Már jó ideje országunkban él polgármesterünk, de Miskolc város közepére, állami pénzből az Újpestnek "minden, ilyenkor kijáró külsőséggel" ünnepséget szervezni a Magyar Kupa győzelméhez kapcsolódóan, a helyi viszonyok - finoman szólva is - messzemenő nem ismeretéről tanúskodik.
Egy lila azért ott volt. Kovács "ne sírj!" Zoltán. Alkalomhoz illő, ezúttal diósgyőri sálban.
A tegnapi "egyszálgitáros" videó megszólaltat. Káprázatos a hangja. Azzal együtt is, hogy olykor nem a legtisztább (ha én is hallom, akkor az már nagy tény :). Ott van benne az erő (egy női hangban!) és a mélység, a tartalom is.
A gitározása sem virtuóz, hiszen csak kvinteket, alap akkordokat tologat. Az egész mégis annyira egyben van. 3:12-nél egy (boundot vagy mit) osztásnyit félrefog, de azonnal korrigál. Hallgatva majdnem olyan, mintha direkt tett volna bele egy kis disszonanciát.
A tegnapi harmadik videóról pedig az jutott eszembe, hogy hányok az olyan emberektől, akik állandóan fotóznak, videóznak egy koncert első soraiban, de tény, hogy nagyon örülök, hogy pl. ezt/azt a felvételt elkészítette valaki és láthattam.
Az albumhoz pedig még egy gondolat: nem kell sok vagy nagy dolog ahhoz, hogy 10 pontos legyen nálam egy lemez, de az a megfoghatatlan valami elengedhetetlenül szükséges, ami nagyon kevesek sajátja.
És mert tudom, hogy vannak, akik csak a stúdióban felvett dolgokat szeretik hallgatni:
"All songs written by Brody Dalle"
Oh, de régen vártam egy ilyen lemezt. És még csak nem is tudtam róla, hogy várom.
Ahogy' öregszem, úgy csökken - rohamosan - az olyan új(abb) zenék mennyisége, melyek tetszenek, amelyekért lelkesedni tudok, és úgy értékelődnek még feljebb a régi kedvenceim.
Most esett le, hogy évek óta csak "kimérten", ""szakmailag"" hallgattam új zenéket.
Erre jön ez a (két gyermekes!!!) hölgy a semmiből és letarol. De valami nagyon.
Már a hangja visz mindent - nőies, mégis erős, eredeti, pimasz -, a zene pedig...
A zene pedig 100%-ban (de valami hihetetlen módon!) az ízlésem telibe lövése. Szétcsapta az agyamat, de belecirógat a lelkembe is.
Alter (sok mindent szeretek, de azért ez a "stílus" áll hozzám a legközelebb), az attitűd punkos, a hangzás pedig (a lemez jelentős részében) már-már metalos.
Intenzív, kemény (alter, vagy rock lemez létére pláne), sodró, üresjárat, töltelék, alibi nélküli, és semmi mű nincs benne.
Megfeküdtem az első hangoktól, a második dal rézfúvósainál pedig libbent a függöny, ahogy' elszállt az agyam.
Az elmúlt kb. 15 évben kétszer headbangeltem: a Motörhead koncerten (lehet, hogy csak a hangerő mozgatta a fejem? :) és most, ennek az albumnak már a legelső hallgatásakor.
A 9 dalból 5 tökéletes energiabomba. Az utolsó harmadban inkább az alter jelleg domborodik ki.
Telecaster-szerűség Stratocaster fejjel?! Johnny Rotten a pólón! :))
Ez az első szólóalbuma, de nem ma kezdte a szakmát.
Nem ragozom. Ha valaha hallgattatok meg albumot az ajánlásom, ismertetőm miatt, akkor ezt (de minimum az első hat dalt) ki ne hagyjátok!
Brody Dalle - Diploid Love
A Magyar Kupa döntő két szurkolótábora ügyesen megoldotta, hogy egyikük se szidja a b... MLSZ-t, így az nem is büntetheti őket vagy klubjukat ilyesmiért. :)
Hopp, a végén azért kicsúszott néhány B.MLSZ is:
Ha már annyi szó esik itt dobolásról. (A(z egyik) rögeszmémet még nem is említettem, de ideje: az "of"-ot ne ejtsük "f"-fel!!! Arra ott az "off". Báncsajafület.) Pepec dal. Végig indokolatlanul (???) sokat játszik a dobos, de egyáltalán nincs az az érzésem, hogy szétdobolja a dalt. Ügyes.
Shirley Manson (énekesnő, Garbage) és Sara Stewart (színésznő) egykor, és néhány évvel később.
"Mi van, öreg!? Semmi? Öreg, a semmi az nem van, hanem nincs. Hát, hogyha semmi van, akkor nincs semmi; de ha nincs semmi, akkor valami van, de az nem semmi."
/Besenyő István/
'He goes to speak but can think of nothing to say. He is just a Scottish cop with a mental health problem and an uptight, controlling fiancée who needs his weakness so that she can play Mother Teresa once in a while.'
"Szólni akart, de semmi mondanivaló nem jutott az eszébe. Csak egy skót rendőr mentális problémával és egy feszült, irányító típusú menyasszonnyal, akinek szüksége van az ő gyengeségére, hogy olykor Teréz anyát játszhasson."
A Trainspotting szerzője ismét egy skót főhősről ír. Ray Lennox edinburghi nyomozó, aki egy gyerekrablásos, különösen kegyetlen ügy után Floridába repül a menyasszonyával, hogy az esküvőt tervezgessék és pihenjenek.
Így indul a regény.
A drog és alkohol problémával, gyermekkori traumával és családi tragédiával küzdő hősre azonban nem a nyugalom napjai várnak a vakáció alatt sem.
Nem útleírás, hanem - ahogyan címe is mutatja - krimi a műfaj.
Nem falom a könyveket, keveset olvasok (nyáron), ha nem lett volna ismerős a szerző és potom áron a boltban, ezt is kihagytam volna.
A történet nem kötött le túlzottan, de nyelvet gyakorolni tökéletes volt.
Ha élnék-halnék a könyvekért, tuti a jobbak közé sorolnám. Így viszont "csak" átlagos. Viszont: soha rosszabbat.
- It never fails to amaze me how lassies never get the offside rule. It's so straightforward; the principal attacking player has to be at least level with the last defender when the ball is played through, otherwise you're offside. However, if the most forward attacker is deemed by the official not to be interfering with play, as in the case of, say ...
- Whoah! My brain's kinda crumbling!
- Folyton ledöbbenek rajta, hogy a nők mennyire nem képesek megérteni a les szabályt. Annyira tiszta: a legelöl lévő támadó nem lehet a legutolsó védő előtt, amikor a labda elindul felé, különben les. Bár, ha a játékvezető úgy ítéli meg, hogy a legelső támadó nem avatkozik a játékba vagy nem zavarja azt, abban az esetben mondjuk, hogy...
- Hú! Szétmegy a fejem!
They pass a pickup truck with a yellow ribbon and a 'Honk If You Support Our Troops' sticker.
- Ain'tcha gonna honk? Tianna asks, as sunlight showers like sulphur grains across her face.
- No. What business have American and British troops got being in Iraq? I haven't seen any Iraqi troops in our countries, dropping bombs on us, he says.
Tianna contemplates this for a few seconds. Then she looks evenly at Lennox and says, - I guess it's jus plain wrong to interfere with somebody smaller than you, jus cause you're bigger and stronger than them ... and can try and trick em with words.
Leelőztek egy sárga szalagos, "Dudálj, ha támogatod a seregeinket" matricájú pickupot.
- Nem dudálsz? - kérdezte Tianna napfényben fürdő arccal.
- Nem. Mi dolguk az amerikai és a brit katonáknak Irakban? Soha, egyetlen iraki harcost sem láttam egyik országban sem, hogy bombákat dobálnának ránk - mondta.
Tianna fontolóra vette pár másodpercre a szavait, aztán Lennoxra nézett és így szólt:
- Asszem, nem helyes valaki nálad kisebbet bántani, csak azé', mer nagyobb és erősebb vagy nála ... és megpróbálni szavakkal cselezni.
Még dob, de már foci is.
Tegnap hallottam/láttam ezt a dalt először. Teljesen rendben van, ott van benne az említett legutóbbi album ritmusorientáltsága, a zenekar egyénisége, és a zenéjükből áradó nem evilági (e világi?) dolgokat sem nehéz a focihoz társítani.
Csak az lep meg, hogy amikor Justinnal készítettem interjút, kérdeztem a fociról, és úgy rémlik, azt mondta, nem érdekli. Arra biztosan emlékszem, hogy a(z angol) válogatott(ja) hidegen hagyta.
Persze, leszavazhatták a zenekarban, illetve a beszélgetésünk hatására beleáshatta magát a szurkolás szépségeibe! :))
..., hogy egy ideig elhallgatom, de ha nincs benne egy ritmus(képlet), ami megtetszik, megmozgatja az agyamat, lábamat, akkor egy idő múlva csak üres csörömpölést hallok.
Nagyszerű, de nagyon kiszolgáltatott hangszer is, ugyanis önmagában kevésbé hatékony, mint más instrumentumok; zenekarban, vagy akár csak egy énekhanggal együtt viszont egy olyan plusz dimenziót tud adni a zenének, amihez kevés dolog fogható.
A New Model Army tavalyi albuma a ritmusokra épül. Annyira gyönyörű (!), hogy még nem is mertem/tudtam végighallgatni. Ilyesmi még nem fordult elő velem. Amit hallottam belőle, az megindító... Számonként haladok, és mindig az elejéről kezdem. Attól tartok, hogy a következő dal nem lesz annyira tartalmas és szép, mint az előző, ezzel elrontja a teljes lemezt, vagy én nem leszek megfelelő hangulatban hozzá, de ameddig eljutottam csak a lélek egyre szebb rezdüléseit hallottam a dalokban.
Nem bántom a jazzt, de ez NAGYON nem az:
Írtam már itt olyat, hogy teljesült kívánságom, amelyről a bekövetkeztéig nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik.
Ilyesmi lehetett az is, hogy egy zenész hölgy öltözőjében lehessek a koncertje előtt/után. :)
Egy kedves ismerősömnek hála, megismerhettem a csellista Jaksics Rékát, aki (ez az egy eddig felfedezett hibája van :) az általam itt is többször leszólt Bolero egy érdekes adaptációjával lépett fel a gálán, a főszervező Kármán Sándor (ütős) kíséretében.
Koncert előtt és után is beszélgettem Vele néhány mondatot.
A másik szereplő a képen Pete Lockett.
Már 20. alkalommal rendezték meg Cegléden. Szeretem a hagyományokat, és jó volt a nagy érdeklődést látni.
Több ismerőssel is beszélgettem, sőt, még egy fellépőt is megismertem. Egyébként is buta vagyok a dobhoz (is), de most pláne nem volt kedvem "szakmai" füllel nézni, hallgatni az előadókat.
Néhányukról mégis szólnék:
A 14 éves Vetési Gergő megmutatta, hogy tehetséggel, gyakorlással mennyire magas szintre lehet eljutni ilyen fiatalon is. A kiállított dobszerkókon láttam/hallottam néhány egészen fiatal srácot olyan dolgokat játszani, hogy csak lestem!! Gergő előtt is le a kalappal!
Mostanra már biztos :), hogy a jazznak a legtöbb ágát nagyon nem szeretem, így a Kőszegi Imre Quartet és a Loop Doctors (Szendőfi Péter - Rományi Áron) sem adott semmit a lelkemnek, az agyamat pedig nem kunsz leterhelni egy dobos gálán.
A német Fascinating Drums előadását kb. 3 méter távolságról néztem végig. Tökéletes játékidő hosszúság (!!!), fegyelem, ügyes koreográfia jellemezte őket. Ha valami jól áll a németeknek, akkor az a(menetelés és az egyenruha) fapofa. Profik. 1-2 tagot leszámítva a koncentrálást, erőlködést vagy számolást nyomokban sem lehetett látni rajtuk még karnyújtásnyi távolságból sem. Üde, jó színfolt voltak.
Kb. így kell elképzelni őket:
Remélem, tényleg a zenekar írt itt, velük leveleztem, és nem egy haverom tréfált meg, de az Euro-African Playgroundnak, és személy szerint Juhász Mártonnak (dob, na-ná!) itt is köszönöm a belépőt. Segített vele egy barátomnak.
"Kellemetlen" olyat dicsérni, aki ajánlotta magát és segített, de tény, hogy Márton csapata volt az est (első kétharmadának) egyetlen zenekara, amely nem a dobra, a technikai villogásra, hanem a ZENÉRE, a dalokra, az együtt muzsikálás nagyszerűségére helyezte a hangsúlyt.
Noha nem az én zenei világomban barangolnak, felüdülés volt látni/hallani őket, a sok "géppuska" vagy "jazzes fikcsi" erdő közepén.
Hat zenész, leghátul (!) Márton egy minimál dobszerkón.
Az est záró harmadát kénytelenek voltunk kihagyni a nagyon késői (korai?) idő miatt.
A fő fellépő Pete Lockett - Dörnyei Gábor kettős műsorából nem sokat láttam, hallottam, mert a színfalak mögé is bejuthattam, és ott voltam. De erről majd legközelebb.
Eltolódtak az időzónáim, úgyhogy most, kedvcsinálónak, csak néhány kép. Lesz még több, és szöveg is.
Két hónap elteltével hat levélről beszélhetünk. Lassan át kellene/lehetne ültetni.
Meccs előtt:
"Felfelé ível a formánk, bizonyítani akarunk, de nem csak szombaton, minden nap."
"A lényeg, hogy maradjon Miskolcon a három pont, más nem elfogadható."
A meccs (DVTK-Paks 0-4) után, a fogatlan spanyol (?) bácsit idéző magasságokat ostromolva:
"Az első húsz percben, szerintem, nem futballoztunk rosszul, viszont túl gyorsan kaptuk a második és a harmadik találatot."
Give me your eyes that I might see the blind man kissing my hands
Add a szemeidet, hogy láthassam, amint a vak a kezeimet csókolgatja
And the sand
And the sea grow
I close my eyes
Move slowly through drowning waves
Going away on a strange day
(Ex-gitáredzőm: gyakorold a szólót/vezérdallamot. Az elsők között ezt kagylóztam le. Sajnos azóta sem fejlődtem. (Ugye A-mollban van? Nagyon szereti a zenekar ezt a hangnemet.))
A képi megoldások nagyon tetszenek, de erről már többször írtam itt.
3:40 akad melléfogás, de nem csináltak hiúsági kérdést belőle.
