'Dark Night Of My Soul'

Vannak riffek, melyek - gyakorlatilag ok nélkül - egy életre a kedvenceim már az első hallgatástól. Például ennek a dalnak a "refrén" alatti egyszerű gitár dallama. Amennyire egyszerű, akkorát üt. Nálam. Hogy Telecasteren játsszák, az csak hab a tortán. /Ex-edzőm: tuti, hogy kényszert érzel az eltolására :)), H-ról indul (mint a "Don't worry, baby" énekelt dallam, arra nagyon hasonlít a menete és hangjai is+E), többet nem segítek, ott van Matyi, ha nem megy. :)/
Érdekes, és nagyon foglalkoztat a téma, hogy kire milyen zene (hogyan) hat. Esély sincs valami egzakt okosságra - ez (is) tetszik a témában annyira.
És akkor Shirley-ről egy szót sem szóltam!! :)

(u.i.:most, hogy alaposabban figyelek, nem H-A, hanem A-H az első két hang a riffben. Az elsőt nem hallottam, mikor a bejegyzést írtam.)

Néha nem kis hülyeségeket találok a postaládámban.

A vágyhoz csak-csak, a villamoshoz semmi köze a darabnak.
Próbáltam nem előítélettel leülni a nézőtérre, de az első 5-10 percben azért ott motoszkált bennem, hogy idegen embereket nézek a megszokott színházban, hiba volt szétvernie hazánkba szakadt polgármesterünknek az előző társulatot.
Ez idővel elmúlt, átadta magát a darabnak.
Olyanról írok, amihez nem értek, és különösebben nem is érdekel. A színészetet ugyanis az emberi elme kínzásának, elfecsérlésének, a film korszakában teljesen feleslegesnek tartom.
Évadonként mégis beülök néhányszor, és általában (valamivel) gazdagabban állok fel a darabot követően.
Most nem így történt. Erről legkevésbé a rendezés vagy a színészek tehetnek. Egyszerűen a színművel van bajom. Lehet - sőt, biztos -, hogy 1947-ben Pulitzert kapott, de az én mércémet nem üti meg.
Persze, lehet, hogy alapból nem vagyok fogékony egy vidéki jómódú tanárnő anyagi és erkölcsi lecsúszására, melyre azok után derül fény, hogy az egyszerű körülmények és emberek között élő húgához költözik New Orleans-ba (ezzel kezdődik a darab), de ettől még hathatott volna.
Különösebb története az alaphelyzetből adódóan sincs, én mondnivalót sem fedeztem fel benne, a vége pedig...
NAGYON meggondolom, mikor megyek ismét színházba, és mit nézek meg.
http://krap.blog.hu/2010/04/19/egressy_zoltan_portugal

http://krap.blog.hu/2010/05/13/prah

444 éve, 1569. március 22-étől vezetik Miskolc város közgyűlési üléseinek jegyzőkönyveit.

    Ezerszer hallott, unalmas, elcsépelt, semmitmondó, egyszerű, giccses...
Mégis ott van benne VALAMI - főleg Dave hangjában -, ami kiemeli őket...
A lemezt megelőző kislemezük (pl. ez) mindig az album legfurább, a nagy egészre legkevésbé jellemző dala, hogy beszédtéma legyen, fokozza a várakozást.
    Hogy honnan emelkednek ki? Az Ultra album legkönnyedebb dala, a poénra vett klippes It's No Good rádióban hallgatva sokkal tartalmasabb, mélyebb, mint a többi játszott dal.
    A 2013-as album csak a megjelenés előtt néhány nappal került a netre.
Az előző nem tetszett. Az (volt) az első ilyen Depeche Mode album. Sőt, a turnén megfogadtam, hogy nem megyek több koncertjükre úgy, hogy fizetek érte, mert már túl nagy, túl intézményes, ipari, amit színpadon csinálnak.
Kíváncsi vagyok az új lemezre.

Adott egy törvény (2004. évi CXV. törvény, 11.§
http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=84606.583240 ),
mely világosan kimondja, hogy az erkély (szerkezeti elemei) nem a lakó, hanem a lakásszövetkezet közös tulajdona. Azaz, ha pl. balesetveszélyessé válik (pereg az idő vas fogának csócsálása nyomán), akkor azt közös költségen kell megjavítani, megjavíttatni, nem pedig a lakóén. Tudja ezt minden jogász, még a kis városom legnagyobb ingatlankezelője is, aki szorgalmasan újítja fel a hozzá tartozó erkélyeket.
Azonban a kis lakásszövetkezetem hozott egy határozatot, mely szerint a törvény le van sz@.va, azaz az erkély azé, aki lakásához tartozik. Megszavaztatta, elfogadta, ha valakinek nem tetszik, pereljen.
Tudva, hogy épületünk lakásai közül kevesebb mint minden harmadikhoz tartozik erkély, esély sincs a törvénynek ellentmondó határozat megváltoztatására.
Közös költség maffia, 2013. Magyarország.

"A nagy havazás második napján szeretek autózni,
 amikor a mazsolák a garázsban vannak, a profik pedig az árokban."

Első hallástól kezdve megfekszem ezen a dalon.
A maga egyszerűségében is annyi minden van benne! Káprázatos!!! Arra is tipikus példa, hogy a hely, ahol élsz mennyire megmutatkozhat a zenédben. Ilyen dalt ugyanis soha nem fog amerikai (vagy akár angol) zenekar írni - max. skandináv. És még a klip sem ront rajta. (Sőt?!)

u.i.: sokhúr: tisztán hallom, mit énekel. "Kár", hogy izlandiul van.

"Úgy tűnt, a bárpult fölött álló kitömött bagoly részegen kacsint egyet. Mr. Wither szórakozottan viszonozta a hunyorintást..."

Egy novella kezdő mondata(i).

Kicsit kezdtem itt elmenni kommerszbe zeneileg - szerintem a Metallica lemezek végighallgatása miatt lehetett :) -, úgyhogy itt a helye annak a dalnak, melyre a minap kaptam fel a fejem (nem először). Mimózáknak és vokálcentrikusan zenét hallgatóknak nem ajánlom (csak az első percet) - írhatnám, de nem teszem, mert a látó(halló)kör bővítés senkinek nem árt. (Oh, azok a cinek!!)

Nem is tudom, miért nem voltam az első lemezek idején Republic koncerten. Pedig nagyon új volt, amit csináltak, és nagyon tetszett is. Akkoriban Beatricében, Aurorában és metalban utaztam, talán azért. (A Pál Utcai Fiúk és a The Cure/Depeche Mode kettős is később ütött be az életembe.)
Mintha az egyik abádszalóki lazulásunk alkalmával belefutottunk volna 2000. környékén egy bulijuk végébe... Hogy néhány éve láttam őket az Operafesztiválon ("szakmailag"), spéci koncerten, annak nagyon örülök. Rossz lenne, ha semmilyen emlékem nem maradt volna Róla...

Ha a franciák azt írják egy dijoni mustárra, hogy "erős", azt el kell hinni.
Mar, mint a wasabi. :) De tényleg.

Bár a játékvezető hazavágta az egész csapat ezévi BL szereplését, mindenképpen említést érdemel, hogy Ryan Giggs ezredik Manchester Unitedban lejátszott tétmeccse (!!!) volt a keddi. Érdemes belegondolni!

"Mint kiderült egy kicsit svédül is fog énekelni majd a Túrórudi Man. :)"

Eljátszotta basszusgitáron a Smoke On The Water-t, hogy "ezt tegnap este írtam", aztán azt hitte, ugratjuk az igazsággal. :)
Amikor majdnem elküldtétek ápr. elsején Nyíregyre (Debrecenbe?) kamuból interjút készíteni a kedvenc bandájával, és engem kért szépen, hogy menjek Vele segíteni, ha véletlenül besülne az angoljával...
Mikor meglepődött, hogy Bill királynak csak egy lába van...
A legendás "ö, ő Richie" (Kotzen) interjú...
Mintha ma lett volna.
Rohan az idő, nőnek a gyerekek.
Ki gondolta, hogy ha így halad, egyszer (sok-sok év múlva majd) büszkék leszünk rá, hogy mi indítottuk el az életbe.?! :) Ha nem a mi humorunkon nevelkedik, soha nem mer visszaszólni Csiszár Jenőnek...
És hányszor mondta, hogy én vagyok a példaképe!!!?? :)))
Ha tudná, hogy az első komolyabb külföldi utam nekem is Svédországba vezetett...!
Csak nehogy úgy jöjjön vissza Malmöből, hogy "ettem egy sz@r gyrost abban a trágya városban", mert akkor Martonyi mehet mosolyogni.

A csatos, domború címerrel, felirattal ellátott üveg alapján lehet sejteni, hogy nem kispályázik a gyártó. Tartalomhoz a forma - mondhatnám az ismert szlogennel.
Barna. Mit barna? Fekete. Irgalmatlanul finom. Csak a Guinnesshez tudom hasonlítani. Hasonló. :)
Hibátlan. Telt, sűrű, nem túl harapós, de karakteres. Szűretlen, pasztőrizálatlan? (Nefiltrovany, nepasterovano.)
Cseh. (Köszi, Á.! Sok ilyet! :)
Alk. 5,1%.
10/10 pont

A döntő előtt írtam/mondtam Alexnak, hogy ha nyer a dalával, írok Neki angol nyelvű szöveget hozzá. Ma láttam/hallottam "a médiában", hogy magyarul fogja énekelni Svédországban (is).
Mákom van. Nem kis meló lett volna.

https://www.youtube.com/watch?v=65q4sUq6XOk

You are not your job. You're not how much money you have in the bank.
You're not the car you drive. You're not the contents of your wallet.
You're not your fucking khakis.
/Fight Club/

Nem a munkád vagy, nem a bankban lévő pénzed vagy, nem a kocsid vagy.
Nem a pénztárcád vagy. Nem a rohadt egyenruhád vagy.
/Harcosok klubja/

... ez egy (párkapcsolati) zenés hét lesz/lett itt.

Betettem annak idején a CD-t, és csak lestem a megszólaló zene hallatán, hogy "hú, ez aztán nyomasztó". Nem is tetszett elsőre.
Talán másodikra sem. Csak a zavart disszonanciát hallottam benne és még a can't' "a:"-val ejtése is bántotta a fülemet, mely egyébként tetszeni szokott.
Aztán egyszer átéreztem/emlékeztem, hogy milyen is a reménytelen kilátástalanság (na, ja, hogy nővel kapcsolatban), és azóta nagyon szeretem ezt a dalt. "I can't find myself in the head/SOUL of this stranger in love". Építkezik, kifejez, fájdalmasan tökéletes. (Ex-gitáredzőm: művészileg említést érdemel a Te világodban?)

Így indul a The Cure 2004-es albuma. Utána jön a Labyrinth a "Say it's the same sun spinning in the same sky" sorral.
Érdekes lemez. Egyszer lehet, hogy írok róla.

A hozzászólások is jók a Youtubeon:
- Nem találom magam.
- Talán nem keresed magad eléggé erősen.
- Vagy talán nincs mit találnod.
- Vagy TÚL erősen keresi magát.