'Dark Night Of My Soul'

Meleg- után hidegrekord, este fél 8-kor sötét van... Brrr.
Régebben nagyon szerettem az őszt (a telet és kicsit a tavaszt, de a nyarat nem),
lehet öltözködni, nincs hőség, ilyesmi miatt, mostanság viszont már nyár-kedvelő
lettem és nem csak a gázár miatt.
A gyenge torkommal lőttek a szabadtéri sportoknak és még arra is vigyázhatok, hogy
ne betegedjek meg... de erről majd hetek múlva.
Kellett megemlítenem néhány napja, ismét a My Grave a kedvenc zeném a Fear
Factory-től ! A nyitó dobtéma is gyilok, de amikor a végén a csendes rész után
elkezdi erőből, aggyal variálni a láb témáját...!!!!!!!!!
Nincs albumon, az EP-n (maxin?), amin van, a 2 koncert dalban Burton hangja gyenge
és hamis, hallhatóan kicsinálta a turnézás. Tetszik, hogy így hagyták, nem szépítették meg stúdióban.
Kovácsovics Fruzsina az egyik főzőshow-ban (az a szó !) szerepel.
Ha még nem lekesedtem Vele kapcsolatban, majd fogok. Ha érdekel, mi imponál benne,
nézzétek meg ! A kontraszt nem gyenge a (kokón van ??) playmate és Fruzsina között.
áááá ! Nem lehet így dobolni !!!!! (My Grave)

Ha egy zenéről csak a kontraszt miatt beszélek, az gond.
Alanis Morissette: Flavors Of Entanglement:
Ennyi év és album után azt érezni egy albumon, hogy össze-vissza és stílustlan ??
Ciki. Hangja jobb pillanataiban olyan, mint Melanie C-é (szeretem (a hangját:)),
a rosszabbakban, mint a The Cranberries énekesnőjének süvöltése. Nem tetszik.
Leginkább a kiejtése nem (a 'your'-ban olyan ö-t ejteni, mint a 'bird' szóban az
nekem nagyon nem). A hangja jó egyébként, a hangszíne közepes..
Inkább zavaró, mint jó.
2 jó dalt találtam, ezek a csodás, zongorás Not As We és a Giggling Again With No
Reason, melyben van dallam és húzás, gitár kevesebb. Rajongóit kivéve nem tudom
ajánlani senkinek ezt az albumot, mert meghallgatása olyan remekművektől venné el
az időt, mint a Filter: Anthems for the Damned c. korongja, melynek kb. az első
17 másodperce többet ér, mint a Flavors teljes egészében.
A borítót kihajtva 2 darab, egyenként 60x12cm-es panoráma kép fogad
hegyvonulatokkal. Semmi szöveg, zenekari kép, ilyesmi. Imponáló.
A második albumuk idején rendszeresen vettem egy angol rockzenei lapot, annak egyik
CD mellékletén volt egy zseniális számuk, azóta bírom őket. Amerikaiak, de a
zenei megközelítéseikben van brit íz dögivel.
Effektezett, elektromos kütyüs kemény(ke) rock zene. Inkább rock, mint industrial.
Richard Patrick a NIN gitárosa volt és nagyon tud DALokat írni. A levezető Can Stop
This-t és az értelmetlen zúzda The Take-et leszámítva nincs gyenge pontja a
korongnak. A dobtémák végig fantasztikusak (a Lie After Lie-t eddig csak ablakrezgető
hangerőn sikerült megfülelnem, akkora folyékonyan húzóst üt (az milyen??) benne a
dobos...! Nem erőből (hiba), de élőn és a végén kellően megbonyolítva, elengedve,
odacsapva.), a keverés jó (bár pl. a dobsound nem homogén), a hangzás egyéni,
felismerhető (ja, akinek van stílusa, annak könnyű !). A Kill The Day tetszik még
rettenetesen. Valamennyi rádióban helye kelle, hogy legyen.
Modern, TARTALMAS, stílusos, jó zene. Súlya, hangulata, mondanivalója van.
Aki teheti, legalább a 2 királyság dalt hallgassa meg !
Mondtam már, hogy fantasztikusak a dobtémák !!!? :)

Van kedvenc számom! De mennyire !!!
A kedvenc szám nálam olyan, hogy elsőre tetszik és valamivel felkelti a figyelmem,
- valami megfoghatatlannal - majd egyre jobban tetszik, majd végül szinte csak azt
hallgatom, néha napokig. Aztán túllépek rajtuk - vagy egy életre a kedvenceim
maradnak.
Ritkán van kedvenc számom. Motörhead: Killed By Death, Cure: A Forest, Cure: Just
Like Heaven, Depeche Mode: Barrel Of A Gun, Megadeth: Tornado Of Souls, hirtelen
kb. ennyit tudok felidézni és max. 2-szer ennyi volt. (Fear Factory: My Grave)
(Depeche Mode: Nothing's Impossible)
Az első pillanatok a legjobbak, amikor "beüt", azaz érez az ember valamit, ami
hat rá, és a vége, amikor már szanaszét szedtem, mindent megismertem benne (most
is ez lesz, majdnem hangokra szedem a dalt) és még mindig nem értem, mitől
gyógyultam rá a műre.
Most egy minimalista nóta csapott "agyon". Félelmetesen puritán.
A nyitó riffet egy kezdő is simán kitalálja, ez gyakorlatilag nem is változik
különösebben a dal végéig; a végén kb. 2:30-nál bejön egy másik ritmusgitár is,
de az pláne egyszerű, csak dúsít; az ének nem jellemző, de rendben van a dallama;
a basszus semmi különös, hozza az alapokat; a dob is, de az nagyon tetszik benne,
hogy 1 percen át csak 2 gitár és az ének szól, a dob (és a basszus) csak ekkor lép
be, de ekkor is csak a lábdob és a csörgő (!!!), az első kézzel ütött dob hangra
1:48-ig kell várni.
A vezető gitárdallam is veszett primitív (mindjárt le is szedem és játszom
reggelig :), de van benne kis trükk, mert sokkal több hangból áll, mint elsőre
hallani és szerintem nem pengeti ki valamennyit, hanem effektezve van.
Aztán az nagy királyság benne (még mindig a vezető gitárdallamról van szó), hogy
éppen, amikor unalmas lenne, hogy semmi nem változik 3 perce, akkor egy minimalista,
de telitalálat "szólónak" adja át a helyét.
Nagy kedvenceimre sokban hasonlít: adott motívomokat ismételget (Depeche Mode),
a "szóló"gitár végig dallamot játszik (Paradise Lost), mindig tisztán hallani,
ki mit játszik éppen (Iron Maiden stb., stb.).
Na, jól megborultam. Menjek kritikusnak, vagy hagyjak fel vele?
A Grey's Anatomy 3. évadának 24-es részében szól alig hallhatóan néhány üteme.
"Enyhén" alapos, jó fülű, megszállott lehet, aki ezt kihallotta.
Zita, a Te CD-den ott van.
((Közben le is játszottam: a vezér dallam nem végig ugyanazt ismételgeti,
néha 1-2 ütemet felcserél, a szóló viszont úgy gyilok jó, ahogy van !!))

Itt hallgatható, nézhető: https://www.youtube.com/watch?v=aBjGEijMERM

Kikaptunk 2-1-re a svédektől, nem sok esélyünk volt, bár az első félidőben nagyon jól toltuk.

Az angolok 4-1-re győztek Zágrábban a horvátok ellen. Ez csak azért érdekes, mert az EB-re azért nem jutottak ki, mert éppen a horvátok ellen elszórakozták/pánikolták a továbbjutást. Walcott lőtt 3-at (!), Rooney egyet. A dánok győztek Portugáliában, így jól bekavartak, Albánia (!!) vezeti a csoportunkat.

Vasárnap áttekertem Egerbe.
50-60 km, hegyen. Csak oda. Kb. 6 óra alatt megjártam oda-vissza. Többet mentem
aznap, mint a spanyol körversenyen a profik - legalábbis időben. :)
A fő gondom az volt, hogy "csak" az irataimat és a pénzt felejtettem otthon és
erre csak Lillafüreden jöttem rá (az első laza 5-8 km-es hegyi szakasz után),
amikor az első gyógysört szerettem volna csapoltatni.
Így kb. 4-5 liter forrásvíz és 15 deka csoki volt mindenem, amit beoszthattam.
Mire hazaértem már semmire nem vágytam, csak sóra (!!!?), sörre és feküdni a
parkettán.
A Bükk csodás. Tiszta, jó a levegő, csendes (csak a menetszél zúg, de annak is
megvan a maga varázsa).. Szeretem. (Kivéve a Heves magyei szakasz elejét, ahol
olyan az aszfalt, hogy azonnal mondjon le, akihez tartozik !!!)
Szeretek a Bükk szomszédságában élni.
A bicaj tökéletes, kezdünk összeszokni. A végén már ülni is alig bírtam,
de itthon a derekam hamar rendbe jött.
3 albumot vittem magammal (visszafelé már nem zenéltem):
- Depeche Mode: Music For The Masses. Ezzel futottak be annyira, hogy nagyon...
Behind The Wheel, Never Let Me Down... óriási slágerek. És utána jött a 101 és
a Violator (2 TÖKÉLETES album!). A To Have And To Hold tetszik róla a leginkább,
bár, ahogy' a Never Let..-t dobbal nyomják újabban élőben, az sem pite.
- Alphaville: Forever Young. 1984. Az első bakelit, amit megvettem, pár évvel
a megjelenést követően. Akkor kezdtem a Hi-Fi iránt érdeklődni.
Jó album, óriási slágerekker (Forever Young, Sounds Like a Melody, Big In Japan),
de nekem úgy 10 éve a nyitó A Victory Of Love és a Summer in Berlin tetszik
leginkább róla. Ha nem ismeritek, hallgassátok meg őket ! (YouTube)
Csak azt a "dob"hangzást tudnám felejteni !
- My Chemical Romance: The Black Parade. Csak annyira kemény, hogy még a
mainstream-be beleférjen. Húzós, jók a dalok (! nem hátrány !), jól van
keverve, a ritmusgitár(ok) és a dallamok elviszik a produkciót. Nem kemény, de
harapós a gitársound. Tetszik. Tempóssága miatt tekeréshez kifejezetten jó.
Eger ? Szép, de kicsi. A Bazilika nagyon ott van. Eltekertem a laktanyához is,
ahol elbohóckodtuk az odaeső 3 hónapot. Bezárt. Mindkét laktanyát bezárták,
ahol megfordultam. Véletlen ? :)
Kocsival, vagy kismotorral nem tűnt ennyire húzósnak ez az út, mikor
még majdnem naponta mentem/jöttem a laktanyába.
"Tulok" (Vizi) századost azért megnézném, mit csinál mostanában.
Gondolom, boldog nyugdíjas a nagy semmire a mi pénzünkön..
Ott vesztett annak idején, hogy megtudtuk a címét, TELSZÁMát... :)
Elkalandoztam.

Öregszünk...
Bekapcsoltam a TV-t a hétvégén. Pl. láttam Michelle Pfeiffer egy 2 évvel
ezelőtti filmjét. Káprázatosan néz ki !! Nem tudom, hogyan csinálja (azt sem,
hogy hány éves és van-e gyereke), de remek alakja van és csodaszép.
A Jumanji-be is belenéztem (1995.). Annak idején láttam moziban. Kirsten Dunst még
erősen tini benne...
Az EDDA vasgyári (Lenin Kohászati Művek) koncertjét is ismételték. Életemben nem
voltam EDDA koncerten (egy fesztiválon már "csak" annyin múlott, hogy Pataki úr ne
mondja azt, hogy ő ugyan nem játszik a Pokolgép után és durciból ne mondja le a
fellépést 1-2 órával színpadra lépés előtt), de erre majdnem elmentem.
Nem tudom, miért maradt ki. Túl fiatal voltam ? Nem voltam Miskolczon ?
Nem volt pénzem ? Nem tudtam LKM-es belépőt szerezni (azzal olcsóbb, vagy ingyenes
volt) ? Azt hiszem, az lehetett az ok, hogy az EDDA említésre méltó (NAGYON
említésre méltó) korszaka alatt (az első 3 lemez) még az ált. iskola
elején jártam, majd oszlottak, az újrakezdés pedig nem hatott meg különösebben -
akkor már a Beatrice (ők is akkor kezdték újra, de hogy' !!!!) és a Pokolgép
voltak a favoritjaim.
Ezen a koncerten a - "természetesen" háttérbe nyomott - gitáros játéka tetszett
nagyon. Szégyen,de nem tudom kapásból, ki szólózott akkoriban az EDDÁban.
Huh, most elfilóztam a Beatrice-n !!! Mekkora korszakuk volt !!! Miklóska Lajos
(bácsi) (él-e még ??) Lugossy "Laci bácsi", Feró, Zselencz Zsöci...
Valahogy' akkoriban szűntek meg üldözött zenekar lenni.
Az ingyenes karácsonyi (szabadtéri !!!!) PeCsa koncertek....
Tiniként az "úgy érezte, szabadon él"-t üvölteni...
Öregszem.
Nézem a spanyol bicajos (kör?)versenyt, de erről majd a vasárnapom elmesélésekor.

"Jamie Winchester, Hrutka Róbert és barátaik" volt tegnap a már említett Hangerő
c. műsorban.
Jamie egy remek dalszerző (pl. a Pannon GSM reklámzenéjét is Ő írta anno), nagyon
jól érez rá hangulatokra, melyeket dalba tud foglalni és azok hiteles előadása
sem okoz gondot számára.
Hangja jellegzetes, bizonyos fekvésekben hibátlan, igyekszik ott mozogni.
Tökéletes az angolja (anyanyelv), a nagyobb szó az, hogy magyarul is hihetetlen
módon megtanult. Jó ritmusgitáros. (Kis Billy Corgan utánérzésem van néha,
ha látom. Még hasonlít is!)
Hrutka Róbert jobb hangszeres. Jók a szólói (pedig szólókba belekötni nagyon
tudok ! :). Nem villog, hanem az adott dalhoz legjobban illő dolgokat
játssza - így is kell. Remekül zongorázott is egy dalban.
Jól kiegészítik egymást - ez is nagy szó !
Teljesen élőnek hatott a felvétel, nyomát sem láttam maszatolásnak, utómunkának
(a Laude-nál nem írtam ilyemit). Tökéletesre volt keverve !
Játszottak ugyan néhány (számomra) gyengébb dalt, de rengeteg külföldi produkció
mellé oda lehetne tenni őket és nem mondaná meg a nagyérdemű, hogy ki honnan jött.
Szolíd rock - jellemezném a zenéjüket a Dire Straits egyik dalcímével (ha az
angolul nem teljesen mást jelentene).
Remek műsor - de ezt már írtam.

Nem szeretek sokkal koncert után írni, ezért most éjfélkor nekilátok, hátha a mai
bejegyzésem jobban sikerül, mint a tegnapi.
"Zoránt szanaszét szedem :), ugyanis eddig kíméltem." - az első dal alatt ez
fogalmazódott meg bennem. Aztán hamar el is szállt a gondolat, ugyanis egyrészt
ízlésekkel nem vitatkozom, másrészt, ha valaki hozzám hasonlóan (ha nem érez
valami megfoghatatlant, akkor) sokat ad a tudásra és az egyéniségre (a zenei
egyéniségre), azt nem kell meggyőznöm...
  Besétált, leült, bemutatta a zenekarát (!!!) szólt pár szokásos mondatot, majd
ZENÉLT majd' másfél órát. 2 gitár, egy (kézzel) ütős, egy harmonikás. Ennyi.
Ének semmi, danolászás néha-néha (utóbbi zenész által előadva).
Nem tudom, a harmonika miatt-e, de én inkább franciás ízeket, mint "latinokat"
érteztem - hála Istennek !
Műanyag húros gitáron, pengetővel játszik, így sokkal gyorsabban, "többet" tud
játszani, mint ha kézzel pengetne, a bal ujjrendje klasszikus gitáros, de pl.
a bal hüvelykujja sokszor látható volt. A kísérő gitáros elvétve ujjal is pengetett.
MŰVÉSZ.
Ez nálam azt jelenti, hogy kifejezi magát a zenében, önálló stílusa van, nem öncélú..
Meola úrra mindez maximálisan igaz. Néha ugyan súrolja a "nekem ez már majdnem túl sok"
határt a játszott dolgainak hangsűrűsége, de talán ennyi az össz' negatívum.
És ott volt a "majdnem".
Zenéje befogadható, érthető, a dallamai, szólói tartanak valahonnan valamerre,
hangulatos, stílusa azonnal felismerhető, játéka virtuóz, teljesen magabiztos...
ZENÉSZ.
Nem ragadott magával, nem nyűgözött le (nem egyszerű megmozdítani a Dream Theater
trónját nálam a zenei tudás, zenei zseniség kategóriában :), de egy remek
koncert volt, nagy élmény volt látni, hallani.
(Most, hogy belegondolok, ez az egy, ami "negatív" a Dream-ben: miután először
látja őket az ember (na jó, csak magamról beszélek) élőben, nehéz bármi olyat
mutatni, ami jobb, technikásabb náluk.)
(Még jobban belegondolva azért az első 2-3-ba azért belefér Al Di Meola,
mint "legjobb gitáros", ha hasonlítgatni szeretnék.)
Tökéletesen ura hangszerének (a tompított, csendes hangjai nagyon tetszenek),
virtuóz, de tud keveset is játszani - hogy mikor, melyik kerül előtérbe, az nem
is szempont, vagy kérdés, mindig az, amelyiknek ott, akkor szólnia kell -, megvan
a maga hangvétele, kedvelt hangnemei, fordulatai, futamai (ezek védjegyszerűek)..
Álmos vagyok, mesélek. Tud, na. :)
A hangosítás és hangerő remek volt.
Mindezt Nyíregyháza belvárosának közepén, friss levegőn, ülve, az ingyenes Vidor
Fesztivál keretén belül, az est leszálltát követően éltem át.
A héten még tart a fesztivál. Minden sarkon, téren zenekarok játszanak.
Ügyes ötlet, jó rendezvény. Le a kalappal !

Kis örömzenélés: https://www.youtube.com/watch?v=hZjJIVXfuEg&feature=related

Itt pedig a Mester játssza a Master-t hangról hangra, a szóló- és a ritmusgitáros részeket is. Olykor az egész albumot játsszák élőben:

https://www.youtube.com/watch?v=3O4HOMPD-1E

Puhányabbaknak :) pedig ezt a videót ajánlom. 3:37-nél indul az egyik kedvenc szólóm, 4:19-nél sajna végeszakad.  5:47 környékén van egy nagy poén, de az egész montázs zseniális: https://www.youtube.com/watch?v=ieRFnlcsZ0g

Kb. láthattátok/tudjátok, milyen zenéket szeretek, ehhez képest szombaton Rúzsa
Magdi fellépését sasoltam meg. Egy céges rendezvény fellépője volt, azaz haknira
számítottam, de ez is csak azt mutatja, milyen rossz dolog az előítélet.
Történt ugyanis, hogy az egyes szám sem indokolt, ugyanis egy teljes zenekarról,
- 2 gitár, dob, basszus, szinti - beszélhetünk. Az egyik gitáros Madarász "Madi"
Gábor volt, aki nem kis név a szakmában.
Maga a koncert korrekt volt. Zeneileg, hangzást, hangerőt tekintve semmi hiba
nem volt benne. (Na jó, az akusztikus gitárt néha alig (sem) lehetett
hallani.) Magdi zenéjét nem szeret(t)em. Van egy hangja - erős, karakteres,
MÉLY -, jól is néz ki (végre egy nő itthon is, aki nem dekoltázzsal, vagy
riszálással érvényesül!), de egyrészt ki nem állhatom Máté Pétert, másrészt....
Nem tudom magyarázni. Nem tetszik zeneileg és kész.
Élőben dörrentek. Olyan volt, mintha profi stúdiózenészek csípőből eltoltak volna
egy Bon Jovi keménységű rock set-et. Madi szerintem kb. tudása 17%-án játszott..
A dobos odatette magát erőből (húzott, intenzív volt), élő hatása volt, azaz nem
olyan, mint sokaknál, ahol egy jelet követ, díszít a dobos és annyi.
Jó volt hallani.
A feldolgozások nem tetszettek - a műsor kb. 60 %-át tették ki - a saját dalok
között voltak egészen jók. Magdi (miért nem Magdolna ?) hangja erős, tiszta,
magabiztos. Hibátlan.
Nem tudom, milyen lehet Neki egy ilyen helyen játszani - nyilván jövedelmező -
ugyanis a színpad előtti lépcsőn ülő gyerkőcök jó hatással voltak rá, ez látszott,
de a kezdetben csak a fotózással törődő első sorok, vagy később a nem csak teljesen
józan tagokból álló díbolda már nem biztos, hogy ugyanígy hatottak.
Nekem tetszett a koncert. Saját hangmotyóval (kiv. hangfalak), élőben, majd' másfél
órát játszottak becsülettel, ez eleve kiérdemli tiszteletem.
Az őket követő "bulizenekarban" legnagyobb meglepetésémre a Hiperkarma egykori, a
PUF-ba nem régen belépett basszer is játszott. Nem tudom..

Nekünk is van Unplugged - vagy legalábbis olyan jellegű - műsorunk, a Hangerő. Tegnap Magna Cum Laude volt benne. A 2 gitárt (bassz., "sima") nem tudtam megítélni, mennyire azt játszották, amit láttam, és mennyi volt az utómunka, de a többiek - főleg az ének és a vokálok - nagyszerűek voltak. Hogy az énekes mennyire tiszta, vagy mennyire van beállva, azt nem egyszerű felismernem. Egy szintig mindegy is.  Kellenek ilyen műsorok!

Ma lesz az m2-n az Amélie csidálatops élete, mely zenéjéről már írtam itt. Ajánlom a filmet!

Ismét begebedtem, láz, ilyesmi, de már rutinosan kezelem a dolgot. Az érdekes benne, hogy a fele pszichés, ugyanis tegnap reggel felbruttósítottak a munkahelyen. Művészkedjünk a Fear Factory-vel:

Azt még megemlíteném a norvég kézis hölgyek kapcsán, hogy Umbro-ban játszanak.
Az 'Only football' szlogentől messze van, de jó üzleti, reklám húzás. Az Umbro jól
társít képzetet nálam: főleg brit és skandináv környéken van jelen és csak olyan
sportágakban, melyekért lehet lelkesedni. Nyálas csapaton (Dovertől délre hirtelen
nő a számuk :) még nem is láttam Umbro-t.
Az ciki, hogy a Manchester Nike-ra váltott, de még mindig jobb, mint a Liverpool
az adidarse-szal - igaz, utóbbi a Carlsberg felirattal menti a menthetőt.
(Angol csapaton németh mez.? Itt kezdődhetett a világ hanyatlása. Azóta alig-alig van
angol csapat.) ((Majd, ha - NE adj' Isten !!! - a németh sasos Euroval lehet a
Szigeten fizetni, akkor gondolkodom el, hogy kontinenst váltok.))
Hét végén a Szlovák Paradicsomban túráztunk. Már voltam ott egyszer. nem rossz a
létrákon, illetve rácsokon a Hernád felett, a sziklák mellett sétálni, de másodszor
már nem is akkora szám. Ennyit a Bükk is tud (mínusz Hernád). Az tetszett leginkább,
(a)hogy látni lehetett a Tátrát! :

Egy régi álom teljesült, vettem egy szerény országúti járgányt. Még csak Ómassáig próbáltam ki, de...  Á, leírhatatlan !!!

Huh. Egy Norvégia-Svédo. női kézi ébresztőnek.... Több a jóból, mint amennyit érdemlek. A norvégok eléggé simán lelépték szomszédaikat. Nagyon lazán, szervezetten, gyorsan, EGYÜTT játszanak. Remek csapat. És úgy néznek ki, mint egy álom. Nincs nő-ideálom, de a Lunde ikrek közül a kapusban (már nem is úgy hívják, mert férjhez ment) nem sok hibát vélek felfedezni külsérelmileg. :) Az egész csapat szép (csak ez a szőke hajat feketére festés mánia ne lenne !), bájos és hatékony. Nagyon szeretem nézni őket és szurkolok is nekik.

Volt egy - hullócsillagos - holdfogyatkozás szombaton éjjel. Csak ezt a néhány képet sikerült ideszállítanom sérülés nélkül.

Hétvégén életemben először ültem egy IGAZI országútin ("verseny"bicaj).
Meghatározó élmény volt. Most már biztos, hogy beszerzek egyet. Mindig is
motoszkált bennem, de kb. mostanra lett olyan árszinten, amit megengedhetek
magamnak különösebb gondolkodás nélkül. A jelenlegi (20 éve használtan vett,
apránként szinte minden alkatrészében kicserélt) gépem éppen holtponton van,
de egy kis vérfrissítés után remélem, jobb lesz, mint valaha.
Az is eldőlt, hogy 2 kedvenc csapatom az Olimpián kiesett. A norvégokat (női
fociról beszélünk) a brazilok verték 2-1-re, szívem csücskei, a svédek pedig 0-0-t
játszottak a 'zie germenz'-ekkel, de hosszabbításban 2-0-ra kikaptak- Kár.
Női kéziben a norvégok az egyetlen 100%-os csapat, sima csoportelsők és a 4 közé
jutásért a csoport 4. helyét bravúrral megcsípő svédekkel játszanak. Dánok nincsenek.
A mieinket az oroszok nagyon megverték, Korea pedig gyakorlatilag lemosta őket.
Bármi lehet, de szerintem az érem már bravúr lenne.
Kihagytam a Sex Pistolst. Egyáltalán nem mentem Szigetre. A Pistols egy legenda,
minden idők legnagyobb zenei (??) eseményének tartom, amit annak idején mindössze
egyetlen (!!!) albummal néhány év alatt leműveltek.
Az újjáalakulás? Nincs véleményem. Talán annyi, hogy nem bánom, hogy nem láttam
őket, így ugyanis a 70-es évekbeli önmagukként élnek bennem.
Az tetszett - nem tudom, miért, de tetszett -, hogy a szokott (???) Union Jack
(Brit Lobogó) helyett az angol zászlót pakolták ki a színpadra.
Az Amélie (csodálatos élete) filmzene hatott be nagyon. Kb. évente megcsap.
Van rajta sok gyengébb dal, de a 7-8 húzó tétel veszett jó.
Hangulatos, remek alkotás. A film is.

Kb. 1-2 hónapig nem hallgattam őket, de a napokban sokadszor rákattantam a
Fear Factory-re. Úgy látszik, életem folyamán mindig van egy metal csapat, akiknek
minden hangját szeretem és teljesen kikapcsol, feltölt. Kezdetben a Maiden volt ilyen
(velük a mai napig nincs bajom) és a Megadeth, az elmúlt években pedig átvette ezt a
helyet a F.F. (közben persze bejött a Dream Theater is, de rajtuk csak ámulok, ők
nem annyira személyes kedvencek).
A Fear minig is a maga útját járta. A kezdeti dolgaik nálam kimaradtak annak idején,
majd mire megkedveltem őket, kiadták a Digimortal-t, melyen van 1-2 nagy dal, de
annyira csalódtam benne, hogy megfogadtam, soha nem veszek Fear F. hanghordozót.
Mondjuk rossz lehetett, hogy kitalálnak valamit, de nem futnak be, mások pedig
szimpla másolással, marketinggel kaszálnak, de akkor is hülyeség volt görcsösen
törekedni a világhírnévre egy ilyen keménységű zenével.
Utána feloszlottak, majd a gitáros nélkül újáalakultak (komédia), az addigi basszer,
elektromos effektgyár, stúdió-guru átvette a szólógitárt és jött 2 (nálam) majdnem
tökéletes album (sok rajongónak be is tett a lágyulás). Termékenyek voltak, ment a
szekér, de mostanra oda jutottak, hogy Burton projectje eljutott az első lemezig
(Ascension of The Watchers : Numinosum, köze nincs a metalhoz, vagy a Fear-beli
énekléséhez, de szerintem csodálatos, csak ajánlani tudom. Pl. Enya "rajongóknak"),
az USA más részébe költözött, a Fear-nek lemezszerződése sincs éppen, sem lövésük,
hogy mi lesz, vannak-e még. Legalábbis ez volt a helyzet néhány hónapja, amikor
még olvastam interjúkat róluk/velük. Ezek úgy felhúztak, hogy inkább nem várom
a híreket, csak remélem, lesz új album.
Vagy egy turné, mert néha már úgy vagyok vele, hogy Európában bárhol megnézném őket.
A gépi (lehet ennyire rideg, gyors és precíz egy lábdob??) és emberi dolgokat szerintem
ők olvasztják legjobban egybe zeneileg. Kíméletlen, érző, reményvesztett,
elembertelenedett, túlélő, szép - ilyesmi a zenéjük. Olyan, mintha egy rideg, gépi,
érzelemmentes jövőben a szép utolsó szikrái, emlékei bennük élnének.
   Ma hallottam a Petőfin egy The Cardigans számot (I Need Some Fine Wine And You,
You Need To Be Nicer - jó nyelvi poén, főleg egy nő szájából szól jól), úgyhogy őket
is hallgatom. Néha rájövök, hogy túl sok friss zenét hallgatok és ez néha a régi
(REMEK) zenék kárára megy.
Fotóztam is egyet:

Tavaly kilelkendeztem magam, mennyire nagy és jó ötlet ilyesmit rendezni a
volt Lenin Kohászati Művek egy kicsiny részén. Idén bővült és még jobb lett.
(Ezt mennyire szerette a Főszerk., amikor alany nélkül írok mondatot !)
Jó zenék, remek környezet (mászófal, streetball pálya, BMX-es (?) ugrások kinn,
tükkök benn, gördeszka, lepusztult gyár, a tegnapi első képen látható VASÚTI
SZERELVÉNY, MINT SZÍNPAD (!!)..), kellő érdeklődő, kifogástalan
hangulat - életképes a kezdeményezés és gondolom, jövedelmező is.
A Choice With No Voice tetszett MySpace-en, így megnéztem őket élőben is.
A bemelegítő sörökhöz éppen jók voltak. Rendben vannak.
A Vad Fruttik valahogy nem jött be nálam. Egyáltalán nem rosszak ("Fáj a fejem,
a szívem túl nagy és nem tudom, nem tudom, hol vagy"), de így elsőre nem ragadtak
magukkal. Mondjuk a képen látható, test és látható hangszedő nélküli, műanyag húros
nyakkal és fejjel ellátott hanxer megér egy említést!
Kowa meg a Vega: kezdjük a negatívumokkal: elmentek kommerszbe (mainstream).
Már a "Szarka farka" történet sem tetszett és az új hunos dalok sem nyerik el
tetszésem. A basszer image-e messze áll a pozitívtól nálam (játékra illik a
brigádba). Nem tudom, állandó tag-e a "hátsó" gitáros (a játéka jó), de ennyire
háttérben tartani nagyon ciki látvány - mondom ezt akkor is, ha esetleg Ő kérte.
Néha sok dolog szólt alapról, még Kowa-vokál is.
Kb. ennyi hirtelen, ami nem tetszett. A dobos egészen feszes és jó, 1-szer még a
(duplázó) lábgépnek is nekiesett rendesen. A gitáros tag kezében régebben úgy
megdörrent a Gibson, hogy élmény volt nézni/hallani, most egy jellegtelenebb
hangszeren játszott, jól. Néha elment pózba, de van ez így.
Kowa hozta magát: remek hang és kiállás, óriási színpadi rutin.
Összességében egy jó és nézhető koncert volt, de már túl soxor láttam őket ahhoz
képest, hogy elmentek mainteream-be. 1 év szünet, aztán visszatérek rájuk.
A Pie On Ear két énekessel+vokálozó gitárossal (+ 1 dalban Oláh
'Freshfabrik' vendég Szabival) feszes, mélyre hangolt mérsékelt zúzdát tol.
Működtek.
Aztán hajnal fél négyig pörögtem A-nel egy táncteremben, ahol teljesen
dallammentes, de ritmusos (ösztön zene?) set-et kevert a DJ.
4-től este 6-ig aludtam (!!) és a másnapi Kaukázus koncertet kihagytam,
mert inkább a másik oldalamra fordultam. Ciki.