'Dark Night Of My Soul'

Nagyon nem tetszett, hogy a bojlerfejű, öntelt, ARC holland lett a Manchester United edzője. Az USA-ban egy felkészülési tornán nagyon meggyőző játékkal verte végig a csapat (a Liverpoolhoz és Manchester Cityhez hasonlóan) Dél-Európát, mindenki pörgött, a legjobbját adta - gondolom, féltették a nem gyengén zsíros állásukat. Aztán eljött a szombat, és a bajnoki nyitány.
Moyes-nak kellett egy fél szezon, mire sorra hozta a történelmi kudarcokat. Van Gaal már az első meccsen produkált soha nem látott dolgot: megvan az első bajnoki hazai vereség a Swansea-tól. 1-2.
Tavaly az első fordulóban idegenben 4-1-re nyert a United ugyancsak a Swansea ellen (Moyes első bajnokija), a hazai meccset pedig 2-0-ra hozták akkor.
A tavalyi szezon tanácstalan, buta játékhoz képest most lelkesen és sokat vállalva volt ötlettelen és meddő a United. Egy meccs alapján azt mondanám, hogy kreatívan eredménytelenek, miközben a vendégek olyan magától értetődően használtak ki kettőt a kevés helyzetük közül, ahogyan kell.
A szerintem elküldendők közül Fellaini, Hernandez és Mata is pályára léptek.
Nem hogy Angliában nincs az élen a csapat, de a jelek szerint még Wales-ben sem.

Nem kis műkincsek, ritkaságok vannak a neten:

NAGYON szeretem ezt a dalt. Nagyon megérint a hangulata. Az eredeti verzió:

until your memories fail
and the words don't fit
but the way the big hand smiles
you just won't care about it

Óriási.

Rendezgetem a képeimet. Ezt két éve készítettem, amikor nem tudtam élőben nézni a (kb. hajnal 3-kor kezdődő, ottani idő szerint)  Bajnokok Ligája döntő TV közvetítést, de reggel, felvételről bepótoltam a helyiekkel. Gera nélküli csapattal kiállni a Chelsea ellen? Szívott is a münich.

63 éves korában elhunyt Robin Williams.

Ki ne szeretne olykor egy hardcore bandában zúzni? :) Én tuti igen.

    Négy zenekar összes albumának bemutatásába is belekezdtem itt, de eddig csak a Metallica végére értem. Most folytatom a Maiden zenei történetét.
1990-et írunk. A csapat egy évnyi szünetet tartott, kilépett Adrian Smith gitáros, a helyére a máig tag Janick Gers érkezett (később Adrian is visszatért). Gers szólói sokkal távolabb állnak Murray-étől, mint Adriané, így még egyszerűbb megkülönböztetni, melyik dalban (mikor) melyikük játssza az adott virgát. A teátrális, már-már progresszív, de egyben poposabb lemezek után spontánabb megközelítésre, dalszerzésre váltottak. Ez a pajta lemez, ugyanis Steve Harris basszer/főnök birtokán, egy mobil stúdióval vették fel.
Akkoriban - főleg az előző két album fényében - keménynek számított, de ez egy rockos, könnyed, nem művészkedő, túl neutrális (demós) dob soundot hozó, gyors, szórakoztató, nem kemény vagy agresszív 45 perc. Mai mércével mérve talán nem is metal.
Kellemes, könnyed (ezt már írtam), vélhetően a kisujjukból kirázott lemez. Nagyon együtt vannak, fiatalos a lendületük. Mint amikor válogatott szinten játszó kosarasok lemennek a térre streetballozni egy jót, pusztán a játék öröme miatt.
Aki nem látta őket lagziban (!!) zenélni, vagy playback-re bohóckodni egy német TV-ben, az hiányolhatja a metal sablonokat, meglepődhet a játékosságon, de a Maiden mindig is inkább öt (hat) zenész, ember volt, mint egy heavy metal gépezet. Talán ez a magyarázata a hosszú és felettébb eredményes pályafutásuknak is.
     Semmi polir vagy cicoma nem jellemzi ezt a lemezt. Egy csont profi zenekar zenél egy jót, és ennyi.
A fentieknek köszönhetően közelebb van az eredmény a '82-es, de inkább a '83-as érához (vagy a kezdeti időkhöz), mint bármihez azt azt követő Maiden stílusok, hangzások közül.
A nem gyenge (ex-gitáredzőm?: MENNYI?) ütemmutatóval indító The Assassin és a záró, epikus Mother Russia-ban visszaköszön a Seventh Son... és a Powerslave albumok világa, de nem ezek jellemzőek.
A scorpionsos elemeket tartalmazó Fates Warning nem egy erős darab és Run Silent Run Deep nélkül sem lenne kevesebb a lemez, de kb. ennyi az összes negatívum.
A Hooks In You-ban és az eredetileg Druce szólólemezére készült Bring Your Daughter ... To The Slaughter-ben szinte semmi Maiden nincs (Bruce énekét és Steve basszusát leszámítva), mégis jók, utóbbi sokáig a koncertek része is volt.
Divat elfelejteni vagy leszólni a No Prayer...-t. Én egyiket sem teszem. Kifejezetten tetszik.
Sokkal jobban, mint az előző két albumuk.

... nem azok, amiknek látszanak."

Annak idején rendesen bekaki volt nézni a Twin Peaks-t. Az is megmaradt bennem, hogy nagyon hülyén (sehogyan?) volt vége. Most mégis ismét bele-bele nézek. Inkább többet, mint kevesebbet.

Nem tudom eldönteni, hogy az egyik legjobb vagy leggyengébb sorozat, amelyet eddig láttam. Középút nincs, azt gyanítom.

Olykor irtózatosan elvont (másvilági), szinte végig szürreális, de egyben fárasztó és helyenként bárgyú is.

Eredeti - most csak ezt mondom biztosra. És hogy a zenéje gyakorlatilag verhetetlen.

A napokban volt az USA-ban egy Manchester United - Real Madrid (3-1) meccs egy felkészülési tornán 109.000 nézővel. Állítólag Észak-Amerikában ez volt a valaha produkált legnagyobb nézőszám egy sportesemény helyszínén.

Mi az, hogy Super Bowl? :)

A Magyar NB I hétvégi (második) fordulójában 17.471 néző volt kíváncsi összesen a nyolc meccsre. Átlagban 2.184-en meccsenként. 6 (!!) ilyen teljes forduló (48 meccs) alatt majdnem össze is jönne a 109 ezer.

..., hogy sík, de mi ebben a jó? Az Alföld nem az én világom.

Az anyahajóst kerestem, mert rémlett még a net hőskorából, de találtam egy másikat is. Mindkettő eredeti?

Itt tartunk.

Némelyik ilyen "post" zenekar zenéjére NAGYON rá tudok hangolódni.

Egy dal, melyet el tudok gitározni.

Miért fizetünk havonta minimum 6.810 Ft-ot (!!!) társadalombiztosítás címen, ha egy lejárt jogsi esetén úgy fogad a körzeti orvos, hogy tegyek le 4800Ft-ot az asztalra minden számla vagy elismervény nélkül!? Egy vérnyomásmérés és olvasási teszt kerül ennyibe??? Aztán az okmányiroda is várja a 4000Ft-ot pusztán azért, hogy kiadjon egy kártyát, mely szerint öt évig (öregség=hátrány) vezethetek.
Azt nem is említem, hogy másfél hónapon át (!) napi négy óra helyett csak kettő a rendelési idő, ami esetemben egy volt, ugyanis egyet késett a tisztelt helyettesítő (körzeti) orvos.
Hopp. Mégis megemlítettem.
Nagyon nem tetszik ez a rendszer, és ritka birka egy nép vagyunk, mert mindent lenyelünk.
Más (?). Szombat, dél, bolt. Kb. 500Ft-ot kellene fizetnem, 10ezrest adok. Nincs kisebb? Ezres lenne, de fel szeretném váltani. "Nem itt kell felváltani!"
"Igaza van. Olyan helyen, ahol nem tuskó a pénztárosnő."
Na, mentem, igyekszem pozitívabb lenni.

"For every seven alcoholics who walk through our doors, six walk back out again and get drunk. The seventh is the miracle we all live for."

Hét alkoholistából, aki belép az ajtónkon, hat ki is sétál és berúg. A hetedik az a csoda, melyért élünk.

Life was a wheel, its only job was to turn, and it always came back to where it had started.

Az élet egy kerék (volt), az (volt) az egyetlen dolga, hogy forogjon, és mindig visszatér(t) a kiindulási pontba.

     Szinte valamennyi King regény egy ügyes kis csavarral, elejtett mondattal vagy apró eseménnyel ér véget, amely jelzi, hogy (talán) mégsincs minden úgy, ahogyan a záró oldalak mutatják.
Noha senkiben nem merül fel ilyesmi, ezzel egyúttal akár a folytatás lehetősége is benne van minden King műben.
A Ragyogás nem ilyen. Az 1977-es (!!) klasszikus, a borzongás alapműve hagyományosan zárul.
     Ez a 2013-as könyv a Ragyogás folytatása. Gyakorlatilag ott veszi fel a fonalat, ahol az a történet véget ért.
Ha van könyv, amihez szinte lehetetlen és fölösleges folytatást írni, akkor ez az. Elolvasása nélkül is sejthető, hogy mi lesz az ember véleménye róla: persze, King profi (és zseni), de a hotelben játszódó történethez foghatót nem tudott írni.
Ez így is van, mégis kellemes meglepetés ért.
Szeretem, ha egy könyv cselekményéről semmit nem tudok olvasás előtt, így én sem beszélek ilyesmiről.
     Nagyon nagy ötlet, hogy noha látszólag Danny (Dan, Doki) Torrance-ról szól a regény, bejön egy nagyon erős szál egy új szereplő, és egy kicsivel gyengébb egy csoport képében. A három egymáshoz közeledése, egymásba fonódása adja a történetet.
Rettegés, félelem nem igazán van benne (bár egyetlen szó, a REDRUM felbukkanásakor libabőrös lettem a borzongástól), de izgalmas, és természetesen tökéletesen megírt a regény.
A jellemábrázolás főleg a főhős esetében nagyon erős, és a jellegzetesen kingi közbeszúrt
(le kellene védetnie)
mondatok is működnek, mint mindig.
     Ha tehát nem csodát várunk tőle, hanem "csak" egy tökéletes King sztorit, akkor kizárt a csalódás, és kellemes órákat fog szerezni. A Ragyogás rajongóinak kötelező, mások inkább azzal kezdjenek.
Furcsa, de el tudnék képzelni egy harmadik részt is.
Érdekelne.

Angolul olvastam - úgy voltam vele, hogy belekezdek, és haladok vele, amíg le nem fulladok, aztán előveszem magyarul, de szerencsére nem haladta meg zavaró módon a tudásomat a nyelvezete, így sikeresen a végére értem.
A borító nem csak nagyon jól néz ki, de a cselekményhez is tökéletes.
Magyarul a napokban jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.
http://www.europakiado.hu/konyv/736692/alom-doktor

A Poprádi-tavi vonatmegállótól felsétáltunk a Poprádi-tóhoz, ott a cikk-cakkon fel a Magistralra (rögtön az elején az 1966 méteres Ostrva nyeregre) és haza Ótatrafuredre. Vízszintesnek látszó út, azt gondolná az ember, hogy szinten megy a hegyek oldalán, de azért "hullámzik" is eleget. Félúton egy jó kis tóval (Batizovské Pleso) 1884 méteren.

A Téry-ház (2015 m) fölött, 2352 méteren található az utolsó szakaszon a láncok segítségét nagyban igénybe véve mászható nyereg. Mint közben kiderült, már jártam itt, ez esetben kifejezetten szerencsés volt, hogy gyenge a memóriám, ugyanis nagyon meredek és meglehetősen megterhelő a láncos szakasz, de nem emlékeztem rá, hogy először rendesen kijött a tériszony rajtam, mikor átkeltem rajta. Most egyedül mentem, így okosan, erőt beosztva, lefelé ritkán nézve (pedig a 4. képen lévő látvány tárult elém mászás közben), szépen, kényelmesen keltem át rajta. Testileg, lelkileg hatott a kör - az 1010 méteren lévő Ótátrafüredről indultam, és oda is érkeztem egy nagy kört megtéve. Megjelöltem a hágón mászó embereket, hogy érezhető legyen a meredekség, hosszúság.

Tátráztunk.

Áttekertem lángosozni, sörözni a 26 km-re lévő szomszéd városba a hegyen át. Visszafelé sokáig nem tudtam elindulni, mert látszott, hogy egy nagy záporba kerekeztem volna bele, ha nem várok.

Kérdezi a csapos, hogy kérek-e egy második sört. Mondtam, hogy talán később, nem tudom, meddig maradok.

Rá tíz percre a beszélgetésünk:
- Rábeszéltél, kérek még egy korsóval. Itt ragadtam.
- Jó helyen vagy.

Tisztára törzsvendégnek (nem először jártam ott) éreztem magam, annyira magától értetődően mondta.

Szeretek egy-két sör után "tudatilag tágulni" :), befogadni dolgokat. És a vizes úttest miatt felcsapottan, fázósan hazaérkezve beállni a forró zuhany alá.

Egy 170 ezres városban 25 ezren írták alá a Fidesz újabb ötletét. Az aláírásgyűjtés kezdete előtt megfontolt (józan?) többségként kommunikálták a támogatókat, majd az "aláírások hatalmas száma" is megjelent.

Eszméletlen ez az egypártrendszer!