'Dark Night Of My Soul'

(Nem gyengén van elegem a képek véletlenszerű, csak bizonyos megtekintő felület esetén fennálló elforgatásából!!!)

Tartalmilag, nyelvtanilag... Tolle, Tolnatej Zrt. (Nem tudom, miért fekve jelenik meg - ha úgy jelenik meg.)

Egy ismerős készítette tavaly Szlovéniában.

..., de egy Stephen King regény hátulján (Tortúra) találtam. Így van benne valami.

... hallgassatok zenét. (És kezdjetek basszusgitározni a hatására!) Avagy az egyik olyan dal a kevés (kb. 3 :) közül, melynek egészen jól el tudom játszani a szólóját:

Eléggé nihilben vagyok újabban. Semmi esemény sem kint, sem bent. A meghúzott (?) derekamat/gerincemet/hátizmomat (?) leszámítva, ami hetek óta boldogít. Igyekszem kissé felpörögni majd, hogy ne ritkuljanak a bejegyzések.

Noha ígértem, hogy nem teszem meg, ismét megnéztem A doboz című filmet. Hááááát. Picivel (de csak hangyányival) jobbnak tűnt (?), mint elsőre, de még mindig azt mondom, hogy nem tudom, hányadán állok vele.
Jó konkrét voltam - a javából.

Amennyire egyszerű a borítója,

annyira vagány és verhetetlenül király a hátsó borító:

Nem vagyok gyors, az tény, de a minap beszereztem a legutóbbi Maiden kiadványt (The Book Of Souls Live Chapter, 2017.). Csak a "szokásos" turné dupla CD, abból is a gyengébb verzió, hiszen nem egyetlen koncert felvétele, hanem minden számot más-más helyszínen rögzítettek... Ezzel együtt is remek, kihagyhatatlan rajongóknak.
Ami viszont szemet szúrt - holott a Maidennél már-már megszokott - az két szám a belső bortón: a turné 117 koncertből állt, melyet több mint 2 millióan tekintettek meg a helyszíneken. Világszerte.
Kérdezem, hogy melyik más zenekar (a Metallica-t leszámítva) tud HASONLÓ eredményt felmutatni. Mondjuk 2-3-szor minimum. A Maiden hasonlókat csinál kb. 1984. óta majdnem minden album után. Médiatámogatás nélkül. Segítek: még Adele sem. A Depeche Mode valószínűleg igen, de velük azért lehetett találkozni a médiában az évek során.
Up the Irons!

17 éve ezen a napon hunyt el Johnny Cash. Aki egy Nine Inch Nails nótából is ilyesmit tudott kihozni. A szöveggel még nagobbat üt:

A hang nem számít, ha szívből énekelsz:

...., a fű zöld, az MTK női csapata veri a DVTK-t.
Néhány héttel ezelőtti mérkőzés volt.

A Guns N' Roses elébe ment annak idején a cenzúra matricának és (amíg be nem tiltották) ők is pakoltak egyet az Use Your Illusion albumukra:

Ez egy szépen beszélő blog, így csak annyit, hogy felhívja a figyelmet, hogy az albumon található nyelvezet talán kellemetlen lehet néhány hallgatónak. Ők elhúzhatnak a ......., és a New Age részlegen vehetnek valamit maguknak.

..., amely azonnal behálóz.
Most például malátát osztogatnak a csapolt IPAhoz. NAGYON megy hozzá ízben.

     Ha van album, amit analógban "kell" hallgatni, akkor ez az.
     Noha olyan 30 ezertől be lehetne szerezni hallgatható állapotban is az eredeti, 1977-es angol nyomást is, valamiért :) úgy döntöttem, hogy bár elveimmel ellentétes - hasonlóan a Nirvana (szintén Nevermind) LP-jéhez - utánnyomásban veszem meg. (Olyan embertől én nem venném meg ezt a lemezt, aki '77. óta nem hallgatta rongyosra, rongyos lemezt pedig minek megvenni? :) Persze, annak is meglehet a varázsa!) Sokat olvastam, keresgéltem a témában, és talán ezt a 2014-es verziót dicsérték leginkább. Amint remek áron (4000 Ft alatt!) találtam egy bontatlan példányt, már nyúltam is a zsebbe. A borítón csak 11 dalcím szerepel, de 12 számot tartalmaz.
Hát, mit mondjak? Most már nem bontatlan :), és minden fillért megért.
      A negatívuma egyedül a belső tasakja. Egy annyira igénytelen (sima, fénymásolópapír szintű, vagy annál is gyengébb) anyagból van, hogy azzal a lendülettel "koszolta", szöszölte össze a lemezt, ahogy' kivettem belőle. Természetesen soha nem teszem vissza bele. Olvastam erről is, de nem hittem a szememnek, amikor megtörtént. A "porolás" után viszont csakis pozitív élmények értek.
Azt írták róla, hogy dörren. Én ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Maga a lemez nem túl harsány, sőt, inkább visszafogott, viszont a kívánt hangerőre tekerve (ezt az albumot nem lehet, nem szabad (!!) halkan hallgatni) akkorát DÖRREN, hogy nagyobbat sem kell. Csodásan szól!!!
Glen már, Sid pedig még nem volt a bandában (utóbbi jobb is, hogy nem) a felvételkor, így a gitáros Steve Jones játszotta fel a basszust is. Nem rosszul, viszont érthetően nincs a hangszer az előtérbe tolva. Nem úgy az ének és a gitár. Illetve gitárok. Sok helyen ugyanis finoman, de fel van turbózva az anyag egy második gitárral is. A dob és a cinek hangzása kellemesen nyers, fésületlen, de nem zavaró. Az összkép? Csoda!!! Steve Jones ritmusozása ösztönös, félelmetesen jó, Rotten "éneklése" pedig minden, csak nem szokványos.
Ahol az A2-es dal a Bodies, az A3-as pedig a No Feelings, ott én a zenéről nem tudok mit írni, csak annyit, hogy legendás, verhetetlen. És hogy teljesen az én zeném.
      Nem szaporítom a szót: egy hatalmas hatású banda első és egyetlen hanglemeze, amely (a The Ramones-t leszámítva) az összes kortársát nevetségessé tette (az ABBA-tól a Pink Floydig) (sőt, a mai napig etalonként használható, elfúj bármilyen nyálgépet :) és új fejezetet nyitott a (rock)zenében. Hatalmas 10 pont!!
     És ha hiszitek, ha nem, egy ennél is kultikusabb, nagyobb műkincs lemezt (ráadásul duplát) is birtoklok néhány napja 1977-ből. Erről majd hamarosan.

Sex Pistols: Never Mind The Bollocks Here's The Sex Pistols (1977.)

10/10 pont

 Universal Music (Back To Black), Made in EU, 2014.

A hegyek előtt.

Hogy már akkor ennyire jók voltak...!! És ilyen minőségben!!!

"Hopp-hopp, hopp hipp-hopp"