'Dark Night Of My Soul'

1956., 1957., 1966.

Forrás: fortepan.hu

Kapok hanglemezeket. Ennek egyik előnye, hogy így olyan zenéket is meghallgatok, amelyek létezéséről sem tudnék egyébként. Mert tény, hogy hallottam már az Electric Light Orchestra nevet, de hogy milyen zenét játszanak, arról fogalmam sem volt. Jelentem: abbas, beatleses, kicsit hippiset - hallgathatót. A borító pedig a kor technikai fejlettségét tükrözi. Egyben felvetette bennem a "melyik lehetett az első lemez, amelyhez teljes szövegkönyv járt?" kérdést. Nem nézek utána, hanem a saját gyűjteményt figyelem majd. Ez 1979-es, és van benne. Made In Holland.

"lemezeikből világszerte több mint 50 millió példányt adtak el"

1980., nem Presser írta nekik.

     A tegnapi dal önmagában csodás. Úgy került ide, hogy egy picit más változata rajta van egy friss lemezen, amit mostanában hallgattam.
      Gondoltam, ha már ennyi ideje a pályán van és sikereket ér el, meghallgatom egy sorlemezét. Könnyen lehet, hogy én választottam rosszul. A „művésznő” új albuma ugyanis minden, csak nem egy szólóénekes friss zenéje. Sajnos – ja, mániám – egyetlen dalt sem jegyez sem zeneileg, sem szövegileg a 13-ból. Nekem égne az arcom ilyen helyzetben a nevemet/képemet a borítóra tenni - de nem vagyunk egyformák, és nem is vagyok az Ő helyzetében.
Tulajdonképpen a dalszerző azonnal felismerhető stílusán kívül leginkább Katona Klárit hallok a zenében helyenként, mást nem nagyon (Zoránt?), de Katona Klári csak egy van, és nehezen pótolható/helyettesíthető.
Nem részletezem, mert nem szeretnék senkit megbántani. Így ez számomra egy jó kis Presser lemez az orrhangon éneklő lány/asszony hangjával. Az pedig nekem nem tetszik különösebben.
      Ha Pressernek nem ment el a hangja, akkor nem tudom, miért nem Ő énekelte fel és adta ki ezt az albumot.

Hallgassatok Dead Kennedys-t! Ők ALKOTtak valami újat annak idején.

Ezek után pláne nem sanszos, hogy Magdolna poplemezei közül is meghallgatok egyet valamikor.

Rúzsa Magdolna: Lélekcirkusz (2019.)

Zene 8/10, az összkép 4/10 pont

Őt sem tegnap tették a helyére. Mégsem vettem észre eddig.

"Egyetlen izma sem mozdult, hangot sem adott ki." - egy szemtanú.

 (... noha fogalmam sincs, ki Jakab Kitty és hogy' került a basszusgitáros posztra. Jól beugrott, az tény.) De a Bella ciao most sem tetszik.

Az elmúlt hét napban hallgatott albumok:

Kovács Kati (és az LGT): Közel a Naphoz (1976.), "Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról" összes dalai (1973.), Dead Kennedys: Fresh Fruit For Rotten Vegetables (1980.), Galla Miklós: Emberek, figyeljetek! (2019.)

A tegnapi dalt fülhallgatón hallgatva (pláne, ha csak az egyik oldalát teszitek a fületekre) teljesen külön lehet választani a két gitárost. A bal csatornán a hosszú hajú szólisztikus játéka, a jobb oldalin pedig a kopasz ritmusgitározása hallható. Érdekes kipróbálni egyiket a másik nélkül. Én azt is meghallgatnám, milyen az, amikor egymás dolgait játsszák. Nem lenne ugyanilyen a dal, az tuti.

Vettem kb. 20 deka egyszerű, átlátszó folpackba előre becsomagolt trappistát az egyik hiper-szuperben. Otthon vettem észre, hogy a címke alatt az a kis, lopáskor riasztó biléta van. Egy kb. 350 F-os terméken!

Most,kb. 27 évvel azután, hogy megismertem és megkedveltem a zenekart és hogy két koncertjüket is láttam kezdek ráébredni, hogy Nick Holmes-nak mennyire király hangja van. Valahogy a dallamok és a két gitáros játéka, játékstílusa mindig elvitte a figyelmemet. Mert hogy zseniális banda, az a kezdetektől világos:

Európa Liga döntő: Chelsea - Arsenal 4-1

Bajnokok Ligája döntő (majd, szombaton): Tottenham - Liverpool

A négy döntősből 4 angol, azon belül 3 londoni. A két londoni meccsét gyakorlatilag a lehető legtávolabb, 4000 km-re Londontól, attól két időzónányira, hétköznap rendezték. Az egészben mégsem ez a vicc, vagy a ciki, sőt, még csak nem is a németh, olasz, spanyol "csapatok" szereplése, hanem az, hogy noha "Bajnokok" Ligájáról van szó, az angol bajnokságot egy ötödik csapat, a Manchester City nyerte tavaly. És idén is.

Az elmúlt hét napban az alábbi albumokat hallgattam:

Aurora: Balkán express (1999.) és Tűréshatáron túl (2008.), Pink Floyd: Wish You Were Here (1975.), Nazareth: Malice In Wonderland (1979.), Rush: Moving Pictures (1981.), Sex Pistols: Kiss This (válogatás) (1992.), Tool: 10000 days (2006.), Porcupine Tree: The Incident (2009.), Opeth: Watershed (2008.)

Bár a Rush és a Tool is zseniális (nem beszélve a verhetetlen Pistolsról!!!), meglepetésemre talán a Tűréshatáron túl tetszett leginkább, az Aurorától. A Nazareth-nek a címe remek. A Rush-é is ötletes, mert a borítóval együtt három értelmezése is lehet.

Halgassatok zenét!

Nem szeretem, ha kigúnyolnak embereket (jó, Koncz Zsuzsa és Király Gábor kivételek ((NEM IS!!))), de ez a video NAGYON mókás. Beleprüszköltem a teámba, amikor először láttam. Egy az egyben levette a fickó Lars mimikáját, stílusát (ARCát), ráadásul röhögés nélkül elő is tudja adni. És még jól is dobol.

A válogatottól azt követően vonult vissza, hogy Ő és csapata az EB legnagyobb verését kapta. Idén klubcsapata tök utolsóként esett ki az NB I-ből. Az utolsó meccsen már nem lépett pályára, előtte éppen Mezőkövesden kellett lecserélni a 20. percben. Az előtt pedig az itt bemutatott szögletből benyelt gól volt műsoron. Úgy döntött, ideje innen is visszavonulni. A képen az látható, amint elindul lecserélésekor, ez tehát egyike az utolsó pályán töltött pillanatainak. Király Gábor, köszönjük a sok-sok vidám percet, melyeket pályafutásod utolsó éveiben szereztél!

Tyutyu képe inspirált. De(-vel nem kezdünk mondatot) nekem csak ilyen sikerült tegnap.

Avagy: a hiúság vására.
Írtam egy rövid kommentet a Youtube-on egy albumhoz. Páran like-olták a megjelenésekor. Azon kaptam magam, hogy jól esik, és hogy naponta visszanézek, hogy lássam, nőtt-e és mennyivel a szám.
Eddig is értettem, de most már érzem is, miről szól a Facebook. Kerülöm, továbbra is.

... tegnap. Is.

Az, hogy fotós is volt velük, nagy ajándék az utókornak. Kár, hogy a fényképek nagyon nagy része feláldozandó túlsúly lett és odaveszett.

     Remek könyv. Pedig semmi különös nincs benne. Volt egy nem gyengén balul elsült expedíció, mely után kb. 40 évvel (1959. a megjelenés éve) a szerző leült beszélgetni a még élő résztvevőkkel, elkérte a naplóikat és összerendezte a történetet egy kötetté. Ennyi.
      Olvasmányos, de nagyon. Nem szeretném a megtörtént sztorit lelőni, így csak annyit írok, hogy 1914- ben elindult Angliából egy hajó azzal a céllal, hogy elsőként a történelemben keresztülgyalogoljanak az Antarktiszon. Már az indulás sem volt egyszerű. Közvetlenül azt megelőzően Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak. Így a kapitány táviratot küldött a tengerészetügyi miniszternek (bizonyos Winston Churchill), hogy felfedezzen, vagy harcoljon.
      Az expedíció a Déli-sarkra nem jutott el. A hajó a jég fogságába került és egy teljes telet (fél évet (!), sötétben, hidegben) mozdulatlanságban töltöttek. Már ez embert próbáló volt, de a helyzet innen kezdve egyre rosszabb és rosszabb lett. Mintha csak a sors akarta volna bizonyítani, hogy mennyire hihetetlen helyzeteket képes az ember túlélni, ha összefog, gondolkodik, nem veszti el a sorsának jóra fordulásába vetett hitét.
      Ha úgy vesszük, kalandregény, más szempontból ismeretterjesztő, sokak szerint pedig az egész leginkább a kapitányról, vezetési módszeréről, rátermettségéről szól. Napjainkban olvasva még élvezetesebb, hiszen a koordinátákat beütve műholdas térképek segítségével könnyűszerrel követhetjük a szereplők aktuális helyzetét, láthatjuk, mennyire vannak éppen a kiindulási helytől vagy éppen a céltól. Nekik akkor csak órájuk, iránytűjük, térképük, vonalzójuk és szextánsuk volt.
Döbbenetes dolgokat éltek át. Csak önmagukra, az ismereteikre, ötleteikre, sorsdöntő döntéseikre hagyatkozhattak.
Hibátlan könyv egyszerű emberekből lett hősökről.

„A hajóács vérbeli mesterember volt. Soha senki nem látott vonalzót a kezében; egyszerűen jól megnézte a készítendő munkadarabot, aztán nekilátott lefűrészelni a szükséges elemeket, amelyek végül tökéletesen összeillettek.”

„Shackleton tudta, ha széthúzás támad, pontosan az a mákszemnyi többletenergia fog hiányozni, ami válsághelyzetben élet és halál között dönthet, így bármire hajlandó volt, csak hogy fenntartsa a társaság egységét és irányíthatóságát.”