'Dark Night Of My Soul'

... a meccsek UTÁN (is) olvasni az edzők meccs előtti semmitmondó nyilatkozatait:

"A tavalyi évhez képest fejlődünk kell abban, hogy az idegenbeli meccseken jó eredményeket tudjunk elérni."
"Koncentrálnunk kell, figyelnünk kell a védekezésre, mert a tavalyi évadban a legtöbb gólt mi kaptuk, és a cél az, hogy az idei évadban ezek számát csökkentsük."
                           /Fernando Fernández, a DVTK edzője a Fehérvár elleni meccs előtt/

Fehérvár - DVTK 5-1

     Nem sznobságból használom az eredeti címet, vagy azért, mert angolul olvastam, hanem, mert tudtommal még nem jelent meg magyarul.
      Stephen King, persze, de ez csak annyiban érződik, hogy gördülékeny, jól megírt. Nincs benne semmi horror. Természetfeletti, vagyis inkább megmagyarázhatatlan van - az alapötlet. Bár ne lenne! Sokadik olyan könyve Kingnek, amely egy abszurd, hihetetlen alapötletre épül. És amíg például a 11/22/63 annyira jó volt, hogy csak "hátul" piszkálta az agyamat olvasásakor, hogy "jó, jó, de az egész egy hülyeségből indul ki", ez a (kis)regény viszont semmi pluszt nem tesz hozzá az alapötlethez, csak végigviszi azt. Van egy mellékszál (az éttermet vivő házaspár), de arról is elmondható az iménti. Emberi, megható, előítéletektől mentes (felemelő, hogy a címét is belekeverjem) - ilyen szeretne lenni ez az írás, ilyen üzenetet szeretne hordozni, de számomra inkább üres és már-már unalmas volt. Kiszámítható, az tény. Egy jó kis nyelvgyakorlás, nem sokkal több. Ettől még Stephen King, úgyhogy a nívó adott, csak a sztoriban nincs semmi különleges.
      Terjedelme alapján nem nevezném regénynek. Két-három délután alatt olvastam el kényelmesen, de olvastam olyanról, aki két óra alatt végzett vele. Anyanyelven akár reális is lehet.
Arra jó volt, hogy a 2000-es évekből kimaradt King könyvek közül kedvet csinált A búra alatt elolvasásához. Amely - hoppá - egy megmagyarázhatatlan alaphelyzetre épül.

Ma már nehezen elképzelhető, de az "Akusztik"-ban játszották, és lement az MR2-n cenzúra nélkül annak idején.

Szerencsére soha nem voltam ilyen hangulatban.

Beindítottam a régi számítógépemet és elkezdtem zenét hallgatni rajta/róla. Elhatároztam, hogy az első dalt, amitől "behalok" idepakolom. Lana Del Rey és Van Halen is majdnem győzött, de ettől a daltól dobtam először hátast. Én nem (csak) a természetes dobhangzástól és a remek dobostól.

Suhantam a Bükkben egy kietlen úton tegnap, amikor az út közepén ott figyelt valami élőlény. Élő élőlény. :)Távolról fekve pihenő őznek tűnt elsőre, aztán - (mit keres ez itt/ott? fékezés folyamatban) "ekkora nyúl nincs is", "ez macskának is nagy" - nem bírtam rájöni, mi az, hiába közeledtem felé. Majd a róka - barna, nem vörös - szépen átsétált előttem, amikor már csak kb. 15 méterre voltam tőle. Kb. 200 méternyire a falu első házától. Van egy "Rókafarm" nevű terület a település (Bükkszentkereszt) másik végétől 1-2 kilométerre.

gészség.

Vagyok. Iszom is a söröket, jegyzetelek is, de addig nem jutok, hogy bejegyzés is legyen belőle.

Előbb-utóbb formába lendülök, de "letudni" nem akarom. Nem írok ide csak azért, hogy legyen itt valami. Addig is jó nyár végét nektek, hajrá, Mezőkövesd!

Az MLSZ idén mind a 12 elsőosztályú focicsapatnak 350 millió forintot ad (csapatonként!!) az indulásért. Aztán 10 milliót minden egyes győzelem után, a szezon végén pedig összesen 420 millió forintot osztanak szét az első hat helyezett között.

Brutálisan sok pénz, legalább 5 milliárd Ft, amivel csak az a baj, hogy a közösből megy, nem pedig bevételekből.

Sok szép söröskupakot láttam már, de ez talán a legtutibb. És ez még csak a kupakja.

..., ami évek óta azt jelenti, hogy egyre erősödő, szerethető labdarúgásunk ismét bukik egy nagyot a nem túl erős vizsgán. Az idei talán a szokottnál is siralmasabbra sikerült. A Videotont (Juhász és Elek egyszerre a pályán!!! :)))) a ("hol van?") Vaduz (oh, amikor még a lilákoktól kérdeztük!!) verte ki, a Kispestet - akiknek két meccs kevés volt a gólszerzéshez,a másodikon még a kaput sem sikerült eltalálniuk!! - a román Craiova, a Debrecen pedig 1-7-es összesítéssel esett ki a Torino ellen. Bravúros. Maradt a Ferencváros. De minek?

Hallgatva az esti vihart, azon goldolkodtam, hogy vajon az Alföldön is hosszú-hosszú másodpercekig, nem ritkán fél- egy percig hallani-e a mennydörgést. Valószínűleg nem. Nálunk a várost körülvevő hegyeken sokáig "vonul végig", visszhangozzák azok. Van hangulata.

/A képet a netről szedtem, nem a környéken készült./

Az egyik legnagyobb kedvenc dalom. Szerencsére a zenekar is a helyén kezeli újabban, és játssza élőben.

(Aki a black-et 60 évesen, befutva is "a"-val ejti, az nálam több, mint hiteles. ;) (De komolyan.))

... remek albumuk. Egyéni zenekar. Könnyen rájuk kattantam két albummal ezelőtt.

Cold-blooded angels in blankets of ash
Alone in the southern pines
There's a place in the garden
Where nothing will grow
But I could stay forever
Where I lay every night on the forest's floor
Asleep with both eyes open
'Cause I need that bitter hand
That struck me blind
To keep my eyes from closing

Pale as the rose or the shadow it throws
Over earth and sky
If the rocks in my pocket
Were cinder and stone
I'd owe it all to nothing

Wasted years on an empty road
Where flies buzz around my head
Now I miss the bitter hand
That cut me down
All the way to nothing

Wasted years on an empty road
Where flies buzz around my head
If the dust in my pocket
Was silver or gold
I'd spend it all on nothing

There's something waiting at the door
I hear it breathing
Follow even though I'm sure
I should be leading
There's something waiting at the door
I see it bleeding
Every time I ask for more
I can't believe it

All I need was hanging 'round the door
I'm not sleeping anymore
'Cause I remember every single word
Every little thing I can't forget

Cold-blooded angels
Stop staring at the sky
We all pay a terrible price
When we learn to fly
And if I could forget you
Oh, how hard I tried
Please, somebody tell me
How the hell did I survive?

/Baroness: Cold-Blooded Angels/

A tegnapelőtti videó koncertjét néztem a napokban DVD-ről. Nagyon tetszett.
A zenéjüket nagyjából ismertem, igazi, brit, olykor darkba hajló, cicoma nélküli egyenes rockzene. Noha a (The Cure), New Model Army, Sisters Of Mercy, (The Mission, Joy Division) zenéje közelebb áll hozzám ebből a vonulatból, a The Cultban is ott van az ÉRZÉS.
2001-es felvétel. Los Angelesben rögzítették, teljesen puritán, semmi show, körítés nincs, csak a 4 tag (akkor éppen Matt Sorum a doboknál!) és egy háttérbe húzódó vendég gitáros.
Billy Duff gitárjátéka úgy laza, hogy közben veszettül feszes is. Nem tudom értelmezni, de élmény látni, hallani. Az egész banda (énekhanggal, dobbal, basszussal) nagyon egyben van/volt (lesz?).

      Ahogy tavaly a Nazareth, úgy idén a Uriah Heep koncertje is a "ha már itt járnak, miért hagynám ki?" kategória volt. És ahogyan tavaly a Nazareth, idén a Uriah Heep is nagyon kellemes meglepetést okozott. Ha a Nazareth nem lett volna remek, tuti nem mentem volna még egyszer erre az egyébként szuper mezőkövesdi rendezvényre.
Az eléggé amatőr volt, hogy a délutáni zápor lebontotta a színpadot, eláztatva ezt-azt, például az orgonát, és ezért hirtelen kellett egyet fordulni Budapestre. Így egy órás késéssel, 22:10-kor kezdődött a móka, 2-3 lendületes, kemény dallal, gyilok jó megszólalással és hangerővel. A hangzás annyira tökéletes volt, hogy a számok szövegét is lehetett érteni.
Majdnem 50 éve zenélnek, ennek ellenére nem sok dolgukat ismerem, mondhatjuk tehát, hogy nyitott és szűz füllel álltam a bandához. Ráadásul a hard rock stílus sem a szívem csücske, így aztán elfoguatlanul, objektíven (objektívan?) figyeltem a történéseket. Továbbra sem mondom azt, hogy a billentyűs hangszereket hiányolom olyan zenékből, ahol nincsenek jelen :), azt viszont mondom, hogy egy hibátlan koncerten voltam vasárnap éjjel.
       Elsőre a dobos győzött meg. Ő később sajnos kicsit halkult a keverésben, de jó dolgokat ütött feszesen és nagyon erősen. A másik meglepetés az volt, hogy nagyon sokszor hanyagolták az énekest és egyéni valamint közös szólókkal/instrumentális részekkel pakolta tele a számokat a négy hangszeres. Úgy, hogy ez nem ment a dalok rovására. Amikor viszont volt ének, akkor az tiszta (én és az énekesek megfigyelése, elismerése, oh! :), érthető, átélt volt.
      Én lennék az első, aki szétszedné őket, ha megérdemelnék, vagy ha lett volna gyenge pont, de ahogy a Nazareth, úgy a Heep is meggyőzött, hogy nem hogy helyük van még a zenei palettán, de nagyon sok dologban példát mutatnak a mai "zenészeknek".
Gondolkodtam is ezen, és arra jutottam, hogy ha a pénzért csinálnák, akkor valószínűleg régen abbahagyták volna, vagy évente vállalnának tíz motoros fesztivált és kész. Így viszont, hogy a zene miatt csinálják, nem tehetik meg, hogy gyengébb szinten, hakni felé elmenve (figyelsz, Nagy Feró!?) lejáratják az évtizedek alatt bejáratott zenekari nevet. A hamarosan megjelenő, huszonötödik (!!!!) albumuk címadó dalát is eljátszották. Aki eddig követte őket, az idén sem fog csalódni.
Engem - nagy szó! - meggyőztek, sokkal jobb zenét toltak elém, mint amire számítottam. Sajnáltam, hogy csak kb. 80 percet játszottak.
Köszönet a szervezőknek. Ami korábban is felröppent pletyka szintjén, az most nyilvánosan is elhangzott: jövőre Deep Purple ugyanott.

Hiba lenne bármi olyasmit állítanom, hogy tudok koncerten képeket készíteni.

     Az első LGT album. Ennek a dallistáját írtam ide néhány napja.
Fura, nagyon fura. Nem csak most, hanem megjelenésekor, 1971-ben is az lehetett. Nagyon. Nem progresszív a szó szoros értelmében, de hogy a hangszereken, nem a refréneken van a hangsúly, az tény. A hangszereket pedig magasabb szinten kezeli a négy zenész (Laux-Barta-Presser-Frenreisz), mint az akkori átlag. Köze nincs a későbbi, ismerté vált LGT lemezekhez, dalokhoz.
      Nem az én világom, ajánlani is csak az érdekességekre vágyóknak, vagy a régi korok zenéibe szerelmeseknek tudom – utóbbiak gondolom, ismerik és kedvelik -, viszont szokatlansága értékkel is bír és méltóvá teszi legalább egy hallgatásra minden zenekedvelőnél.
A tengelykezű félembert viszont nagyon nem tudom hova tenni.
Kora ellenére kifejezetten jó állapotú példányhoz jutottam hozzá, amely mai füllel is remekül szól. Vastag, nehéz a hordozója. Nem mérem le, de szerintem simán van 180 gramm.
A borítója elsőre eléggé megmosolyogtató, de jobban belegondolva azt mondom, hogy 1971-ben ez bőven vállalható volt. Sőt.

Itt lehet vele ismerkedni: https://www.youtube.com/watch?v=-uEa-mjTql0

Nálam ez jóindulattal is csak

5/10 pont

A 1. Egy dal azokért, akik nincsenek itt  2. A Napba öltözött lány  3. A kötéltáncos álma  4. A tengelykezű félember 5. Hej, én szólok hozzád

B 1. Ezüst nyár 2. Ordító arcok 3. Sose mondd a mamának 4. Nem nekem való 5. Royal blues (Gipszeld be a kezed)

Ezek létező számcímek, egy nem gyengén ismert és híres magyar zenekar első albumának dalai. Kíváncsi vagyok, van-e olyan közületek, aki tudja, kikről van szó. Nekem nem lett volna értelmes tippem.

Az nagyon jó a lemezgyűjtésben, hogy kapok (Stones), illetve otthagyhatatlan áron vásárolok (Floyd) olyan albumokat, melyeket egyébként nem hallgatnék meg. Mondjuk, utóbbit quadrophone-ban nem is fogom, sajnos.

Azért az eredetit sem gyengén tolják még most is. ((Az egész beiktatási ceremónia is remek. Trent Reznor beszéde, Robert Smith köszönő beszéde... És előtte az interjú a csajszival!! ("- Te is olyan izgatott vagy, mint én? - Így, hang alapján, nem."  "- Gondoltál valaha erre, vágytál erre? - Ha-ha, most mondja az agyam egyik része , hogy 'Gyerünk, mondd, amit elvárnak!' " :)) :)) )))

(Időközben leszedték a Hall Of Fame beiktatós Lovesongot, de itt egy másik.)