arcomat a Szigeten is néhány éve. Aztán (nem találjátok ki!), ismét leálltak. Az énekes csinált más projecteket, majd Christian és a világbajnok dobos is létrehozott egy bandát. Most ismét lesz Fear Factory, de... Úgy kezdődtek az új hírek, hogy az énekes rájött, mikor ismét összefutott a gitárossal (Dino) rájött, hogy ők mekkora barátok... Énekes és gitáros tehát már van, maradt az új basszer is, tehát Christiannak nem maradt hely, hát kidobták, a legendásan jó dobossal együtt. Egy másik legendát, Gene Hoglan-t vették be, aki dobolt a Death-ben (!!!), Testament-ben, a Strapping Young Lad-ben (onnan jött a basszer annak idején), Opeth-ben is. Mivel én abszolút Christian "rajongó" vagyok, csak lesek, hogy most örüljek, hogy végre ismét látom élőben az egyik kedvenc zenekaromat, vagy hőbörögjek, hogy "ez most mi?"?
Maradjunk annyiban, hogy Christian és Raymond Herrera zenekarának (Arkaea) albumát jobban várom, mint az új Fear Factory lemezt.
Amíg ezt az irományt készítettem, mellettem Rúzsa Magdival készít interjút egy "kolléga". Nagyon szimpatikus(ak) a hölgy (megnyilvánulásai)!!!