'Dark Night Of My Soul'

Na, ilyen sem esett meg velem hosszú pályafutásom alatt: olyan beteg, lélekromboló
"zenét" hallottam, hogy első nekifutásra négy szám után (éppen csak nem visítva)
szedtem ki a lemezt a lejátszóból és AZONNAL kerestem valami megnyugtatót.
Pedig hallottam már ezt-azt!
A Tátrai Band Live albuma (Trilógia 2, 1996) mentett meg. Minőségi, nyugodt zene.
Fogalmam sincs, honnan van ilyen lemezem (gyanús, hogy x mennyiségű sörhöz adták
promo céllal - bejött :), de most nagyon jó szolgálatott tett.
A Hold szerelme és A fekete madár tökéletesek, de a többi dal is bőven jó - kivéve
az Ördögi szimpátia címen futó Rolling Stones feldolgozást.
Az egész lemez szól, mint az álom (DDD-s, ennek ellenére élőnek hat), kedvenc
"hangszerem" (sok kis fém henger egymás melett, melyeken végighúzva a kezet,
dobverőt csilingelést kapunk) is sokszor megszólal.
Tibusz nagyon nagyokat gitározik egész koncerten (Kirk HammetT? Ugyan, kérem!!),
néhány sor pedig...

"Széttérta sötét szárnyát a bársony léptű éj
Földre küldte minden árnyát a hideg-lelkű fény"

"Valamikor tudtam még nevét,
együtt hallgattunk zenét.
Valamikor kellett volna még,
nekem nem hiányzik rég"

Lehet, hogy mégis szeretem az irodalmat/költészetet?

Az elmúlt hetekben, hónapokban többször mentem el éjjel ittasan (volt, amikor
támolyogtam el NAGYON ittasan) a parkoló kocsim mellett, kilométerekre az ágyamtól.
Eszem ágába nem jutott (na jó, eszembe jutott, de véletlenül sem tettem meg), hogy
beleüljek és akár csak 2-3 percet vezessek olyan állapotban. Hős, vagy okos vagyok?
Frászt!
Egyszerűen csak tanultam abból a németországi (sok-sok eurós) esetből, amikor azt
hittem, hogy belefér az éppen aktuális véralkohol szintem a megengedettbe, de nem
fért bele. (Hogy ott van megengedett véralkohol szint, az jó kérdés, hogy helyes-e,
hiszen van hozzá közlekedési morál és vannak hozzá utak, de hogy nálunk csak a
NULLA szint a megengedett, az tejesen helyes.)
Bölcs sem vagyok (a saját káromon tanultam), de nekem ennyi elég volt, hogy
megtanuljam a leckét.
Stohl "Bucit" sem ítélném el, ha egyszer fordult volna vele elő az eset és/vagy,
ha nem veszélyeztetett volna vele másokat. Így viszont?
Persze Császár Előd óta tudjuk, hogy ebben az országban gyakorlatilag bármit megtehet
az ember. Már aki..

Akkor lesz világbéke,
Amikor jön a világ vége.
Az ember okos faj,
Tanul, ha kész a baj,
De képes elfelejteni azt,
Ami egy értelmes lelket riaszt.
A hibát újra elköveti,
Aki szóvá teszi, azt megkövezi.

Jobb, mint a középkorban
De rabszolga sorba
Ma is a nemes hajtja
Azt, aki szelíd fajta

Nincs jobb kor, nekem ebben kell meglátnom a fényt
/Depresszió: Nincs jobb kor - részletek/

A dal zenéje is kellően bivaly, csak ajánlani tudom.

...akkor összeültünk ex-gitáredzőmmel beszélni, zenét hallgatni. Persze, hogy nem
kellett sokat várnom, míg kijött a szakma belőle!

- Hallod ezt a szűk akkordot?
- Ahhoz én nem értek.
- Hallasz itt valamit?
- Drámai fokozást hallottam.
- Az volt a hétszűk szeptim..., de nem vagyok benne biztos.

"Ahogy súrlódnak a szekundok, azt sem hallod? Megy ez, aztán az ismétlésnél ugyanott
már egy másik akkord van. Ahogy egy szekundot fellép az..." (nem talál szavakat a
gyönyörre :)

Két sör után ilyet szól, mikor azt a Dream Theater nyitányt prüntyögöm Neki, amit
már ezer éve tudok (mást sem) : "Te azért nagyon tudsz, azt el kell ismerni."

A Metallica után öt órát aludtam (az nekem nagyon kevés), reggel megpróbáltam
megírni a beszámolót róla, majd irány Cegléd. Estére már fájt a fejem a fáradtságtól -
lehet, hogy csak ezért írom azt, hogy a tavalyi gála sokkal jobban tetszett - pedig
kivetnivaló az ideiben sem volt. A fellépők:
Tavalyi kedvencem, Juhász Márton egy egészen más zenekarral lépett fel (Joint
Ventures), majd három dal után le. A harmadikban elengedte a kezeit, az már-már
tetszett, de összességében (a négy gitár ellenére) nem ragadt magával a műsoruk.
A Fusio Group (dob: Szendőfi Péter) már jobban tetszett. Volt a zenéjükben
(általam felismerhető) ritmus. Péter egyik kezéből a dobszólója első részében kiesett
a verő, a megmaradt dobverőt áttette az üres kezébe, majd kivett egy másikat,
közben gördülékenyen játszott! Ez a rész (is) mutatta, mennyire tud. Elismerésem.
Zsoldos Béla üstdobversenye érdekes színfolt volt, pláne, hogy a Budapest Jazz
Orchestra-val adta elő. Az említett bigband több előadót is kísért. A rézfúvósok
színfoltot hoztak a fleg jazz-ről szóló fesztiválba, de engem különösebben nem
hatottak meg.
Az est leghíresebb fellépője az amerikai Peter Erskine volt. Róla elég annyit írnom,
hogy a Berklee díszdoktori címet adományozott Neki. Annyit jegyeztem le róla, a játékáról
a füzetembe, hogy "mosolygós". Kellemes, hallgatható, profi, könnyed. Ennyi.
"Szakmailag" ugyan mit tudnék róla mondani??
A két utolsó fellépő dobosának (Banai Szilárd - Full Playback, illetve az izlandi
Gulli Briem) stílusa állt hozzám a legközelebb. Ritmusokban gondolkodtak, és ezeket
díszítették fel. Kár, hogy olyan későn kerültek színpadra, hogy addigra már alig
bírtam kinézni a fejemből és tudtam, hogy mire hazaérek, aludni is fáradt leszek.
Az egyik standon ott volt a Másfél dobosa, az est nagy részében pedig Bokros Lajos ült két sorral mögöttem. A szomszédban a medencében gyerek vizilabdameccs ment délután.
Videók a rendezvényről (nem én készítettem õket):
Amit még észrevettem: a dobosgálán nincs tac jel. :)
https://www.youtube.com/watch?v=NSzmpIRrXL4
https://www.youtube.com/watch?v=flioTjUz4pE
https://www.youtube.com/watch?v=77Pul1hiXoA

     Nem vagyok Metallica rajongó. Soha nem is voltam. Az 1986-os Master Of Puppets albumukat hibátlannak tartom, az addig veztető út is példás volt, de akkor szerintem a
hirtelen (??) jött túlzott mértékű (???) siker (vagy Cliff halála?) maga alá temette a
zenekart, amely ezt követően egyre gyengébb lemezeket, olykor hallgathatatlan
vergődést adott ki a kezei közül stúdiólemez címén.
Már a '88-as Megadeth CD lemossa a (Mastert leszámítva?) az addigi összes Metallica
lemezt (az én ízlésem, véleményem szerint), az azt követő néhány pedig abba a táborba
sodort, melynek tagjai azt vallják (a mai napig), hogy míg a Megadeth ZENÉL, addig a
Metallica erősen korlátolt, az idők során pedig a mainstream-be ügyesen belesimuló pénzgyár lett.
Ennek következménye, hogy míg a Megadeth első magyarországi koncertje előtt a
zenekar miatt fél Európát beutaztam, a Metallicat eddig soha nem láttam élőben.
Most is csak "szakmailag", "munka ügyben" néztem meg őket, hiszen azért érdekelt,
mit tudnak.

     Az előzenekarok utáni utolsó hangpróbán az első cin, illetve lábdob ütésnél érezni
lehetett, hogy gyilok (jó) hangzás és hangerő lesz. Ez be is jött.
A Jó a Rossz és a Csúf zenéjére számítottam, de az meglepett, hogy mint egy óriási
szabadtéri moziban, a zenével együtt a film képsorait is megkaptuk a két oldalsó
kivetítőn. Hatott.
A műsor a Ride The Lightning-ra (!!) épülve kezdõdött, majd eltolódott a fekete, az
új, illetve az ...And Justice For All albumok irányába. A (szerintem) három
leggagyibb lemezről (Load, ReLoad, St.Anger) egyetlen dalt sem játszottak.
Sajnos a Master Of Puppets-ről is csak a címadót. Ezt leszámítva, tökéletesnek
mondható a műsor összeállítása. Creeping Death, Through The Never, Fade To Black,
One, Master - valamennyi kitűnő hallgatnivaló.
A ráadásban előkerült az elsõ lemez is a Helpless utáni Motorbreath és a Seek &
Destroy képében.
Kétszintes, puritán színpad, fölötte elképesztően nagy (!!) kivetítővel, melyen
90%-ban a helyi kamerák élő képe volt látható, így az oldalsó szektorokban ülőkön
kívül (ők csak a két "kicsi" kivetítőt látták) mindenki óriási mozgóképen láthatta
a zenészeket.

A zenészek? A lemezek alapján Lars-ot tartottam a legjobbnak, mert noha egy pösze
kis p..., dobolni tud. Mindig figyelem a dobosokat, de most nem tudnám azt mondani,
hogy dobtam egy hátast tőle. Valójában elment mellettem a teljesítménye.
Küzdött, görcsölt, sokak szerint pontatlan is volt, nekem nincs véleményem a
játékáról, annyira pedig nem leszek sportszerűtlen, hogy a koncerten készült felvételek alapján kielemzem a játékát.
Kirk egy vicc - gondoltam eddig. Teljesen középszerű gitárosnak tartottam. Nagyot
a koncert sem emelt a véleményemen, de amit játszott, az teljesen rendben volt.
Pontos, feelinges, szerintem nem túl technikás, de egyértelműen rendben van a játéka.
A körmeit már nem festette, de a szemhéj kihúzás... Mindegy. Pozitívan lepett meg.
James. Na igen, Ő Hetfield. Született frontember. TISZTA tekintet, pontos,
stílusteremtő gitárjáték, magabiztosság, kevés, de hatásos duma, humor.
Pozitív energiát sugárzott egész jelenléte. A hangja is rendben volt.
Robert basszusa nem mindig hallatszott kellően hangosan, de tudása, mozgása,
karaktere nagyot dobott a shown.
Az összkép tehát teljesen rendben volt. Jól bemozogták a két szintet, profin
zenéltek. A minimál színpadkép, a RETRÓ jellegű MIKROFONOK nagyon tetszettek. Rendben volt az a kevés piro (a One előtt egy mini világháborús ostromot lenyomtak),  a tűzijáték, a lángoszlopok... A hangzás és a hangerő végig kifogástalan volt (legalábbis a "sznob" :)
szektorban a színpaddal majdnem teljesen szemben, ahová a sajtós jegyet kaptam).
A veszett nagy kivetítő nagy ötlet volt, a dalok között sem volt különösebben
problémás - a "gyermekkorom kedvenc dalai" közül is játszottak néhányat - az egész csont profi volt, összességében tetszett tehát a koncert.
Még a gitárhalmozás (nem tudtam összeszámolni, mennyit használtak a koncert alatt)
sem tűnt indokolatlannak. A koncert szinte teljes terjedelemben megtalálható a YouTube-on különböző forrásokból, akit valamelyik dal (vagy pl. Hetfield engem megnevettető poénja az éneklésről a Seek & Destroy előtt), a látvány, vagy a hangzás érdekel, keresgéljen bátran!

      Nálam soha nem voltak/lesznek a legjobb metal zenekar, de a koncertet látva
megértettem, mitől/miért lettek a legnagyobbak, legismertebbek (egyike).
Meggyőztek, de nem nyűgöztek le.
Kicsivel több, mint két óra, 19 dal. Kellemes este volt.

A "hivatalos" besazámolóm és még több kép itt található.

- I have no clout with God.
God doesn't even know who I am. Which sucks, because I could...
...I could use some help.
- You're an amazing doctor, you save babies. God knows who you are.
- Do you really believe in all this? In God?
- Sometimes. Mm. Most of the time.
   When it counts.
  /Grey's Anatomy/

- Nincs kapcsolatom Istennel. Isten azt sem tudja ki vagyok, ami szívás, mert rám férne,
hogy segítsen kicsit.
- Bámulatos orvos vagy, babákat mentesz meg, Isten tudja, ki vagy.
- Te tényleg hiszel ebben az egészben? Istenben?
- Néha. Vagyis, többnyire igen.
  Amikor számít.
  /A Grace klinika/

A Prah Spiró György kétszemélyes színdarabja. Korognai Károly (egyben rendező is) és
Müller Júlia egy 50 körüli házaspárt alakítanak benne, akik éppen megtudják, hogy
nagy összeget nyertek a lottón.
Ez a hír aztán beindítja, felszínre hozza a félelmeket, régi sérelmeket.
Semmi különös cselekmény, vagy humor nincs benne, inkább csak tükröt tart az előadás.
Nagyon tetszett, hogy élőben (????) mentek az esti hírek a Kossuth rádióban (a Fulham aznapi kupadöntőjétől a Görögországnak nyújtandó segítségig!!) a kezdéskor, ettől
(is) teljesen aktuális lett a játszott helyzet.
A darab legnagyobb előnye az, hogy a végén azt éreztem, hogy "máris vége? csak ennyi?
mennyi volt ez, negyven perc?", holott valójában majd' másfél órán át tartott...
Nem vontatott, vagy erőltetett tehát, a két színész pedig néhány (tényleg nagyon kevés), alig észrevehető bakival játszotta végig az előadást.
Kis színpad, közeli nézőtér, minden rezdülés látható...
Tetszett...

Az is élmény volt, hogy a két színészt kevesebb mint egy hónapja teljesen más szerepben láttam.
/Ha valaha lottóznék, és nyernék, várnék (jó)néhány hetet, és azt kamuznám, hogy "csak" 20-40 milliót nyertem. Kb. négy milliót adnék a nyereményből másoknak, a többiből a jelenlegi életszínvonalamon élnék, csak sokkal többet utaznék, élnék külföldön ("Ha nem tetszik, el lehet menni.").
Egyszerű vagyok és logikus..../

Mozart A-dúr hegedűversenye egy vérbeli Mozart darab ("beszéljünk közhelyekben"
rovatunkat olvashatták). Megvan benne minden, ami jellemzi a zsenit. Ezt a hegedű-
versenyt 19 évesen írta, bőven benne volt már tehát a szakmában.
Szívesen meghallgatom alkalom adtán, hiszen stílusos és jó is a zenéje, de nem
mondhatnám, hogy közel áll hozzám ez a stílus. Nekem túl könnyed.
Mahler V. szimfóniája viszont mamut súlyú! Tetszett is.
Cisz-moll! EZT hívom én hangnemnek. :)
Agyas, súlyos, hosszú szimfónia. Kedvenc szimpatikusaim maximális közeli létszámban
(82-en, ha jól számoltam) zenéltek, olykor maximális közeli hangerővel is.
A harmadik tételben (az ötből) van egy jó kis pengetős (!!) rész, a negyedik
tétel pedig az elejétől a végéig GYÖNYÖRŰ!!!
(Itt meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=LG5p3DxsXfQ)
Összességében is tetszett a szimfónia. Messze nem kiszámítható, nagyon kreatív,
felépített. Megdörren, de többször a hárfa is szerepet kap.

"(NE) tanuljunk együtt németül" rovatunk első órája: Strauss - strucc,
Mahler - festő, Bach - patak.

Este nem esett, de előtte napokig igen, így dagonya. Engem nem zavart, mert az a
koncert, ami miatt mentem, teremben volt.
Depresszió: jó zene, jó zenekar, tetszett.
Zord: kemény zene, kifelé rossz hangzás (a kontoll ládákból, oldalról hallgatva viszont
nagyon rendben volt), az In Flames feldolgozásuk az éjszaka egyik legjobb dala volt!!!
Tankcsapda: kb. 22 éve nem láttam őket élőben. Ez nem véletlen. Nem rosszak, de
különösebben nem hatottak meg. Lelkiismeret furdalás nélkül hagytam ott a koncertjüket,
hogy jó helyem legyen a zsúfolt kis teremben a Péterfy Bori & Love Band alatt.
Lett. Hangulat is. Szeretem a zenéjüket, úgyhogy veszett jól éreztem magam kb. három
méternyire a színpadtól. Kemény (!!), tempós, jó koncert volt. Mostanra lett
hibátlan a műsor - kikoptak a lassabb dalok.
Kiscsillag: Lecsó a billentyűk mágusa + Kossuth-díjas művész melltartóban? Persze,
hogy rendben volt az egész.
A Colorstar-t kihagytam, nem is tudom, miért.
A Másfél viszont kárpótolt. Új gitáros, kevesebb szaxi, kevesebb effekt és visszhang,
több direktebb dallam, több billentyű, kristálytiszta, bölény hangzás, és a dalok
kb. felében ÉNEKESNŐ. Legalább annyira jók, mint régen, pedig régen is szerettem, amit
csinálnak. A cselló nekem a mai napig hiányzik, de kellemes meglepetés volt, hogy
ismét ennyire jók!!!
Hajnal.

A római tenisztorna esti meccsén Elena Dementieva (szeretjük!) egy fekete (!!)
hosszúujjú (!!) felsőben és egy fekete, térdig érő, testre feszülő nadrágban (!),
fölötte kis zöld szoknyában játszott Ivanovic ellen. Érdekes volt. Sajnos kikapott.

Sok jó idézetet lehetne írni a könyvből. Kettő, majdnem véletlenszerűen kiválasztva:

"Egy civilizációs rendszer rabjai vagytok, mely jószerivel kényszerít benneteket
arra, hogy a fennmaradásotok érdekében tovább pusztítsátok a világot."

"Ha nem tudsz rájönni, mi tart fogva, a szabadulási szándék csakhamar zavarossá
és hatástalanná válik."

Gondolkodtató, jó könyv.
Egy párbeszéd keretei közé helyezett filozofálás az emberiségről és helyéről,
szerepéről a világban, történelmi, földtörténeti távlatokban, léptékben gondolkodva.
Egy sajátos nézőpontból mutatja meg, hogy honnan jöttünk, hol vagyunk, mi emberek,
és hová tartunk, ha nem változik semmi a mentalitásunkban, gondolkodásunkban.
Nem túl pozitív - miért is lenne? -, de sajnos nem lehet mondani, hogy nincs igaza.
A teremtést, a bűnbeesést, de még Káin és Ábel történetét is egy másik nézőpontból
szemléli, mégsem mond ellent a Bibliának. Fura és érdekes.
Engem elgondolkodtatott. A könyv olvasása előtt is egyre inkább foglalkoztatott a téma
(leginkább a volt kaukázusos Kardos-Horváth Janóval folytatott egyik beszélgetés óta;
Ő nagyon benne van ebben), és annyiban megnyugtatott, reménnyel töltött el, hogy
ha sokan kezdünk hasonlóan gondolkodni, akkor talán hamarab tér észhez, változik a
világ, és akkor talán nem éljük fel, tesszük tönkre a jövőt.
Persze én naív és jóhiszemű vagyok. Pláne, ha a kettő ugyanaz.
Bár a "talán" minden, csak nem megnyugtató.
1992-es könyv. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Éveken át idegesített, hogy használtam a szót (még katona is voltam), hogy így rád hátékázzák, meg úgy, de nem tudtam rájönni, minek a rövidítése. A "Hová Tette, Katona?" egy poénos megfejtés, de nyilván nem ez a helyes. Sok embert kérdeztem meg az évek folyamán, de senki nem tudta a választ. Aztán valahol olvastam: Hiány Térítési Kötelezettség... Soha nem jöttem volna rá.

Kevés kedvenc filmem van. Az Angyalok városa az egyik. Telibe kapott annak idején.
Nem tudom, miért, mivel - egyszerűen csak megtörtént.
Az alapötletet a Berlin felett az ég-ből vették alkotói, de annyira eltér a kibontása, a
történet, hogy én nem mondanám remake-nek. Ettől még persze az. :)                       Az eléggé ciki, hogy egy 1987-es film szolgál egy 1998-as témájául.
Fura, de eddig nem láttam az "eredetit". Tegnap este megnéztem. Nem tetszett.
Pedig több ismerősöm odavan érte, és filmes fórumokon is befekszenek emberek tőle.   Nem mondom, hogy rossz, mert nem az, de számomra nem sokat adott a
hangulatos fekete-fehér képeken és néhány jó mondaton kívül.
A képi világa meglehetősen jó (mint egy klasszikus Depeche Mode klipnek),
az örökkévalóságot is jól adja vissza, de a főhős motivációja eléggé halvány
- inkább az unalomra, lelki torkig levésre tippelnék a film alapján, nem a
mindent elsöprő érzelmekre. Az önmagát játszó Peter Falk viszont nagy ötlet.
Az Angyalok városában van konfliktus, és a szerelmet is sokkal jobban ábrázolja.
Jobb a zene is. Pedig az csak egy amerikai szerelmes film.
Az Angyalok városát legalább hatszor láttam (szinkronizálva talán egyszer sem),
a Berlin felettet egyszer is bőven elég volt.

"A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el."
                                                                            /Szent Ágoston/

"...a természetközeli népek általában nemes lelkűek. A sok naplemente meg égiháború végignézése teszi ezt. Nem is tudom. Nem lehet megnézni egy naplementét, aztán elmenni felgyújtani a szomszéd tipijét. A természethez közeli élet csodálatos a szellemi egészség szempontjából."

április 26-án láttam a Bükkben egy bokor tövében hóvirágot. Nem egy eldugott, árnyékos helyen, hanem egy fennsíkon, relatíve nyílt terepen.

Azért a festészet sem egy egyszerű művészet.

Best Of 25th Anniversary
Te jó ég! Több, mint 25 éves a Helloween. Mennyire szerettem a kezdeti dolgaikat!
A Walls Of Jericho a mai napig az egyik legjobb első lemez, amit hallottam.
A rá következő (még Kai Hansen-es, de már csak gitározott, nem énekelt) két lemez
is tetszett, bár Kiske hangja éppen csak nem irritált és a puhulás sem volt
annyira ínyemre, aztán Kai szólópályáját és a Helloween-ét is csak futólag követtem.
Nem nosztalgiázni szeretnék, hanem az év végén/elején megjelent különleges lemezről írni.
Manapság már nem könnyű új dolgot kitalálni, saját dalokat úgy átírni, hogy ne
égesse magát az adott banda. A Helloween belenyúlt a jóba.
Tíz dalt totálisan áthangszereltek, három/négy - egyenként is brutál hosszú - dalt
(Halloween, Keeper Of The Seven Keys, The King for A 1000 Years) pedig
összegyúrtak egy 17 perces tétellé, amit a Prágai Szimfonikus Zenekarral
rögzítettek.
Nem akusztikus lemez, nem szimfonikus és végképp nem metal. Kizártnak tartottam,
hogy jó sülhet ki egy ilyen próbálkozásból, ezért hallgattam meg.
Már elsőre hatott. Nagyon.
Nem mondom, hogy hibátlan, vagy, hogy minden perce tetszik, de hogy egyéni és
jócskán (JAJJ, DE SOKKAL) átlag feletti, az tény.
Hogy mégis milyen a zene? Mondjuk, hogy Katie Melua jobb pillanataival simán
partiban van.
Vannak rajta tökéletes telitalálatok: a Dr. Stein szaxofonokkal, akusztikus
gitárokkal annyira ötletes és felhőtlen, mint az eredeti, vagy a szöveg; a
talán legjobb Helloween dal, a Future World akusztikus gitáros akkordozással
unplugged jellegű, és megkockáztatom, hogy az eredetinél is jobb (ex-gitár edzőm:
akkordokat nekem, de máris, pleez!:), a "feeling" szóló, a végre
elektronikamentes dobok mind-mind dobnak az eredetileg is slágerré vált dalon;
a szimfonikus The Keeper's Trilogy is minőségi munka: teljes szimfonikus zenekar,
csőharang, metal dobszerkó, SEMMI gitár (na, jó, basszus talán van), KÓRUS!!!,
xilofon (vagy mi), zongora - az Operafsztivál metalos koncertjeinek
(Therion, Epica) legjobb pillanatait idézi; az Eagle Fly Free a női vokállal;
az I Want Out a gyermekkórussal.
A többi dal a kellemes, hallgatható kategóriába esik. Kb. a Scorpions, vagy Ozzy
balladáival vannak egy szinten (pedig azok tudnak!), csak többségük picivel
gyorsabb.
Jó lenne tudni, hogy a Helloween rajongók mennyire értékelik ezt a lemezt!
Szerintem egy egyéni, hangulatos, ötletes alkotás. Kíváncsi vagyok, ráfér-e az
év végi tízes listámra. Az biztos, hogy viszonyítási alap lesz.

u.i.: ex-erdzőm: KOMOLY a kérés! Itt találsz segítséget:
http://www.ultimate-guitar.com/tabs/h/helloween/future_world_crd.htm
A refrén (ECDE-CAB, ECDE-CHE) szerintem, jó, de a többit gyanús, hogy kicsit
átírták. Az ilyesmihez (transzponálás, más hangnembe pakolás) Te értesz.

'Do dreams go to sleep during the day?'

Nappal az álmok aludni térnek?

Tirpunk: Xin-Poi-Cseng

Kettő óra volt és 50 perc
220 Volt és 50 Hertz
Ültem a vízben egy jobb életre várva
Aztán beledobtam a kenyérpirítót a fürdőkádba

Miért vagyok még mindig itt? Elmondom, ha kérdezed
Kínai gyártmány volt ez az egészen furcsa gépezet
Visszavittem a boltba, mondom a csajnak: Bébi mesélj!
Mi ez a sz@r? Ő azt mondta, hogy jár még egy esély

Úgy éreztem, nincs mit vesztenem
Hármat számolok, legyél meztelen
Megkérdeztem, hogy hívják, a neve ismerősen cseng
Így lett az enyém a kínai boltban Xin-Poi-Cseng

Azóta együtt járunk a szusi-bárba, én eszek, ő meg táncikál
Én azzal szórakoztatom, hogy az orromba dugom a pálcikát
Hiába kérem, nem válik meg a rizskalapjától
Egy év múlva megkértem a kezét az apjától

Most nyári szünetben a Jangcén strandolunk
Év közben a józsefvárosi piacon standolunk
Mellettünk az ukránok egész nap pénzt mosnak
Mi meg kenyérpirítót árulunk a többi csóró öngyilkosnak

http://www.myspace.com/tirpunk

"Jó. Ez olyan... Várjál, hogy kezdjem... Először is azt kell ehhez tudni, hogy hol van Portugália. Európa legszélén. Ott, ahol véget ér a földrész. Nem így, hogy vége a földnek, és kezdődik egy tó. Az más. Onnantól már nincs semmi, csak a tenger. Nem látszik másik part sehol égen-földön. A víznek nincs vége. Ott élnek ezek a portugálok. Ez egy elég szegény ország, tudod? Ha tenger nem lenne, élni se tudnának. A tengerből élnek. Halásznak, meg ilyenek.
Várjál, azt mesélem. Esténként, vagy délután, amikor megy le a nap, kiülnek a partra. Kiülnek szép sorban. Nézik a tengert. Ott a hatalmas óceán, a lábuknál kezdődik, és a szem nem lát semmi mást, csak a vizet. Ameddig ellátnak, csak a víz. Valahol nagyon-nagyon messze elhomályosodik az egész, lehet látni, ahogy fordul a Föld, látni, a horizontnál, a víz lefelé hajlik. De addig végestelen-végig semmi. Semmi. Csak a tenger hangja, a hullámzás, a végtelen víz. Ezt nézik a portugálok. Közben álmodoznak. Valami olyanra gondolnak, ami elérhetetlen. És közben megy le a nap az égen. Úgy megy, mintha búcsúzna, mielőtt elhagyja az eget. Mintha a szerelmesét hagyná el. Szép lassan csúszik a tengerbe, a látóhatár mögé. És akkor ott marad a semmi. Úgy ülnek ott a portugálok, ahogy most mi. Rágják a pipájukat, merednek előre, és nézik a semmit. És érzik is a semmit. A világ végén vannak."