'Dark Night Of My Soul'

Lassan öt éve, hogy elkezdtem a zenekar lemezeiről írni, és egyre nagyobb a szünet - három év! Rohan az idő!! - a róluk szóló irományaim között. Nem véletlenül.
Új év, új esély. Lássuk, mit rejt a nyolcadik lemez, amelyet, mint arra már céloztam - először a "rovat" történetében - hanglemezen hallgattam meg. Sajnos nem '67-es első kiadáson, de egy nem sokkal ezt követően utánnyomott sztereo példányon.

Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band (1967.): Mindig a zenével foglalkozom főleg, de ahogy utánaolvastam, 1-2 elgondolkodtató dologra akadtam azon kívül is. Mindössze négysávos motyóval vették fel. Ehhez képest - és ennek ellenére - sok hangsáv szól egyszerre az album nagy részén. Kellett tehát trükközniük rendesen. Ráadásul vállalhatóan szól a mai napig, a basszusgitár pedig kiemelkedően. Állítólag ez az első album, amely tartalmazta a számszövegeket a borítón. Ha már borító: horror összegből készült a képen látható fénykép. Többek között viaszbábuk és tengernyi életnagyságú kivágott fénykép segítségével.
A lemezt kézbevéve látszik, hogy nincs üres, elválasztó terület a dalok (khömm) között, azt a benyomást keltvén, hogy egyetlen összefüggő hangmontázs a teljes játékidő (mindkét fele). Ez így nem igaz, de volt erre törekvés.
A zenére mondjuk, hogy érett - már nem "a '60-as évek Spice Girls-e". Hippis.
Eddig azért bántottam a zenekart, mert tingli-tangli, felszínes nulla dalokat írtak, most viszont az a baj, hogy a 40 perces játékidő nem tartalmaz semmi megjegyezhetőt. Akár érdekesnek is lehet nevezni (elsőre). Vagy időpocséklásnak."Az év legjobb kortárs albuma" - ez a díj akár jogos is lehet -> különös, nagy szám lehetett akkoriban. Meki bácsinak azonban tuti nem tetszik, hiszen süt a "zenéből", hogy - "A drog rossz, értem?!" - a négyes tolta a drogokat annak készültekor. Nem popzene ez, hanem enyhén megpiszkált agyak "okos", de azért light-os kreatívkodása. Egy elképzelt zenekar valós lemeze.
Indiai "dal", állathangok, vonósokkal (+hárfa) énekelt szerzemény, fúvósok, közönségzaj, a héliumosság határáig gyorsított énekhang felvétel, van itt minden (is). Csak éppen olyasmi nincs, ami miatt kedvem lenne ismét elővenni és meghallgatni.
Végül is nem taszít  - ez előrelépés az eddigi dolgaikhoz képest, ezért is a magasabb pontszám -, de nem is vonz.
Arra mindenképpen jó, hogy szinte garantáltan azonnali kedvet ébreszt egy értelmes album meghallgatására.
6/10 pont

     Kellett magamat győzködni, de megnéztem az új Star Wars filmet. Hát, izé. Az előző rész megtekintése után is furcsa érzésekkel voltam tele, most is. Azt a filmet utóbb kvázi rehabilitáltam (itt), erre az epizódra nem hiszem, hogy ez a dicső (?) vég vár nálam.
      Kezdjük a pozitív dolgokkal: C-3PO végre ismét a helyére került, hozza magát, poénok, jó poénok épülnek rá. R2 is szerepel, sajnos keveset, statisztaként. A főhős csajszról továbbra is azt mondom, hogy remek választás volt a szerepre. A zene és a látvány is hozza az átlagot, bár előbbi a kitaposott úton mozog, az új elemei pedig olykor már a totális amerikai tucat-nyál filmzene kategóriába süllyesztik. És…. Nincs és. Kb. ennyi, ami jó.
Talán még az is említhető, hogy vannak történések, sodródunk a cselekménnyel. Csak hát…
      A film címe nullás - kifejezetten nincs semmi köze a történetnek a Skywalker családhoz. A fő csavar már a nyitó felirat első pár mondatában kiderül és sokkolja a nézőt. A hülyeségével. A másik nagy csavar, a nagy összecsapásnál pedig… Pfff.
Maga a végső nagy összecsapás nem nagy és nem is összecsapás. Ha csak abban az értelemben nem, hogy rendesen össze van csapva.
A tonnányi negatívumból csak két szösszenet: az éppen harcoló csillagromboló külső felszínén lovagló (!!!) csapat láttán talán jobb, ha nem gondolkodik a néző semmin, azonban amikor egyikük egy íjjal lelő egy űrhajót…
Az űrben lévő csillagromboló belsejéből nyitott hangárajtó mellett utcai viseletben simán átszáll a dolgozó az éppen arra szálló másik űrhajóba. „Nem fénylik erre az értelem”, maradjunk ennyiben.
     Van a filmben egy dialógus, az egészen jól összefoglalja a koncepciót, amely mentén ez a film létrejöhetett:
- Merre?
- Fogalmam sincs. Kövessetek!

5/10 pont. Remélem, végleg vége!!!

„A kormány elmúlt kilencéves tevékenységének köszönhetően a negyedére csökkent Magyarországon a mélyszegénységben élők száma – mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára.”
                                                                                  /Állami sajtóhír 2019. végén/

- Milyen a hangulat tifelétek?
- Hááááát...
- Azt olvastam kitűnő.
-  Hol olvastad?
-  A hangulatjelentésben.
-  Akkor biztos kitűnő.
                                 /A tanú/

Hogy most éppen Eurázsiával vagy Keletázsiával állunk-e harcban - mi, Óceánia -, arról nem szólt a hír.

... hunyt el Carrie Fisher.

"Nálam a szomszédok annyira szeretik azokat a zenéket amit hallgatok, hogy kidobták az ablakom egy kővel, hogy jobban hallják."

Avagy: a pozitív életszemlélet fontos. :)

Nem tudom, az előző tulaj(ok) mit művelt(ek) vele, de tőlem tuti, hogy nem ezt várta.

Ki kellett engesztelnem a hangfalakat :), és a Skyforger-re esett a választásom az Amorphistól. A műsoros CD tokban ott figyelt írott lemezen a Far From The Sun albumuk is, hát azzal indítottam. Jó hangulatban telt a takarítás. Sokszor elgondolkodom, miért fecsérlem az időmet gagyi zenékre, amikor ilyesmikkel van tele a polcom:

Tiszta Paradise Lost, hogy az egyik gitár szinte végig dallamot játszik riffek helyett - csak egészen más. :)

..., hogy nincs a kultúrának csúcsa. De van:

Kb. 6-7 centis. Jégkockakészítő, csokival kiöntve.

Nam sajnálják az időt a dal felépítésére és lecsengésére:

Nem kávézom, de olykor így érzem magam reggelente:

Négy, egyenként kb. fél órás epizód megtekintése után nincs még különösebb véleményem róla. A történet elmegy, a cselekmény - sorozathoz illően? - lassú, a karakterek és a környezet jó, a kidolgozása, képi világa hibátlan. Jobb, mint az utóbbi 1-2 (3-4) Star Wars film - de ezzel semmit nem mondtam. A plüssfigura eladásokat viszont valószínűleg az egekbe emeli a "gyerekszereplő".

...-nek tűnik:

Kukával, varjakkal, párával.

Isten áldja a régiségvásárokat!
1984. Eredeti, brit nyomás. Álomszépen szól.

ANNYIRA jó volt őket hirtelen, annyi év elteltével újra látni. Megindított. Majd mesélek. Addig is a kezdetek - bár szinte biztos vagyok benne, hogy tettem már ide Tőlük videót az évek folyamán. (A reszelő és a lány fogsora (is) eszméletlen!!! :) :

Egyetlen The Smashing Pumpkins koncerten voltam életemben, vagy 10 éve, Bécsben. "Természetesen" rátaláltam a neten a hangfelvételére.
Kurt Cobain búcsúlevelére is. Nem is tudom, miért lepett meg, hogy publikálták. Talán, mert nem a nyilvánosságnak szánta.? Az egy dolog, hogy a szöveget kiteszik, mert az mondjuk határeset (de inkább a "nem kellene" kategória), de hogy így is...:

Na, most én sem lettem különb.

Emlékül.

1 Mezőkövesd Zsóry FC 13   8 3 2  19-10   27
2 Ferencvárosi TC           11   8 2 1  20-8     26
3 MOL Fehérvár FC        13   8 2 3  26-15   26
4 Puskás Akadémia FC  13   7 2 4  24-16   23
5 Budapest Honvéd        13   7 1 5  18-17   22
6 Újpest FC                     13   5 2 6  18-20   17
7 Kisvárda Master Good 13   5 2 6  16-19    17
8 DVTK                           13   5 1 7  14-20    16
9 DVSC                           12   5 0 7  21-25   15
10 Paksi FC                    13   3 2 8   15-25   11
11 ZTE FC                       12  2 5 5 18-17     11
12 Kaposvári Rákóczi FC 13 2 0 11  9-26     6

... meg vagyok érintve.
Voltam pár New Model Army koncerten, énekeltem is, mindegyik óriási volt, de ez a videó valami hatalmas. Nem sokan olvasgatják az előre kiosztott dalszövegeket. :) Nagyon sok zenekar mondja, hogy a rajongói különlegesek, de én a New Model Army-val kapcsolatban éreztem a leginkább azt, hogy VALAMI megfoghatatlan ott van a zenéjükben, a tagok kisugárzásában, a szövegeikben, ami a koncertjeiken az emberekben is megjelenik. Valami megfogalmazhatatlan. A The Cure és a Depeche túl nagy lett, de az Ő zenéjük is összerántja az EMBEReket, az ember lelkét, a szó jó értelmében. A New Model Army-nál viszont a lépték is emberi, mert a világsztárság kimaradt a képletből, ezért aztán semmi sallang nem csapódott a történethez. 10:40-től 11:00-ig... Talán nem kell (tovább) magyaráznom.

Van a látható világ, van a kamu Facebook felszín...., és van ez:

Vasárnap este 9-kor belefutottam Nagy Feró magyar rockzenét játszó műsorába a Petőfi rádión. Közvetlenül utána pedig egy egyórás VHK koncert következett ugyanott. Nagyon jó volt. Szerdán a síró/fogadkozó/SZÁNALMAS foci válogatottunk után az M2 TV-n az októberi pesti New Model Army koncertből mutattak kb. 1 órát, az új dalokra fókuszálva, Justin interjú részletekel. Későn gondoltam meg magam, így már nem tudtam jegyet szerezni a koncertre. Az tűnt fel, hogy a két zenekar (Vágtázó Halottkémek, N.M.Army) gyökerei nagyon hasonlóak. Az angolok másnap Bécsben játszottak: