'Dark Night Of My Soul'

     Az egyik szerzőt ismerem személyesen (nem, nem Felixet és nem is Wolfgangot :),
de sajnos ezt az előadást nem tekintette meg, ezért (plusz semmi kedvem nem
volt kiöltözni és nem hétköznapi spórolásban is vagyok - hogy miért, arról
majd később) szokatlant húztam, és a hangverseny főpróbáját néztem, hallgattam meg.
Jó élmény volt.
(Ex-edzőm: nem semmi bennfentest csináltál belőlem! Ha egy kicsit is elbambulok,
a zenekar igazgatója előre köszön. Tény, hogy Ő a fiatalabb, de akkor is furcsa,
hiszen alig ismer.)
      Gyöngyösi Levente: II. szimfónia
Érdekes. Már éppen nem könnyen befogadható, viszont még messze nem "borult".
Modern, a szó azon értelmében, hogy formájában, felépítésben nem hasonlít a
"klasszikus" szimfóniákhoz, de nem öncélú vagy hallgató-nyúzó, mint egyik másik
kortárs darab.
Nagy dicséret azért, hogy - igaz, csak rövid ideig - meri a szerző a dobot a
könnyűzenei értelemben használni. Tetszett még a csőharang (vagy mi), illetve
a hárfa bátor használata, különösen ott, ahol fuvolával és a xilofonnal (vagy az
arra nagyon hasonlító másik hangszerrel) szólt együtt.
Ha nem követte volna két másik mű, többet is tudnék írni, de így sajnos sok
momentumot kimostak a fülemből.
Levente az a zeneszerző, akiről írtam a nepáli utam kapcsán, hogy beszélgettünk, illetve hallgathattam komolyzenét a fülesén a hegyekben.
Negyon örülök, hogy ismerem.
Levente: ha BÁRMIKOR errefelé jársz, el ne felejts szólni!
      Felix Mendelssohn-Bartholdy: e-moll hegedűverseny
Olyan, amilyennek egy hegedűversenyt elképzel az ember. Dallamos, okos, ügyes, szép.
Egyszerre hat a szívre és az értelemre.
Az est szólistája a szimfonikusok egyik (első)hegedűse, Soós Gábor.
Könnyed, hibátlan, nagyszerű a játéka. Helyes, hogy megmutatta a hangverseny, hogy a
"saját" zenészeink is fantasztikusak, nem kell mindig vendégművészt hívni.
      Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr "Linzi" szimfonia K.425
Mozart, pont.
Olyan, amilyen. Hogy zseniális, az tény, hogy kinek mennyire áll közel az ízléséhez, arról sem illik vitatkozni.
Számomra már túl könnyed, "easy listening", de évente 1-2-szer szívesen hallgatok tőle is zenét.
      Ha esetleg valakit érdekel, és arra jár, Levente művét március elején
(talán másodikán?) Pesten, a Művészetek Palotájában meghallgathatja kedvenc
szimpatikusaim előadásában.

A bajuszon jót röhögtem, mikor megláttam az első poromo-fotókat. Szentül hittem,
hogy csak egyszeri gag. Erre, hordja. Nagyon mókás, de annak a fazonnak szinte
bármi jól áll.
Nem vagyok a rajongójuk, de kedvelem a lemezeiket. Rengeteg nagy slágert írtak.
Koncert DVD-m is van tőlük, mert nem semmi, amit Flea (basszusgitár) összezenél
élőben, és a dobosuk is zseniális.
Egyedül az zavar(t) bennük, hogy a gitárosuk hosszú évekig kilógott élőben tudásban
a két említett tag mellől.
A minap az MTV Wolrld Stage sorozatban egy hozzájuk mérten nagyon kicsi belfasti
klubban adott koncertjüket mutratták be (egy részt, kb. egy órát).
Lestem.
Az új gitáros figura egészen jól beilleszkedett.
Red Hot Chili Peppers
A profi felvételek helyett egy olyan videót pakolok ide a koncertről, mely a hangminőségből keveset, a hangulatból sokat ad.
Láttam egy másikat is, melyen egy lány meglepően tisztán énekel hasonló helyzetben.
Azt sajna már nem találom.

Houstonnak volt egy problémája.
Nem figyelt Meki (Mackey) bácsira.
Ma temetik.
Nyugodjék békében.
Fura (?), hogy a rengeteg zenész, akikről köztudott és ordít, hogy miket használnak
évtizedek óta, egészen jól vannak, a hölgyek viszont "derült égből" hullanak újabban.

     Akkor láttam először élőben, amikor bekopogott, hogy ajánlószelvényt gyűjt (magának).
További jó munkát kívántam, és rázártam az ajtót.
Hogy amíg le nem bukott, két helyről vett fel költségtérítést, az nem érdekelt,
tudtam, hogy vastag a bőr a politikusok képén. Hogy szerinte "jóhiszeműen"
tette ezt, az már kicsit arcpirító volt.
Hogy egy kietlen parkolóban sikerült a rokkant helyre beállnia jogosulatlanul,
van ilyen. Hogy mindenkit hülyének nézve "esett az eső, este volt, siettem"
kifogással élt, az egy szint. Hogy mindezt csak akkor ismerte el, amikor az
esetről publikált képek alapján megkérdezték a polgármestertől, hogy ki
parkolt ott a "céges" kocsival, és kedves polgármesterünk erre azt
válaszolta, hogy "nyomazza ki", akit érdekel, nos ez ismét egy szint, de már a bányász béka alatt.
     A minap megkérdezték tőle, meg lehet-e élni 47.000Ft-ból. Elsőre nem sikerült
olyasmit mondania, ami válasz a kérdésre, ezért ismét feltették, hogy ő meg
tudna-e élni ennyiből. Erre bizonygatta, hogy igen.
Ez is beszédes és sok következtetést le lehetne vonni belőle, de én a riport
utáni magatartásán képedek. A riportert hibáztatja, hogy miért kérdez (tőle) ilyeneket.
Doktor. Mondanom sem kell, hogy jogi.
      Az egésszel nem is lenne nagy bajom, mert tojok a politikára, de ez a gyökér a városomat is képviseli, mert itt alpolgármester, és az eset kapcsán forog a város neve a médiában.
Szóval, ég az arcom.
     És nem, nem vígasztal, hogy még mindig jobb, mint hódmezővásárhelyinek lenni.

"A szerelmesek leggyönyörűbb pillanatai némák."

"Isten a kar; a véletlen: parittya; ember: kavics. Próbálj ellenálni, ha ki vagy
röpítve."

"Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget.
Ezt nevezzük kétségbeesésnek"

"Az álom: haladék. Bolondít bennünket."

"Te vagy a lelkem, a gyermekem, a feleségem, a csillagom, a leheletem,
az életem, az örökkévalóságom!"

/Victor Hugo: A nevető ember/

Az elmúlt napokban ilyen a hangulatom:

https://www.youtube.com/watch?v=v2I0b-kf0vw

Nem is tudom, milyen. Nyugodt? Megbékélt? Agyas? :) Hibernált?
Azt tudom, hogy biztosan nem búcsúzó.
Szeretem ezt a dalt.
Hallgassátok végik, mert ott kezdődik, ahol azt hiszitek, hogy már vége van!

Inflációmentes és a népnyúzást hírből sem ismerő hazánkban a 2011-es 5100Ft/hó
összeg helyett idén már 6390Ft-ot kell havonta fizetnie annak, aki egésszégügyi
ellátásban óhajt részesülni, és annak is, aki nem.
Az emelkedés potom 25,29%-os, egyik napról a másikra.
Hogy egy hajléktalan vagy egy munkanélküli (család) hogyan, miből tudna évi
76680Ft-ot előkaparni, az gondolom egyáltalán nem érdekli a döntéshozókat.
Írtam Chuck Schuldiner halálára emlékezésemkor, hogy nálunk is ez a világ
fog beköszönteni ("fizess, és élhetsz; ha nem fizetsz, dögölj meg"). Úgy
látszik, ez hamarabb megtörténik, mint a többség gondolta.
A "Hivatal" a levélben - melyet ezek után természetesen nem kaptam meg - következe-
tesen "Adófizető"nek szólít, ami nyilvánvaló, hogy tévedés, ugyanis, mióta
jelenlegi nevén létezik az intézmény, az Áfa-n kívül nem fizettem adót.
Egyszerűen nem visz rá a lélek.

Ilyen hidegben még blogot írni sincs hangulatom.
Meleg, tea, olvasás, zene. Ennyi.
Téli álom?

2012., egy ezer éve létező "szolgáltató":

Bocs', ha valakinek nem válaszolok a mailjére! Valószínűleg meg sem kaptam. :(

Amennyire átlagos Elgar Délen című nyitánya, annyira nagyon-nagyon jó az E-moll
csellóversenye.
A nyitányból annyi maradt meg, hogy megy, mendegél, olykor egészen leköti a
figyelemet, olykor nem. Jó a hárfa benne.
Ennyi.
A csellóverseny viszont zseniális.
A "verseny" szó eleve inkább taszít, mint vonz, ha egy zenemű nevében szerepel.
Ebben az esetben ez ne tévesszen meg senkit.
A két (valójában négy) rész hol (többnyire) érzelemdús, patetikus, hol úgy technikás - nem értek a hangszerhez, de megkockáztatom, hogy nagyon nagy tudás kell az eljátszáshoz -, hogy nem azt érzi, hallja az ember, hogy "na, most jól meggyötörte a szerző az előadót", hanem az az érzete támad, hogy ez egy szívvel, lélekkel (és aggyal) megírt nagyszerű szerzemény.
Az ilyenek miatt járok hangversenyre.
Az első világháború alatt komponálta Elgar.
Helyenként klasszikus gitárt idéző hangok szólalnak meg benne csellón.
Az est szólistája, Stuller Júlia szemtelenül fiatal - főleg érett, alázatról
és hatalmas tudásról valló játékához képest.

https://www.youtube.com/watch?v=4T14Sfwh0aE

A szünet után felhangzó West Side Story Szvit Bernsteintől teljesen más volt.
Egyrészt tipiikus amerikai, közérthető, jazzel, ragtime-mal erősen átitatott  szirup, másrészt egy nagyon keratív elme zenei viccelődése.
Az öt (!!) ütőst például nem mindennapi módon dolgoztatta meg.
 

     Rendszeresen elvezet az utam egy turkáló előtt. Mivel angliai könyveket is lehet
ott találni, olykor be is nézek, és nem egyszer távozom onnan egy-egy jó fogással.
Most is kemény 100Ft-ot adtam ezért a keménykötéses alkotásért.
     Jeremy Clarkson a (BBC) Top Gear című műsor(á)ból lehet ismerős, melyet hazai
csatornák is sugároznak. A kicsi, a hosszú hajú és a magas közül Ő a magas.
Jeremy autós újságíró - amikor nem TV-zik -, emellett egy igazi brit fazon remek angol humorral. Mint iyen, a stílusa vagy nagyon bejön az embernek, vagy nem érti, mit esznek rajta a hozzám hasonlók.
A könyv nagy részét a Sunday Times-ban hetente megjelent írásai teszik ki.
Azoknak, melyeket már elolvastam a felépítése nagyon hasonló.
     Indít egy észrevétellel, élménnyel, melyet humorosan kifejtve eljut addig,
hogy mi a közös az éppen bemutatott autó és a látszólag hozzá egyáltalán nem
köthető felütés között. A végén röviden ír az autóról - semmi száraz tényközlés,
vagy adatok, csupán szubjektív vélemény -, és ennyi.
A lényeg a humora és a stílusa.
Szinte oldalanként nevetek fel.
A könyv első két sora, és még néhány ízelítő:

'Once again the mysterious Highways Agency has claimed that the slower
you drive the faster you will reach your destination.
It sounds preposterous, but if you're a subscriber to the teaching of
Lenin and Marx it's true.'
"A rejtélyes Autópálya Felügyelet azt állítja, hogy minél lassabban vezet
valaki, annál hamarabb éri el úticélját. Ostobán hangzik, de ha valaki vevő
Lenin és Marx tanítására, akkor igaznak találja."

'Though quite why anyone might want a pick-up truck I have no idea.
They are, to the world of cars, what Mexican food is to the world cuisine.
They exist, they are popular in Texas, and, er, that's it.'
"Fogalmam sincs, miért akarna valaki egy pick-up-ot. Olyanok a kocsik világában, mint a mexikói kaják a gasztronómiában. Léteznek, népszerűek Texasban, és, nos, ennyi."

'It wasn't what you'd call quiet, either. Unless you test shotguns for a
living. In a blast furnace.'
"Csendesnek sem mondaná senki, aki nem puskák tesztelésével keresi a
kenyerét. Egy nagyolvasztó kemencéjében."

'Norwegian doesn't seem to be a language that's evolved, or migrated.
It isn't anamalgam of dialects, a European potpourri of sounds and
expressions. If you ask me I'd say it was derived from the noises made by
mooses.'
"A norvég nem egy olyan nyelvnek tűnik, amely kifejlődött vagy vándorolt.
Nem is dialektusok keveréke, vagy hangok és kifejezések európai egyvelege.
Ha engem kérdeznek, azt mondanám, a jávorszarvasok keltette zajokból
származik."

Avagy, minden relatív:

"Itt -31 volt tegnap reggel 8-kor :D, az rendes hideg, nálatok csak hűvos van :P."

Egy Finnországban élő kedves ismerőssel "beszélgettem" az imént.

Minimális, de kellően kiszámíthatatlan cselekmény, terjengősen megírva,
sok kitekintéssel, oldalággal, (kis)elő adással, melyeknek nincs sok közük
a történethez.
Mondhatom, hogy szerintem nincs túl jól megírva a regény.
Fölöslegesnek tartom például egy teljes fejezetben, 40 oldalon részletezni,
hogyan süllyed el egy hajó.
A töltelék részek között volt, ami kifejezetten érdekelt - a brit uralkodókról vagy
a korabeli törvénykezésről -, de ezek is indokolatlanul nagy teret kapnak.
Jók viszont a morális elmélkedések, melyek közül sokat idéztem, és még fogok is.
Fura, hogy hét évvel A nyomorultak után írta, én inkább korai műnek tippeltem volna.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nálam nincs a világirodalom legjobbjai között
ez az alkotás.

"A vak látja a láthatatlant."

"Bolyongás közben növekszik az ember"

"Aki bölcs, az sebezhetetlen. Nézz meg engem: én sohasem sírtam."

"Gondolataink visszatükröződnek homlokunkon, az arc ismerője le tudja olvasni."

"Ez a nő vak. Kivétel? Nem. Mindnyájan vakok vagyunk. A fösvény vak. Látja az
aranyat, de nem látja a gazdagságot. A pazarló vak. Látja a kezdetet, de nem
látja a véget. A kacér nő vak. Nem látja a ráncait. A tudós vak. Nem látja
tudatlanságát. A becsületes ember vak. Nem látja a gazembert. A gazember vak.
Nem látja Istent. Isten vak. Nem vette észre, hogy a világ teremtésekor az
ördög is belopódzik. Én vak vagyok. Beszélek, és nem látom, hogy süketek vagytok."

"Az álmatlanság éppoly gazdag álmokban, mint az álom."

"A töprengés, ha a kötelesség világos, már a bukás kezdete."

/Victor Hugo: A nevető ember/

"Tudatosan vagy tudat alatt"

2012, Magyarország.

1998-as film. Nagyon tetszett annak idején. Szerintem videón is megvan valahol -
csakis feliratos verzióban. Többször láttam már tehát.
A hétvégén ment TV-ben. Gondoltam, belenézek, de ott ragadtam előtte.
Egyrészt egy érdekes alaphelyzetre felépített profi hollywoodi munka, szép
sziruppal semmi más, másrészt egy óriási film, mely tökéletesen megfogja a
(szerelmi?) élet lényegét.
Vannak benne nagy és mély dumák, Claire Forlani csodaszép, Anthony Hopkins és
pláne Brad Pitt nagyot játszanak benne, de a film sorsa ott dől el, hogy az alap
szituációt elfogadva a befejezés felé haladva mennyire fogja meg az embert a
szellemi, érzelmi helyzet, mondanivaló.
Engem most is leütött. Szerintem nagyobbat (de hogy többször és hosszabbat, az tuti)
bőgtem rajta, mint tizenéve.
Az azóta átélt (hasonló?) élethelyzetek megtették a hatásukat.
Mert szép és nemes dolog elengedni valakit, hogy boldog legyen, de egyben veszettül
fájó is.
Csak ajánlani tudom a filmet, még ha ez azzal is jár, hogy érzelgős vén hülyének
tartotok esetleg utána. :)

'Love is passion, obsession, someone you can't live without. I say, fall head
over heels. Find someone you can love like crazy and who will love you the same way
back. How do you find him? Well, you forget your head, and you listen to your heart.
... there's no sense living your life without this. To make the journey and not fall
deeply in love, well, you haven't lived a life at all.
But you have to try, cause if you haven't tried, you haven't lived.'

Egyszer (többször?) már írtam a hölgyről. Most ismét meglepett.
Nem tudom, azoknak milyen nézni/hallgatni, akik nem ismerik az eredeti számot - gondolom, a tehetséget minimum megérzik -, de akik ismerik, azok velem együtt, akinek ez az egyik kedvenc dala (hogy a kedvenc szólóm, az tuti), gondolom, ámulnak egyet. Hajrá Vika!
A video egészen magas nézettsége biztató és örömmel tölt el.

Visszavonulását követően is szüksége van a Manchester United-nak kedvenc focistámra, Paul Scholes-ra. Azt nem tudom, mennyit edzhetett a visszatérését megelőzően, de a hétvégén a Bolton elleni bajnokin egészen jól játszott. Tért ölelő átadásai kirángatták a csapatot a lassan hónapok óta tartó ötlettelen támadójáték gödréből, és az első gólt is Ő lőtte a 3-0-ra megnyert meccsen.
Fura volt 22-es mezben látni, de nagyon örülök, hogy ismét a legmagasabb szinten focizik. Élmény volt nézni a meccset!