'Dark Night Of My Soul'

Na, ha valamit nem olvastam eddig, az a japán regény. Eredeti japán verseskötetem és képregényem is van, de azokból egy hangot sem értek, mert az írásjelek (szépsége) miatt vettem meg őket.
Krimi, de olyan, ahol már az elején kiderül, hogy ki a gyilkos, a történet pedig gyakorlatilag arról szól, hogy sikerül-e a nyomokat és a gyanút elterelni.
Érdekes. Az eleje nem tetszett a sok párbeszéd miatt. Olyan volt, mintha egy drámát olvasnék, ráadásul eléggé szappanoperás stílusban. Aztán később javult a mesélés/beszéd arány, így összességében nem zavart a kezdet.
A történetet egy matektanár és egy fizika prof. teszi érdekessé, akik az egyetemről ismerik egymást. Nekik köszönhetően matematika-filozófiai (van ilyen kifejezés??) kérdések is felvetődnek. Kis betekintést - de sajnos tényleg nem sokat - nyerünk a japán mindennapokba és még kevesebbet a japán kultúrába. Nyilván a szerzőnek ez a természetes közege, de 1-2 dolog jobb megértésében nekem sokat segített, hogy odautazásom előtt olvastam könyvet az ottaniak gondolkodásmódjáról, viselkedési szabályaikról és azok hátteréről. A lezárásnál ez például nagy hasznomra volt, így többet értettem az adott szereplő(k) motivációjáról, amikor egy-egy dolgot tesznek.
Két esős nap alatt befaltam, kellemes kikapcsolódást nyújtott.
2005-ös. Itthon a Libri adta ki 2012-ben, de már ezresért is láttam a neten akciósan.

Már a beszédbe is bele lehet zúgni :) (norvég), de a DAL a lényeg, amit a hölgy énekel:

u.i.: tooth - a szó, amit talán nem érteni tisztán.

A szerzőtől először, a közelmúltban olvasott Nagy Károly nyomábanhoz képest ez a regény egyszerűbb. A cselekmény kevesebb szálon és kevesebb szereplővel fut, a történelmi vonal - hogy egy régi esemény, tárgy indít el a jelenben egy izgalmas cselekmény sorozatot - viszont megmaradt. Most egy amerikai (na-ná!) bírónő keveredik idős apja révén egy a nácik által (is) elrabolt műkincs utáni kutatásba, nyomozásba. Ahogy haladunk előre, fogynak a szereplők, ismerünk meg európai műgyűjtőket és módszereiket. És persze magánéleti, érzelmi szál is keveredik a lapokra.
Nem rossz, de ez a két könyv elég is volt Steve Berry munkásságából. Az visszatetsző, hogy itt is ott van Dan Brown ugyanazon elismerő mondata a borítón.

Már illatra is remek. Világos, talán túlzottan is.
Íze kellemes, lágy (mintha halvány citromos jelleget is éreznék az ízében), könnyed.
Minden tekintetben "éppen jó", de semmiben nem kiemelkedő.
Finom. Soha rosszabbat, de hosszú távon/nagyban nem innám. Ahhoz nem elég testes.
Az eredeti üvegért és a 6,6 dl-es kiszerelésért külön dicséret.
Olasz.
Alk. 4,6%
7/10 pont

VÉGRE játsszák élőben!!! Nagyon előkelő helyen van a kedvenc dalaim listáján. (Dob, basszus, hangulat, szöveg, a nyitó hangszer (!!:) és a film, melyhez készült!!)

"Don't look don't look" the shadows breathe
Whispering me away from you
"Don't wake at night to watch her sleep
You know that you will always lose
This trembling
Adored
Tousled bird mad girl..."
But every night I burn
But every night I call your name
Every night I burn
Every night I fall again

"Oh don't talk of love" the shadows purr
Murmuring me away from you
"Don't talk of worlds that never were
The end is all that's ever true
There's nothing you can ever say
Nothing you can ever do..."
Still (But?) every night I burn
Every night I scream your name
Every night I burn
Every night the dream's the same
Every night I burn
Waiting for my only friend
Every night I burn
Waiting for the world to end

"Just paint your face" the shadows smile
Slipping me away from you
"Oh it doesn't matter how you hide
Find you if we're wanting to
So slide back down and close your eyes
Sleep a while
You must be tired..."
But every night I burn
Every night I call your name
Every night I burn
Every night I fall again
Every night I burn
Scream the animal scream
Every night I burn
Dream the crow black dream

Dream the crow black dream... Dream the crow black dream... Dream the crow black dream

/The Cure: Burn, The Crow soundtrack/