'Dark Night Of My Soul'

Bár minden egész eltörött
Létezik igaz és örök
De jól vigyázz, ha gondolsz rá
Az ördög rögtön felröhög
/Ákos/

A (jégkorong) pálya közepén (nem az egyik kapunál, a végében, mint Ozzynál) felállított
színpad azt jelentette, hogy a csarnok fele lefüggönyözve, üresen állt, azaz eleve
csak szellős félházra terveztek a szervezők.
HÁLA A JÓ ÉGNEK, ez azt is jelentette, hogy az általam gyűlölt "közel álló" helyek
sem léteztek - mindenki onnan nézte a koncertet a küzdőtéren, ahonnan akarta.
Szerencsére most álló jegyet kaptam "a pénzemért".
Túl nagy tömeg sem volt, így Joe mestertől kb. 15 méterre, kissé oldalt
választottam egy olyan helyet, ahonnan jól láttam a kezeit.
Az előzenekar egy trió volt Los Angelesbõl (név??). Harminc perces műsorukba egy
dobszóló is belefért (!!), a frontember pedig végig boundok (érintő) nélküli (fretless)
szólógitárokon játszott!!!! Sok értelmét nem láttam, de nagyon vártam a hamis,
elcsúszott hangokat. Nem jöttek.
Basszusgitárban már többször láttam ilyet, szólógitárban soha. Nem kis teljesítmény
játszani egy teljesen sima nyakon! Hallgatható, jó zene volt, de semmi különös.
     Satriani mester (másod)percre kerek két órát játszott a ráadások előtt.
Az első néhány dal esetén még volt gond az arányokkal, pl. a nyitó néhány
akkordot leszámítva a basszus elvitte a Flying In A Blue Dream hangulatos akusztikus
kíséretét. (Itt, egy másik koncerten bezzeg hallani:
https://www.youtube.com/watch?v=AOsgv_X_cV8)
A koncert első harmada után aztán a "veszett jó" kategóriába esett a hangzás, az utolsó harmadra pedig a "gyönyörű, hibátlan" jelzõk illettek rá. A hangerő végig rendben volt.
A lemezismertetőmben említett és egyáltalán nem hiányolt tekerésből élőben
rendesen kijutott. Mivel nem vagyok nagy Stariani rajongó, helyenként számomra túl
sok volt a - vitathatatlanul ultra precíz és technikás - szólókból. Hősünk
igyekezett szellősebb dalokat is becsempészni a műsorba, így olyan 6-8 dal a
dallamaival is egyből kedvencem lett, nem csak a szólói miatt.
Amikor azonban 3-4, egy-egy merő szóló orgiából álló dal követte egymást,
akkor már-már unatkoztam.
Billentyűs, basszer, dobos és ritmusgitáros kísérte Satrianit. A dobos (Jeff
Campitelli) játéka különösen tetszett, a billentyűs is nagyon jó dolgokat
játszott - bár néha eltűntek a témái a háttérben -, a gitáros túl szerényen
hozta a másodhegedűs szerepét, a basszer (I love Budapest pólóban a ráadásban)
showman-kedett, a témási átlagosan jók voltak.
Másfél óra elteltéval volt egy kis hullámvölgyem ("sok lesz ebbõl"), de mindent összevetve nagyon tetszett az egész előadás.
A ráadás egy merő népünnepély volt. A feelingesebb dalok varázsütésre meghozták a hangulatot is, megmozdult az addig csak ámuldozó közönség.
A Summer Song itt megtekinthetõ tegnap estéről:
https://www.youtube.com/watch?v=REh9bOf3UxA
Sokkal jobban tetszett, mint Ozzy, talán a Metallicat is verte nálam.
Nagy élmény olyan koncerteket látni, melyek annyira nem érdekelnek, hogy
pénzt adjak értük, de a maguk nemében szenzációsak.
Satriani nem csak a maga nemében az, hanem az egyik legtechnikáabb gitáros.
Nem véletlenül legenda.

u.i.: A Coldplay perelgetése közben azért nem ártott volna meghallgatni az 1993-as Show című (The) Cure album nyitózenéjét (Tape), mert hogy', hogy nem, kísértetiesen hasonlít (üveghangok, minden) a Joe bácsi Wind In The Trees dalában végig jelen lévő témára az új lemezen. Élőben még jobban kiáltott a tény!
Mert azt, hogy már hallotta, nem is merem feltételezni. :)

A tied csak az marad
Amit másoknak adsz
/Ákos/

Néha a szíveden dörömböl
Szinte túl sok az örömből
Máskor nincs közöd semmihez
Ha megfizetsz, a számla mennyi lesz?
/Ákos/

Ha reggelre kelve tiszta a tábla
Csak tőled függ, hogy mit rajzolsz rá ma
/Ákos/

Lusta disznó vagyok, de azért a fontos dolgokat néhány év alatt eleintézem.
A közelmúltban kicseréltem végre a hangfalkábeleimet. Nem volt egyszerű (szét
kellett kapni a hangfalat, forrasztgatni), de megérte.
A gyári, "mezei drót"-ot nagy tisztaságú, vastagagabb (2x2,5mm²), egymástól távolabb elhelyezkedő vezetékre cseréltem. Nem ez a gyártó, de ilyesmi szerkezetű:

 
10 méter (2x5, mert nem a két hangfal között, hanem az egyik mellett dolgozik
az erősítőm, így sajnos duplájára nő a hossz), 3000Ft (sokat engedett a csóka az árból).
"Az élmény megfizethetetlen."
Mintha egy eddig is tetsző (hang)kép elől valaki elhúzta volna a függönyt és
le is porolta volna.
Nem hittem volna, hogy ilyen kis befektetéssel ENNYIT lehet javítani a hangzáson.
(A hangfalak alá pakolt gránit lap is fejlesztett annak idején.)
Azóta sorban végighallgatom a CD-imet (eltart vagy három évig :), de van olyan,
amihez nem merek nyúlni, mert tudom, hogy egyből rám zúdítaná a kéjhömpölyt.
Arra is vigyáznom kell, hogy ne írjam bele minden demó ismertetőmbe vagy lemezkritikámba, hogy "álomszépen szól", csak olyanokba, melyek az átlagnál is sokkal jobbak.
(Az új Ákos ilyen. Kár, hogy csak hangtechnikailag.)
((Ákos kritikám ide kattintva olvasható.))

...szép a nyugalmas élet
Révbe érhet a lélek
/Ákos/

Fogtam a bort és a TippMixemet, aztán szép nyugodtan leültem nézni, amint Dementieva
(reményeim szerint) leveri Schiavonet potom 100.000 USD-ért (20 millió Ft!!).
Nem elég, hogy nem győzött, de a meccs végén egy "spontán" ünnepség kerekedett
körülötte - SENKI nem értette, miért. Aztán megszólalt:
'"This year in Doha was very special for me because it was my last tournament'
Csak lesett mindenki, hogy "MI VAN"? Aztán kinyögte, hogy visszavonul.
A "VB" összes játékosa ott volt felsorakozva, és könnyezett, Dementievat leszámítva.

Utóbb kiderült, hogy már év elején döntött.
29 évesen, világranglista kilencedikként, olimpiai bajnokként (és olimpiai ezüstérmesként is!)...
Egyedül miatta voltam képes teniszt nézni, őt viszont mindig örömmel néztem.
Tetszett a játékstílusa, a kis hisztijei, a nyilatkozatai, és fizikailag is kellemes jelenség.
Ezek szerint ez volt az utolsó meccse. pedig az első játszma alatt eldöntöttem,
hogy jövőre megnézem élőben egy meccsét...
Sajnos csak a pályafutása utolsó két évét követtem figyelemmel.
Szerencsére pályafutása utolsó két évét figyelemmel követtem.

'She's been one of the most professional, nicest girls on tour.'
/Kim Clijsters/

'Like I said, I have no regrets because, you know, that was my way.
That's the way I played. I was far away from being perfect, but, you know, I had a
great fighting spirit. Even without good serve, I was struggling for so many matches,
but I was fighting and I was never give up. I was giving 100% on the court no
matter who well I was playing. This is what I like.
You don't have to be perfect, but you have to try very hard, and I did all the time.'
/Elena Dementieva/

"Mint már mondtam, semmit nem bánok, mert ezen az úton kellett végigmennem.
Így játszottam. Messze voltam attól, hogy tökéletes legyek, de nagyszerű küzdőszelle-
mem volt. Jó adogatások nélkül is ennyi meccset végigküzdöttem. Harcoltam és soha
nem adtam fel. 100%-ot adtam a pályán, függetlenül attól, mennyire jó játékos ellen
játszottam. Ezt szeretem (ilyen vagyok).
Nem kell tökéletesnek lenned, de keményen kell próbálkoznod - és én ezt tettem
egész pályafutásom alatt."
/Elena Dementieva/

'I've been living my dreams' - "Az álmaimat éltem"

Megírtam életem talán legkönnyebben született lemezkritikáját (olyan is? :). Van, hogy egy hétig alakítgatok egy ilyen írást, ez egy szusszra jött. Mivel sok támadási felületet pakoltam bele, érdekel a véleményetek róla! (Biga, Julcsi-Csabi és természetesen ex-gitáredzőm - vegyétek ezt felkérésnek, kérlek!)
Itt olvasható:

http://www.rockszervizmusic.hu/index.php?action=viewarticle&type=lemezkritika

Ex-edzőm! A Solitude-hoz mit szólsz? KOMOLYAN kérdezem, hogy ilyesmit Te is tudnál írni? Szerintem igen (1:34-től hallható a teljes dal). Szerinted én mennyi idő alatt tanulnám meg? Nekem NAGYON tetszik, pedig semmi különös nincs benne. Ha nem gond, gyakorold be, kérlek:

https://www.youtube.com/watch?v=rNKbcYrvxIU

Ismét felnevettem egy kisfilmen:

https://www.youtube.com/watch?v=qE7fZf9ret8

Vasárnap pihenőnap, egyszerű, kerek
Ma kirándulok - szólt a Jóisten, na gyerünk, segítsetek
Nem kell sál, nyakkendő se, elég egy kabát
Az angyali szolga csak tátog, na de Uram, na de nahát
S a többiek is csak mökögnek, de szólni nem mernek,
S elindult az Úr, s megérkezett

New York, '55, Caffé Etude
Zeneszerzők, s egyebek, ez a törzshelyük
És betoppan az öregúr, és köszön egy jó nagyot
- Bemutatkozom kérem, a Jóisten vagyok.
A zeneszerzők kedvesek, ők úri emberek
Hellyel kínálják, a kávé hűl, a füst remeg
Teát, ha tetszik? - köszönöm, én azzal nem élek
Én azért jöttem kérem, hogy zenét rendeljek.
A Rómeót a Júliával, azt nagyon szeretem
Férfimódra megvallom, meg is könnyeztem
Valami operát, vagy operettet, vagy valami modernet
Lehet mai a környezet, de klasszikus hangszerek!-
S a zeneszerzők mosolyognak, de senki nem nevet
Leonardra gondolnak - a kávé hűl, a füst remeg.

Majd Leonard. Majd Leonard.

Szóval üldögélnek, szivaroznak, kinn szépen süt a nap
Megint másról beszélgetnek - férfihangulat
S a jó Isten köhint egyet, - megbocsássanak!
A Rómeó a Júliával, hát mondják, mit szólnak?
Zene kéne uraim, gyönyörű szép zene,
S ha Önök nem vállalják, akkor ki a fene?-
S egy szerző szól - most nem bírok, most szerelmes vagyok
Most én se - így a másik, én reklámot írok
- Én feketelistán vagyok - sóhajt egy göndör harmadik
És hátranéz - kicsit dilis - már rég nem figyelik
- Na zenés filmet azt nem írunk - napi 30-40 jegy,
A közönség a moziba, most háborúzni megy -
És odaül a legöregebb, a szeme úgy nevet
- én megmondom uram, hogy ki a te embered
Majd Leonard, ő jó lesz neked,
Majd Leonard, ő lesz az embered.

S az ajtó nyílik és becsusszan a fény
Egy gyönyörű árnyék áll ott, kis színésznő, szegény
Körülnéz, hunyorog és halkan kérdezi:
Leonard? - otthon a zongorát veri...
De bemutatunk az Úrnak, na gyere kedvesem
- Maria, Maria, Maria a nevem
És zavarban van, hát persze, kis statiszta szegény
És leül és rágyújt és vár, mint a remény
S a jó Isten hm köhint egyet, - tudja kedvesem
Egy zeneszerző, egy nagyon jó, az kéne nekem
A Rómeót a Júliával, azt nagyon szeretem
Ha tudna valakit, én most megrendelem -
Hát Leonard - szól Maria, ő zseniális zenész
Csak tessék velem jönni, csak két utca az egész
És elköszönnek, s a szerzők mondják: gratulálunk, remek
És mosolyognak - a kávé hűl, a füst remeg.

S az utcán vannak, sietnek, mert sürgős a dolog
A tűsarok kopog, a Jóisten csoszog
Maria szól: Megérkeztünk, ez az a ház
Az ablak nyitva, besüt a nap, valaki zongoráz
De a Jóisten most azt mondja - én mégse mennék be
Én búcsúzom, kicsim, Isten vele
- No de hé, hé, még ne tessék, valami még jár nekem
Ugye nem lehet, az nem lehet
Hogy csak ennyi a szerepem -
- Hát nem bizony, kicsim
Itt egy csók a múzsának
Ha megkérem, ugye átadja annak a Leonardnak
S a csók csattan, a zár kattan, Maria még int
A Jóisten már nem, ő egy jó nagyot csettint
És tovacsoszog, s mosolyog, s a fejét csóválja
Egy dallamot fütyül,- ő már tudja.

Majd Leonard. Majd Leonard. Majd Leonard.

/Presser Gábor: Majd Leonard - Leonard Bernstein emlékének.../

'The stars are blazing like rebel diamonds cut out of the sun
 When you read my mind'

Nézem a The Killers (szerintem a 2000-es évek legjobb zenekara) első koncert DVD-jét a
kívül-belül GYÖNYÖRŰ Royal Alberet Hall-ból (London).
Tiszta Las Vegas az egész - csont profi szórakoztató gépezet -, de akkora dalokkal
pakolták tele az eddigi három lemezüket, hogy azokkal lehetetlen nem tarolni élőben is.
A koncertet kezdő Human-ben Brandon (énekes) még rendesen izgul, minden mozdulata,
nézése begyakorolt, marad a srác a biztos dolgoknál. Az nagyon tetszik, ahogy
"beénekel" 0:26-tól, miközben a dobos is időt tölt, illetve ahogy 2:28-nál a
'London' kiáltás után bejön az igazi dob (addig csak lábdob megy) a basszussal,
és ROBBAN a buli. Ezen a gyengébb minőségű videón nem is jön át annyira, hogy
beindulnak a fények, és mindenki elkezd ugrálni:
https://www.youtube.com/watch?v=9aUnNjzfkME
A dobos minimál, "őskori" dobszerkója is tetszik. Amit pedig a Mr. Brightside-ban
(erre a számra tombolt egy pohár borral Cameron Diaz a The Holiday-ben) leörömködik,
azt élmény hallani, látni:
https://www.youtube.com/watch?v=_RM6qsq-JPY
A közönség nem szedi szét a házat, de végig énekli az egész koncertet. A When You
Were Young alatt azért eleresztik a hajukat, ahogy kell:
https://www.youtube.com/watch?v=IdWZgTvf4t0
Nagy dallamérzékkel megáldott zenekar, remek DVD.
Ha valakit (csak) a Cameron Diazos verzió érdekel, az itt megnézheti.
Már csak az egyik pillantról a másikra a kézbõl eltűnő borospohár miatt is
érdemes. :) :
https://www.youtube.com/watch?v=_BxMOwRhlGQ

Az első (két?) "évadát" néztem a különböző hazai énekes tehetségkutatóknak.
Még kedvenceim is voltak: Schmidt Vera, Kovácsovics Fruzsina és Bartók Eszter.
Nem vagyok süket, hallom, ki hogyan énekel - noha nálam szinte soha nem az ének számít
a zenében -, voltak is ennél a három lánynál jobbak, de egyszerűen az ő egyéniségük,
zenéjük tetszett. Vera és Fruzsi egészen jó albumokig is eljutott, az Eszteréit
nem követem, mert az első nem tetszett.
Aztán évekig csak olykor néztem bele az ilyen műsorokba, mert semmi érdemlegest nem
láttam/hallottam bennük. Alig voltak nézhetőek.
Az idei Megasztár viszont már minden határ ALATT van.
Sajnos fejlődik a hallásom. Évekkel ezelõttig nem hallottam, ha az ének nem pontos
(The Cure-on, Megadeth-en és Pál Utcai Fiúkon nőttem fel, akiknél a mondanivaló
a lényeg, nem az énekhang), de újabban alakulok.
A Megasztárban egyik veszett hamis hang után a másik jött. Zavart.
Ez még nem lenne gond, de a zsűri, benne két zenésszel, egymással versengve lelke-
sedett a produkciókért. Hétről hétre.
Az X-Faktorban is hamis volt ma 3-4 előadó, de itt (csoda?) hallotta és el is mondta
ezt a "zsűri", a négy mentor. Ebben a műsorban (is) van néhány hibátlan,
tökéletes(közeli) hang, de olyan egyéniség nincs, aki lekötne.
Az egyetlen, aki érdekes, az Király L. Norbert, de őt hangban legalább nyolc emeber
meglövi a 11-ből.
A műsor (reklámai alatt és) után meghallgattam két-három Ramones lemezt. Jól esett.
Mondjuk a Megasztár után éreztem is, hogy 'I Wanna Be Sedated', mert a mesor elkezdte
a szedálásomat.
A Pet Sematary mekkora dal!!! És mennyire elgondolkodtató hallgatni a refrént
('I don't wanna be burried in a pet sematary - I don't want to live my life again'),
hogy nem akarnak még egyszer élni a halál után, és a tölük szokatlanul melankolikus
lezáró részt, most, hogy már csak egy tag él a négyesbõl.
https://www.youtube.com/watch?v=dTJSgBXCtZs
Õk hárman haltak meg:

...hallgatom Brandon Flowers (The Killers) első szólóalbumát (Flamingo). Eléggé átlagos, de van rajta egy dal, a Hard Enough, ami telibe lőtt! A refrén dallama nagyon ott van. Azon kívül Jenny Lewis (Rilo Kiley) hangja tetszik benne nagyon. Illetve az, hogy mennyire jól megy a fickó hangjához.

 https://www.youtube.com/watch?v=1LCcw8tBjGc

Idén sem vittem túlzásba a fesztiválozást Münchenben. Mindössze egyetlen
délután/este voltam a 'fest-en, akkor is Vele beszélgettem - akkor találkoztunk
idén először, hiába Náluk laktam több napon át. Zárásig maradtam, mert úgy döntött,
haza jön velünk. (Mint a régi szép időkben: próbálnak vele a bemákolt népek
jópofizni, majd megjelenek, és hazajön velem. :)
Kb. 50 km-nyire lakik ugyanis a várostól, a fesztivál ideje alatt beköltözött Münchenbe.
Az ezerszer látott sörsátrak helyett inkább az Alpok volt a téma idén (is).
Fura, mert mielőtt megismertem, minden évben rengeteg emberrel haverkodtam össze
a fesztiválon - némettel elvétve (sem) -, mióta ismerem, azóta pedig gyakorlatilag
csak Őt meglátogatni nézek ki, hiszen már semmi nem olyan, mint azelőtt, mindenhez
emlék köt a 'wiesen-en.
Persze érdekesség, móka volt idén is. Egy srác versenyt ivott egy csajszival (ebből lehetetlen jól kijönni!!) - felállva, nyilvánosan -, de lenyomta a hölgy.
Volt nagy fújolás!
Aztán kb. fél óra múlva ismét próbát tett a tag, de ismét kikapott. Ekkora blamát!
A helyi(férfiak)ek becsületét azért megmentette egy figura (a képeken látható), aki
mindkét versenyt követően felállt a padra (asztalra?), és laza tempóban egy szuszra
lehúzta a liter sört. Elsőre is nagy ovációt kapott, másodszorra pedig már sztár lett.
Méltán.
Idén nem is fotóztam sokat (na, jó! A kalapárus lánynak nem tudtam ellenállni. :),
pedig minden télen élmény visszanéznem a tengernyi dekoltázst, amit "teljesen józanul"
le szoktam fényképezni.
Öregszem. :)

Na, végre! Elkezdődött a hangverseny évad.
Figaro házassága, nyitány: ismert, rövid, könnyed, dallamos. Jó átvezetés a komoly-
zene nélkül töltött sok hónap után a szimfonikusok világába.
Schubert VII. H-moll szimfónia (befejezetlen): csak két tétel. Az első mély, szép, tar-
talmas, szintén ismert dallammal. A második már "csak" átlagos, hallgatása közben
többször elkalandozott a figyelmem - nem jó jel. Szeretem a szimfóniákat, ez pedig
egy jó szimfónia.
Orff: Carmina Burana: Ismerem, hallottam párszor. Nem tetszett. Eddig.
A nyitány közismert, már gyermekkoromban azzal indította a Pokolgép a koncertjeit.
Ozzy is erre vonult be a múlt héten. Népszerű, ütős darab. A kantáta többi része viszont
nincs egy súlycsoportban vele. Oly annyira, hogy nem is tartottam hallgatásra érdemesnek.
Most változott a véleményem. 85 énekessel (!!) - Debreceni Kodály Kórus és Nyíregyházi
Cantemus kórus - és kedvenc szimpatikus zenekarommal (hat ütős!, gong, csőharang, csörgők, cintányér, stb.) hangtechnikailag is jelentős élményt okozott, de mint zenemű is teljesen rendben van.
Jó este volt. Kedvenc szólamvezetőm jól kidobolta magát.

Már voltam a Hochries-en ezt megelőzően, természetesen Vele.
Nem egy nagy csúcs, hanem csak egy hegytető egy étteremmel a tetején.
Igazán arról híres, azért szép, mert az Alpok szélén helyezkedik el. Északra látni
a Salzburg-München autópályát, illetve a nagy síkságot, amit átszel, Rosenheimot,
az Inn-t, délre pedig az Alpok zord hegyvonulatait, egészen át, Ausztriáig.
A tövében elszórtan kis falvak(nak sem nevezhető házcsoportok), a völgyekben
Alm-ok (pásztorkunyhók), nyájak találhatók.
Van hangulata. Kellett ennyi év, hogy úgy tudjak felsétálni rá, hogy ne fájjon a
szívem, ne folyton emlékek járjanak az eszemben.
Sok ösvény, túristaút vezet a csúcsra, úgyhogy nagyon sokszor meg lehet mászni
anélkül, hogy unalmas lenne vagy ismételné önmagát a látvány. A helyiek szeretik is,
ha tehetik kirándulnak rá.
Napos időnk volt, de éppen akkorra felhősödött be, míre felértünk.
Jó volt.

Szűk egy hónapon belül három különböző stílusú zenekarban (Colorstar, Pál Utcai Fiúk
és most Erik Sumo Band) láttam Farkas Zolit dobolni. Ügyes!
A Sumoban Kiss Erzsi (!) és Harcsa Veronika (!!) énekelt. Őket, illetve Zolit
leszámítva Péterfy Bori "zenekara" alkotja a csapatot.
Érdekes zene, de nem az én világom.
A Heaven Street Seven (mekkora név!) szétkapta a házat! Gyilok hangerőn, kellően
"koszos" megszólalással (mindkettő dicséret) egy kemény koncertet zúztak, gyakorlati-
lag gyenge pont nélkül végigslágerezték a rendelkezésükre álló idõt. Nagy tömeg,
nagy hangulat!
Utánuk nagy kedvencem a Péterfy Bori & Love Band csak gyenge cincogás volt a nagy
sátorban. Azt hiszem, már túl sokszor láttam őket. Nagyon jók a lemezeik (a 2B-t
leszámítva), élőben is dinamikusak, de most csak a koncert végén éreztem bennük a
keménységet, sodrást, amely eddig az összes koncertjükön magával ragadott. Jól tették a dolgukat, de a HS7 nálam ezen az éjjelen lezúzta őket.
Harcsa Veronika már a Sumoban (nagykabátban) annyira bájos volt, hogy (sokad magammal) úgy döntöttem, meghallgatom erősen jazzbe hajló saját koncertjét is. Nem hiszem, hogy valaha láttam Gretsch dobokat rockfesztiválon, most igen.
A Harcsa Veronika quartett egy nagybőgősből, dobosból, billentyűsből áll Veronikán
kívül. Meglepően sok ember volt kíváncsi rájuk, miközben kinn a 30Y zenélt.
Hangulatos, jó koncert volt. Ráadásul ma van V. szülinapja, így éjfél után felhangzott az ilyenkor illő kórus.
Az Anima Sound System úgy szólt, mint az én Hi-Fi-m, amikor valami nagyon nem stimmel nála (csörgött, de nagyon, szinte bántó volt a sok magas), túl későn (korán?) kezdtek, így néhány szám után inkább elszéledtem. Egyértelműen nézhetőek, nem rosszak.

... túráztunk is, természetesen, de még nem válogattam ki a jobb képeket. Így most csak két érdekesebb. A másodikon arról tájékoztatnak, hogy a határ (német-olasz) le van zárva. Gondolom, a háború miatt. Aki tudja a pontos fordítást, írja meg, kérem!