'Dark Night Of My Soul'

     Dicsérni fogok. Ezt leírom előre, mert nem biztos, hogy egyértelmű lesz. :)
     Rockdisco. És a hangsúly a discon/popon van - nem úgy, mint az előző lemezek esetén. Már a nyitó dalok a-hábbak az új a-ha albumnál (bizony! adtak ki lemezt idén). A másodikban egy még éppen nem szemtelen lopás is van a norvégoktól. Aztán jön szépen, sorban a többi, utánérzéssel enyhén fűszerezett kellemes szerzemény. Konkrét hatásokat azért nem sorolok, mert nem merültem mélyre a '80-as évek pop zenéjében, és a memóriám is, ugye... (Azért aki az egyetlen (?) The Cure hatást észreveszi, azt meghívom valamire! :)
     Ez eddig nem túl biztató? Pedig a zene nem csak kellemes, de jó is, ugyanis a fentiekhez a csapat nagy adag egyéniséget adott hozzá, az eredmény pedig egy kellően változatos, dallamos, gitárral enyhén megtámogatott - itt-ott hangyányit bekeményedik, de semmi súlyos -, kellemes női énekes muzsika.
Azon ritka albumok egyike, melyet (bizonyos kor fölött) gyakorlatilag mindenkinek tudok ajánlani, aki a (könnyű)zenét szereti; legyen depeches, metalos, discos, dark vagy bármi. :) A South Park is tévedhet, jöhet jó dolog, még zene is Kanadából.
Talán nem is kellett volna semmit írnom, csak azt, hogy a borító tökéletesen kifejezi a tartalmat.

The Birthday Massacre: Superstition (2014.)

Itt egy kattintásra hallható is:

 u.i.: hogyan lehet hangyányit bekeményedni???

8/10 pont - nálam működik, tetszik a hangulata

A Lunde tesók után néhány évvel ismét van egy ikerpár a norvég kézilabda válogatottban. Solbergék esetén is az egyik kapus. Ennek mennyi az esélye?

A nem gyengén esztétikus Norvég Női Kézilabda Válogatott nyerte a VB-t. A döntőben fél óra alatt lerendezték a hollandokat. Így ők a regnáló Olimpiai, Európa- és Világbajnokok.

Mi a 11. helyen végeztünk. Ismét csak szomorkodunk, csalódunk, szövetségi kapitányt váltunk, és még mindig Görbicz Anitát csodáljuk, holott ha öt lenne belőle, az is kevés lenne, mert a sportág csúnyán elrohant a játékstílusunk mellett.

És tartalmast is!

Ügyes és hangulatos kis feldolgozás.

A hazánkba, városunkba más országból idetelepült (pártja szóhasználata szerint: migráns) polgármesterünk ismét megszólalt:

Említést érdemel, hogy 15 fordulót követően (is) a Leicester City vezeti a Premier Legue-et.

#     Team                        Pl W D L F A GD  Pts
 1 Leicester City               15 9 5 1 32 21 11  32
 2 Arsenal                        15 9 3 3 27 13 14  30
 3 Manchester City           15 9 2 4 30 16 14  29
 4 Manchester United        15 8 5 2 20 10 10  29
 5 Tottenham Hotspur        15 6 8 1 25 12 13  26
 6 West Ham United          15 6 5 4 25 21  4  23
 7 Liverpool                      15 6 5 4 18 17  1   23
 8 Crystal Palace              14 7 1 6 19 14  5   22
 9 Watford                       15 6 4 5 17 16   1  22
10 Stoke City                   15 6 4 5 13 14  -1  22
11 Everton                       14 5 6 3 27 19   8  21
12 Southampton               15 5 6 4 21 18   3  21
13 West Bromwich Albion  15 5 4 6 14 19   -5 19
14 Chelsea                       15 4 3 8 17 24   -7 15
15 Swansea City               15 3 5 7 14 22 -8   14
16 Norwich City                 15 3 4 8 17 27 -10 13
17 Bournemouth                15 3 4 8 18 30 -12 13
18 Newcastle United          15 3 4 8 16 30 -14 13
19 Sunderland                   15 3 3 9 17 29 -12 12
20 Aston Villa                    15 1 3 11 13 28 -15 6

Az Everton-Crystal Palace (1-1) előttről szedtem a tabellát.

    Balázs kellemetlen helyzetben van.
    Mivel a Kecskeméttel rendesen beletaposott a hazai futball pocsolyába, azt hittem annak idején, jó választás volt a kókler vetítőgép Sivic után a diósgyőri csapathoz kinevezni.
Várható volt, hogy elvegetál a pénzmosodában, sőt talán az is, hogy Sivic álmát megvalósítja és kijut a nemzetközi porondra. A csapatok negyede indulhat ott, úgyhogy a matek mellette volt.
    Ez az idő elmúlt. Mostanra kiderült, hogy Ő is csak egy a sok hazai szakember közül. Szerinte a csapata (újabban) mindig remekül, dicséretet érdemlően (!!!) játszik, csak azok a fránya gólok és (pláne!) az eredmények...
A vezetőség türelme végtelennek látszott, de azért jelezték, hogy esetleg 8-9 pontot jó lenne összeszedni (nem három, hanem) öt forduló alatt.
Négy meccs azóta lement. Most nagyon izgul az ország Bekő rajongó hányada, hogy a jelenleg utolsó Békéscsaba ellen sikerül-e a hiányzó 6-7 pontot megszerezni egyetlen mérkőzés alatt.
     Tuti, hogy összejön, hiszen minden rendben van, a mutatott játék pedig ugyebár zseniális (kivéve, amikor pl. az Újpest megalázóan lefocizza a csapatot a pályáról, de ezt az Edző nem látja).
     Ha nem? Balázs menni fog.

Megadta magát a régi (még talán Walkman-es!!) fülhallgatóm. Vettem hát egy újat. Előtte teszteltem vagy nyolcat. Mint a régi szép időkben, amikor Hi-Fi komponenseket füleltünk, véleményeztünk, pakoltunk össze-vissza, segítettünk egymásnak választani.
Túl sokat nem akartam a fejhallgatóra költeni, de megalkudni sem akartam. Fogtam hát okoskát (meglepett, hogy a FLAC is haverja) és néhány egymástól nagyban eltérő zenét (Fear Factory, Dave Gahan, New Model Army, A-HA) és adtam a tesztnek.
Fura dolog a márkahűség. Végül két gyártó két típusa maradt. Az egyik a rászánt pénz felső határán, a másik kevesebb mint a feléért. A drágább érezhetően erősebb volt mélyben, de talán az én ízlésemnek már túl erős is (jobban domináltak a mélyek, mint én szeretem - valami miatt a kerek, lágy, brummogva simogató hangzás nem jön be nálam), mégis hezitáltam. Aztán olyat tettem, mint még soha (mert Hi-Fi-ben szentségtörés): elkezdtem az equalizerrel játszani, kiemelgetni freki sávokat, hogy halljam, hogy a "gyengébb" füles egyáltalán képes-e arra, amire a társa. És simán ott volt benne ugyanaz. Aztán arra jöttem rá, hogy a külső zajokat nem zárja ki annyira, mint a másik (zene szólt az áruházban), azért sem indult egyforma feltételekkel. Mivel itthonra kell, nem pedig utcára, ez el is döntötte a kérdést, és azóta is nagy haverok vagyunk. (A Soulsavers lábdobjain úgy hallani, hogy bőr rezgeti a levegőt, hogy csak na!) Olyan márkájú, mint gyakorlatilag minden, ami (valaha) zenehallgatással kapcsolatos (volt) az életemben.

     Na, tessék! Alig, hogy felfedezek egy műkincset, el is adja magát. Történt ugyanis, hogy a már itt is bemutatott Soulsavers zenekar új lemeze már a "Nagy Feró és a Beatrice" szindróma nyomán új/kibővített név alatt jelent meg.
Persze értem, hogy ki szeretnék használni Dave ismertségét, hiszen gyakorlatilag belépett a duóhoz, de az eredeti zenekarának rajongói úgyis meghallgatják, óriási befutást pedig ilyen zenével úgysem várhatnak, hiszen ez nem "zene a tömegeknek".
     Az előző album countris, amerikás hangulatai eltűntek, maradt viszont az intimitás, a nyugalom, a gospel, a lélektől lélekig zenélés, az "élő" hangszerek pedig még dominánsabbak.
Egy klubban, bárban vagyunk, ahol 3-4 ember zenél nekünk. Kb. ennyi a történet. A DOB hangzása, a gitárok, de még az elektromos orgona is annyira valósághű, hogy élmény hallgatni.
És persze ott van hősünk hangja, a hang, melyről néhány napja írtam. A hang, melyet bármikor, bárhol, bármilyen zenei körítéssel szívesen hallgatok. Nem bravúros, nem nagy hangterjedelmű, szimplán csak olyan hangszínű, hogy egyből a lelkemet rezegteti. És még csak meg sem erőlteti magát. Csak VAN.
     Kerekebbek kiszámíthatóbbak a dalok szerkezetei, nem a "mesél a magányos hős" érzet dominál.
Az All of This and Nothing képében még egy sima pop dal is van a lemezen (Hammond orgona hangszínnel). Lehet, mert amihez ez a csapat nyúl, az tartalmas és hiteles.
Az összkép mindezekkel együtt most is erős.
A szövegek egyszerűek, olykor akár klisések, mégis telitalálatok, mert (ismétlem magam) tőlük hitelesnek hatnak. A "chance"-t akkora "a"-val ejti, hogy az helyből emel egy tizedet a pontszámon. :)
      Nem ragozom: emberi, nyugodt, szellős, lélegző zene Dave Gahan énekével.
Az előző album hatott (a semmiből), ez másabb, de tartja a szintet.
Nagy szó.

Dave Gahan & Soulsavers: Angels & Ghosts (2015.)

A pop:
https://www.youtube.com/watch?v=2k11RlYp51I

És a soul/blues/gospel (három hathúros gitárral!):
https://www.youtube.com/watch?v=4FMe8Eo4HnU

8,2/10 pont

Az előző bejegyzéshez annyit, hogy nem azzal van/volt bajom, hogy megemlékeztek dolgokról (hiszen a tragédia után kevéssel rendezett Anglia-Franciaország meccs alatt "francia színekbe" öltöztetett Wembley teljesen rendben volt), hanem a mértékkel és a hogyannal.

Már az is nagyon zavart, amikor volt olyan klub, amely kitalalta és megcsinálta, hogy magyar bajnoki (!!!) foci mérkőzéseik előtt lejátszotta a Himnuszt a párszáz nézőjének és a néhány magyar játékosnak, akik a kezdőben léptek pályára.

A hét végén kiderült, hogy lehet a hülyeséget fokozni. Ott is, ahol aztán végképp nem számítana rá az ember. Néztem az egyik angol bajnokit, s csak lestem, hogy a francia Himnuszt játsszák előtte. Mint kiderült, minden meccsen ez ment.

Én elhiszem, hogy száznál többen haltak meg ezt megelőzően (nem tudom, mindegyik áldozat francia volt-e), de eddig úgy volt, hogy nincs helye a politikának, vallási vagy egyéb megkülönböztetének a fociban. Ezt az akciót viszont valaki nyilván központilag elrendelte....

Nálunk nem lehet zsidózni, cigányozni, nagy-magyarországos molinot bevinni...

Igaz, MLSZ-t sz@rházizni sem, mégis gyakorlatilag az összes tv-s meccsen az megy.

Az Elnök Úr egy hete (is) nyilatkozta, hogy nem tudja, miért csökken a nézőszám. Lassacskán gyakorlatilag a nullára.

(a legutóbbi fordulóban: Békéscsaba-Felcsút (2-1) 632 néző!!!, MTK-FTC (1-0) örökrangadó 2114 néző, Debrecen-Diósgyőr (1-0) keleti "rangadó", szép, új stadionban: 2000 néző)

Pedig ez egyben a válasz is. Mert nem gondolkodik.

   Az nem újdonság azok számára, akik akár csak olykor benéznek ide, hogy nem vokál-centrikusan hallgatok zenét, és hogy néhány alt női énekes (inkább: zenész, Suzanne Vega, Tori Amos stb.) kivételével senkinek a hangja nem hat meg, nem érdekel különösebben. Ha jó, ha nem.
Most, hogy belegondolok, egykori és jelenlegi nagy kedvenceim közül néhányban (The Cure, Megadeth, Pál Utcai Fiúk) kifejezetten nem "jó" az ""énekes"" (a PUF-ban a vokalista sem), ha szigorúan szakmailag nézzük. És ez még a jobbik eset, mert többeknél a szintén nagy kedvenceim közül (Fear Factory, Toy Dolls (!!!! :), In Flames, Kreator, Paradise Lost stb.) gyakorlatilag nem is akar énekelni a főhős.
Mondjuk, talán az egyetlen Bruce Dickinson (Iron Maiden) a kivétel, de az Ő hangját is erősen szoknom kellett annak idején. (És nem, kedves ex-gitár edzőm LaBrie hamar kiabálássá fáradó hangját kifejezetten nem kedvelem, főleg nem élő felvételen.)
     Most arra jöttem rá egy albumot hallgatva, hogy van egy kivétel...
Egyik kedvenc bandám frontembere, noha cseppet sem nagy a hangterjedelme, pusztán a hangszínével, orgánumával élményt képes nyújtani, el tud varázsolni. Gyakorlatilag bármilyen zenére énekel is.

Nem Ő :)), Róla a legjobb gitárosok/frontemberek bejegyzésben lesz majd szó, ha egyszer írok olyat (a 29:37-től bemutratott sziporkázást még nem is hallottam tőlük!! Jól mutat a Bach toccata átirat után):

"csak adj tudásodhoz megillető
 tettet s hitet, erényt, mérsékletet,
 türést, szeretete, minek neve
 lesz charitas, erények lelke - akkor
 ez Édent itthagynod nem lesz gyűlölt:
 sokkal derűsebb Édent lelsz magadban."

   Sok év után másodszor is elolvastam az Elveszett Paradicsomot. Nem nem kis részben a mű címét felvett zenekar (Paradise Lost) hatására. A britek zenéje ugyanis tökéletesen illik Milton Biblián alapuló könyvéhez. Benne van - a zenéjükben - az (elveszett) szépség, örök lét, a szomorúság és a sóvárgás a tisztaságra.
   A rímek nélküli "vers" angyalok harcáról, az ember teremtéséről, megkísértésének miértjéről és hogyanjáról, bukásáról, majd a végső büntetésről és sorsának ismertetéséről szól.
Nem merem :) ismét elolvasni Az ember tragédiáját, de ahhoz hasonlít, noha monumentálisabb, többrétűbb. A hosszú mondatok, a nyelvezete, a régisége (1667-ben jelet meg) mind érdekessé teszik. Eredetiben gyakorlatilag érthetetlen, de nagy nyelvi csemege lehet azoknak, akik nálam jobban ismerik a nyelvet, annak kialakulási fázisait. A "thou hast" egészen durván jelzi, mely nyelvvel rokon. Ilyen:

Or proud return though to his heavier doom,
Yet with revenge accomplish't and to Hell
Draw after him the whole Race of mankind,
By him corrupted? or wilt thou thy self
Abolish thy Creation, and unmake,
For him, what for thy glorie thou hast made?
So should thy goodness and thy greatness both
Be questiond and blaspheam'd without defence.

Az egyenjogúságot hírből sem ismeri. :) :

"Így jár, ki fejére hagyja nőni
 a nőt, értékét túlbecsülve... a nő
 nem tűr korlátot, és magára hagyva
 ha vész, okolja férje gyönge voltát!"

... közös képviselőnk a már itt is említett "kié az erkély" kérdést, a teljes homlokzat felújításával együtt. Adok neki néhány hónapot, aztán leállok a felújítási díj fizetésével.

Nem szándékosan ilyen, nem sikerült a kép. Nem is az élesség a lényeg.

"Ördög kárhozott
 ördöggel egyetért erős kötéssel,
 észlények közt csak az ember verekszik
 egymással, bár az Ég kegyét reméli.
 Isten békét parancsol, mégis ők
 gyülölségben csatáznak, ontanak
 vért vad tusákban, s földet rontanak, hogy
 egymást kiirtsák..."
                  /Milton: ElveszettParadicsom/

"Hallották, röstelkedtek, szárnyra keltek,
 mint őrködők, kiket a rettegett
 vezér alúva lel, riadnak és
 még félig alva nyüzsögnek. Cudar 
 helyzetüket fölötte észlelik,
 tűz-kínjuk érzik; mégis hadnagyuk
 szavának enged számtalan haduk."

Újraolvasom Milton Elveszett Paradicsomát.

Nagyon tetszik a nyelvezete. (Nem csak a műről, de már az 1667-es (!!!) megjelenésekor is idejétmúlt szóhasználatáról és - ennek kapcsán is - a fordításairól is sok értekezés született.)

A fenti rész az első "könyvben" van. A bukott angyalok a letaszítás után ébredeznek a (későbbi) pokolban.

"A tanítás nem egy üres vödör feltöltése, hanem a tűz meggyújtása."