'Dark Night Of My Soul'

Írtam már róluk. Zenekari fotót is tudnak készíteni. :)

Úgy látszik, nem bennem volt a hiba Cegléden. Márton idei zenekara ugyanis remek
jazz-t játszik, de másodszor élőben megnézve, meghallgatva sem tetszik.
Persze az Operafesztivál egyik szabadtéri, ingyenes koncertjének jó volt.
Vasárnap kihagytam egy Megadeth és egy Pál Utcai Fiúk koncertet is.
Öregszem.

Megnéztem/hallgattam életem második operáját. Az első egy Wagner volt Debrecenben
ezer éve. Most egy modern (!!), ifjúsági operába (!!!) szaladtam bele,
angol (!!!!) nyelven. Ráadásul hölgy komponálta!
Elena Kats-Chernin: The Rage Of Life (Dühöngő élet)
Az antwerpeni Vlaamse Opera vendégjátéka.
Két hónapja volt a darab bemutatója. Érdekes, modern, összesen nyolc énekes
szerepel benne, zömmel fiatalok. Többen is feltűnnek több szerepben a darab folyamán.
A mű kifejezetten azzal a szándékkal készült, hogy megismertesse a fiatalokat az
opera műfajával, kedvet csináljon hozzá. Nálam működött - bár nem vagyok fiatal.
Színházi módon eljászották a szereplők a történetet a fehér háttérre vetített (!!)
képek, mozgóképek előtt. A vászon középső eleme egy kihúzható, forgatható,
ötletesen kialakított kocka volt, melyet nagyon sokszínűen használtak helyszínként.
A zene és az ének megmaradt (realtíve) közérthetőnek. A hangszerelés nem
hagyományos volt - sok volt az ütős hangszer, zajkeltő, kevesebb a komolyzenei
hngszer.
Angol nyelven operát énekelni eléggé elvetélt ötlet, hiszen az angolban
általában a szó eleje hangsúlyos és szó sincs szó végi mássalhangzó
ropogtatásról, csettinttésről. Viszont így legalább értettem a szöveg
30-45%-át - valamit valmiért.
Tarja koncertje óta nem hallgattam zenét (csak az ott készült felvételeket,
olykor), ez jól illett következőnek.
Tetszett, de ortodox opera hívőknek azért nem ajánlom.
https://www.youtube.com/user/vlaamseopera

"A volt dobosunk háromszor sírva fakadt. Azóta nem tudja eldönteni, hogy elkezdjen-e veszettül gyakorolni, vagy eladja-e az egész dobcuccot, ahogy van." /egyik barátom, amikor a Tarja koncertről kérdeztem/

Thank you (all of you from all around the world) for showing so big interest in
this blog in these days. I know that this is not because of me but because of Tarja
and her heavenly voice. Maybe I can help you (help US) to keep the music inside
alive by sharing two more videos I made during that brilliant 'show'.
The first one is a serious one, the second is about Mike, as we like him.  --:-)
God bless ya all. Take care.

Döbbenek, mennyi embert érdekel Tarja miskolci koncertje, ezért még nem hagyom
abba a témát. Ez az egyetlen hosszabb dal, melyet végig rögzítettem:
https://www.youtube.com/watch?v=bfH5mbiIii0

És, ami nem maradhat el, Mike néhány laza ütése a koncertről:
https://www.youtube.com/watch?v=yvkY7FCvtm8

Úgy látom, mások sem csináltak sokkal jobb videókat, mint én, ezért két
eddig nem publikált kedvencemet közszemlére teszem.

Grieg dalát természetesen felvettem a koncerten is, mert nagyon tetszik:
https://www.youtube.com/watch?v=1gDOtwMUum8

Itt pedig Mike épít fel egy témát a főpróbán:
https://www.youtube.com/watch?v=epMCcxDjdxo

Azt csak most (sokadszori nézésre) vettem észre, hogy a 0:50-nél kézzel ütött
alap témát jobb lábbal viszi tovább, miközben kézzel már egy másik galaxisban jár.

A kibővített Reményi Ede Kamarazenekarral (vezényel, Regõs Zsolt) és a Miskolci
Nemzeti Színház énekkarával addott közös koncertet Tarja Turunen és zenekara.
Sokkal nagyobb volt az érdeklődés, min előző este a Republicon. Már délután
négykor (!!! öt órával kezdés előtt) láttam holland és német rajongókat a bejárat
előtt táborozni, Mike pedig azt mondta, hogy Texasból is jön rajongó! Nem lepődtem tehát
meg, hogy fél órával kezdés előtt minden rutinommal is csak a tizedik sorig tudtam
előre menni.
Tarja sminkben, kibontott hajjal teljesen más volt mint akár délután. Sokkal
teátrálisabb is lett, de nem változott akkorát, mint az epicás Simone.
A hangja szárnyalt, Mike pedig még rátett kb. 25%-ot dobolása erejére - leírha-
tatlan a figua. A szünet utáni részben volt olyan, hogy egy teljes szám alatt őt
néztem, mert vártam, hogy átüti (lefelé) a színpadot a dobcuccal, és az is félő
volt, hogy a jégcsarnok hűtőrendszerét is hazavágja. Nem értettem, hogy ekkora
igénybevétel mellett hogyan oldották meg, hogy meg sem mozdut a dobcucc.
A hangzás érdekes volt elöl. A rockzenekar nélküli részek tökéletesen szóltak,
a zúzósak dolgok viszont olykor nagyon elnyomták a komolyzenészeket.
A második részben már a dob is halkabb volt (vagy csak szétcsapta a fülem? :),
pedig Mike izomból dolgozott továbbra is. Irokéz haját belőtte a koncertre!! :)
A dalok közül a Peer Gynt-ből való tetszett leginkább (padló). A délutáni próbán
fel is vettem, az a kisebbik file. A nagyobbik pedig Mike (szerintem) káprázatos
játéka. Mindkettőt nézzétek végig! (Ahogy' Tarja táncol!!:) Innen leszedhetitek:

http://herb.vorbis.hu/MVI_9504.AVI
http://herb.vorbis.hu/MVI_9524.AVI

A Peer Gynt-ből a dal esti előadása persze, hogy már neten van. Érdemes meghallgatni, és persze az estéről készült többi felvételt is a YouTube-on:

http://www.youtube.com/watch?v=EUbIbemp_YE

Tarja énekelt Queen dalt - csak kórussal kísérve - és egy Whitesnake szerzeményt
is (Still Of The Night), utóbbi szerintem eléggé gyenge volt.
Jó koncert volt, remek hírvivője a ZENÉNEK és Miskolcnak. Pakolok képket
duma helyett, mert már annyi mindent elmondtam.
Nem tervezi Tarja, hogy kiadja a koncert hang- vagy képanyagát, de majdnem biztos
vagyok benne, hogy a hangot rögzítették, és szerintem utóbb meggondolja magát,
csak most az augusztusban megjelenő új lemezét promotálja. Játszottak is róla kb. négy dalt. A Therion és az Epica Miskolcon felvett lemezei mellől már most hiányzik ennek a koncertnek a hanganyaga a gyűjteményemből.
Éjjel aztán meghallgattam egy másik kedvenc zeneszámomat (Angol Himnusz),
rögtön kétszer is. A meccs sem volt rossz, de nem érte meg hajnal háromig
ébren maradnom miatta. Anglia-USA 1-1 Olyan fáradt voltam, hogy délutám háromig aludtam.
A lényeget majdnem elfelejtettem: ÓRIÁSI KÖSZÖNET Tamásnak a próbákra való
bejutásért és a fényképezőgépért, Lacának pedig a jegyért!!!

Hú, ez nagyon nagy koncert lesz!! Talán még az Anglia-USA egyenes közvetítésének
feláldozását is megéri.
Minden összeállt a főpróbán. A legjobb (a fantasztikus ZENE mellett) azt volt látni,
hogy végre felszabadult Tarja és zenekara. Három nap után végre láttam mosolyogni,
nevetni, poénkodni, táncolva lépegetni (mezitláb!). A hangzás hibátlan volt, ennél,
mint a ma délutáni, nem lehet jobban keverni szimfonikus zenekart rock bandával.
Tarja hangja csodálatos - bocs', ha már írtam.:)
Eddig kétszer jártam úgy, hogy a főpróba után azt mondtam, hogy "na, jó, megnézem
még egyszer, ha már egyszer van jegyem", de ezt felülmúlni úgysem lehet, aztán mégis padlóztam este is. Szerintem ez lesz a harmadik alkalom.
Néhány szót beszéltem Mike-kal (Mr. Terrana). Poénos, kedves, szimpatikus ember.
New York-i, a zenekarban a basszer és a gitáros németek, ő a Masterplan dobosa is,
de más zenekarokban is üt alkalmanként. Tarjáékkal "mindenhol" próbálnak, azaz
össze-vissza a világban, ahol éppen vannak, lenniük kell. Ez lesz az első nagy-
zenekaros koncertje. Arra, hogy hihetetlenül erősen és pontosan üt, csak annyit
mondott, "Ez a kulcs, barátom."
Közvetlen, a humort értó, vidám kedélyű figura. Tőle és Tarjától kértem autogramot.
Visszavonom, hogy Tarja nem sugárzóan gyönyörű, "csak" szép! Karnyújtásnyi
távolságból bizony sugárzik (főleg a tekintete és a skandináv bőre).
A koncerten nem lesznek székek a "küzdőtéren", a klasszikus és a rock repertoár
nem különül majd el, hanem vegyesen lesz, Mike-nak pedig minden egyes próbán minden
ütése olyan volt, mintha éppen élete meghallgatásán lenne. Tarja a próba végén szólt néhány nagyon pozitív szót a teljes szimfonikus zenekarhoz. Kb. ennyi.
Fáradt vagyok, pedig lesz éjfél is, mire file-ról elkezdem megnézni az Anglia-USA-t.

Zajlik.
Egyszer jártam Republic koncerten, a Tisza-tó partján, Abádszalókon, vagy tíz+
éve. Azóta a zenéjüket sem hallgattam, legfeljebb rádióban.
Az Opera Rock Show-nak viszont eddigi mindkét (ZSENIÁLIS) előadásán (Therion,
Epica) voltam, és a Republic is érdekelt. Könnyen kaptam potya jegyet, csak
írnom "kell" majd róla, ennyi az ára.
Vannak mániáim a publikált dolgaimmal kapcsolatban. Pl. több, mint egy évet vártam, hogy leírhassam azt egy lemezismertetőben, hogy "Korszerű zene, nincs benne indulat" - aki megmondja, kitől idéztem, az tud! :)
A másik ilyen vágyam, hogy egyszer lehúzhassak valakit, valamit, aki megérdemli.
Egyszerűen már én kezdem unni, hogy mindenben a jót látom, hallom. Ezt persze magyarázza, hogy eleve csak olyan lemezeket kérek el, melyek érdekelnek, tetszenek; illetve demókat kapok, egy feltörekvő, kezdõ zenekart pedig miért bántanék, ha
megtiszteltek azzal, hogy a lapon keresztül az én véleményemre kíváncsiak?
Leírom a jó és a szerintem javítandó dolgokat, de ennyi.
Kapóra jött tehát a Republic sajtós jegy. Gondoltam, mivel különösebben nem
érint a zenekar, totálisan külsős (nagyképűen: szakmai) szemmel tudom nézni,
hallgatni őket, és kapnak, ha megérdemlik.
Nem fognak kapni, mert jó koncertet adtak.
A szimfonikus elemek nem domináltak - négy-öt tétel a műsor elején -, a
komolyzenészek száma is bőven elmaradt a "szokottól" (egy nagybőgő, négy cselló
és ezekhez arányítva egy adag hegedű, aztán ennyivel annyi), így ez egy igazi
Republic "rock" koncert volt kevés népzenei hegedűvel és egy jó adag klasszikus
vonóssal nyakon öntve.
A kezdeti lámpaláz (klasszikus zenét bakikkal szólózó gitáros) után belejöttek
Cipőék és profin, hiba nélkül hozták a koncertet.
A vonósok olykor halkabban szóltak a kelletténél, a dobszerkóból a tamok alig
voltak hallhatók, ezt leszámítva gyakorlatilag hibátlan volt a hangzás.
A műsor is pepec volt. A klasszikusoktól gyorsan eltolódtak a saját dalok
irányába, az utolsó harmadra pedig a legnagyobb slágerek felé.
A vonósok ahol játszottak, ott emeltek a hangulaton, jól megírt dolgaik voltak.
Hamar lementem az állóhelyre (nem volt beszékezve a jégpálya), és ott is
ragadtam végig.
Fényképezőgépet nem vittem, pedig lehetett volna jó dolgokat alkotni.
Nem voltunk túl sokan, de összességében bántóan kevesen sem.
Tizenöt évente még a Szállj el, kismadarat is meg bírom nézni.
Jó volt. De(vel nem kezdünk mondatot!) majd figyeljétek a következő bejegyzéseimet!!!

Egy órája még a szimfonikus zenekarban ültem, fülessel a fülemen, így már akkor is hallottam a mellettem/mögöttem álló Tarja énekét (és a gitárt), amikor Mr. Terrana belecsapott a dobcuccba. Kegyetlenül erős, precíz a játéka, ezt a fülemben lévő tak (helyesen állítólag 'takt') jel nélkül is hallottam tegnap is. Kedves, vicces ember, egyébként. A szimfonikusok fő ütősének DÖBBENT véleménye :) Mike dobolásáról: "Kompromisszumok nélkül dobol. Én ilyen keményet még nem láttam." Na igen, nem csak a kották világában kellene létezni. :) Nagyon jó lesz a holnapi koncert - FELEMELŐ, mint az eddigi két rock+szimfonikusok hangverseny -, de még előtte is SOK esemény lesz. Igyekszem mesélni. És végre olyan képek, melyeket nem pironkodva pakolok ide:

A próba hosszú volt, néha kissé vontatott - nem volt egyértelmű a kommunikáció,
többször hallgattak, akiknek beszélniük kellett volna -, de nagyon tetszett.
Eleve egy szimfonikus zenekarban ülni nem pite, ANNYIRA örülök, hogy évről évre
átélhetem egyszer-kétszer, de Tarja hangját erősítés nélkül hallani, az is egy külön
élmény.
A szimfonikusoknak/kamarazenekarnak ez munka, amit totális szakértelemmel és
profizmussal művelnek. Regős Zsoltról már értekeztem az Epica koncert/próbák kapcsán.
Profi, megértő, kreatív. Kedvenc mondásom Tőle csütörtökről, vezénylés közben:
"Jó. Álljunk meg! Komponálnom kell!"
A szimfonikusok kottából bármit lejátszanak, a próbákon csak a tak-jelhez igazítják
a kottát, a vezénylést, illetve a rockzenekarhoz az egészet. Néhol tempót
módosítanak, de semmi drasztikus.
Tegnap a műsor második részét próbálták, Tarja saját dalait. Nem akarok belső,
szakmai dolgokat kikotyogni (Biga, majd mesélek), számokat sem volna etikus
említenem a műsorból, de azt azért leírom, hogy a Two For Tragedy már elsőre
megérintett!
Most még fülesre, keverőpultra énekelt Tarja, ki sem volt erősítve sem Ő, sem
a zenakrának nagy része. A két zenekar között ücsörögve (amíg a dobos szét nem
csapta az egészet :) jól lehetett hallani a hangját. Tiszta, képzett, csodás!
Lehet, hogy minden opraénekesé ennyire lenyűgöző, de Ő az első, akit ilyen
közelről, ráadásul erõsítés nélkül hallottam.
A (rock) zenekar nem sokat beszélgetett, tették a dolgukat, mikor volt.
Tarja szép. Nem sugárzóan gyönyörű hanem "csak" szép, mint egy szép finn hölgy.
A csellistájával finnül beszél, a karmesterrel németül, a keverősökkel (van
közöttük svéd is) angolul, a többi zenekari tag angolul, vagy németül beszél
egymással.
A dobos (amerikai, Mike Terrana, olyan arcokkal zenélt együtt, mint Tony
MacAlpine, vagy Malmsteen, de a Rage-ben sem fél évig ütött) pontos, gyilok
erős és kellően technikás - amennyire én értek hozzá. Egy bazi nagy, lábdob
méretű tam-ot lógat be a jobb kezénél és előszeretettel használja is. Szól.:)
Megpróbálok a többi napra jobb gépet szerezni, mert most csak ilyen képek
sikerültek:

Egy művelődési házból írok. Néhány perce olyasmiben volt részem, amiben eddig szerintem keveseknek. Néhány méterről hallottam, láttam Tarját énekelni. A Jégcsarnokban - a koncert helyszínén - még az árvíz miatt ide vezényelt rendőrök nyugszanak, ezért került a próba más helyszínre.

Rettenetesen unalmas, de egyben hihetetlenül GYÖNYÖRŰ szakma a zenészeké. Legyen az akár rockzenész, akár komolyzenész. Ma eddig ugyanis három óra alatt (!!) kb. három dalt próbáltak el a szombati koncertre. A finnek (?) (akik angolul és németül beszélgetnek egymás között is) nem kispályáztak - nem is tehetik két nappal a koncert előtt -, négy (!) keverőpultot pakoltak a helyiségbe. A fényképezőgépem nem az igazi ilyen fényviszonyoknál, de pakolok majd képeket.

Nagyon érdekes testközelből látni, hallani profi zenészeket.

Ja, a szombati koncert remek lesz, ezt már ez alapján a próba alapján mondhatom.

Megint végem, megint a szemébe néztem
---------------------------------------------
Közel vagyok hozzá,
hogy ne legyek önmagam
---------------------------------------------
Ahogy nézem az arcot a szemében,
nem maradt túl sok az agyamból
---------------------------------------------
Ez egy olyan parti, ahol mindenki táncolva sétál,
a férfiak karolgatják a nőket, a nők meg
persze hogy bírják, hogyha karolgatják őket
---------------------------------------------
Feküdni nyáron a fűben
rágni egy fűszálat
hallani, ahogy a hangyák halkan a fülembe másznak
elvinnének mindent, csak, hogy legyen nekik télre
én meg tele vagyok képekkel
hát tettem nekik félre
a fejemben ülnek, vászon előtt
hogy megnézzék, ami bennem van
---------------------------------------------
Hát nézd, mit érnek a lények
én tudom, nem az a lényeg
hogy meddig maradsz, és mibe halsz bele(-)
gondolok és annyira félek
és annyira szomorúnak találom
hogy állok és várom a saját halálom
kürüllebegnek a képek
én ebből azt gondolom, ez az élet

A pillanatban csak áll a szél
---------------------------------------------
Behunyt szemekkel élsz
miközben az arcodon játszik a napfény
vonalat húz, szemeket fest
hümmög és néz, legyen egy test
lógjanak lábak
benned nyár van, és várod, hogy szaladok majd utánad
nálam tél van, és nem hoztam sálat
most én vagyok ekkora állat,
hogy csak nézek és nem vagyok képes kinyitni a számat
lehet
lehet
hallgatok és nézek
állok, mint egyszer
nem beszélve rólad
mennyire tetszel
---------------------------------------------
Én otthon vagyok, tudom
lehet, hogy nem érted
ez az otthonom
és az, hogy más, ami érdekel
téged nagy dolgok
máshova visznek el(-)
hiszed, hogy élsz
de az élet a halállal vérzik el
engem nem érhet el
a végzet, amíg tudom
hogy itt lakom
ez az otthonom
ha nem félsz, te is hallod a hangot,
hogy máshova küld a szél
felfelé, a fény felé

én itt lakom
ez az otthonom
ha nem félsz, akkor hallod a hangot,
hogy máshova küld a szél
felfelé, a fény felé

zuhanok
rohanok, repülök
végre életben vagyok
zuhanok,
holtan végre életben vagyok
végre életben vagyok

Sharon Osbourne Ozzy Osbourne felesége, az egyik leghírhedtebb rock manager,
három gyermekes családanya, reality show szereplő, műsorvezető, színész és a jó
ég tudja, micsoda. Mindez nem lenne (kivéve a managerkedést), vagy legalábbis
nem ismernénk, ha Ozzy (rock sztár, a Black Sabbath egykori énekese, ha valaki
nem tudná) nem őt vette volna el több, mint huszonöt évvel ezelőtt.
A könyvet egy turkálóban vágták hozzám. Főleg azért vágtam bele érdeklődve, mert
a családról már olvastam egy könyvet, a csak idézetekből, monológokból álló
2003-as Ordinary People-t. Az tetszett. Nem megjátszós, hanem őszinte és vicces volt.
Ozzy Sharonnak: "Hihetetlen, hogy zenével foglalkozol, és úgy énekelsz, hogy attól egy medve is kinyírja magát." Sharon válasza: "Számomra pedig az a hihetetlen, hogy egész életedben énekelsz, de a mai napig nem látsz át egy szerződést, ha az komplikáltabb,
mint egy kétpennys hátoldala."
Ez a könyv nem ilyen. Inkább egy blogra hasonlít - elmeséli a közelmúlt néhány
évének történését. Az ingyenes Ozzfest keresztülvitelét, az apja halálát, a
tehetségkutató műsorok zsűrizését stb..
Sharon brit, de (főleg) amerikában él, amerikában csinált karriert.
Ennek megfelelően nyelvtanilag egészen élvezetes, szókincsben nem kiemelkedő,
gördülékeny, nem használ indokolatlanul és lépten-nyomon amerikai kifejezéseket,
helytelenírási :) módokat. Annyira nem, hogy a sok 'centre' szó olvasása annyira
zavart, hogy többször Dream Theater-t hallgattam a könyv után/alatt. :) Komolyan.
A hivatalos stílustól is messze van, nyelvezetében is blogos.
Az nagyon zavart, hogy az általam nagyra értékelt Bruce Dickinsont (és magát az
Iron Maident is, noha a többi bandatagot elismeri) kegyetlenül leszólja,
egyszerűen 'prat'-nek (kb. prosztó, gyökér) tartja, nevezi, ezt hosszan kifejti,
sõt, még azt is megszellőztette -ami szerintem rendkívül etikátlan-, hogy a
Maiden 185000 dollárt kapott fellépésenként az Ozzfest turnén.
Fura volt olvasni, hogy szerinte a Maiden másodvonalbeli banda, zenei kvalitások
nélkül, miközben a férjénél mérhetetlenül népszerűbbek Európában.
A könyv stílusa jó, könnyen olvasható. 290 oldal, egyszerre akár 30-at is
haladtam, két hét alatt tehát kényelmesen a végére értem. Pár idézet:
'I know I have a mouth like a truck driver'
'If they were drowning I wouldn't throw them a rubber duck.' Utóbbiból mondjuk
egy vesszõ szerintem hiányzik az 'I' elõtt, de más hibát, elírást nem találtam - nagy szó!
És egy szép alliteráció: 'Festival for fucking free'
Ez Sharon második könyve, 2007-es. Időközben beszereztem az elsőt is.

Dementieva első meccsén, melyet láttam, egyből alkotott egy jót. Meglepően (utóbb már érthetően) szorosan alakult a meccse Wozniak ellen. Ha jól rémlik, a döntő szettben 3-3 környékén volt egy olyan labda, melyet "kint"-nek ítélt a vonalbíró, azaz Dementieva-é lett volna a labdamenet, de ő mutatta, hogy bent volt, így az ellenfele kapta.
A meccs végén indokolatlan érzelmi kitöréssel lerogyott a salakra - ekkor sejteni
lehetett, hogy gond van a befáslizott, beburkolt lábával...
Ennek ellenére hozta a meccseket, az addig egészen izmos Petrovát kifejezetten szép
meccsen verte (2:6, 6:2, 6:0). Az elődöntőben esélyes volt, és ha nehezen is, de
break előnybe került Schiavone ellen. Ezt gyorsan vissza is adta - akkor még úgy
látszott, az adogatásakor megélénkülő szél miatt - majd rövidítésig nem bírtak
egymással, ahol simán elvesztette a játszmát (7:6). Rögtön ezután nem a helyére
ment, hanem az olasz lányhoz, aki meglepetten fogadta, hogy Elena gratulál neki,
majd kezet fog a játékvezetővel, és levonul, feladva a meccset.
Utóbbn mutatták, hogy döntése előtt elsírta magát sapkája sildje mögött.
A sajtótájékoztatón azt mondta, hogy szakadás van a vádlijában és annyira fájt,
hogy nem bírt tovább játszani. Kevesebb tapasz/szorító volt rajta, valószínűleg
azt hitte, rendbejött korábbi sérülése...
Nagyon ciki, hogy így alakult, mert nagyon szívesen megnéztem volna, mit csinál
a döntőben a nagy formában játszó (így már egyértelmű esélyessé előlépett) Stosur ellen.
Nagyon megérdemelne már egy Grand Slam győzelmet, de még várnia kell.

'I was very close to stopping the match in my third round with Aleksandra
(Wozniak), but I was able to win this one. Then I had a day off, so it was
getting a little bit better because I didn't practice at all. But by playing,
especially moving on clay court, it was just getting worse. You just aggravate
it during your movement because it's very hard to control yourself on the court.
I feel very disappointed, because I feel like even with this pain, I had some
chances and I was feeling in a good shape. I have seen a trainer for so many
hours before the match all these days, so I don't think that there would be
something else that can really help me at that point. With a tear, you just
have to try to play with this pain. I had medication, I had a painkiller, I had
an anti-inflammation and all the tape that I could try, but nothing has been
working at that point. So I don't think I could have something extra to make
a magic move.
I did my best. I did everything I could, I really wanted to go and play, and
even with the pain I was waking up every morning and couldn't make a first
step – it was that painful. I really wanted to play because it's a very special
tournament for me. So I was pushing very hard myself to go through the pain.
But I cannot do more than that. My biggest weapon is my footwork, my movement,
and with this kind of injury, it was impossible...'

Itt a nyár, ilyenkor - és csak ilyenkor - mindig megkeresem és meghallgatom ezt
a dalt, és behalok, hogy mennyire hibátlan... Most a fa bigyó ütögetése tetszik
benne leginkább, de a fúvósokat sem tudom megunni.

http://www.youtube.com/watch?v=ZXYffxwb6J0

EZT hívom én ünnepi dalnak, nem a sok giccset, ami Karácsony környékén szól a rádiókban, melyeket már nem is bírok hallgatni.                                                         Nem szeretem, ha megmondják, mikor, milyen hangulatban legyek.

Billy Corgan tud. Dalt írni pl. nagyon. Az egyszál zongorástól, egyetlen akusztikus
gitárostól a "sima" rockon, a grunge-on át egészen a hisztérikusan üvöltözősig;
Batman filmzenétől a xilophonos karácsonyi dalig; akusztikusat, gépit...

Egy rajongó ugyanezt a dalt így pengeti:
http://www.youtube.com/watch?v=P6WaHk055VA

És persze "Most menj templomba - elkerülöd a karácsonyi tolongást!"

Többen kérdezték, hogy miért nem írok több lemezről. Egyrészt azért nem, mert írok
eleget máshol, másrészt azért, mert itt csak olyan zenét akarok "reklámozni", ami rám
jellemző, nekem sokat ad, ilyen pedig kevés van az új dolgok között.
Mivel "munkám során" nagyon sok zenét hallgatok - örömmel! -, néha jól esik 1-2
"csendes" nap. Saját zenéimet általában csak ilyenek után hallgatom. Ez egyrészt rossz,
mert sok olyan régi kedvencem van, amelyet évek óta nem hallgattam, másrészt nagyon
jó "szűz" füllel ismét - esetenként sokadszorra - felfedezni dolgokat.
Péterfy Boriék első lemeze is tetszett, leszámítva a legnagyobb slágert (Hajolj bele
a hajamba), de a 2 az egyik legjobb (magyar) lemez lett, amit az elmúlt nem is tudom
mennyi időben (mondjuk a Fear Factory tavalyi alkotása óta) hallottam.
Élőben már elsőre megvettek, az "új" lemez dalaira is sokat ugráltam koncerteken, de
az csak mostanra esett le, hogy a lemez is gyakorlatilag hibátlan, úgy tetszik, ahogy'
van. A sok "szakmai" zenehallgatás azzal is jár, hogy az új dolgok közül azok,
melyekről nem "kell" értekeznem, érdemben késéssel jutnak el hozzám.
Ez a CD is 2009-es, az év végi listámon viszont nem szerepel - pedig valószínűleg
ráfért volna.
Elsőre a Téged nem egyszerűnek hangzó, de sok hangszer egyidejű füleléséhez ifjan
hozzászokott fülemnek/agyamnak nagy élményt/kihívást adó szinti alapja ütött be,
aztán jött az érdekes képi világú klip (itt megnézhető), aztán a dalok nagy része
élőben, majd (most) a lemez egészében. Változatos a hangszerelés, minden dalnak
hangulata van, a szövegek is átlag felettiek. Talán a záró Ötszáz villám az egyetlen, mely nem tetszik, de a másik tizenhárom tétel nagyon ott van.
Szeretem ezt a lemezt, zenekart. (A 2B már gyengébb lett, de az nem is sima nagylemez.) Néha írok albumokról.