... a Periclesből szerettem volna begépelni idézeteket, de nem találtam a papírt, amire jegyzeteltem, amikor olvastam, hogy hol keressem őket a könyvben. Ha egyáltalán csináltam ilyen papírt.... Öregszem, na.
Egyébként az angol eredeti is rímel helyenként rendesen, nem csak a fordítás.
..., hogy egész hétvégén be sem kapcsoltam a számítógépet. Pedig legalább egy heti blogot meg szerettem volna írni. Viszont megrendeltem két kanapét (vagy mit) és vettünk két kis gardróbot (vagy mit). Az élet apró örömei. Pedig sok témám van már meg jegyzetek formájában. Lehet, hogy gépre vitelük előtt a "hogyan szereljünk össze gardrób(oka)t" jegyzetet fogom tanulmányozni.
Replika: A lélek útja
Megszülettem, élek újra
Keresem, hol a börtönöm kulcsa
Valaki szól, ő tudja, hogy hol van
Kövessem, na persze jól van
Ha maradok, a világ elpusztít
Nem akarom, ne legyen így
Nem vagyok egyedül már
Itt vagyunk ebben a világi porban
A legostobább földi korban
Azt sem tudjuk miért élünk
Csak élvezzük a szenvedélyünk
Megvesszük, ami kapható
Elhisszük azt, hogy milyen jó
A büszkeségünk megvakít
Az életünk itt csak egy dráma
Hiába megyünk Amerikába
Átrepülünk néhány évet
Ez az út soha nem ér véget
Mert a látszat elvakít
Ha azt akarod, hogy ne legyen így
Ne ragaszkodj hozzá
És majd eltűnik a kép - a képzelt kép
Elmúlik a vágy - elmúlik a vágy
És megtalál a szó - a tiszta szó
Meglátjuk a fényt - a tiszta fényt
Megszülettem, élek újra
Tudom, hol van a börtönöm kulcsa
Kijönni mégsem vagyok képes
Mert az út még nem ért véget
Ez a tudat szétfeszít
Mit tegyek hogy ne legyen így?
Mondok egy imát
"Az angol szövetség kitiltja azokat a szurkolókat, akik rákezdenek a "Ten German bombers in the air" c. klasszikusra..."
A slágereket nem egyszerű betiltani. Tegnap is zengett. Ez a felvétel a koncertkörút stuttgarti állomásán készült jó régen:
A bilincs másik oldalára átkerült amerikai ex-zsernyák 22 és fél évet kapott a térdeplős gyilkosságért. Ebből minimum tizenötöt le is kell ülnie. Remélem, semmi elkülönítés vagy különleges bánásmód, és akkor kb. rendben is vagyunk.
Hetek óta nem megy ki ez a dal, dallam, hangulat a fejemből. Lehet, hogy annyi az egész, hogy jól van megírva, és semmi több nincs benne, mint amennyi kell?
Vigyázat! Dallamtapadás-veszély!
u.i.: Azt észrevettétek a nyitó képsorokban, hogy a csajszi haja töredezett?
/Machine Gun Kelly: Bloody Valentine/
(Évekkel) lemaradtam a sör kritikáimmal/ismertetéseimmel, de amikor ilyesmit találok a lakásban (ez egy kupak), eltökélem, hogy nem csak inni fogok, de gépelni is a sok jegyzetet, amit már lekörmöltem. (Amikor pedig fejjel lefelé jelenik meg, akkor elmegy a kedvem az egésztől. :(((((((( )
Viszont, ha fordítva is ideteszem, akkor az egyik jól jelenik majd meg.
... a Fear Factory, ha 2-5 fokkal lágyabb zenét játszana, ha lenne a dalaikban gitár szóló (!!!), ha az ének fordítva lenne bekötve, azaz a verzék lennének dallamosak, a refrén (előtti átkötés) pedig hörgős/kiabálós és ha a dobost benyugtatózná valaki:
/Fear Factory: Monolith/
Mindig nagy élmény először hallani egy (jó) albumot. Most éppen az új Fear Factory-val vagyok az ismerkedés legelső a fázisában. Nem mindenhol teljesen koherens a dallamos refrén a hörgős verzékkel, ezt érzem elsőre, de az összkép belesúrol a "királyság" kategóriába, néhány dal pedig félelmetesen tökéletes. A dob (és a cinek!) - jó szokásához híven - bőven ad feladványokat és gyakran vívja ki elismerésemet.
Van az első hallgatásnak varázsa. Mint ahogyan majd a további, "megfejtős" hallgatásoknak is lesz.
Annyira egyszerűnek hangzik, látszik. Nem az. Szeretem az ilyen dobo(soka)t. Nem "magának" dobol, nem csak lekísér vagy tempót ad, hanem kiegészíti a többi hangszert, igazodik a dalhoz. 3:12-nél és 3:25-nél van 2-3 kézzel ütött hang, ami a gitárt követi - ezek tetszenek leginkább benne, de az egész remek.
/Paradise Lost: Darker Thoughts - drum/
Immáron új vezetékeken visszatért az áram az új lakásba. Kb. ilyen események kötnek le újabban. Számotokra ez nem lehet túl érdekes.
Több dolgot előkészítettem, de begépelni, idepakolni nincs mindig időm őket. Türelmet kérek!
Vitatják, hogy Shakespeare-e, és ha igen, akkor mennyire, mennyiben. Benne van az összesben, tehát az. Pont. :) A kevésbé ismert műveit veszem előre az (újra)olvasásnál, így hamar sorra került.
A történet eléggé lazán megírt, a valóságtól meglehetősen elrugaszkodott - történik több hajótörés, mely után mindig túlél és lakott területre kerül hősünk; születik egy gyerek, akit megőrzésre lead a szülő megbízható embereknek, aztán eszébe nem jut elmenni a gyermekért, vagy elhozattatni magához évek hosszú sora alatt, ilyesmi - vannak tehát logikátlanságok (van ilyen szó?) benne, de hát ez nem egy útleírás vagy napló, hanem egy kitalált történet. Intrika, gonoszság, családegyesítés :), eltitkolt személyiség... A szokásos shakespeari elemek.
Összességében tetszett - nem kiemelkedő, de hozza az elvárt átlagot. Belelapozok majd az eredetibe, hogy az tartalmaz-e rímeket olyan nagy számban, mint Áprily Lajos élményszámba menő fordítása. Teljesen gördülékeny, a rímes részeken is annyira sima és erőlködéstől mentes, mint ha Ő írta volna a művet. Nem csak hibátlan, de teljességgel természetes, feltűnően remek fordítói munka. Idézek majd.
Nyilván az egyik kedvenc dobosom (de utolsó a kedvenc Maiden dobosaim között! :), nem is azért mutatom ezt a vidót, mert zseniális (pedig az), hanem azért, mert ha azt látom, hogy közel 3 millióan megnézik, amint egy feldolgozás zenekarhoz beül dobolni az étterme kerjében egy alap dobszerkóhoz, akkor hajlamos vagyok azt hinni, hogy a világ nem egy reménytelen hely.
Heti MAHASZ lista első hely. Az új lemezen végre megdörren, nem akusztikus verzióban van rajta.
Egy cím nélküli albumról, élőben megdörrentve. Az a szóló! Nem arról szól, hogy mit tud a gitáros, hanem a dal hangulatáról. Mondjuk, (régen) a balkezes tag szinte végig dallamokat (ha úgy teteszik: szólót) játszik/játszott a dalok alatt.
/Paradise Lost: Grey - live, The Anatomy Of Melancholy/
Soha nem értettem, miért tesz egy zenekar olyat, hogy nem ad címet/nevet az adott lemezének. Első albumnál – főleg régen – simán elment, hogy az első nagylemezre ráírom, hogy „Iron Maiden”, plusz egy szörny feje, aztán csókolom, ismerkedjen vele, akit érdekel, vagy úgy nevezgetem el a sorlemezeket, hogy Led Zeppelin, II., III. stb.*, de amikor valaki az életmű közepén hoz ki egy albumot, amelyen csak a zenekar neve szerepel…?
Nálam ez inkább az ötlettelenség jele, mint a többször hangoztatott „ez az album a zenekar esszenciája, ez definiálja a zenét, amit játszunk”, vagy éppen "olyan változás volt a zenekarban, amely új alapokra helyzte azt" és társai féle hülyeség. Aztán a hétvégén egy ilyen albumot hallgattam olvasáshoz, amely esetében 100%-ban fedte a valóságot, hogy „ha egyetlen albumot hallgatsz meg a zenekartól, akkor ez legyen az”. Más ilyet nem hallottam még a cím nélküliek közül – mármint olyat, hogy értelme legyen a no-name-ségnek. Viszont kedvet kaptam, hogy meghallgassak pár ilyen albumot (és szétcincáljam őket : ). Ajánlhattok is párat, mert én max. 3-4-et tudok fejből. (Ex-gitár-edzőm?)
*Ilyenben a csúcs a már itt is tárgyalt Led Zeppelin IV. amelyen még a zenekar neve sincs feltüntetve – ezt viszont jó ötletnek tartom.
Lisey története valójában elhunyt író férjének a története, ugyanis utóbbi hátrahagyott dolgain, a felidézett emlékeken keresztül az ő életét ismerheti meg az olvasó.
Van benne két NAGYON kinges mondat, talán a legkingesebbek, melyeket eddig olvastam ("A csákány még mindig a fejében állt.", "Az árnyéka várt egy pillanatot, aztán követte."), ennek ellenére nem sok rokonságot mutat a szerzőnek hírnevet szerző korai, rendesen bekaki műveivel. Van benne nem evilági szál, de ezzel együtt is inkább két ember kapcsolatának, az elengedésnek a regénye.
Jó kis olvasmány, erős hetes a tizes skálán. Összességében tetszett.
Hallgattam régen is New Order-t, naná (a True Faith vagy a minap ide pakolt Crystal nagyon tetszett a megjelenésekor is), de aztán elkeveredtek mellőlem, sok lemezük kimaradt. Ezért is fogadtam nagy kíváncsisággal az új live albumukat. És egyik ámulatból estem a másikba, miközben hallgattam. És hallgattam. És hallgatom. Ez a dal például 100%-ban az én ízlésem.
New Order: Academic
Nagyon érdekelne, milyen érzés Joy Division dalokat énekelni, játszani nekik - akár most, 41 évvel a történtek után is. Nem hiszem, hogy nem gondolnak a múltra. Most nincs kedvem leírni a sztorit, de megfogadták, hogy ha valaki is "elhagyja" a zenekart, akkor nem használják tovább a nevet, és így is tettek. Le a kalappal előttük. Az új dupla koncert CD-jük nagy kedvencem lett.
Egy időben csak ilyen zenéket hallgattam. A mai napig hatalmas kedvenc. Így, mai formában is.
