'Dark Night Of My Soul'

"Remélem, minél jobban felkészültünk a játékukból."
     /Pintér Attila kommunikációs tréning után, a Vác elleni meccs előtt/

Vác - Mezőkövesd 2-1

     Olvastam. Hosszú hónapok után éppen rám tört az olvashatnék, amikor a kezembe nyomták a regényt, mondván, ez arat mostanában. Szeretem a véletlen egybeeséseket, ezért bele is vetettem magam, és néhány nap alatt el is olvastam.
      Az első negyede/harmada nagyon tetszett. Gyakorlatilag semmi nem történik benne ezalatt, azt leszámítva, hogy a (mint később kiderül, csupán csak az egyik) mesélő ide-oda ingázik a vonaton, az olvasó pedig egyre többet tud meg róla, életéről, múltjáról. Ügyesen megírt, jó ez a kezdés.
Aztán történik egy esemény, a vonatból látott néhány szereplő pedig egyre jelentősebb szerepet kap a történetben.
      Nő írta. Ez nem lenne fontos, de az, hiszen ha nem tudná, akkor is kitalálná az olvasó. Mindent női szemszögből ismerünk meg, női logika vagy éppen logikátlanság szerint cselekednek a főszereplők. Ez azonban nem zavaró. Még szórakoztató is a sokszor tapasztalt "működésbeli" különbözőségek közül például az, hogy gyakorlatilag bármi történik, egy nő - inkább előbb mint utóbb - önmagát hibáztatja miatta.
      A történet kerek, bár meglehetősen egyszerű. A kellően hosszú "mindenki gyanús" szakasz után különösebb éleslátás nélkül kitalálható a tettes (igen, alapjában krimiről írok) személye, ez azonban nem, vagy csak keveset ront az összképen. Nem tartom eget verően nagy könyvnek, de színvonalas kikapcsolódást nyújt.
Cseppet sem bántam, hogy elolvastam. Lendületből folytattam is az olvasást Chaplin meglehetősen részletes önéletrajzával. Az olvasón hagyta az előző tulaj, akitől vásároltam. Jól tette.

Sok zenét (újra)hallgatok a napokban. Olyanokat is, amelyekről írtam annak idején a lapban, de azóta nem vettem elő őket. Némelyiken vannak jó villanások.

Poénos. Érti, aki érti.

Az első három új X-akták epizód nagyban különbözött egymástól. Az első nagyon jó volt, a második átlagos, a legfrissebben bemutatott pedig humoros. Meglepő módon a teljes részt poénra vették a szerzők. Ennél már csak az a meglepőbb, hogy ez működött is!!

Mókás és egyben lehangoló volt magunkat egy nem ember szemével látni. Az életünket, a sok értelmetlen hülyeségünket. Melyek közül az egyik kedvencem, a nyakkendő is előjött.

Olyan apró poénokkal, mint Mulder csengőhangja:

.... -hez köthető.
Például az X-akták (új epizód ma este a Cool-on) filmzene albumra is írtak egy dalt annak idején. Vagyis csak Robert Smith írta, mert - ha jól rémlik - akkoriban zenekar sem nagyon volt. Egy egészen jót. A zene és a szöveg is illik a sorozathoz :

     Mit vártam a sorozat újraindulásától? Semmit. Úgy voltam vele, hogy megnézem, milyen lesz, hiszen a múltban is néztem, amikor tehettem. Nos, a nyitó epizód - talán nem csak azért, mert hajnal 2-től kezdtem neki - hatott. A bekaki faktort ugyan nem hozta - arra ott a második rész -, de az egész eddigi történetnek adott egy ügyes csavart, érdekessé téve a folytatást.
     Mulder öltöny nélkül, a két főszereplő elsőre lelakottnak tűnő, de valójában csak az idő vasfoga kezelte ábrázata..., apró dolgok, melyek dobtak az egyébként is erős összhatáson.
Aztán jött a második rész, melynek semmi köze az elsőhöz, egy önálló történet. Mintha az első rész meg sem történt volna. Csalódás.
Szeretem, ha egy történet elvisz a-ból, b-be, van értelme az eseményeknek. Az X-akták nyilván nem ilyen, nem lehet ilyen, hiszen a bizonytalanság, a rejtély fenntartása a fő fegyvere.
Amint kiderülne, hogy mi miért történik benne, véget is érhetne. Ez pedig egyértelműen nem célja a készítőknek. Marad tehát a toporgás, az egyet előre, kettőt hátra forgatókönyv.
     Majd eldől, meddig köti le az érdeklődésemet. Nem sok új rész készült, azok megkapják a bizalmat.
Amerikai. Sorozat. Ehhez képest nézhető.

1978-1983. (!!) között készült/futott az USA-ban a Taxi című sorozat, 114 epizódban. Sok részét sugározta a Magyar TV is. Hála az internetnek, a többi is hozzáférhető. Most is legalább annyira tetszik mint kb. 20-25 éve.

A Danny DeVito által játszott karakter anyukáját a színész édesanyja játszotta a sorozatban. Néhány epizódban felbukkant.

Julia DeNito 1987-ben hunyt el.

Kb. egy hete honlapokat nézegetek, telefonálgatok, egyeztetek emberkék között. Nagyon élvezem. Még néhány nap - és mások munkája -, és remélem, hogy egy remek nyaralás keveredik ki belőle.

Visszatérek abba a városba (is), amelyik a legjobban elvarázsolt eddig.

Mint ismert, nagyon szeretem a jól eltalált feldolgozásokat. Itt a hölgy hangja, előadása és a basszusgitár (!!) nagyon el van kapva. Az is, hogy nem sokat változtattak az eredetin. Még az is elmegy, hogy egyik-másik szólót túlimprózza a gitáros.

Csoda ez a dal a maga egyszerűségével, vidám szomorúságával.

Ha jól rémlik, azon a két koncerten, ahol láttam őket, nem játszották. Be is halnék, ha idén műsoron lenne!!

     Rákattantam a csípős paprikára. Egy Mexikóba is járó amerikai ismerőst megkértem, hogy hozzon Jalapeno vagy Habanero magokat. Hozott. És mivel jó fej akart lenni, beszerzett (a neten, New Yorkból!???) valami ütősebbet is. A címben szereplő Bhut Jolokia magokat.
Két tővel sikerült felnevelnem, nagyon korai (február!) ültetéssel, de sajnos a termés így sem érett be. Csak a képen lévő négy paprika lett fogyasztható, a többieknek még hetek kellettek volna. Ezeket is majdnem zölden szedtem be, de aztán szépen bepirultak.
      Az erejükről annyit, hogy a legkisebbet háromszorra sikerült elfogyasztanom, a képen magányosan szereplőből elsőre addig jutottam, amennyi a képen hiányzik belőle.
Irgalmatlanok.
Van a magyar, jó erős paprika, ami zsibbasztja a nyelvet, előcsalja a könnyeket. Nos, Jolán (ahogy hívom) elsőre szétcsapja a teljes szájat (a peremétől (!!) a torokig, az orrot sem kímélve), majd szépen, lassan a nyelőcsövet, és még lent is rendesen érzeni, hogy alkot. Egy minimális kis adag belőle.
     A Wikipedia szerint (https://en.wikipedia.org/wiki/Bhut_jolokia) 2007-ben a világ legerősebb csípős paprikája volt.
A mi erős paprikánk csípősségi értéke (és a Jalapenoé is) 3500-10000 közötti. A képen látható Bhut Jolokia 855.000 - 2.200.000 között mozog, azaz alsó hangon 85-ször erősebb, de inkább olyan 200-szor.
El lehet képzelni!(?)
Gyilok.

    A Born To Die album egyszerűen PEPEC, a 2014-es Ultraviolence bárgyú, a Honeymoon pedig eseménytelen, unalmas.
     Adott egy jó hangú, csoda-hangszínű énekesnő, aki mostanra zeneileg annyira leredukálta magát, hogy hozzá képest Enya (na, tessék, ismét Ő! :) Mike Portnoy a legjobb formájában.
Vagy elvesztette a fonalat, vagy ez a stílusa, melyre mostanra rátalált. Ha az utóbbi a helyzet, nálam egy hallgatásig jutnak majd az albumai.
Ez is.
Pedig a hangját élmény hallgatni!

Lana Del Rey: Honeymoon (2015.)

Egy feldolgozás az albumról, melyben van egy kis esemény:
https://www.youtube.com/watch?v=HLBXhdfab80

4/10 pont

u.i.: ilyen sem volt még, hogy egy lemezismertető megírásával az első hallgatás vége előtt elkészüljek.

     Már legalább kétszer beszóltam itt a művésznőre, holott régen nagyon szerettem a zenéjét, lemezeit. Aztán ez valahogy megtört. Nem hinném, hogy én változtam. Az ok az lehet, hogy nem tud megújulni, abban a szűk keretben, amelybe tette magát, amelyben létrehozza zenéjét pedig már mindent "feltalált", feltálalt.
Ugyanezt érzem a hét év elteltével megjelent lemezét hallgatva is.
      Elsőre csak el szerettem volna aludni rajta, ehhez képest untatott és kissé bosszantott is. A nyolcadik, Sancta Marianal aztán abba is hagytam az album hallgatását, mondván, ha a Neoton jobb dalt írt ennél ugyanezzel a refrénnel, akkor jobb valami mást keresni.
Azt még saját újkori rögeszmémnek tudtam be :-), hogy itt is találtam egy a-ha (koppintás) számot (Even In The Shadows), de az I Could Never Say Goodbye egy akkora Elvis ének lopással (Can't Help Falling In Love) indul, hogy belepirultam.
Az ilyesmire sajnos egyre háklisabb vagyok.
     Összességében nem rossz a zene, a dalok között sincs kifejezetten gyenge (igaz, kiemelkedő sem - legjobbnak az Echoes In Rain-t tartom). Aki esetleg nem hallott még Enya lemezt (dalt biztosan mindenki hallott, aki hallgat zenét, rádiót vagy néz tv-t), az sem kizárt, hogy kedvelni fogja, hiszen itt van az összes védjegy, hangszín, dallam, ami 30 éve (!!) azonnal felismerhetővé teszi a zenéjét. És persze a hangja, éneklési stílusa sem változott.
Számomra azonban már unalmas mindez, semmi pluszt nem ad.
Pedig - ismétlem és nagyon remélem, hogy - nem változtam azóta, hogy először elvarázsolt.

enya: Dark Sky Island (2015.)

A legjobb rész (egyben a "daja-vu" zenei definíciója:
https://www.youtube.com/watch?v=OWFc5mkABNo

És a "hogyan forgassuk meg Elvist a sírjában" énekdallam:
https://www.youtube.com/watch?v=nOdU5iL5BV4

5,6/10 pont

Három dolog történt ma:

1. A bátyám azt mondta, gyűlöli a legutóbbi Fear Factory albumot.

2. A bátyámat elütötte egy busz.

3. Bevonták a buszvezetői jogsimat.

(egy youtubeos hozzászólást fordítottam/írtam át :)

És a dal is nagyon tetszik (még mindig):

"I was the prettiest little shitty in the whole New York City"

:) Ez a rím, könnyed játék a szavak hangzásával megmaradt a fejemben, pedig nagyon régen hallgattam az együttest.
Ezen kívül is vannak frappáns dolgok a szerzeményben, melyből idéztem:

I used to be cool
Used to be a fool
Too cool for rules, man
Too cool for school

Vagy:

"Let everybody else be everybody else and really enjoy yourself"

Hagyd, hogy mindenki más (mindenki) más legyen, és élvezd, hogy Te Te vagy. (szabad fordítás)

A hétfői videón látszik, hogy amikor a God Save The Queen első lett a brit kislemez eladási listán (a Hotel Californiát megelőzve!), nem gyenge politikai nyomásra egyszerűen üresen hagyták az újságokban azt a részt.
Efelé halad kis országunk is. Csak mára a zene gyakorlatilag halott.
Soha nem lesz még egy Sex Pistols. Nálunk aztán pláne nem. No future.?

A tegnapi videóban Johnny lekussoltat először egy nőt ("Fogja be! Fogja be! Fogja be! Fogja be! Figyeljen, amikor egy férfi beszél, akkor ne szakítsa félbe!"
"Csendesedjen el! A hangja túl hangos nekem. Gépelje le pár sorban!"), majd egy teljes ausztrál tv stúdiót élő adásban. "Poénosan", szexistán, öntelten, csúnya szavakat használva.
Nem Kovács Ákos, nem egy ahogy'-akarom-úgy-értelmezem mondattal egy no-name csatornán.
Nyilván a tegnapi videóhoz is úgy áll mindenki, ahogyan akar, számos olvasata lehetséges. Az én véleményem az, hogy aki annyira ostoba/szenzáció- és/vagy balhéhajhász, hogy ÉLŐ adást vállal "John"-nal, az simán számolhat ezzel vagy még ilyenebb megnyilvánulásokkal.
Nekem tetszik, hogy van valaki, aki nem tesz lakatot a szájára - sőt, abból is él, hogy túljátssza a szabad-szájúságát.  A csajszi is "győzött" a végén, hiszen elmondta (jellemzően Johnny háta mögött), hogy ez nem vicces és nagyon faragatlan.
Hogy akkor miért kacagtak (!! :) a kollégái hangosan, és ő miért nevetett az ominózus részeknél, azt már biztosan nehezebben magyarázná ki.
Sokkal jobban szeretem a Rotten-féle alakokat, helyzeteket, mint a túlzott "politikai korrektséget", amely áthatja újabban a médiát, és kezd beszivárogni a mindennapokba is.
Az sokadik hallgatásra tűnt fel, hogy az elsőre poénból és talán indokolatlanul megszüntetett beszélgetés éppen olyan részhez ért (a véleménye Margaret Thatcher (haláláról) -ről), ahol Johnny mindenképpen veszített volna, bármit mond. (Bár ott van, hogy "az öreg tyúk (nagy kutya) halott, na és?".) Összességében tehát nagyon ügyesen viselkedett.
Megteheti. Ő nem Kovács Ákos.

Nem akartam írni a szánalmas műbalhéról (Kovács Ákos, Telekom, FIDESZ), de aztán eszembe ötlött egy interjú (részlet) Johnny Rotten-nel, amely rendesen beindította a gondolatokat. Ez:

Tudom, hogy nem illik szomorúan zárni az évet, de napok óta bennem van, hogy meghalt Lemmy. Talán Ő volt az utolsó rock legenda. Itt is írtam a könyvéről, a legutóbbi lemezükről.... Szegényebb lett a világ.