'Dark Night Of My Soul'

Fiatalon csak röhögtem, ha valaki azzal jött, hogy a hangulatához választ zenét, vagy hogy valami a hallgató aktuális lelkivilágától függően hol tetszik, hol nem.
Most már olykor, kicsit értem az ilyesmit.
Ma a "mit hallgassak a melóhoz?" kérdésre azonnal "egy általam még nem ismert Sick Of It All albumot" válaszoltam magamnak. Így került a fülesbe ez a 25. működési évükre többnyire újra felvett dalokat tartalmazó 38 perc. Tetszik. Tökéletesen ilyen ma a hangulatom.  

/Sick At It All: XXV Nonstop/

Ezen az érmén sem az áll, hogy "Magyarország", pedig "az első Orbán-kormány 2001-ben 2007. január 1-jei euró bevezetést tűzött ki célnak". 

Említettem, hogy még mindig találok olyan általam nem ismert képeket, melyekkel megnevettet a Motörhead. Nos, előnye is van annak, hogy az elmúlt pár évig nem gyűjtöttem a kiadványaikat. Az, hogy így felbónuszolt kiadványok formájában ismerkedhetek az albumaikkal, beleértve a hozzájuk tartozó képanyagot is.
Szerintem ennek a képnek kapcsán történt meg a sztori, hogy Gidó amikor meglátta, hogy Lemmynek nincs foga, kihúz(at)ta a sajátját, mondván, az milyen vagány. Nem vette észre, hogy a képen Lemmyé csak ki van satírozva.

"Ami a mi részünk illeti, nagyon furcsán fog hangozni, amit mondok, de az első félidő rajtam ment el, a második azon, amilyen stílusban játszottunk. Ahhoz képest, milyen eredménnyel mentünk a szünetre, jól reagáltunk az eseményekre, elsősorban mentálisan. Ekkor már szervezettek voltunk, több lehetőséget is kialakítottunk, ami ilyen előzmények után sosem egyszerű. A második félidő jó üzenet volt rá, hogy jó úton járunk."

"A második játékrészben fejben rendben voltunk, jól harcoltunk a mezünkért, jól harcoltunk a szurkolókért. Elnézést szeretnék kérni a játékért és leginkább az eredményért a drukkereinktől, mert ők mindent megtettek."

MTK-DVTK 5-0 (félidőben 4-0!!) A fentieket nem a győztes, hanem a vesztes edző, Vladimir Radenkovic nyilatkozta.

A sportigazgató, Kovács "lila", "ne sírj" Zoltán is megszólalt a három meccs, 1 pont, 10 kapott gól után: "Nincs pánik, de mondani sem kell, senki sem elégedett, nem ilyen rajtot képzeltünk el. Ugyanakkor azt mondom, reálisan értékelünk, ugyanúgy, mintha minden mérkőzés jól alakult volna." "A Diósgyőr hamarosan kiegyenesedik, mert a folyamatok előre mutatóak, és biztos vagyok benne, hogy ennek az eredményét hamarosan a bajnoki mérkőzéseken is láthatjuk."

Egy friss szösszenet: "úgy térhettünk vissza Magyarországra, hogy Stockholmban megmutattuk, mit tud az ETO," - A. Abrahahamsson győri játékos, miután 2-1-re kikaptak Stockholmban úgy, hogy a meccs első 5 percében volt esélyük a döntetlenre.

A mieink megnyerték a tornát, simán visszajutottak az elitbe, de két meccsük után valahogy' rácuppantam az ír csapatra. Nincs közöttük vörös, a szurkolóik között is csak egy olyan anyukát láttam, nem is különösebben csinosak vagy zseniálisak, de nagybetűs CSAPAT. Két meccsüket láttam. Nem túl langaléták, nagyjából hasonló, nagyon jó képességűek és azonos mentalitásúak - ez nagyon bejött nálam. Hatalmas munkát végeztek védekezésben, egymásnak állandóan besegítve, ráadásul nagyon tiszta játékkal. Az első félidőket 2-4 személyi hibával hozták le csapat szinten, ami bravúros. Csináltak fura dolgokat. Pl. a saját büntetőiknél nem álltak oda lepattanót szedni - nem azért, mert annyira bíztak a dobóban, hanem, mert nem akarták, hogy leindítsák őket. Ezt nem nagyon értettem, mert sok lehetőségről önként lemondtak, de tény, hogy a görögök és az ukránok is alig szereztek könnyű kosarat ellenük. Az utolsó meccs nagy szünetének végén a komplett csapat hamarabb visszajött a pályára, és tartottak egy össznépi intenzív, kb. három perces tripladobó edzést.
Egyformán jónak írta le őket, de az utolsó, ötödik helyért vívott meccsen (66-58 Ukrajna ellen) Isabell "Izy" Sullivan 33 pontot szerzett. A pontok felét. Nagyon sült  keze a meccs vége felé közeledve. Én is morcos lettem volna a helyében, ha vasárnap hajnali fél 12-től kellett volna kosaraznom. :)
A szurkolóik jó arcok, 20-30-an voltak, jó hangulatot és hangerőt produkáltak zászlókkal, szurkolással. A végén aranyos volt a csapat, ahogyan odaálltak, hogy a szurkolóikkal közösen legyen csapatképük.

A hivatalos csapatképet FIBA honlapjáról szereztem.

Idei első futásom volt - úgy látszik, évek óta csak eddig jutok el, ha egyáltalán. A szokásos 5,6 km, este 7 után, kellemes nyári hőmérsékletben. Az időmet annyiban kommentálnám, hogy egyre rosszabb, és hogy ez nem sport teljesítmény. Na, de ez nem is sport blog, hanem gasztro :)), úgyhogy nézzük, mit találtam a krimóban futás után! 

Alapból kevés sör van, amit kerülök (Amstel és Csíki - elvből, Miller - borzalmasan rossz/gyenge, ászok sörök - csak, ha nincs más, mert az utóíze nem tetszik), de a Dreher is közel van hozzájuk, mert van valami az ízében, ami nem az én világom. A sörkert viszont ennek a sörgyárnak szentelte magát, így - bár csapoltban sajnos kifogyott -, tettem egy próbát ezzel a komló reklámmal. :)
És nem bántam meg. A letisztult, minimál címke egy kellemes, komló által dominált, kellően keserű ízű itókát rejt. "Ez a technológia a főerjedés után, alacsony hőmérsékleten adja hozzá a komlót a sörhöz", ezzel nagyon halványan az IPA felé tolja el az alap ízt. Jól esett futás után. Az általam nem kedvelt Dreher ízt sem éreztem benne, úgyhogy azonnal vérré vált, tudom ajánlani sörkedvelőknek. Ha jól emlékszem, sok sörre ennyi pontot adtam, de ez nálam egy erős
7/10 pont. 

A második képért bocsánat - szemüveg nélkül így jött össze.

Írtam róla itt tizenkét éve, hogy "híres játékos lesz, ha a sors úgy akarja". Rákerestem. A Fenerben és a Los Angeles Sparks-ban játszik. És persze a belga válogatottban: "She was awarded as a member of the EuroBasket All-Star Five in 2021, 2023, 2025 with Belgium ending third in 2021, and winning the 2023 and 2025 tournaments." Kétszeres EB győztes, háromszor választották be az EB csapatába.

„Nincs valami jó bőrben.”
„Ki az a Judy?”

Nadine fogja az arany ásóját, meglátogatja és felszabadítja Edet, aki gyorsan meg is kéri Normát; Cooper gonosz verziója a már ismert, kihalt benzinkúton találkozik ott nem lévő alakokkal, majd egy ott nem lévő helyen (8-as motelszoba) beszélget a David Bowie által játszott karaktert alakító gőzölgő tárggyal, akitől egy, a számára ismeretlen (de már látott) nő telefonszámát kapja meg; Stephen gyorsan kilövi magát a következő részek stáblistájáról; a Bang Bang bárban ZZ Top szól felvételről, amikor megtudjuk, mire képes a Jamest megmenteni kénytelen Freddie zöld ökle; Dougie zárlatot okoz; a tuskós hölgy ismét hívja Sólymot, még utoljára; Audrey tisztán látja Charliet, de ez nem tesz jót a kapcsolatuknak; a Bang Bang bárban egy dob nélküli trió játszik borult zenét. Ez az epizód sem pörgős vagy eseménydús.

... avagy: üzenet a liftből:

Kezdjük ott, hogy ez csak a B liga, azaz ebben a sportágban pillanatnyilag nem vagyunk Európa legjobb 16 csapata között ebben a korosztályban - ezért nem az elittel, hanem a zászlók jelezte országokkal versengünk -, ami blamázs. A feladat tehát adott: vissza kell jutni azonnal, ráadásul kis városkámban.
Az első, románok elleni meccsünk egyben első jelenésem volt az "új" csarnokban, és megállapítottam, hogy jó helyre ment a pénzünk. A stadionhoz hasonlóan egy remek, jól kialakított, modern építmény az egyik helyszín (a másik az Egyetemi Sportcsarnok, amit szeretek, de teljesen más liga), amely - a stadionnal ellentétben - ki van használva nem csak kong hónapokon át, hogy aztán az "álom a félház" mozgalomnak adjon otthont. Egy női utánpótlás tornán is szellős félház volt vasárnap (hétfőn max. harmadnyi), ami szép eredmény, figyelembe véve a csarnok befogadóképességét.
A románok ellen az első negyed közepe táján értem ki - , már akkor vezettünk, de a második negyedet 17-0-ra hoztuk (bizony! Nulla dobbot kosár a vendégeknél, ami ugye, nos...), így egy hajtós, de egyenlőtlen meccsen  70-34-re győztünk.
Ma, hétfőn a románokat szintén verő szlovákok picivel komolyabb játékerőt képviseltek, de ez a meccs is végig sima volt, 69-56 ide. A bejáratnál olyan arcok - és természetes vörös hajszínek :) - voltak, hogy utólag nagyon bántam, hogy a meccsünk előtti Írország - Nagy-Britannia meccset kihagytam.
Hangulatos, jól szervezett torna (a sokadik a városomban), a mi meccseinken kifejezetten sok nézővel. Úgy látom, minden meccset (!?) a Youtube-on élőben nézhetővé tesz a FIBA.
Ha jól sejtem, négy csapat jut fel az "igazi" EB-re, így minden esélyünk megvan ezen helyek egyikének elcsípésére. A csoport első helye már megvan.
/A képek minősége... A szívem szakad meg, hogy nem vettem egy új fényképezőgépet, miután a régim kicsoszogott a "divatból", a mobil pedig ennyit tud egy ilyen eseményen./

..., ha ennyire tud az ember. Leginkább a refrén alatti cinek fektetnek meg a dal első hallgatása óta:

/Fear Factory: Adonized, drum cover, Pavel Mosin/

..., ha ennyire tud az ember:

/Yngwie Malmsteen: God Particle, 2021./

Újkori King, a nyomozós, krimis fajtából, mérsékelt mennyiségű vérrel, természetfeletti dolgok nélkül. A Mr. Mercedes-szel indult sorozat része - néhány, már ott megismert szereplővel -, viszont teljesen önálló történet.
Ha nem zavar, hogy az elejétől ismert az elkövető(k) személye és kedveled Kinget, akkor ez a regény is tetszeni fog. Annak ellenére, hogy semmi különös vagy meglepő nincs benne.
A sztoriból megtudunk dolgokat az emberi elméről - de sokkal többet a májról.

A legutóbbi után ismét Anglia nyerte a női foci EB-t.

76 éves korában elhunyt Ozzy Osbourne. Pár hete tartotta a búcsúkoncertjét, hazai pályán, Birmingham-ben. A potom 190 millió dolláros bevételt (!!!) jótékony célra fordították.

A(z ilyen) klipeket nem kedvelem, de a Deftones zenéjének az atmoszférája és súlya a mai napig bejön.

/Deftones: my mind is a mountain, 2025./

A Guns N'Roses tud poénos neveket adni a turnéinak.
Az újra összeálló kör volt a "Nem ebben az életben" (Not in This Lifetime) turné, amit én "Soha a büdös életben"-nek fordítanék, a most zajló pedig a Because What You Want & What You Get Are Two Completely Different Things Tour nevet kapta. "Mert amit akarsz és amit kapasz, az két teljesen különböző dolog".
Az én időmben, amikor én láttam őket, még csak szimplán az albumról nevezték el a turnéikat - a Use Your Illusion Tour-on voltam -, igaz, akkoriban még albumokat is készítettek.
Olvasom, hogy tegnap 32 dalt (!!) játszottak - megdolgoznak a nem kis pénzükért, az tény.

A zene a szokásosnak mondható - egyéni, de nagyon, tudom ajánlani -, a borító sem piskóta,

de az albumcím...!
"Fellázad a semmibe vett Öröklét... végigzúdul az agytekervényeken... összekapcsolódik a vér lüktetésével... kigyulladnak a látomások... tettek születnek... elözönlik az utcákat... az égig érnek!"

Először azt hittem, csak egy kép lesz a hétvégémről, mondván: 5-600 méterrel a tengerszint fölött ritkábban van kánikula, mint a városban, de aztán "belejöttünk a tutiba", terjedt a kultúra. Még az elindulás pillanatában sem tudtuk, hová bicajozunk, de Bükkszentkereszt a legjobb választás volt szombatra. A különböző települések hagyományőrző, rendkívül kedves emberei nem fukarkodtak, kínálták a sütit becsülettel (mákos bejgli nyáron!!? Nyamm.), alig bírtam a sört inni rájuk, és volt még krumplilángos(ból készült palacsinta - mákkal teleszórva), sztrapacska (naná!), töltött- és mindenféle egyéb káposzta, rézfúvósok, kórusok, népviselet hegyek. Legalább három órát időztünk fenn, a kellemes hűvösben.
Még azt is megtudtam, hogyan kerültek a "tótok" Békés megyébe.

Majdnem :) lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem sikerült megfülelnem a fehér album második felét, de amíg a kommentben kapott videót nézitek, addig sem erre a mulasztásomra gondoltok. :) Nálam a The Beatles alapból "a '60-as évek Spice Girls-e" volt, majd később egy halom szétcsapott, (önmagától) elszállt drogos lett. Nem mondom, hogy a zenéjükből amit eddig hallottam, sokat változtatott volna a véleményemen.  

Mai kérdésem, hogy hol jártunk, mibe szaladtunk bele a hétvégén. (Válasz holnap.):

Igen, tényleg és valóban öt évembe telt, mire rávettem magam, hogy újra meghallgassak egy The Beatles albumot, és írjak róla. Egyszerűen nem az én zeném, amit csináltak, viszont komolyan állok a feladathoz, ha albumismertetőről van szó, a kettő összehozásához pedig kell nálam az idő és a hangulat. Vagyok olyan kegyetlen Vettem annyira komolyan a feladatot, hogy terjedelméhez illően (93 és fél perc!) két részletben írjak a kilencedik albumukról, amely dupla.
Arra jutottam a meghallgatásakor, hogy tulajdonképpen gonosz dolog nem figyelembe venni, hogy mikor adták ki, mert sok dologban biztosan merész, újító, ötletes volt ez az album (és általában az első öt album utáni dolgaik – legalábbis amennyit eddig hallottam belőlük) a maga idejében. Most viszont most van. Halljuk tehát, mit rejt a meglehetősen jó állapotú, 1981-es, jugoszláv nyomású LP-m!

(The Beatles) ((avagy: The White album)) (1968.): Az előző néhány albumuk borítójára gyakran a zenekar nevét nem írták rá, ennek címe nincs. Egy fehér borító, a(z én kiadványomnak a képpel ellentétben) közepén dombornyomással a zenekar neve. Egyszerű, jó.
A nyitó Back in the U.S.S.R . tánczene kis The Rolling Stones beütéssel. Nem rossz, még egy minimalista szólója is van.
Ezt követően megtudjuk, hogy a Dear Prudence nem egy Siouxsie and the Banshees szerzemény, hanem egy langyi dal kis keleties beütéssel. Pozitívuma, hogy van benne egy rész, ahol a dob jó dolgokat játszik.
A Glass Onion hippi tánczene. Eddigre nyilvánvaló, hogy jól szól a lemez, sok sávot használtak a felvételkor (vagy az előző albumhoz hasonlóan jól ügyeskedtek a kevés sávval),betéteket, közjátékokat tettek a dalokba és próbálták ötletesen, változatosan hangszerelni az egészet. Üdvösebb, ha esetükben nem is egyszerűbb lett volna jó dalokat írniuk. Például a vállalhatatlan hippi szemét, a sárga tengeralattjáró kettő Ob-La-Di, Ob-La-Da helyett.
A Wild Honey Pie arra jó példa, hogy milyen az, amikor próbálsz egyedi és művészi lenni, de az eredmény mindössze annyit mutat meg, hogy egy (négy) drogos vagy.
Bungallow Bill folytatódó sztorija hagyományos dalszerkezettel bír, minimális ötlet is van benne, viszont túl hosszú. Majdnem megüti egy közepes The Rolling Stones dal szintjét.
A While My Guitar Gently Weeps egyértelműen egy jó dal – az ének helyenkénti nyávogását leszámítva. Van hangulata és még gitároznak is benne.
Az oldalt záró Happiness is a Warm Gun próbál komoly, újító lenni, de itt is az a gond, hogy a dal béna.
Lebutított, de jó kis ragtime indítást kapott a Martha My Dear, mely az idő előrehaladtával tovább butítódott, ezzel az ígéret is elveszett, hogy ez egy jó dal lehet. Persze, ha az őt követő, középszer alatti nem is tudom mihez (I’m so tired) viszonyítjuk, akkor már más a helyzet - de miért tennénk ilyet?
A Blackbird atom jó. Tökéletesen megmutatja, hogy a jó a zene minden cicoma nélkül is hat. Eddig egyértelműen ez a legjobb tétel az albumon. Erre próbál ráülni a barokkos Piggies, és végül is sikerül neki. Az előző dal, és a tény, hogy zenélnek benne eladja ezt is.
A Rocky Raccoon-ból viszont minden hiányzik, így le is ülteti az oldalt. Rávilágít, hogy nem nagyon megy a sztorimesélős zenélés (sem) a zenekarnak.
„Húzd meg jobban, menjen a munka!” Ismerős? A Don’t Pass Me By az eredetije. Zérus.
És ha az zérus, akkor a Why don’t we do it in the road? a dupla zéró, egy meggyalázott blues alap.
Az I Will zeneileg jó. Langyos, mint az állat, de önazonos és jó. Majdnem ennyire jó a Julia is, amely zeneileg érdekesebb, viszont itt gyengébb az alapötlet.
Holnap (?) folytatása következik, az album második felével.

/Siouxsie And The Banshees: Dear Prudence/

Egy éve átadott, új építésű (uniós pénz, gondolom, mert mi más?) egészségház (vagy mi), orvosi rendelők, védőnői helyiség, vérvételi szoba. És még esernyőtartó is van: