'Dark Night Of My Soul'

Fél egyig tartott a Motörhead koncert, kettőkor már indultunk is.
Röszkén belefutottunk egy háromórás sorba hajnalban, de este 8-kor már
Montenegróban kerestünk és találtunk könnyen szállást.
15 Euro/fő, bungalóban, reggelivel.
Másnaptól a hegyekben, Zabljakban (1468m-en van a falu/városka), két - most a sok
víz miatt egybefüggő - tótól kb. 800 méternyire béreltünk ki egy kis faházat,
napi szumma 40 Euroért, ez oszlott hét felé. Jegyzeteltem:
Körben hegyek, sziklák, fenyves, szóval veszett szép az egész. Otthon 35 fokok
repkedtek, mikor indultunk (és előtte egy hétig), itt sokkal hűvösebb az idő.
A levegő tiszta, a házikónk egy kis, legelős völgyre néz, szemben egy nagyobb házikó,
a völgyben tehén kolompol - tiszta Alpok! -, az árak a boltban (kaja)
kb. a hazaiakkal egyezőek. Jó lesz!

Utazás előt még elrohantam Tokajra legendanézőbe.
A Kispál és a borz tökéletesen rendben volt - a hármason kívül Lecsó és Dió
zenéltek -, hiszen, ha sok új dalt nem is írtak az elmúlt néhány évben (azért az
Alkohol nagyon tetszik), a régiek között nem kevés bajnok szerzemény akad, melyek
közül néhányat mindig átgyúrnak. Most a Europe Final Countdown-jának szinti
dallamát, illetve a Nirvana Smells Like... gitárdallamát vették elő, utóbbi
alatt egy szintén ezer éves ismert billentyűs dallammal.
Jók voltak, tehát, de nem miattuk mentem a fesztiválra, hanem három nem éppen
fiatal zenész miatt.
Lemmyék nem sokat variáltak: telepakolták a színpadot a saját erősítőikkel, majd
minden ceremónia nélkül besétáltak, megnézték, minden szól-e, Lemmy köszönt,
megkérdezte, hogy minden rendben van-e, majd jött a legendás mondat -
'We Are Motörhead and we Play Rock’ N’ Roll.' - és bölény hangerõvel
belekezdtek az Iron Fist-be.
https://www.youtube.com/watch?v=kqAXg5hhXd4

Ők "a világ leghangosabb zenekara", ennek megfelelően lobogott a szőr a lábamon
a koncert alatt. Nyilván egy fesztiválon nem a teljes saját motyóval dörrennek
oda, voltam is ennél hangosabb koncerten, de nem mostanában. ÉLMÉNY volt ismét  ekkora hangerőt - és hibátlan hangminőséget hallgatni, illetve látni a legendás hármast.

Soha nem voltam a rajongójuk, de mindig szívesen hallgattam a zenéjüket.
A fő jellemzőik - egy ritmikus, húzós alap dohogás megvariálva egy-két ügyes
váltással, remek szólók - kegyetlenül jók voltak élőben. Nem volt gyenge
pontja a koncertnek (ja, de! A Born To Raise Hell-t én nem kedvelem).
Tetszett a három tag nemzetiségét jelképező három ősi(nek ábrázolt) zászló
a dobemelvényen - a hivatalos walesi lobogó, a Svédországot jelképező a három
koronával, valamint a három oroszlános angol címer -, illetve a zenekar
logójával kiegészítve ezekből készített címer a lábdobokon.

Nem a tagok zenei képzettségéről híres a zenekar, ennek ellenére a két
szóló pepec volt,

https://www.youtube.com/watch?v=6C1239KfK1A&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=HidjfnmlK9I&NR=1

és Phil Campbell gitárjátéka, szólói is végig lekötöttek.
A világ egyik legjobb melója lehet egyébként a Motörhead-ben gitározni.
Most bánom csak igazán, hogy nem láttam őket akkor, amikor még Würzel
is velük zenélt, mert az ő stílusát még Phil-énél is jobban bírom.
Persze most sem volt késő megsasolnom őket. A Killed By Death-t pedig minden
rockzenét szerető embernek látnia KELL élőben.
https://www.youtube.com/watch?v=AGoONFm3KxU

A Motörhead kemény és egyenes, mindenféle sallangoktól, show-tól mentes,
nagyon nagy élmény volt őket látnom. Sokkal-sokkal jobban tetszett ez a
koncert, mint a Metallica néhány hónapja.
Nagyon köszönöm a nem írom le, melyik cég két dolgozójának, hogy külsős létemre
is adtak jegyet!!
Izomlázzal a nyakamban indultam nyaralni.

Szeretek pakolni, mert az azt jelenti, hogy utazom.
Már nagyon rutinosan megy, (hány napra, kell-e kaját vinni, milyen idő várható,
mit fogok csinálni - kb. ennyi kérdés elég és) hip-hop összerakom, ami kell.
Most az volt a kedvenc részem, hogy "kell a sós és az édesvizi fürdőnadrág is",
illetve a "T-től vagy Cs-tól kérjem el a légzőpipát?".
Legyetek jó nyarat!

Ajándék csónak ne nézd a lapát.

Tegnap este egy csodálatos romantikus fimet néztünk a feleségemmel.
Feküdtünk az ágyban, átadtuk magunkat az érzelmek sodrásának, amikor
egyszercsak a film közepén, a párom odafordult hozzám és így szólt:
- Te vagy a legidegesítőbb, legelviselhetetlenebb bunkó paraszt, akit
a Föld valaha a hátán hordott, hogy dögölnél meg!
Bevallom, ez annyira váratlanul ért, hogy kiesett a kezemből a vuvuzela...

Shirley Manson férjhez ment. Azért remélem, maradt még elég ilyen alakú, humorú
(kiejtésű :), nevetésű független hölgy a világban.

https://www.youtube.com/watch?v=PH-Fd6ZezZg

"Skót és remekül néz ki. Ő az egyetlen ilyen. Kérem üdvözöljék..., jajj ez utóbbit bár
 ne mondtam volna!" :)
"Persze, hogy egy férfihez. Csak a kinézetem meleg." :)
- Soha nem mennék hozzá egy zenészhez! Viccelsz? Az a tanácsom mindenkinek, hogy   soha, de soha ne menjenek egy zenész közelébe.
- Én nem zenész vagyok, hanem dobos, az teljesen más!
- Az még rosszabb. :)

/Ideje végre eljutnom Skóciába, vagy Írországba, mert a végén még tényleg egyedül
öregszem/pusztulok meg. :) /

De olyan, amit mikor először hallottatok, befeküdtetek tőle, hogy "EZ ÉN VAGYOK".
Nekem van. A The Cure-tól az A Forest.
Ez volt az első The Cure dal, amit hallottam (a második a Just Like Heaven) és
csak lestem, hogy "AZTA! Lélekkel/léleknek is lehet zenélni?".
Azóta sok ilyen zenét hallottam, de a Forest-nél jobban tetszőt nem sokat, olyat,
amelyik ennyire hatott az életemre, egyet sem.
A dalnak rengeteg változata van, szinte minden turnén mésképp játssza a zenekar.
Az eredeti, lemezen található verzió rövid, egyszerű, a többihez képest gyenge.
Az akusztikus változat már sokkal jobb:
https://www.youtube.com/watch?v=4fhl3eqVQTw
Az igazi viszont az, amikor koncerten elnyújtják, felépítik - olykor még plusz
versszakot is énekel hozzá Robert Smith. Ilyenkor mindig a dal más-más eleme kerül
kihangsúlyozásra.
Ez egy bajnok verzió, talán ez áll a szívemhez legközelebb - sajnos a vége lemaradt a videóról:
https://www.youtube.com/watch?v=0t-d2dNeCFc
Itt már az elején is "szóló" található:
https://www.youtube.com/watch?v=L6lGnpVPuvk
A Mixed Up albumon hallható átkevert, elektromos (Tree mix) változatot is
nagyon szeretem:
https://www.youtube.com/watch?v=_4GDtlTzdkU
Van kedvenc dalotok?
Nekem sok. Az A Forest a legnagyobb.

'High, there's no end to the lengths I'll go to
Hunting high and low'

Ma a-ha koncert lesz 'Pesten. Nélkülem.
Pedig (majdnem) minden követ megmozgattam, hogy kapjak rá egy potya jegyet...
Nagyon szívesen megnéztem volna őket.
Mindig örömmel hallgattam a zenéjüket, noha Morten Harket magas hangjai irritálnak.
Jó kis csapat, jó dalokkal - teljesen megérdemelték a korán jött hírnevet.
Az utolsó lemezükről én írtam az 'informban...
Ez a búcsú turnéjuk, ennek ellenére nem érdekelne túlzottan a koncert, ha nem
hallottam (mit hallottam?! Hallgatnám - hiszen most is az szól)volna a 2003-as
koncertlemezüket, a How Can I Sleep With Your Voice In My Head-et.
Azon a turnén (is?) dobossal, gitárokkal játszottak, nem csak szintipop prüntyögés
tehát a banda. A dalaik pedig hatnak.
A lemezen a Hunting High And Low hátborzongatóan óriási a közepén a közönség
éneklésével - kevésszer hallottam ennyire élethűre kevert közönséghangot!! Sötétben,
rendes hangerőn hallgatva a dalt, olyan, mintha ott állna az ember a tömegben.
Jó lett volna ma este "igaziban" is átélni ezt (még akkor is, ha nem lesz annyi
skandináv lány a tömegben, mint ezen a - szintén nem gyengén hangulatos - felvé-
telen: https://www.youtube.com/watch?v=HVWu4tKq0IU), de annyira azért nem, hogy
jegyet vegyek. Ha nagyon begőzölök, az sem kizárt, hogy ősszel kinézem a turné egy másik állomását, és ott "nyaralok" majd egy kicsit.
Remélem, az a-ha nélkül is kijut egy nagy koncert a hétre.

Csak perceket láttam a The Osbournes-ból, de a Viasat3 műsorra tűzte az America's Got Talent-ot, és belenéztem. Most már értem, Sharon miért beszél nyiltan a plasztikai műtéteiről - nehéz lenne tagadnia őket.

A régi bicajommal mentem ennél gyorsabban - a Hollóháza-Kéked út tud ezt-azt a szintvonalak metszéséről -, lehet, hogy a mostanival is, de lehet, hogy nem, és ez a hétvégén mért 67,2 a rekordom. Bükkszentkereszt-Kisgyőr között jártam, egy olyan úton, melyről a múlt hétig azt sem tudtam, hogy létezik.
Amíg a másik gépen rendesen féltem 71-nél, most biztonságosnak éreztem ezt a tempót. Azért a külsők cseréje előtt már nem engedem meg ennyire.

Kaptam néhány epizódot gyermekkorom kedvenc sorozatából, a Taxi-ból.
Elkezdtem nézni őket. Már nem annyira poénos, mint annak idején - azóta azért
készült egy-két viccesebb film/sorozat -, de azért élmény újra látni.
Christopher Lloyd (Jim Ignatowski :) nagyot játszik benne, a lökött karaktere a
legviccesebb az egészben. Még most is megnevettet.
1978-tól 1983-ig ment a Taxi az USA-ban, összesen 114 epizód. Magyarországon
szerintem nem adták le az összest.
Judd Hirsch, Danny DeVito és az azóta elhunyt, az USA-ban legendás Andy Kaufman
(Latka Gravas - annak idején a másik kedvenc karakterem) is a sorozat főbb
szereplői. Televíziótörténeti alapmű.

- Maga beszél franciául?
- Á, dehogy. Csak megtanultam, hogy kell rendelni. Ráment a napom.
- És mindezt az én kedvemért?
- Ez még csak könnyen ment. Nehezebb volt olyan éttermet találni, ahol éppen
  ezt az ételt lehet kapni.

Tegnap ültem mentőben. Szerencsére minden rendben (csak haverok vettek fel). Érdekes volt.

Új Ozzy, Fear Factory, velencei rondó, Bach... ilyesmiket hallgattam a múlt héten
bicajozás közben. Hazatérve ("Otthon az, ahol a Hi-Fi-d van") aztán rávetettem magam
a "rendes" hangmotyóra.
Mindig új zenékről írok, most elemzem tehát az egyik legritkábban hallgatott lemezemet,
a Songs Of Faith And Devotion-t a Depeche Mode-tól. Ezt tettem be ugyanis először.
A legnagyobb sikerüket (Violator) követõen gyökeresen váltott a csapat a hangzásán, a
dalok felépítésén. A szintipop és a hangminták, zörejek nagy számából zseniálisan
felépített struktúra irányából elindultak a rock, a gospel, az élő hangszerek (dob,
gitár), illetve a kevesebb, de direktebb összetevőkből (dallamokból) álló,
"klasszikus" szerkezetû dalok irányába.
És rögtön elsőre nagyot alkottak.
A borító béna (az egyetlen, melyen a tagok láthatók), ráadásul lila az uralkodó színe.

A lemez nem hibátlan, akadnak rajta kevésbé erős szerzemények, de a jobbak szinte
mindent visznek. A Walking In My Shoes az egyik legjobb, legmélyebb Mode dal.
Nagyon szeretem. A klipje (https://www.youtube.com/watch?v=p8AQMwHC7z8) is tud - a
csőrös alakok a turné nem gyenge színpadképének is egyik meghatározó elemei lettek.

A Condemnation, a Get Right With me és a zseniális Mercy In You a gospelbe hajlás kezdete, utóbbiban markánsan megjelenik a gitár, mely azóta is csak ritkán szakad ki a szintis komponista zseni Martin Gore nyakából. A turnén néhány dalban dobra váltó (!!) Alan Wilder ezen a lemezen játszik utoljára, ezt követően kilépett a csapatból.
Az In Your Room egyik mixe (Zephyr) sokkal jobbra sikerült, mint az eredeti dal;
érdekesség, hogy a klip (https://www.youtube.com/watch?v=6RHDDKEOOt8) erre a
verzióra készült. (Ex-edzõm! 3:21 környékén nem egy szép kis tercrokonba hajló
érdekesség hallható?)
A lemezt záró, a turné koncertjeit nyitó Higher Love pedig felejthetetlen élmény,
ahogy a távoli vihar zajai után MEGDÖRRENT 1993.07.27-én az MTK pályán. A csak a
dal után leomló, teljes színpadot eltakaró függönyök, rajtuk az árnyjátékkal...
Depeche Mode koncertbõl sem felejti el soha az ember az elsőt. :)
Hogy miért hallgattam nagyon ritkán ezt a lemezt? Mert ugyanez a tíz dal megjelent
még ugyanabban az évben egyező számsorrenddel koncert változatban (Songs Of Faith
And Devotion Live), amely sokkal jobb a stúdió verziónál. Meg sem lenne, ha nem
adták volna egybe csomagolva az ajándékba vett Violator albummal 2004-ben.
Nem ez a legjobb, de az első FELNŐTT Depeche Mode lemez. Az élő változatát
pedig telibe lőtték (a két néger vokalistával és az élõ hangszerekkel).
Ja, és persze 47 perc HANGTECHNIKA az album. Pedig 1993-as.
Közelíti a 7 milliós (!) lemezeladást. (A Violator 13,5 millió fölött jár!)

Szűk két év alatt összejött a 3159 nyeregben töltött kilométer. A múlt heti 314km-es
túra 13 óra 40 perc aktív tekerést jelentett, melynek első 10 órájában (amíg mérte
az óra) 23km/óra volt az átlagsebességem. Hazafelé majdnem megvolt a 30 is, mert jó
hátszelem volt és az út is enyhén lejtett.
Bicajozni jó.

Ennyi kilométert tekertem a múlt héten. Keresztül-kasul bejártam Abaújt, egészen
Kassáig eljutottam. Nem gyenge a táj, nyugisak a falvak, városkák, Kassa pedig
csodaszép, mint mindig.
Majd részletezem.

Írt Lecsó, hogy megváltozott az e-mail címe. Még a régi, már nem létező munkahelyi címemre is. Tök jól esett!

Egy svájci gyökeret már visszavonultatott a játékvezetéstől az angol közvélemény egy hasonlóan "korrekten" elvezetett meccs után, de tartok tőle, hogy ez a két uruguayi ..... megússza a távolság miatt.
Ez náluk nem gól:

Kedvenc szimfonikusaim évadzáró koncertje a szokott oldott, könnyed,
szabadtéri hangulatban zajlott. Nyitányok, keringők, emészthető kortárs
művek, majd a végén sok meglepetést hozó filmzenék adták a programot.
A kizárólag fúvósokat tartalmazó Harry Potter filmzene is remek volt, de
az, hogy a szimfonikus zenekar ÉNEKELT a Karib tenger kalózai (ha jól rémlik)
indításakor, na az nagyon meglepett. Nagy ötlet, szuper zenei gag volt.
A ráadásként előadott Star Wars filmzene (a legelső Csillagok háborúja film
végén, a stáblista alatt szóló mű - ha nem sz.. kereskedelmi TV-ken
nézi az ember -, mely a Halálcsillag felrobbantása apropóján összeröffent
ünnepéllyel indul) pedig már a kéjhömpöly kategória volt számomra. :)
Remek zenekar, szép évad, jó koncert!
Jó nyaralást nekik (is)!

The England team visited an orphanage in Cape Town today. 'It's heartbreaking to see their sad little faces with no hope' said Jamal aged 6.

Az angol csapat meglátogatott egy fokvárosi árvaházat a mai nap folyamán. "Szivszorító látni a szomorú kis arcukat és a reménytelenséget" - mondta a hat éves Dzsamal.

Bazinckarcika :), szabadtér, Borsodi Művészeti Fesztivál.
Tisztességes színpad (kicsit alacsony, de kit zavar?), remek hangosítás,
kellő számú, kellő arányban lelkes tagokból álló nézősereg.
Benőék (SZER) is tökéletes megszólalást kaptak, így remek koncertet adtak.
Sok új számot is játszottak, melyek közül nem egy nagyon tetszett már most,
elsőre. Laci pulcsi+nyakkendő+fehér ing+csíkos elegáns nadrág összeállítása
mindent vitt! :)
Jól játszottak, jó az "új" basszusgitáros is - megérte korán érkeznem.
A Kiscsillag második lemeze nem nagyon tetszik (nagyon nem), de az első nagyon,
és persze eleve Lecsó miatt is örömmel megnézem őket olykor.
Kockacukor, Feketemosó, Ha én lennék, és van még egy, ami most nem jut eszembe,
szóval a gyorsabb számaik nagyon tetszenek. És a lassabbak közül is néhány.
Még őrzik a "szeretünk zenélni" jelleget, nem rutinból játszanak. A Vackolj
belém szövegének össze-vissza előadása sem zavart, mert teljesen természetesen
(és poénkodva) keveredtek ki belőle. (Árvíz után "ugrik a CD" helyett
"úszik a TV"-t énekelni... Pszichológia?)
A két üreges testű elektromos gitár (és az elektromos orgona) ad egy nagyon
tetsző egyéni ízt a hangzásuknak.
Akit mindez mozgóképben is érdekel, az az alábbi helyeken talál két rövid részletet.
(A hang (is) rettenet rossz minõségű a felvételen. Bocs', ez van.)

https://www.youtube.com/watch?v=T21Pys5bTPs
https://www.youtube.com/watch?v=g2lby-2HUfs