'Dark Night Of My Soul'

Nyári gumis kerekekre csere két kocsin is, kert ásása, foci (győzelem, sok lőtt gól, de ezek nem számítanak, csak az, hogy közülük némelyik egészen szép volt), teljes elfáradás, két sör, Grace klinika,

hetedszer hallgatom egymás után, erősen rá vagyok kattanva - évek óta:

nagyon szeretem a zenéjüket, mailben éppen interjút készítek Velük, (VÉGRE, ismét
"dolgozhatom" zenével kapcsolatban).
Az élet apró örömei, melyk SZÉPPÉ teszik azt.

Az egyik első angolul olvasott könyvem - természetesen az első Csilagok Háborúja
trilógioa után - Michael J. Fox kanadai színészé volt, mely arról (is) szól, hogyan
hatott az életére, a gondolkodására, hogy Parkinson-kórt diagnosztizáltak Nála.
A filmjein túl arról híres (hogy alacsony, hogy a felesége kitart mellette...),
hogy a kórral kapcsolatos kutatások élharcosa lett az alapítványán keresztül,
illetve sok éve sokkolta a (főleg amerikai) TV nézőket, amikor egy komoly (kongresszusi??)
felszólalására, melyet a betegségről tartott, úgy ment el, hogy direkt nem vette
be a gyógyszereit, ettől pedig előjöttek a tünetei, és mindenki szembesült vele, hogy mennyire beteg.
A minap láttam Vele egy interjút (CNN). Dadog, koordinálatlan a mozgása, de
szellemileg ép. Nyíltan beszélt mindenről, már ismét játszik filmekben
is - a betegségéhez illő karaktereket -, egyszerre volt fura és jó látni.
Részlet az interjúból:

https://www.youtube.com/watch?v=fqqA10bsHMo

     Ez nálam nagyon ritka, de amikor előfordul, akkor rendesen megkavar.
A hatásmechanizmus szinte mindig ugyanaz és a derült égből jön.
Rendre az AAZTA!!!-eznemsemmi,hogyanisvan?-HÚ,DEÁLLAT stádiumokon
esem át ilyenkor.
A hatás már sokféle: van, amikor napokig csak az adott nótát hallgatom,
majd szépen kikopik az életemből; van, hogy megtanulom gitáron (ja, ha
egyszerű :), majd elhalványul az emléke; és van, hogy örökre az egyik
kedvencem lesz. Az biztos, hogy hosszabb időre feldob, feltölt.
     A mostani dal már a nyitó riffel megfektetett, aztán tovább pakolta
rám az érzelem hegyeket, miközben az agyamat is dolgoztatta.
Hónapokkal ezelőtt hallottam először - azért most mutatom be, mert eddig
nem találtam a neten -, mostanra minden hangját megfejtettem (a finom
játékot a cineken, főleg a lábcinen, ezen a felvételen nem is hallani (jól)), és csak azt
tudom írni, hogy TÖKÉLETES!
     Persze, ilyen felvezetés után szinte borítékolható, hogy Nektek nem tetszik majd, de nem gond, az ízlések eleve különböznek. Én ritmusgitár és ÉRZÉS mániás vagyok zenében.
Az ilyen zenéket (is) szeretem (leginkább:)- melyek egyszerre hatnak a lélekre és az értelemre.

https://www.youtube.com/watch?v=s4MbuBunntA

u.i.: ex-gitáredzőm: ÉPPEN az is a jó az egészben, hogy csak lesel a meghallgatásakor, és nem érted, mit kajálok benne!! :)

Hogy ne maradjatok csodaszép (bizony! Tessék kivárni a refréneket!!) zene nélkül
az ünnep alatt sem:

https://www.youtube.com/watch?v=_bbVelwUkDY

Mimózák csak 1:20-tól hallgassák! :)
 

"Nem tudom, hogy mi az, amit még el kéne mondani" - kb. ezt akartam tegnap írni.

A bakelit elhalásával éppen gyermekkorom kedvenc lemezei kerültek ki az
életemből az elmúlt 10-20 évben. Szégyen. Próbálom pótolni.
Most pl. az első megjelent Beatrice hangzó ("'78–'88", dupla) döbbent le, hogy
mennyire jó.
A sokáig kiadhatatlan dalokat tartalmazó első lemez önmagáért beszél (mai füllel
is remek), de a teljesen más stílusban, hangzásban fogant '88. is pepec.
Most éppen a nyitó dal a kedvencem, pedig messze nem az a legjobb:

https://www.youtube.com/watch?v=V2Y-lOw6ZnM

Az eléggé monoton verzék, majd a gyenge felvezetések után ahogyan beüt a REFRÉN.... WOOWWWWW!!!!
Rengeteg (10?, 15?) éve nem hallottam ezt a lemezt, de a mai napig ahányszor
meghallom, hogy "Az óra körbe jár..." ugyanaz a hatás, mint régen.
Reflex-szerűen :) keresem a tömeget, hogy a refrént üvöltve rohanjak a
közepébe eldobni az agyam.
Az emberek alapjaikban nem változnak.
És ez jó!
A basszus is az említett refrén alatt.
És a 2011-es Ricse lemez sem rossz.

Várom a még jobb időt, kissé beteg is vagyok, úgyhogy nem sok téma van, melyet ide pakolhatnék.
Még temetése is megyek a héten. :(

Január végi képek:

A blog statisztikájában látom, hogy milyen keresőkifejezések alapján kerültek
látogatók ide. Néha akadnak meglepőek közöttük. A mostani kedvencem:
"a+drog+rossz+értem"
Öröm, ha kultúremberek (is) megtisztelnek látogatásukkal. :)

A japánok Tokyoban (tehát földrengés-veszélyes területre) megépítették a világ
legmagasabb TV tornyát.
634méter magas.

Noha az Alice In Wonderland filmhez írt dalát telibe lőtte - talán ezt már írtam
is -, a tavalyi lemeze nem egy nagy szám.
Valami miatt mégis szeretem a hangját.
Pedig hajszálra van attól, hogy idegesítsen.
Azért egy műkincset találtam a Goodbye Lullaby-on is (a lemez címén kívül):

https://www.youtube.com/watch?v=zQrEJkspHss

Tudom, lemezen valószínűleg én is jól énekelnék :), de úgy hallom, élőben sem kamu a hölgy:

(Utóbbi videón figyelitek a dobost, hogy a jobb kezében nincs is ütő?)

"Én mindenfélét hallgatok, de nemcsak magát a zenét figyelem, hanem azt is,
hogy milyen szívből származik."

"...a szabadság egy növekedési folyamat... az Igazság tesz téged szabaddá..."

"Az, ahogy gondolkodsz, meghatározza azt, amit érzékelsz, és az,
amit érzékelsz, meghatározza az érzelmeidet."

"Megláthatsz engem egy műalkotásban vagy zenében, vagy embereken keresztül..."
/Wm. Paul Young: A Viskó/

A polcon érdekesnek tűnt, hát kölcsön kértem.
Olvasva már inkább megosztó, idegesítő, mint érdekes vagy jó.
A történetét le sem írom, mert akkor biztos, hogy senki nem veszi kézbe.
A mondanivalója már beszédre érdemesebb téma.
A könyv "Jézuskás", azaz vallási.
Arról szól, hogy Isten mindent tud, és végtelenül szeret mindenkit.
Ennyi.
Aki hisz Istenben, annak semmi újdonságot nem ad, aki nem hisz, azt pedig helyből nem érdekli az egész.
Arra talán jó, hogy elgondolkodtassa, kicsit közelebb vigye az embert Istenhez, de sok értelmét nem látom az egész könyvnek.
Noha a szerző kanadai, az írás gyomorforgatóan amerikai. Giccses, nyálas, az olvasót gyereknek/ostobának néző.
Kb. a 700-as klub és a Vidám vasárnap mellé tehető, de minek.?
Jobb idézetek következnek belőle holnap.

Kedvenc focistám, Scholes gólt lőtt a hétvégi bajnokin, de nem erről marad emlékezetes
a meccs, hanem, hogy a másik gólt szerző Giggs-nek ez volt a 900. (!!!) Manchester
United-ban lejátszott mérkőzése.
Egy picit gondoljatok bele!
 

Memóriám sohasem volt, és még öregszem is.
A kettő együtt azt eredményezi, hogy (hosszabb) hangversenyek esetén a végére
elfelejtem az első műről a gondolataimat.
Most Dohnányi Ernő: Ruralia Hungarica-ja sínyli ezt meg. Jó és szép, de azért
nem "nagyon jó" és nem "csodaszép". Kb. ennyi maradt meg belőle.
Jó kezdés volt tehát, de nem nyűgözött le.
Bartók Brácsaversenye nem tetszett. Nem elborult, tehát nem fárazstó hallgatni,
de semmi nem volt benne, ami miatt értékelném.
Tóth Péter: Balkán Express: rövid, érdekes ritmusú (hétnyolcados, amit én
három-negyednek hallottam -> van hová fejlődnöm), a vonat tisztán kivehető benne,
pedig nem vagyok benne biztos, hogy ez szerzői cél volt.
Kodály: Háry János - szvit: egészen jó.
A harangjátékos második tétel nagyon tetszett:

https://www.youtube.com/watch?v=738j9FmhseI&feature=related

A "közjáték" pedig nem csak király, de annyira magyar is, hogy már csak
külföldi olvasóim miatt is idepakolom:
This music is sooo Hungarian, as far as I can tell, that it is a must for you
to hear, dear foreigner reader:

https://www.youtube.com/watch?v=fMp-9RestNg&feature=related

Kedvenc szimpatikusaimat vendégkarmesterként Nagy Sándor vezényelte, aki valószínűleg nem iszik alkoholt, mert az ajándékot a(z előző hangverseny kapcsán is említett) vezérhegedűsnek adta. Ha a zenekar iránti tisztelete jeleként mondott le róla, akkor pláne piros pont.

Írtam, hogy hallgatom a lemezeimet, szépen sorjában.
Olykor találok olyan, már-már elfeledett remekműveket, hogy csak lesek.
Chuck-ról (nem Norris!) többször szóltam, hogy mennyire kedvelem a zenéit, a stílusát. Íme egy instrumentális gyöngyszem a zenekarától.
Már a nyitó tercrokon-fordulat (mert ugye az, kedves Ex-gitáredzőm? 0:17-nél, mielőtt megkérdezed.:) remek, és mennyi ötlet és szépség van benne azt követően is.

https://www.youtube.com/watch?v=mHDATnZYyqQ

Most éppen a helyenkénti finom, de technikás cintányér játék tetszik benne leginkább, de ezen kívül is sok finomságot tartalmaz.

     Az egyik szerzőt ismerem személyesen (nem, nem Felixet és nem is Wolfgangot :),
de sajnos ezt az előadást nem tekintette meg, ezért (plusz semmi kedvem nem
volt kiöltözni és nem hétköznapi spórolásban is vagyok - hogy miért, arról
majd később) szokatlant húztam, és a hangverseny főpróbáját néztem, hallgattam meg.
Jó élmény volt.
(Ex-edzőm: nem semmi bennfentest csináltál belőlem! Ha egy kicsit is elbambulok,
a zenekar igazgatója előre köszön. Tény, hogy Ő a fiatalabb, de akkor is furcsa,
hiszen alig ismer.)
      Gyöngyösi Levente: II. szimfónia
Érdekes. Már éppen nem könnyen befogadható, viszont még messze nem "borult".
Modern, a szó azon értelmében, hogy formájában, felépítésben nem hasonlít a
"klasszikus" szimfóniákhoz, de nem öncélú vagy hallgató-nyúzó, mint egyik másik
kortárs darab.
Nagy dicséret azért, hogy - igaz, csak rövid ideig - meri a szerző a dobot a
könnyűzenei értelemben használni. Tetszett még a csőharang (vagy mi), illetve
a hárfa bátor használata, különösen ott, ahol fuvolával és a xilofonnal (vagy az
arra nagyon hasonlító másik hangszerrel) szólt együtt.
Ha nem követte volna két másik mű, többet is tudnék írni, de így sajnos sok
momentumot kimostak a fülemből.
Levente az a zeneszerző, akiről írtam a nepáli utam kapcsán, hogy beszélgettünk, illetve hallgathattam komolyzenét a fülesén a hegyekben.
Negyon örülök, hogy ismerem.
Levente: ha BÁRMIKOR errefelé jársz, el ne felejts szólni!
      Felix Mendelssohn-Bartholdy: e-moll hegedűverseny
Olyan, amilyennek egy hegedűversenyt elképzel az ember. Dallamos, okos, ügyes, szép.
Egyszerre hat a szívre és az értelemre.
Az est szólistája a szimfonikusok egyik (első)hegedűse, Soós Gábor.
Könnyed, hibátlan, nagyszerű a játéka. Helyes, hogy megmutatta a hangverseny, hogy a
"saját" zenészeink is fantasztikusak, nem kell mindig vendégművészt hívni.
      Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr "Linzi" szimfonia K.425
Mozart, pont.
Olyan, amilyen. Hogy zseniális, az tény, hogy kinek mennyire áll közel az ízléséhez, arról sem illik vitatkozni.
Számomra már túl könnyed, "easy listening", de évente 1-2-szer szívesen hallgatok tőle is zenét.
      Ha esetleg valakit érdekel, és arra jár, Levente művét március elején
(talán másodikán?) Pesten, a Művészetek Palotájában meghallgathatja kedvenc
szimpatikusaim előadásában.

A bajuszon jót röhögtem, mikor megláttam az első poromo-fotókat. Szentül hittem,
hogy csak egyszeri gag. Erre, hordja. Nagyon mókás, de annak a fazonnak szinte
bármi jól áll.
Nem vagyok a rajongójuk, de kedvelem a lemezeiket. Rengeteg nagy slágert írtak.
Koncert DVD-m is van tőlük, mert nem semmi, amit Flea (basszusgitár) összezenél
élőben, és a dobosuk is zseniális.
Egyedül az zavar(t) bennük, hogy a gitárosuk hosszú évekig kilógott élőben tudásban
a két említett tag mellől.
A minap az MTV Wolrld Stage sorozatban egy hozzájuk mérten nagyon kicsi belfasti
klubban adott koncertjüket mutratták be (egy részt, kb. egy órát).
Lestem.
Az új gitáros figura egészen jól beilleszkedett.
Red Hot Chili Peppers
A profi felvételek helyett egy olyan videót pakolok ide a koncertről, mely a hangminőségből keveset, a hangulatból sokat ad.
Láttam egy másikat is, melyen egy lány meglepően tisztán énekel hasonló helyzetben.
Azt sajna már nem találom.

Houstonnak volt egy problémája.
Nem figyelt Meki (Mackey) bácsira.
Ma temetik.
Nyugodjék békében.
Fura (?), hogy a rengeteg zenész, akikről köztudott és ordít, hogy miket használnak
évtizedek óta, egészen jól vannak, a hölgyek viszont "derült égből" hullanak újabban.

     Akkor láttam először élőben, amikor bekopogott, hogy ajánlószelvényt gyűjt (magának).
További jó munkát kívántam, és rázártam az ajtót.
Hogy amíg le nem bukott, két helyről vett fel költségtérítést, az nem érdekelt,
tudtam, hogy vastag a bőr a politikusok képén. Hogy szerinte "jóhiszeműen"
tette ezt, az már kicsit arcpirító volt.
Hogy egy kietlen parkolóban sikerült a rokkant helyre beállnia jogosulatlanul,
van ilyen. Hogy mindenkit hülyének nézve "esett az eső, este volt, siettem"
kifogással élt, az egy szint. Hogy mindezt csak akkor ismerte el, amikor az
esetről publikált képek alapján megkérdezték a polgármestertől, hogy ki
parkolt ott a "céges" kocsival, és kedves polgármesterünk erre azt
válaszolta, hogy "nyomazza ki", akit érdekel, nos ez ismét egy szint, de már a bányász béka alatt.
     A minap megkérdezték tőle, meg lehet-e élni 47.000Ft-ból. Elsőre nem sikerült
olyasmit mondania, ami válasz a kérdésre, ezért ismét feltették, hogy ő meg
tudna-e élni ennyiből. Erre bizonygatta, hogy igen.
Ez is beszédes és sok következtetést le lehetne vonni belőle, de én a riport
utáni magatartásán képedek. A riportert hibáztatja, hogy miért kérdez (tőle) ilyeneket.
Doktor. Mondanom sem kell, hogy jogi.
      Az egésszel nem is lenne nagy bajom, mert tojok a politikára, de ez a gyökér a városomat is képviseli, mert itt alpolgármester, és az eset kapcsán forog a város neve a médiában.
Szóval, ég az arcom.
     És nem, nem vígasztal, hogy még mindig jobb, mint hódmezővásárhelyinek lenni.

"A szerelmesek leggyönyörűbb pillanatai némák."

"Isten a kar; a véletlen: parittya; ember: kavics. Próbálj ellenálni, ha ki vagy
röpítve."

"Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget.
Ezt nevezzük kétségbeesésnek"

"Az álom: haladék. Bolondít bennünket."

"Te vagy a lelkem, a gyermekem, a feleségem, a csillagom, a leheletem,
az életem, az örökkévalóságom!"

/Victor Hugo: A nevető ember/