Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek.
Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.
Keresés
Friss topikok
tizenkéthúr:
@Krap: Beírtam a feketét, pedig a 80-as évek végén még Pleasure To Kill pólóm is volt, :))) de azt... (2024.01.31. 17:53)A hétfői zongorás video...
tizenkéthúr:
Ez nagyon király, köszi, hogy megmutattad!! (2023.10.19. 10:50)A hangszerelés fontos
tizenkéthúr:
Én is nagyon kedvelem ezt a dalt. Kevin Moore szerzeménye, aki az Awake album után kivált a DT-ből... (2023.10.18. 13:31)Nálam ez a 10 pontos (riff/dallam hangulat)
de inkább csak annyit írok, hogy nem tudom férfiembernek ajánlani olyan nőnemű lény/lány társaságát, aki éppen rúzst vagy bármilyen szépészeti netuddmegmiket (mert tuti, hogy nem tudod!! :) válogat. Hacsak nem nagyon türelmes az adott férfi.
u.i.: NINCS annyi szín a világon, amelyekben ezeket az izéket gyártják. :)
Érdekes, hogy a híd nevét nem tudtam megjegyezni, de hogy Imabari :) településről indul, azt igen. Valami miatt ez az emlék - a hídon séta - motoszkál az agyamban néhány napja. Szerintem régen nyaraltam, utaztam. Most látom, hogy a világ leghosszabb függőhídja (4015 m). Kerestem is a neten pár képet, amelyek szebbek, mint az enyémek.
Egy korai, Richard Bachman álnéven írott King mű, mely magyarul csak 2015-ben jelent meg. A sztori egy egyszerű March Ör Die, azaz menetelj vagy meghalsz történet. Egy évenkénti vetélkedő (!!?) keretén belül száz fiatal vág neki gyalog az országútnak, hogy szünetet nem tartva, kizárólag vizet és minimális élelmet kapva menjenek, amíg - a győztest kivéve - meg nem halnak. A szabályok egyszerűek: ha nem tartod a tempót, ha letérsz az útról, lelőnek. Van sok jó gondolat a regényben, de alapvető problémáim vannak vele. Kiforratlan, említés sem esik róla, egyáltalán miért jelentkezne valaki egy ilyen "kalandra" és kevés kivételtől eltekintve arról sem, hogy mi motiválja a szereplőket a táv során. Ezen kívül, aki gyalogolt már legalább 10 órát egyhuzamban, az tudja, hogy már ilyen "rövid" idő után sincs beszélgethetnéke, másokkal filozofálgathatnéka az embernek. A legnagyobb problémám a befejezéssel van. Ott még jóra lehetett volna menteni az összképet, ehelyett összecsapott, kidolgozatlan, ötletszerű lett. Összességében nem (annyira) rossz könyv, de a King életműben számtalan megelőzi.
Lehet tippelni, hogy ismét elkezdenek kreatívan zenélni és/vagy csak rutinból összerittyentenek valamit. Már, ha még foglalkozik velük valaki. Ez alapján a dal alapján lehet bármi. Február 22-én kiderül. Az én bizalmamat alaposan eljátszották. Csak a dobost ne kellene látnom, hallanom...
Az Eddát és Suzanne Vegát elfelejtettem említeni, tehát legalább öt életmű/sorlemez ismertetőm áll. Ez viszont halad:
Motörhead: Overkill (1979.)
Annyit is elég lenne írnom, hogy az album( címadó dalá)ról már 1980-ban elneveztek egy máig működő thrash metal csapatot. Frissült kicsit a hangzás, közel vagyunk a végső formához és ahhoz, hogy "vérbeli Motörhead" albumnak nevezhessük, kristályosodik a stílus, irányvonal is, de például az (I Won't) Pay Your Price könnyed játékossága, az első albumra hajazó (Hendrixes) Capricorn vagy a merő blues Limb From Limb nehezen nevezhető klasszikusnak. Még mindig "mazsola-barát" a zene, tehát ez az album is szélesebb körnek ajánlható, mint majd a többiek. Az eredeti felvétel 34:46-ig tart. Jó hallgatni. Az Overkill pedig kifejezetten jó munkanap indító.
/Kedvenc dal: a nyitó Overkill és a király, tipikusan Motörhead riff miatt a Metropolis (26:18-tól)./
8/10 pont
Motörhead: Bomber (1979.)
Bizony, még mindig 1979-et írunk. A második Motörhead album abban az évben. Több sávban szólnak a gitárok, többnyire két hathúrost hallani, sűrűbb tehát a hangzás, ezáltal frissebb, modernebb is, de még ott van benne a '70-es évek is. Annyi az előrelépés, hogy egyre több a tempós dal, kb. a szerzemények 50%-a. Ezek mutatják, mi lesz a fő csapásirány a későbbiekben és egyben a lemez legjobbjai. A lomha Sweet Revenge és a blues Step Down (ének: Eddie) kifejezetten nem tetszenek. A borító figyelemre méltó.
Az eredeti album 36:38-ig tart.
/Kedvenc dal: Stone Dead Forever (17:27-től), az őt követő All The Aces és a Talking Head (29:20-tól)- nálam ez az első három 100%- ban Motörhead tétel./
Ezt a lemezt is a klasszikus hármas vette fel. Phil 2015. nov. 11-én, Lemmy 2015. dec. 28-án, Eddie 2018. jan.10-én halt meg. : (