Érdekes kérdés, hogy ki milyen zenére rezonál, ha egyáltalán. Mint ahogyan az is, hogy ki milyen indíttatásból és milyen zenét alkot. Szavakkal nehezen megfogalmazható dolgokat lehet zenével leírni, kiváltani. Talán ezt szeretem leginkább ebben a művészeti ágban, ezért ez a kedvencem. És ezért mutatok meg itt nagyon sokféle zenekart, dalt az évek folyamán - mert engem is jellemeznek, és talán adnak valamit Nektek is. És nem is kell, hogy feltétlenül ugyanazt, mint nekem.

Na, jól elgondolkodtatott a tegnapi nóta.

Nyilván egyszerű a "trükkjük", de sokadszorra is "beveszem". Az új albumon is lepadlóztattak egy dallal. Megindító. Harmadszorra bírtam "normálisan" végighallgatni. Az első kettő beütött a lelkem közepébe. (Pedig zeneileg hasonlít a Poison Street-re.) Öregszem, tény.

He said I get a dollar a day to watch the cars
Of the rich come down for the beach and the bars
Their distracted faces always looking away
But I'm OK I just watch the sea
The rise and fall like it's inside of me
And no two days the same

I am where I am, I'm not so hard to find
I do what I can with what they leave behind
I'm with who I'm with, I speak with who is near
Come back, I am here

Into all the empty spaces leer a hundred thousand faces
Scream a hundred million voices if you let them come
But I just feel the breath of wind that dries the sweat upon my skin
Slowly breathing out and breathing in

And I am where I am, I'm not so hard to find
I do what I can with what they leave behind
I'm with who I'm with, I speak with who is near
Come back, I am here

And everybody wants to be somewhere else
Everybody wants to be someone else
It seems like everybody wants to be someone else
Everybody wants to be somewhere else

The wind blows the water, patterns racing across the bay
And the sand slides through your fingers and it's all made from the same
For what you touch well that's what makes you, is there beside you always

There are people that I'll never know
From places still I'll never go
They play their dramas out from scene to scene
But the insects crawl through the blades of grass
The summer storms they slowly pass
The colours change in the arcing of the sun

And I am where I am, I'm not so hard to find
I do what I can with what they leave behind
I'm with who I'm with, I speak with who is near
Come back, I am here

/New Model Army: Where I Am, 2019./

Nem csúnya zene.

Írtam, hogy az MLSZ elkezdett fizetni az NB I-es csapatoknak a győzelemért, ráadásul túlságosan bőkezűen. Azóta a lejátszott 41 mérkőzés közül mindössze 2 (!!) darab végződött döntetlenre. Ekkora véletlent!! (khmm)

Ezzel a zenekarral soha nem tudtam zöld ágra vergődni. (A Slipknot-tal vagyok még így.) A szétcsapott (a drog rossz, értem!?) banda (nyilván nem mindegyikük, tisztelet a kivételenek) eszméletlen "sztár" magasságokban egyáltalán nem szimpatikus. A zenéjük? Na, igen, az a nagy talány. Zavar a P-re (pince) lehangolt hangszerpark, de éppen ettől is egyéniek. Azonnal felismerhetők, és a kezdetektől gyakorlatilag ugyanazt tolják, veszett profin - ez pozitív. Ugyanakkor kísérleteznek is (paradoxon) - ez is pozitív, bár nem mindig vettek hallgatható irányt (The Path...). A stílusuk, kisugárzásuk nem az én világom, de néhány dalt (és pl. a frisset megelőző The Serenity Of Suffering albumot) nagyon eltaláltak. Annyira szélsőségesek, hogy illene szeretni vagy ki nem állni őket, nincs középút. Én viszont ott állok. Talán ez zavar bennük/bennem. Van egy zseniális dobosuk!

Na, őket sem látom már élőben (ebben a felállásban :(( ). Pedig hatalmas hangulatot tudnak csinálni.

Elsőre nem mindig üt be a zenéjük (azért többször igen, mint nem), de amikor sokáig nem hallgatom őket, és mondjuk rádiós kommerszek után ők következnek nálam, akkor azért egyből szembeötlő, hogy egy(-két) dimenzióval a tömeg fölött vannak. A borult klipjeikről is lehetne mesélni... És van egy zseniális dobosuk is.

... másképp.

Mondanám, hogy falom A búra alatt-ot, de még azzal is lassan haladok (pedig remek). Zajlik a CineFest is, de az idei felhozatalban nem sok engem érdeklő filmet találtam. Szóval, azt üzenem, hogy nincs üzenet.

Írtam a lemezismertetőben annak idején, hogy nagyon vinyl az album keverése, hangulata. Adtak a design-ra:

Az is zavar, amikor válogatott kézilabdázók vagy focisták tört magyarral nyilatkoznak, de tegnap láttam egy interjú részletet, ahol magyar válogatott mezben az anyanyelvén, németül (!!!) nyilatkozott egy labdarúgó. Undorodva nyomtam meg a távirányítót.

Szlovákoktól oda-vissza vereség után még mindig megy a fogadkozás ezerrel. Bravúros.

A legnagyobb címlet. Ez sajnos nem az én példányom:

Alapból papír, ugyebár, de kaptam egy ilyet. Azt hittem, ritka, de csak harminckilenc féle van (majdnem az összes eddig meghalt elnökkel). Ez az első. Ebből verték a legtöbbet, 340 milliónál kicsivel több készült belőle:

Magyar, "állami" tankönyv részlet:

Csak nekem "báncsaja" fülemet a "mégy"? Mert nekem nagyon.

Kapok kiadványokat. Be kell ismerni, kérdezni tudnak baptista testvéreink. Persze, kérdezni könnyű. Mi is feltehetjük nekik a kérdést, hogy ha NEM fejlődéssel alakultak ki az állatok, akkor Názáretben a dobermann, a basset hount vagy a német juhász volt-e elterjedtebb időszámításunk kezdetén. (Kutakodtam kicsit, és meglepő, hogy a legtöbb kutyafajta egészen ősi eredetű. Na, de akkor is.)

Hallgatom a saját, régi lemezeimet is. Eljutottam a harmadik Pokolgép albumhoz. Mai szemmel kicsit furcsa volt szembesülnöm ezzel a címkével. Mit keres a toll a szájában?

Sátánista pók?

Elsőre azt hittem, a The Communards - Run Away-ének a feldolgozása. Vagy a Bronski Beat-től a Smalltown Boy az eredeti??  Ettől függetlenül nagyon tetszik.

17-én éjjel a belvárosban három "fiatalember" (15, 16 és 17 évesek) megtámadta, legépelte a civilben éppen állampolgárnak látszó városi rendőrkapitány-helyettest (!!!), majd annak mobiltelefonjával távozott a helyszínről.

Hol maradt a "szolgálatba helyezte magát", illetve hogyan lehet, hogy legalább egyetlen támadót nem bírt lezúzni? Az beszédes, hogy a kamerák felvételeit nem hozták nyilvánosságra. Nyilván nem volt részeg a tisztelt sértett.

A FIDESZ azzal kampányol, hogy kis városom lesz a legbiztonságosabb megyei jogú város az országban. Ezen dolgoznak "elmútnyóc" éve.

És azzal is (2-es számú kampány ígéret), hogy újranyitják a diósgyőri strandot. Amit ők zártak be, és újranyitását kb. 2015-re ígérték.

Állok a pénztárnál, sorra csipogtatja a pénztáros a megvásárolandó cikkeket. Az előrecsomagolt virsliknél azt mondja, hogy "Ezt nem tudom odaadni, mert sehol nincs rajta vonalkód", és félreteszi. Csak lestem, hirtelen meg sem tudtam szólalni. Látja a fejem, átszól a másik pénztárhoz, hogy "rajtad sincs fülhallgató? Akkor nem tudom megkérdezni a kódot.", és folytatja a csipogtatást. Ott kellett volna hagynom az egészet, a kb. 20 cikket a szalagon, félig beütve a gépbe és elsétálnom, ehelyett fizettem, és megjegyeztem, hogy "finom lesz a virsli reggelire". A LIDL veszített egy vásárlót.

(A tanulság: mindig legyen nálatok vonalkód.)

Ismét alkotott. A szombati meccs előtt röpködtek az üres, értelmetlen frázisok:

"A Mezőkövesd az egyik legjobb csapat... (!!??) Nagy nevek vannak a keretükben..." (!!???) Egy vereség után talpra kell állni, a játékosok korábban már megmutatták, hogy van bennük karakter, képesek a változtatásra, és az a jó, hogy egymás után jönnek a mérkőzések, mert van lehetőség a javításra.

A meccs (DVTK-Mezőkövesd 0-3, nézhetetlen hazai "játékkal") után:

"Nehéz napon vagyunk túl, 0-3 után nem is lehet mást mondani.", "A második játékrészben a kövesdiek megrúgták az első góljukat, majd sok helyzetükből hármat értékesítettek, erre mondják, hogy kivégeztek minket."

És ne feledjük azt sem a honlapról, hogy "A DVTK mérkőzései mindig többet jelentettek a 90 percnél, a közösségi élmény legalább annyit hozzátesz a szórakozáshoz, mint egy jó játékkal kiharcolt magabiztos győzelem."