'Dark Night Of My Soul'

Tavaly kilelkendeztem magam, mennyire nagy és jó ötlet ilyesmit rendezni a
volt Lenin Kohászati Művek egy kicsiny részén. Idén bővült és még jobb lett.
(Ezt mennyire szerette a Főszerk., amikor alany nélkül írok mondatot !)
Jó zenék, remek környezet (mászófal, streetball pálya, BMX-es (?) ugrások kinn,
tükkök benn, gördeszka, lepusztult gyár, a tegnapi első képen látható VASÚTI
SZERELVÉNY, MINT SZÍNPAD (!!)..), kellő érdeklődő, kifogástalan
hangulat - életképes a kezdeményezés és gondolom, jövedelmező is.
A Choice With No Voice tetszett MySpace-en, így megnéztem őket élőben is.
A bemelegítő sörökhöz éppen jók voltak. Rendben vannak.
A Vad Fruttik valahogy nem jött be nálam. Egyáltalán nem rosszak ("Fáj a fejem,
a szívem túl nagy és nem tudom, nem tudom, hol vagy"), de így elsőre nem ragadtak
magukkal. Mondjuk a képen látható, test és látható hangszedő nélküli, műanyag húros
nyakkal és fejjel ellátott hanxer megér egy említést!
Kowa meg a Vega: kezdjük a negatívumokkal: elmentek kommerszbe (mainstream).
Már a "Szarka farka" történet sem tetszett és az új hunos dalok sem nyerik el
tetszésem. A basszer image-e messze áll a pozitívtól nálam (játékra illik a
brigádba). Nem tudom, állandó tag-e a "hátsó" gitáros (a játéka jó), de ennyire
háttérben tartani nagyon ciki látvány - mondom ezt akkor is, ha esetleg Ő kérte.
Néha sok dolog szólt alapról, még Kowa-vokál is.
Kb. ennyi hirtelen, ami nem tetszett. A dobos egészen feszes és jó, 1-szer még a
(duplázó) lábgépnek is nekiesett rendesen. A gitáros tag kezében régebben úgy
megdörrent a Gibson, hogy élmény volt nézni/hallani, most egy jellegtelenebb
hangszeren játszott, jól. Néha elment pózba, de van ez így.
Kowa hozta magát: remek hang és kiállás, óriási színpadi rutin.
Összességében egy jó és nézhető koncert volt, de már túl soxor láttam őket ahhoz
képest, hogy elmentek mainteream-be. 1 év szünet, aztán visszatérek rájuk.
A Pie On Ear két énekessel+vokálozó gitárossal (+ 1 dalban Oláh
'Freshfabrik' vendég Szabival) feszes, mélyre hangolt mérsékelt zúzdát tol.
Működtek.
Aztán hajnal fél négyig pörögtem A-nel egy táncteremben, ahol teljesen
dallammentes, de ritmusos (ösztön zene?) set-et kevert a DJ.
4-től este 6-ig aludtam (!!) és a másnapi Kaukázus koncertet kihagytam,
mert inkább a másik oldalamra fordultam. Ciki.

Rajongók összeszedték a Grace Klinika epizódjaiban elhangzó zenéket. Nem kis meló lehetett, kellett hozzá egy kis fanatizmus. Hallgatom szépen sorban az egyik évadot, kb. a 85. (!!) számnál járok.
Mindig írtam, hogy a filmben pepecül hatásos, jó zenék vannak - nos, film nélkül is ragyogóan működnek. Szinte valamennyi tetszik. Ha önállóan talán nem is mindegyik kiemelkedő, de elég 1-2 dalt megfülelni és a harmadik már befogadó hangulatban talál. Összeáll az egész ugyanis, visszaadja a film szomorkás, filózós, EMBERI hangulatát. Az is nagyon tetszik, hogy a 85-ből kb. 3-at ismertem eddig !!! Pedig - nem tudom, feltűnt-e :) - hallgatok ezt-azt, nem is túl ritkán.
"Isten áldja az Internetet!"

Különösebb olimpiai bejegyzéseket ne várjatok tőlem, mert nem érdekel, viszont
elkezdődött, méghozzá az egyik olyan sportággal, mely érdekel:
női foci: Kína-Svédország 2-1 :(, Norvégia 4 (!!) perc alatt letudta a címvédő
amerikaiakat 2-0 :). A fritzek 0-0-t játszottak a brazilokkal.
A női kézi még érdekel valamilyen szinten, aztán kb. ennyi.
A stadion - Fészek - nagyon tetszik építészetileg.

Tekertünk oda 60 km-t (a Telkibánya környéki meredek rész és a Füzér előtti
nagyon alattomos, hosszú emelkedő eléggé húzós volt), vissza 60 km-t
(a Hollóháza-Kéked szakaszból kezd elegem lenni; szinte valahányszor arra járok,
ömlik az eső - most is), illetve áttekertünk a hegyeken Szlovákiába, Szaláncig
(kb. 40 km). Mindezt egy kölcsön kapott, egészen jó mountain-bike-on nyomtam.
A járgány aszfalton rettenetes, terepen meglehetősen király.
Megmaradt az országúti bicaj mániám. Az ugyanis brrr, hogy a szél süvítése
helyett az aszfalthoz tapadó gumi zaját hallom. Olyan, mint egy metró, vagy egy
traktor, kevésbé urbánusok kedvéért. Borzalmas, na.
Szokni kellett a bicajt és öreg(edő) izmaim is megérezték a napi távokat, de
összességében minden remek volt: hegyi tó, erdők, Zemplén, sör hegyek, jó
szállás, barnulás, kis ízelítő a hegyi kerékpározásból, pihenés.                                    Kellett.

Bringáztunk 3 napot. Tegnap este nem voltam gép közelében, munkahelyen pedig nem írok blogot, úgyhogy bővebben majd holnap. Addigra talán az izomlázam is helyrejön. Szalánc (Slanec, Szlovákia) volt a legtávolabbi, ahová eljutottunk. Nem gyenge lejtő zúg át azon a falun ! Van egy romvár mellette a hegytetőn. Az EGYIK hegy tetején, ugyanis egy merő hegy a környék. Neten ezt találtam a várról hirtelen, de szerintem mi csináltunk jobbakat, ahol látni, mennyire hegyes a vidék.

A Kriván (2494 méter) speciális. Az első komolyabb csúcs, ahová felmásztam annak
idején - kb. 10 éve - és nagy szerepe van abban, hogy ennyire szeretem a Tátrát.
Kopár, rideg, eléggé nehezen mászható, a kilátás viszont gyönyörű róla:
tengerszem, az Alacsony Tátra, Csorba-tó, a sík rész és komor tátrai csúcsok. A június 24-ei bejegyzésem utolsó képén a Kriván látható távolról.
Mikor először voltam rajta, rendesen dolgozott a tériszonyom és az izmaimat is
éreztem. Most ilyen gond nem volt. Ez alkalommal az időjárás okozott kellemetlen
perceket. Vagyis arra fel lehet készülni, de azt nem sejtettem, hogy a széldzsekim
csak szél ellen véd, eső ellen csak 10 percig.
A felső negyedben befelhősödött, szeles lett és esni kezdett az eső, lefelé volt,
hogy izomból zuhogott.
A csúcson szerencsém volt, mert kitisztult kissé, de ahhoz, hogy fotózni tudjak,
le kellett volna vennem a dzsekit, ami tuti megfázás lett volna.
Így most csak a felfelé út alatt készített képekből mutatok néhányat.
1350 métert mentünk föl és ugyanennyit le: 2700 m szintkülönbség.
A mai futás alatt is elkezdett esni - kezdem megszokni.

Ádám megmarad - remélhetőleg. A Krivános nap esős volt, lefelé zuhogott is, így ott alig-alig fotóztam. Ezek a második nap képei, amikor a Tátra nyugati részén barangoltunk 1500-1600 méter környékén. A Krivánról majd később mesélek.

A hétvégén nyomtunk egy - zuhogó esőben lejövéssel tarkított (szürkített) - Kriván túrát, de ma még nem erről írok, ugyanis a történet egy itthoni kórházban végződött, ráadásul az én Budaörsi vendégemet érintette. (Ádámról van szó - néhányan ismeritek. Talán nem kell aggódni (láz, görcsök, rossz vérkép), de éjszakára még benntartották, hogy reggel tüzetesen kivizsgálhassák.) Úgyhogy a Tátráról majd később.

’We look before and after,
And pine for what is not:
Our sincerest laughter
With some pain is fraught;
Our sweetest songs are those that tell of saddest thought.’

/Shelley: To A Skylark/

Ez az egyik kedvenc idézetem. Ma (reggel) ilyen is a hangulatom.

Több, mint 1 hónapja 300 Ft fölött van egy liter benzin ára.
Esik, hideg van, de leginkább azzal van bajom (ez lappang), hogy fél éve
nem voltam szabadságon. Nagyon mehetnékem van, de a lehetőség, melyhez kedvem lenne,
nem biztos, hogy összejön. Amíg nem tudok biztosat, addig nem mehetek máshová sem.
A vincsi halála óta archiválok. Találtam 3 egészen jó képet tavalyról, melyet eddig
nem publikáltam. Az egyik egy tanterem !

Véletlenül egybeesett a "kellene egy országúti" mániám erősödése a Tour De
France-szal. Láncot és hátsó váltót kell cserélnem a bicajomon és ilyenkor
- felújításkor - mindig belegondolok, hogy nem lenne-e jobb egy újat venni.
Meglátom, hogy' lesz.
Hegyi szakaszok vannak a Tour-on a napokban.
Mentem már 70-nel kerékpárral és hegyre is caplattam fel a segítségével, de ez
azért egy más műfaj. 2.500 - 3.000 méteres magasságokban is tekernek.
Embertelen lehet.
Még soha nem néztem Tourt, de most kezdek rászokni. Az nem tetszik, hogy csapatok
vannak, azaz vannak, akiket segítenek, többen csak "szolgálnak".
Az érdekelne, hány négyzetcentiméteren érintkeznek a kerekek az aszfalttal.
Max. 40-re tippelek (a 2 kerék összesen), de lehet, hogy ez is túl sok.
Egy kis eső borít is mindent. Szó szerint.
Érdekes sport, kár, hogy a dopping szinte szinonímája lett.

Néha kijön a bennem lakó anarchista. Megnézném pl. a máv arczát, ha csak egy napig
az utasok sztrájkolnának, azaz a kutya sem utazna velük, vagy egy napon SENKI nem
venne jegyet. Vagy a becsületesebbje venne, de nem mutatná meg a kallernak.
Nevetségesen magas árakkal operálnak, nem szolgáltatnak semmit, aztán csodálkoznak,
ha veszteségesek. Hogy ne csak provokáljak, a kamionok vasútra pakolásában látnék
fantáziát. Az hozhatna (?) annyit a konyhára, hogy a személyszállítás veszteségét
kitermelje. Persze ehhez felsőbb szinten kellene összefüggésekben gondolkodni.
    In Flames hetem van. Szinte csak a 4 meglévő albumukat hallgatom.
Dicsértem az új CD-jüket, most a másik hármat jobbnak tartom.
Mégis a The Chosen Pessimist dalra (2008.) kattantam rá talán leginkább.
Még kottát is írtam (nyugi, csak 6 hangot).
Emlékezetből csak fél hanggal nyúltam mellé (minden egyes hangnál). Úgy logikus lett
volna, így viszont zömmel általam nem használt hangok alkotják és jó pár kereszt is befigyelt.
Olyan, mintha fél hanggal feljebb (!!!) lennének hangolva a gitárok.
Ilyet még nem ettem. Persze, lehet, hogy a billentyűs írta...:)
A 'Come faith I'm dying' sor sokadszorra is hat.

Mennyi jó zenekarunk van ! Az m2 délutánonként ismétli a Pengető adásait.
Tegnap Korai Öröm volt. Szántó "Faszit" egy 'komoly' zenekarban (azért a
jellegzetes mosolya gyakran ott figyelt az arcán), az etalon Telecaster helyett
egy Gibson SG-n (Angus rulez) látni pengetni... Szoknom kellett kicsit.
Aki tud az mindenen tud és minden stílusban hiteles.
A Korai Öröm az én fülem számára abban a gyakorlatilag instrumentális zenei
közegben mozog, melyet rajtuk kívül a Másfél, a Colorstar és pl. a Ritmiklift
jellemez. Nem tudom, ez a stílus Hungaricum-e, azaz van-e máshol hasonló irányzat.
Kellemes lebegős, visszhangos, de ritmusos (helyenként királyul beindulósan
húzós), az érzékeket kissé megbakkantó zene. Nagyon szeretem - ha jól csinálják.
3 ütős volt a TV-s koncerten. A klasszikus dobszerkón (ABSZOLÚT minimál) játszó
tag hozza az alapokat, a másik kettő színezi, kiegészíti, erősíti. A klasszikus
4 végtag függetlenítést jól lehetett látni az egyik szám alatt. Én értem, de
de nem tudom, hogyan lehet megcsinálni (de, igen : nem kevés gyakorlással) és
valahányszor ilyet látok, csak lesek. Elvileg a 2 kéz azért kapcsolatban szokott
lenni egymással, a bal lábbal lábcin nyitogatás sem lehet annyira nagy kunszt,
de mégis... Mindegy. Nem is akarom érteni, mert akkor odalenne a varázsa.
    Az elgondolkodtató, hogy a - szerintem - legkeresettebb, és nem véletlenül
legkeresettebb gitárokat (Strat, Tele, Les Paul, SG) az 50-es, 60-as években
"találták fel", azóta csak kisebb fejlesztések, design találmányok vannak.
Már Flying V is volt 1958-ban !

Tegnap hazafelé megálltunk egy kollégánál "egy fröccsre". Úgyhogy nem igazán készültem bejegyzéssel mára.

Kellett nekem a németheket emlegetni ! Tegnapi hír, hogy van esély, hogy még most
is találnak (kilencvenegynéhány éves) (második világ)háborús bűnöst Dél-Amerikában.
Fél millió dollárt adnak a nyomravezetőnek.
Mindezt egy olyan világban, ahol a Pápa a hitler jugend tagja volt. (Tényleg: onnan
ki lehet(ett) lépni, vagy örökös a tagság ??)
Nem kívánok senkinek rosszat, nem is róla van szó, de egy mengele pert valószínűleg
megnéznék a BBC-n.
Ismételték a Pengető Pál Utcai Fiúk-os részét. Jó volt ismét látni. Jók élőben (is).
Lecsó beszédstílusa... :) Hadar, csapong, egyszerre 2-3 mondatot mond, melyek közül
1-2-3-at nem fejez be. 1-2-szer beszéltem Vele + életem (eddigi) egyetlen interjúját
is Vele készítettem. 1 napig görcsöltem azzal, hogy olvashatóra szerkesszem, majd a
lapnál szénné húzták, de végül olvasható és vállalható lett.
Remek figura egyébként.