'Dark Night Of My Soul'

Powder Blue
Ismét egy film. Még jobban tetszett, mint a tegnapi bankrablós.
Az anya (Jessica Biel - remek) mindent megtesz, hogy pénzt keressen kómában fekvő gyermeke gyógykezelésére.
A férfi (Forest Whitaker!) meg akar halni, mert nem bír feldolgozni egy tragédiát.
Az idős férfi a régen elhagyott gyermekét keresi.
A fiú hullákkal dolgozik és soha nem volt még barátnője, de most elüt egy kutyát és szerelmes lesz.
A pincérnő (Lisa Kudrow) szeretetre vágyik, mert a házasságának már vége.
Emberek, sorsok. Néhányan találkoznak közülük.
Nincs különösebb története vagy nagy csavar benne, nem művészkedik. A végén bejön egy kis spirituális, túlvilági szál mintegy mondanivalónak, de minden nyál vagy szájbarágás nélkül.
Szeretem az ilyen filmeket. Van egy hangulatuk, valóság közeliségük, (mégis) emberiek. A kék szoba mindenkinek annyit mond, annyit ad, amennyit belelát, amennyit befogad belőle.
2009-es.
8/10 pont (ez nálam nagyon magas, ha filmekről van szó)

'Hope is found in the darkest places'

A belső ember

Kevés film tetszik. Ez már határeset. Lekötött, érdekelt, hogyan alakul, mi lesz a vége. Hatásos, hogy a bankrablás és annak utóéletének bemutatása közé pakoltak jeleneteket a szemtanúk kihallgatásából.
Nem hibátlan, de jobb az átlagnál. 2006-os. Jellemző, hogy eddig nem is hallottam róla.
A címe frappáns!

7/10 pont (ez nálam magas film esetén)

Szeretem, ha kizökkentenek dolgok a megszokott mederből. A filmek például ilyesmire (is) jók. Van azonban néhány film, amely kimondottan arra megy rá, hogy a néző azt érezze a végén, hogy "AZTA! Mit néztem eddig?? Hogyan is van ez? Döbbenet, hogy erre nem is gondoltam", és szinte azonnal menne vissza a moziba, hogy ismét megnézze, immár teljesen más szemmel.
Nagyon tetszenek az ilyen filmek.
Háromba futottam bele eddig: Harcosok klubja, Hatodik érzék, Más világ. Mindhármat csak ajánlani tudom, ha nem láttátok még.
A Hatodik érzék esetén cseppet sem túlzó a szlogen: "A real 'must see twice' film.".
Tényleg szinte garantált, hogy másodszor is megnézi, aki látta. Így tettem én is annak idején.
A Harcosok klubja kapcsán jutott mindez eszembe, ugyanis vetítik (sugározzák) a hétvégén az egyik csatornán.
Van humora, és gyakorlatilag lassan áll össze, fokozatosan sejlik fel a végkifejlet, szemben a másik két említett filmmel, ahol egy pillanat alatt fordul minden.

Kezdtem az Öngyilkosok szobájával (Sala samobójców/Suicide Room), ami egy lengyel film.
Igazi művészfilm, de a nézhető fajtából. Van története, úgy-ahogy mondanivalója és el
is gondolkodtat kicsit a végén. Jó kezdés volt. Mondjuk 6/10 pont.

Az Írországban játszódó Halálos ébredésre (The Other Side Of Sleep) már elvárásokkal
ültem be. Hiba volt. Történet és esemény nélküli, gyenge film. Semmit nem adott.
A kő ír akcentus (a 'people' úgy hangzott, mint a 'PayPal':) nagyon jó volt, de ahhoz
nagyon keveset beszéltek benne, hogy megmentse a filmet. 3/10 pont.

Az R U There (Ott vagy?) csak egy hangyányival volt jobb. (Ha egyáltalán.)
Annyival, hogy érdekes helyszínen (Taiwan) játszódott, de eseménytelen, logikátlan,
blőd befejezéssel. (Jó, bele lehet magyarázni szép dolgokat a végébe, de...) 3/10 pont.

Folyt.köv.

Kezdem a CineFest beszámolómat a(z eddig) legnagyobb élménnyel, egy versenyen kívüli
filmmel. Restless. Rendezte: Gus Van Sant.
Döbbenetesen erős és egyszerre nagyon könnyed is.
Kreator-t dübörögtettem előtte (nem szándékosan, a rákészülés részeként, hanem
véletlenül), de másfél órával a zene után már bőgtem a filmen, ahogy' kell.
Pedig SEMMI különös nincs benne, csak az élet, a szeretet, a szerelem.
De ezek nagyon.
Aki egy picit is érzett valaki iránt valamit valaha, azt szinte garantáltan leveri a
lábáról minden különösebb erőltetettség vagy sziruposság nélkül.
Mia Wasikowska (az Alice Csodaországban Alice-e) hibátlant játszik benne,
de a srác is OK.
A forgatőkönyv gördülékeny, a párbeszédek nagyon vidámak, sokszor felnevettem a film alatt.
Például közvetlenül az első könycseppek után.
A többi vetítést követően a stáblista elején menekültünk :) a teremből. Most mindenki maradt a helyén, és csendben filózott, majd többen megtapsolták a filmet.

Egy apokaliptikus világban egy férfi vándorol. Küldetése van.
Kb. ennyi a sztori - anélkül, hogy bármilyen poént lelőnék.
Ritkán írok filmekről, mert nagyon kevés tetszik.
A The Book Of Eli (Éli könyve) nagyon tetszett. Jó passzban kapott el (éjjel, nyitott, odafigyelő elmével), keveset beszélnek benne, így gyakorlatilag (eredeti) feliratok nélkül néztem eredeti nyelvvel.
Az egész film rendben van - egyszerű a történet, de nem is akar többnek látszani -, a
vége pedig megemeli az egészet, elgondolkodtat. Egy kitalált jövőben játszódik, de
nagyon is aktuális kérdéseket vet fel.
"Ortodox" racionalistáknak :), kifejezetten hit elleneseknek nem ajánlom, mindenki
másnak nagyon.

Lehet sznobozni, de ez tipikusan olyan film, melyet eredetiben érdemes megnézni.
Ada (Nicole Kidman - nem csúnya!!!) művelt angolja is élmény, de amit a Rubyt
játszó Renée Zellweger leművel vidéki, tenyeres-talpas kiejtésével, azt nehéz
leírni! Remek! Nagy színészi alakítás.
Egyébként a kis szerepekben is neves (és jó) színészeket találunk.
Jack White (a The White Stripes férfi fele) zenészt játszik benne. Jó poén.
Rendben van a film is, mindent összevetve talán jobb is mint a könyv, bár itt-ott
kihagytak részeket, és természetesen a főhősök gondolatait sem tudja ábrázolni.
Előnye is van a gyenge memóriának: jó volt másodszor látni, szinte az újdonság
varázsával hatott. (Azon mondjuk ledöbbentem, hogy 2003-as a film. Sokkal
régebbinek tippeltem.)

     Hú, mennyi gondolatot ébresztett ez a film (Gettó milliomos)!
(Nem) voltam Indiában, és az Új-Delhi-i (ezt hogy' írják helyesen?) reptér
alapján éppen olyannak képzelem, mint amilyennek ez a film ábrázolja.
Szeretem Ázsiát (NAGYON), de Indiába semmiképp nem mennék. A film is
megerősített abban, hogy jól sejtem, milyen lehet az az ország.
Viszont, a filmek "hazudnak", nem hiteles képet festenek egy-egy országról.
Több ismerősöm, barátom is volt Indiában, és a beszámolóikból, képeikből
teljesen más arcát ismertem meg, mint ami bennem él... Fura ez.
     Azzal, hogy filmipar lett a filmművészetbõl, oda jutottunk,
hogy egy rendesen megírt, összerakott, úgy-ahogy tartalmas film, amit 15 éve
"jó kis mozi"nak tituláltunk volna, most díj hegyeket söpör be. Teljesen megér-
demelten, teszem hozzá gyorsan.
Az utoló szó - amit a bal alsó sarokba írnak ki a végén, a film elején elkezdett
gondolatot befejezendő - teszik leginkább a filmben. Nagyon nagy egésszé áll
össze vele a történet.
Persze, semmi különös nincs benne, de ettõl (is) jók a nagy alkotások, hogy
egyszerű dolgokat mutatnak meg.
Láttam már indiai filmeket. Az életben NE nézzetek megy egyet sem! :) Olyanok,
mint a Slumdog Millionaire végén a stáblista alatti táncikálás.
Szerencsére csak ennyiben emlékeztet az ottani alkotásokra.
Továbbra sem vágyom Indiába (majd, talán, ha már az összes többi érdekes ázsiai
országba eljutottam :), de ez egy remek film. Minden filmnek legalább ennyire
tartalmasnak, igényesnek kellene lennie!