A csapat - igaz, csak két fordulót követően - egyetlen száz százalékosként vezeti a tabellát, a bérletünk még jobb helyre szól, mint tavaly (nem mintha ne lehetne vándorolni a stadionban), a játékosok jók, a hozzáállás is rendben van. Így nagy eséllyel - az eredményektől függetlenül - jó szezon elé nézünk.
Hajrá, Kövesd!
Fogalmam nincs, hogyan hozta át két európai reptéren az alapanyagot, de ettem eredeti amerikai húsból (ez állítólag azért fontos, mert ott kukoricával etetik a marhát, míg nálunk... passz, nyilván fűvel :), eredeti :) amerikai háziasszony által frissen készített steaket, bővítem a zenei látókörömet '70-es évekbeli amerikai zenékkel (LP rulez!!), megkaptam, hogy "grammar nazi" vagyok (tény :), kaptam Megadeth címlapos rockzenei lapot és meglepve tapasztaltam, hogy az ottani lapok mérete, az oldalak aránya finoman szólva más mint nálunk. És szerencsére képregény hegyek vannak egy-egy napilapban:
"Húszévesen olyan az ember arca, amilyennek Isten teremtette, negyvenévesen viszont olyan, amilyet megérdemel."
Helyszín Eger a képen látható pontja. Hogy pontos legyek, a kapu túlsó oldalánál lévő őrbódé. Időpont: pirkadó hajnal egy őszi éjszakán a múltban. Egy lerobbant Jawa Mustangon magányos hős közeleg. :) Megszólítják:
- Szálljon le a motorról, nem jöhet ennyire a közelembe!
- Félórán belül én leszek a kócerájban a napos tiszt, úgyhogy szerintem tedd el a gépkarabélyt és vigyázz a motorra a váltásaiddal együtt, ha mindkettőnknek jót akarsz!
Bejutottam. :)
u.i.: a napos tiszt nem keverendő az ügyeletes tiszttel. Utóbbi hivatásos katona, előbbi csak egy gyakorlaton lévő sorkatona indokolatlanul komoly váll-lappal.
Ekkora köpködést, felháborodást, csalódottságot, ennyi negatív véleményt én még nem láttam a neten (megjegyzem, Metallica lemezkritikákat nem olvasok :), mint amit ez az album kiváltott.
Könnyű lenne beállni a sorba, - főleg, mert teljesen igaza van a bírálóknak - ehelyett leírom a tényeket.
Ez merőben más zene, mint amit a zenekartól megszoktunk. Az összetevők úgy-ahogy megvannak, tehát elvileg (!) kitalálható lenne, hogy kit hallunk, ha nem tudnánk, de... A dinamika, a keménység, a gitárok, a dob, a változatosság és mindenféle ötlet hiányzik belőle. Kimondom: ez egy nullás, rádióbarát limonádé "zene". Egyszerű, felszínes, gépi, buta, kiszámítható.
A mélypont a nagyrészt nő (Kiiara, bárki is az) énekelte Heavy, ami (mondanom sem kell) minden, csak nem heavy. A záró Sharp Edges egy az egyben ByeAlex (Még mindig rólad írok dalt).
Nem részletezem tovább. Ha az egyszerű popzenét szereted, pláne ha a Justin Bieber-féle zenékért rajongsz, valószínűleg szeretni fogod, ha viszont a zenekar nevéből indulsz ki, csalódni fogsz.
Ha pedig a Volt szervezők ezen 35 perces (sok belőle!) rettenet megjelenése után szerződtek volna a zenekarral, jelentős összeget tudtak volna alkudni.
Linkin Park: One More Light (2017.)
A "sláger":
https://www.youtube.com/watch?v=5dmQ3QWpy1Q
3/10 pont
Bár egy hatalmas, feelinges slágerparádé a World Wide Live dupla lemez, nekem a kezdetektől (lehettem vagy 15 éves, amikor először hallottam) ez a szám tetszik róla a leginkább.
A lemezen is legalább ennyire jó a basszusgitár hangzása. A "Parttól partig" cím tökéletes. És Klaus gitárral a kezében!! :)
(Érdemes megnézni a 2012-es Wacken koncertről ugyanezt a dalt a YouTubeon, hogy mi lett a zenekarral. A dobosra elég ránézni, az egyik gitár hamis (ezen a szinten!) és az egész egy cirkusznak tűnik (öröm)zenélés helyett. A tudás nagyon ott van a kezekben, aztán annyi.)
Szeretem a koncertlemezeket, -felvételeket, úgyhogy nem volt kérdés, hogy a csúcson lévő Scorpions (1985.) dupla lemezét nem hagyom az eladónál, amikor megláttam. Nagyon régen nem hallottam már. Tudtam, hogy remek, de a vártnál sokkal jobban meglepett. Emberek, zenélnek, érzéssel, hangszereken, dallamokat, egyedi, azonnal felismerhető stílusban. Direkt nem a legnagyobb slágerek egyikét teszem ide, mert ez a dal is tökéletesen leírja azt, amiről mesélek. Bár, aki ezt a dobhangzást kitalálta, megvalósította...
Ha már Egerben jártam... Amíg eszem ágában nem volt odamenni, addig hónapokon át 8 órát kellett (volna :) bent töltenem, most pedig, amikor be szerettem volna menni, nem engedtek be.
Az egykori laktanyában ugyanis Törvényszék, Megyei Főügyészség, Közigazgatási és akármilyen Igazgatóság és egyéb bohócságok kaptak helyet.
Vajon Vizi "tulok" százados megélte-e ezt?
Annyira felbőszített, hogy a Magyar Körversenyen egy (1!!) km-t kellett az első "etapon" tekernie a mezőnynek, hogy másnap - az év eddigi legmelegebb napján - áttekertem Egerbe és vissza a Bükkön át. Mint utóbb kiderült, legalább kétszer annyi szintet mentem aznap, mint a mezőny a király etapon. Igaz, ők nem sörözhettek és pizzázhattak félúton.
Mindenkit figyelmeztetek, aki kacérkodik a hanglemezre át-/visszatérés gondolatával, hogy nagyon könnyen kialakul a függőség. :) A jó hír viszont az, hogy véges azon lemezek száma, melyeket érdemes beszerezni. Legalábbis én ezzel vigasztalom/nyugtatom magam. :) És persze a remek zenékkel.
Most jutottam az első (dupla) Rice hanglemez meghallgatásáig sok-sok év után. Döbbenet jó.
Annyi külföldi zenét hallgatok, hogy (itt) szinte teljesen hanyagolom a magyarokat. Pedig bőven akad nálunk is hibátlan alkotás.
Ezer éve nem hallgattam kazettát, de nemrég sakkozáshoz betettem kettőt is. És mindkettőről azt állapítottam meg, hogy rendesen veri a (Beatlest :)) mai mezőnyt. Zenében, borítóban, hangulatban. A második felfrissített változatát ide is pakolom, mert erősen 10 pont közeli. Ők azok.
Nem kimondottan a borítóikról híresek a magyar nagylemezek, de azért akadnak üdítő kivételek. Például ez a(z első) két Hobo Blues Band album. Az egyes (1980.), az összefüggő elő- és hátlapja és a kivitelezés minősége miatt figyelemre méltó, de a kettes (1982.) is jobb az átlagnál. Mindkettő kétoldalas belső lappal jelent meg.
Mesélhetnék, hogy milyen érzés egy gyönyörű és hangulatos városban éjjel, egy ír pubban Guinnesst szürcsölve élő zenét hallgatni... De jobb belefülelni.
Az "Ifiházat" a Rendészet "megigényli", magyarul: Einstandolja (még magyarabbul: elveszi), a diósgyőri strandot (évekkel ezelőtti újranyitására tett ígérete ellenére) ahogy van, egyszer s mindenkorra eltünteti, a nem túl régen felújított stadiont ledózeroltatta, annak elemeiből a hangzatos tervek és ígérgetések ellenére mégsem alakítják át NB I-es szintűvé a Vasút pályáját (az építkezés összköltségvetés ennek ellenére marad vagy növekszik). Nem is a hazudozás, a város hülyének nézése zavar a történetben, hanem az, hogy az említett épületek, létesítmények már akkor a város kedvelt részei voltak, amikor hazánkba szakadt polgármesterünk azt sem tudta, hogy létezik egy Miskolc nevű település a világon. "Villamossal könnyen elérhető" = villamosozhat fél órát oda, fél órát vissza a strandolni szándékozó. "Egyébként".
A Mester új utakon lépdel, ismét hagyományos krimit írt. A Mr. Mercedes egyik sérültjének a családja kerül ezúttal (bal)szerencsés helyzetbe egy kincs felfedezésével.
A problémát az jelenti, hogy pénzben nehezen mérhető felbecsülhetetlen és gyakorlatilag eladhatatlan értéket is rejt a megtalált rejtekhely.
A könyv záró felére (harmadára?) a Mr. Mercedesben megismert szereplők is előkerülnek, aktív szerepet vállalva a végkifejletben.
Titok, rejtély ebben a történetben sincs, ismert az elkövető, annak holléte és tettei, fordulat azonban akad benne, és a főhős (kis)fiúval, a dilemmáival is egyszerű azonosulni.
Nem kihagyhatatlan, de nem is rossz könyv. Angolul olvastam, mert csak így tudok szinten maradni.
