'Dark Night Of My Soul'

...gyakran ő a legjobb barátom.

Azért, ha nem is gyakran, de a TV-s zeneinek mondott műsorokban is akad érték.
Janicsák Veronika nem hétköznapit alkotott a Quimby/Csík Zenekar dalára az
X-faktorban:

https://www.youtube.com/watch?v=87w1mK-pDB4

A Svédország-Norvégia női kézimeccsen sen volt csúnya (szó szerint SZÉPek voltak), ahogy' a Himnuszukat énekelték a hölgyek. Jó néha olyan Himnuszt hallani, amelyik nem egy búval bélelt altatóra hasonlít, hanem egy POZITÍV nemzeté.
A Dob+Basszus Live-ban pedig Für Anikó (színművész) énekelt egy hangulatosat az
általam nem igazán kedvelt 30Y egyik dalában.
Utóbbiról sajnos még nem találtam videót.

Valaki írja meg, legyen szíves, hogy ebben a zeneműben a 2:40-nél induló téma itt
fordul-e elő egyedül és először a zeneirodalomban! Köszi.

https://www.youtube.com/watch?v=6BZgte0ObLw

Wagnerre még a YouTube-on is gyanakodnak.
Azt elfelejtettem említeni a múltheti koncert kapcsán, hogy a hárfa a szokottnál
több szerepet kapott. Szeretem. Jó hangszer.

Alakul a tél. Az jó kérdés, hogy miért morgunk, amikor naponta többször takarítjuk a
havat a kocsiról, vagy a latyakban lépkedünk, ahelyett, hogy (forralt)borral a kézben
néznénk a hóesést az ablakból.
          Egyszer bementünk, lementünk (tengerszint feletti magasság: 450m) Rosenheim-ba.
Megmutatta a várost, meglátogattuk egy barátnőjét.
Míg bement egy boltba pár pillanatra, elkezdtem (én, a hős lovag) letakarítani a kb.
25 cm-es havat a kocsijáról. A városban kevés hó volt, a kocsikon alig.
Mikor kijött, kérdezte, hogy mit csinálok. Mondtam, hogy látja, tüntetem el a havat.
A válasz: jajj, ne. Hadd lássák, hogy (I am a mountain girl) hegyi lány vagyok.
          Máskor, mikor Nála töltöttem néhány téli napot, ketten ástuk ki a kocsit a hóból
kb. fél órányi munkával.
Ezekre a havazásokra mindig szívesen emlékszem.
Pedig minden hóesés szép.

Ah!! EZÉRT (is) szeretem, hogy ismerek zenészeket mindenféle stílusból! Mindig tanul az ember.
Az alábbi, ide tartozó észrevételeket (is) kaptam mailben. Teljesen igaza van, hogy ne beszéljünk hülyeséget akkor sem, ha oylasmiről írunk (mint tettem én), amihez nem értünk:

"A Lisztben csak nagydob, cintányér, kisdob (pergődob) volt az üstdobon kívül, gong az csak a Balassában kellet volna, de mivel a zenekarnak nincs egy darab sem, ezért TamTamokat használtunk,amit biztos gongnak néztél. A gong hangolt,a tamtam határozatlan magasságú.(Bocs,nem kioktatás, csak mint szakmai pontosítás :)"

Kellett nekem a dobolás kapcsán szóbahoznom a Zeitgeist albumot! Sokadszorra csavarodom rá Jimmy Chamberin játékára:

https://www.youtube.com/watch?v=YcvOAo4sbHA

'I never felt so real and right and alive'

Joe Satriani koncertje miatt legutóbb kihagytam a komolyzenei hangversenyt.
Már hiányzott.
Liszt Ferenc: Les Préludes (Előjátékok). Az első riff :) akkora lopás benne, hogy
jajj. A végén visszatér ugyanez a motívum. Ha beleveszem, hogy a kettő közötti
időben elhangzó dolgok sem mindig saját ötletek...
Kedvenc szimpatikusaim is csak 98%-os formában kezdtek. Volt bizonytalan kürt hang,
a kelletténél tovább lecsengő gong, és (Tamás! bizony) még túl korán letompított
üstdob hang is. Utóbbiban nem vagyok biztos, de akkor, ott így hallottam.
Nem tetszett tehát különösebben Liszt szimfonikus külteménye.
Aztán jött az ősbemutató!! Balassa Sándor a karzatról nézte végig Öt zenekari darab-
jának (OP.109) premierjét.
Az öt tételből a második (Andante) tökéletes-közeli volt, nagyon tetszett, de a másik
négy is rendben volt. Liszt annyira kihozta belőlem a kritikust, hogy az említett
Andante kapcsán eszembe jutott a Conspiracy Theory (Összeesküvés-elmélet, Mel Gibson,
Julia Roberts) szimfonikus betéte. Ugyanazt az érzetet keltette bennem. És persze
mindkettő csodaszép.
Alakult az este.
A második rész Erkel Bánk Bánjának második felvonása volt.
"Hazám, hazám, te mindenem" - hogy csak a legismertebb részt említsem. Az elején a zenekar kicsit elnyomta szegény Bánt, de aztán minden rendeződött.
Melinda szavait nem igazán lehetett érteni, de a lényeg (számomra) Bánk nyitó éneke és
a Tiborccal folytatott "beszélgetése" volt.
A teljes operea részlet (paradoxon? :) jó volt, hatott, tetszett.
Összességében jó kis koncert volt.
(Egyébként hónapok óta Satriani idei albumának első dalának (eddig hármas birtokos
szerkezet) vezérdallama, fő riffje jár a fülemben.)

www.youtube.com/watch?v=O7eVIXb43I0

Kb. erről beszéltem, hogy nem nekem, kezdő dobosnak való.
A 3:36-tól hallható cintányérpüfölést akartam "lejátszani" belőle. Sikerült. :)
A gitár riff is (amennyire egyszerű, annyira) veszett nagy.
They are starz. Kár, hogy ez a felállás is szanaszét ment már.

Doboltam másfél órát.
AKKORA ÉLMÉNY!
Rettenetesen tehetségtelen vagyok hozzá - vagy, önáltató verzióban: nagyon nehéz
dobolni -, ezért most már óvatosan közelítettem. A The Sisters Of Mercy: Floodland
lemezét pakoltam először a fülesembe játék közben. Jó kis dark lemez, szigorúan
monoton (nem növekvő :), egyszerű dobtémákkal, közepes vagy éppen lassú sebességen.
Itt-ott sikerült elcsípnem benne ezt-azt. Sajnos szigorúan a lábcinek nélkül.
A legnagyobb élmény a (talán) két lassú szám lekísérése volt, amelyekben eredetileg
nincs is dob. Ezekben akár 15-20 másodpercig is sikerült (talán) hallgathatót
alkotnom, improvizatív jelleggel. TÖKÉLETES albumválasztás volt - arczsugorító (mint BÁRMI, amin dobolnak), mégsem reménytelen.
Aztán a The Smashing Pumpkins Zeitgeist-ján hamar végiglépegettem, mert Jimmy
Chamberlin olyan dolgokat üt rajta (az egész lemezen!!), hogy nem csak azt nem
lehet előre sejteni, hogy milyen témát üt majd, hanem azt sem, hogy, amit ütött,
az után vajon lábbal, kézzel vagy cineken halad-e tovább. KÁPRÁZAT egy album
dobos füllel. Csak azért vittem magammal, mert az egyeket ki akartam ütni (zúzni) a Starz-ban. Sikerült.
Annyira nagy királyság a lemez, hogy a dobszobában talált Iron Maiden album (Somewhere In Time) utána már könnyednek hatott. Persze sziporka dolgok vannak azon is, de felüdülés volt, hogy olykor hosszú ütemeken keresztül ugyanazt játssza
Nicko. Na, nem mintha akár az alapjait le tudtam volna játszani, de legalább volt mibe kapaszkodnom, nem úgy, mint a Smashing Pumpkins-nál.
Az Alexander The Great-et végignyomtam, helyenként még hallgatható is volt
(számomra! :), amit műveltem.
Mert DOBOLNI NAGYON JÓ!
(Mapex, egy pergő, három tam, Remo bőrökkel, öt cin (az egyik "japánul" szól - szerelmem lett), egy kolomp, egy lábdob, dupla lábgéppel - utóbbit természetesen nem volt akkora arcom, hogy használjam is.)
Két végtagot egészen jól össze tudok koordinálni (ha nincs benne bal láb) alap dolgokhoz, hármat szinte soha. Amint sikerül valami jót közbeütnöm a harmadikkal, azonnal elkezd örülni az agyam, és azt hallgatja egy tizedmásodpercig, ettől pedig abban a pillanatban szétesik az alap kettő is.
Jimmy Chamberlin:

'At the first gesture of morning, flies began stirring. Inman's eyes and the long
wood at his neck drew them, and the sound of their wings and the touch of their
feet were soon more potent than a yardful of roosters in rousing a man to wake.'
/Charles Frazier: Cold Mountain/

First sentences of a book - I like them so much.

Szeretem a regények első mondatát, mondatait. (Jó esetben) hangulatuk van.
A két Sharon Osbourne könyv, melyek a legutóbbi két angol nyelvű olvasmányom voltak,
jól ellustítottak. Könnyed, nagyon könnyen érthető, gyorsan falható olvasmányok
voltak. Észrevétlenül erősítettek meg azon a nagyon kellemes szinten, érzésben, mikor az eredeti szöveget érti az ember, anélkül, hogy magában azt anyanyelvére fordítaná. Ez jó, de (tudat alatt) elhitették velem, hogy nem igazán kell angolul gyakorolnom,
mert tudok. NAGYON NEM tudok, úgyhogy most keményebb kihívást választottam.
A Cold Mountaint kezdtem el olvasni. Láttam a filmet, de nem sokra emlékszem belőle.
Tetszhetett, mert Kenyában megvettem egy piacon a könyvet használtan.
Ha a végére értem, megnézem ismét a filmet. Pláne, hogy szerepel benne Nicole Kidman, aki úgy tetszik, ahogy van. (Volt, amíg mimikátlanra nem húzta az arcbőrét.)
Én leginkább olvasva tudok angolul tanulni. Így tartom szinten, sőt bővítem a passzív szókincsem, és így rögzülnek mélyebbre a szórendek.
Olyan szavak, mint 'scarecrow' (gondolom, madárijesztő) láttán pedig elismerően mosolygok, hogy "mennyi szép dolgot tanulok".
Mert persze ami szép, az angolul is szép:
'Every morning after that dream, Inman awoke in a mood as dark as the blackest
crow that ever flew.'

"A reggel első jeleire legyek kezdtek mozgolódni. Inman szemei és a nyakán lévő
hosszú seb vonzották őket. Szárnyaik hangja és lábaik érintése udvarnyi kakasnál
hatásosabb ébresztők voltak."

Éppen ilyesmire volt szükségem, hogy a helyes irányba tereljem a gondolataimat - egy
harmadik sorból végignézett színházi előadásra.
Peter Shaffer: Amadeus
Rendezte: Tordy Géza
Kikapcsolt, elgondolkodtatott (jó párosítás). Több mély mondat volt benne - sajnos
csak a bejegyzés címében szereplőt jegyeztem meg -, és két nagyon jól komponált kép is.
Az egyikben Mozart áll az ablak egyik oldalán, míg Salieri a másikon, Mozart látomá-
sának öltözve, a másik a temetőt megjelenítő háttérvászon. Utóbbi fehér, rajta
fekete keresztek, sírkövek; egyik oldalon, a háttében a Golgota három keresztjével,
miközben Mozart Requiemje szólt...
Sok zene hangzott el az előadás folyamán, tökéletes hangminőségben. A főhős (esetünkben Salieri) csaknem valamennyit kommentálta, elmondta, milyen érzéseket kelt benne az éppen szóló muzsika.
A darab (kitalált) története arról szól, hogy Salieri, II. József udvari karnagya szakmai féltékenységből hogyan teszi intrikákkal és befolyásával földönfutóvá, életében szakmailag lehetetlenné Mozartot, hogyan küzd Isten ellen.
Nagyon közelről láttam a színészeket. "Mozart" két -ba/-be-je -ban/-ben helyett
fájt, egyébként rendben vol, kétszer pedig kijött az első sor elé (karnyújtásnyira tőlem) vezényelni. A címszerepet játszó Cservenák Miklós egyrészt zseniális volt, másrészt
a szó végi mássalhangzókat olykor túlzottan megnyomta. Gondolom, ez utóbbi azért
kell, hogy egy ekkora színházterem hátsó részein is érthetőek legyenek szavai.
Jó darab, jó előadás. Bár idomításnak tartom a színjátszást, kalapot emelek az
ennyire profi estek előtt.
"A színház élni segít!"

Kötelező biztosítás váltás, téli gumira csere, nyugdíjam lenyúlásáról szóló hírek, hó, olvadás, latyak, torokfájás, hideg, meleg, sötét, hűtőfolyadék fagyállóságának ellenőrzése. Nemszeretem időszak. Alig várok egy lenyugvósabb periódust.

Jó.
NAGYON jó.
A könyv alapján készült filmsorozat sem rossz, de a regény - ellentétben a
filmmel - nem marad abba a felénél, egyetlen évadot köveően.
A filmben a saját KÖZELI jövőjét látja meg minden ember egy rövid időre, a könyvben
a távoliba pillant bele.
Jókat lehet filozofálni az olvasása közben. Érdekel-e a saját (lehetséges) jövőm?
Ha beleláttam, azt hogyan reagálnám le? Megváltoztathatom-e azt, amit láttam?
Milyen globális hatása lenne egy ilyen eseménynek? stb.,stb.
A képtelennek hangzó alapötlet ellenére jó kis regény. Inkább gondolkodtató,
mint izgalmas (nem úgy a filmsorozat), de ez nem baj, sőt.

"Pontosam ugyanabban a házban láttam magamat, ahol most is élek. Egyedül
voltam, ami nem szokatlan dolog: a gyerekeim már nagyok, a feleségemet
sokszor leköti a munkája. Tulajdonképpen bár néhány dolog megváltozott -
a berendezés kissé más volt, új festmény került a falra -, semmi nem utalt
arra, hogy ez a jövő.
És tudja mit? Ez tetszik nekem. Boldog vagyok: boldog életem volt.
Kifejezetten megnyugtat a gondolat, hogy kijut még néhány évtized
pontosan ugyanebből. Úgy tûnik, a látomások rengeteg embernek felforgatták
az életét. Az enyémet nem."

A gitárközpontú zenéket szeretem leginkább, ez nem vitás, de van néhány olyan zenekar
az elektronikus színtéren, akik lemezeit meghallgatom, mert a csúcs közelében
alkotnak, érdekes, kreatív dolgokat. Apollo 440, Moby, The Chemical Brothers,
Orbital, Faithless...
(A Depeche Mode-ot és a The Prodigy-t nem soroltam ide, mert õk stílusoktól
függetlenül kedvenceim.)
Általában tetszenek ezen előadók zenéi, de kevésszer annyira, hogy megmaradjanak
bennem. (Faithless: To All New Arrivals - Nagy kivétel!!! Itt is írtam róla.)
Az Underworld 2010-es lemeze elsőre bejött.
Könnyed és puha szórakoztató partyzene, de dallamos és tartalmas (!!) is, tele pozitív érzésekkel.
És persze gyönyörűen szól.
Mivel nem vagyok járatos ebben a szcénában (! az a szó!), nem elemzem. Maradjunk
annyiban, hogy tetszik. Sima 8 pont a 10-ből, az pedig nálam ritka.
Ma egész nap ezt hallgattam. Csak ajánlani tudom.
(Moby-t leszámítva valamennyi említett előadó brit. Véletlen?)

Tegnap belenéztem egy híradóba, mert érdekelt, a két Korea mit művel.
Az első hír után idegesen kapcsoltam ki a TV-t.
A "nyugdíjmentő" törvényről volt szó.
Eddig ott tartottam, hogy 2011 végéig nem utal az állam a magánnyugdíj számlákra.
Már ez is felhúzott bejelentésekor. Mi az, hogy nem utal?? Eddig sem utalt!
A munkáltató a SAJÁT béremből utalt a számlámra. Az állam csak - számomra
érthetetlen módon, az APEH képében - egy fölösleges állomásként beleállt az
átutalás útjába, de eddig nem akadályozta azt. Most pedig annak egy évig tartó
nyíltszíni lenyúlására készültek.
Ezzel azt érték el, hogy eldöntöttem, nem erőltetem, hogy 2012 előtt munkát
vállaljak hazánkban.
Aztán tegnap jött a nagy bejelentés. A törvény(tervezet) szerint 1-2 hónapon belül
döntsek, hogy maradok-e a magánnyugdíj rendszerben, vagy visszalépek az államiba.
Ha nem nyilatkozom, visznek mindent. Visszaállamosítják a befizetéseimet.
Ami leverte a biztosítékot, az az volt, hogy ha nem lépek vissza, akkor az állam
köszöni (egy fenét! annyira sem képes), de lenyúlja az eddig az államnak fizetett
pénzemet, de cserébe SEMMIT nem ad.
Hogy az eddigi állami nyugdíjrendszerbe történt befizetésemmel mi lesz,
vagy, hogy a jövőben akkor miért fizessek továbbra is oda is, arról persze nem
szólt Matolcsy úr.
Mert, hogy nem lépek vissza, az egyértelmű.
Gyűlölöm a politikát (ami ebben az országban megy, azt pláne), ezen blog
fennállása óta egyetlen bejegyzésem sem szólt politikáról, még érintőlegesen sem.
A jövőben sem fog. Ezért kiírok most egy-két dolgot magamból.
Az eddig is tiszta volt, hogy az én generációm fogja megszívni a nyugdíjrendszer
átalakítását, hiszen KIZÁRT, hogy egy ilyen gazdaságban, ilyen adórendszerben
előteremtsük a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját is, miközben a sajátunkra is
gyűjtünk, hiszen amit az állam (eddig) ígért számunkra, az semmi.
Erre most nyiltan visszakényszerítenek egy olyan rendszerbe, ahol a pénzeink
a feneketlen zsákba folynak.
Döbbenet.
Komolyan ott járok, hogy nem tetszik, el lehet menni - indulok.
Aztán, ha nem megyek, akkor dönthetek, hogy büszkén, a szerintem sajnos már
az államnál is megbízhatóbb nyugdíjpénztárakban, bankokban, vagy naívan, az
államban bízva pusztolok éhen kb. 65 évesen.
Ha megélem.
A kétharmadból sejthető volt, hogy mihez vezet. Bejönni látszanak a félelmek.
Az is nagyon "tetszik", amikor NEM LÉTEZŐ, szavazók nélküli pártok (eddig az
SZDSZ, most a KDNP) szólnak bele az ország sorsába,, alakítják a fontos kérdéseket.
Persze, egy országban, ahol az MSZMP utódpártja még létezik, abba emberek
lépnek be (noha a mai napig vannak benne az elődjének elvtársai is), és vannak,
akik szavaznak a pártra, szóval egy ilyen országban nem illik semmin meglepődni.
(Mondjuk, hogy a 2/3-os párt sok tagja az egyetem elvégzése óta főállású politikus,
az is megér egy gondolatot.)
Nem mondom, hogy valaha bármi jót vártam volna magyar politikusoktól, de most
kezdem magam úgy érezni, mint Pelikán József gátőr (akinek a nevében a
honvédségi eskümet tettem. Én, és a fél századunk):
- Azt mondta, hogy majd ne tessék csodálkozni, ha ő a tárgyaláson igen súlyos
büntetést kér.
Pelikán József: - Kicsoda? A védőügyvéd?

Az természetes, hogy a nyugdíjpénztárak egyesülete (vagy mi) a maga hasznát
akarja, és ellenzi az egész átalakítást. Ez a bejegyzés azért született meg,
mert az említett egyesület, szövetség (vagy mi) vezetője is a "zsarolás" szót
használta sajtótájékoztatóján, amely szó nekem is elsőre beugrott tegnap, híradó
nézés közben.

És, mert egyre csak motoszkál bennem kedvenc gátőröm másik mondása:
"Valami itt nagyon nincs rendben."

Két verzióban is láttam (részleteket?) a könyvből készült filmet, így azt hittem,
a könyv nagy Sci-Fi alapmű.
Ehhez képest meglepett, milyen vékony, mindössze 147 oldalas, két délutános olvasmány.
1963-ban írta a francia szerző, és végülis alapmű.

Nincsenek benne logikai bukfencek, ugyanúgy ötletes a befejezése, mint a filmeknek,
noha azoktól teljesen eltérő.
Az fura volt, hogy a másik bolygón - mert a könyv nagy része NEM a Földön játszódik -
is magnéziumot használnak az ottani fejlett lakók a vakuhoz, mint nálunk (a hatvanas
években), ezt leszámítva kerek, nem mélyen kidolgozott, de ötletes, elgondolkodtató
és szórakoztató olvasmány. Csak ajánlani tudom.
A filmek közül már nem emlékszem, melyik tetszett (jobban), igazán a befejezések
közötti különbségek sem rémlenek.

Képek egy The Cardigans CD belső borítójáról.

Írtam, hogy végighallgatom az összes lemezemet. Ha már így teszek, rendet is rakosgatok közöttük (szintén kb. három évig tart majd). Így szúrt szemet az első Depeche Mode album, a Speak & Spell CD verziója. Győrött vettem, ez tiszta sor; az is biztos, hogy a '90-es évek elején. Az album eredetileg 1981-es, a CD verzió 1988-as.

Már a 'Made In Czechoslovakia' felirat sem mai, de az öt számjegyes győri telefonszámokat még furcsább mai szemmel látni.

És a jelek szerint a Depeche Mode jövőre jócskán több mint 30 (!!) éves lesz!

Don't trust your eyes
It's easy to believe them
Know with your heart
That you can leave your prison
Don't trust your mind
It's not always listening
Turn on the lights
And feel the ancient rhythm
                  /Katie Melua: The Flood/

A szélkarcolta felhők alatt
A város felragyog
Tócsák tükre mélyén
Szikrázó csillagok
Ha tőled jövök, hozzád megyek
Mindig új vagyok

Sokat ígér az éjjel
De tőle több itt nem kell már
Semmi nem hiányzik
Minden hatalmamban áll
Ha tőled jövök, hozzád megyek
Örök váratlanság vár

Refrén:
Minden lépésed tánc
Minden hangod egy dallam
Dolgozik bennem a hajlam
Hogy mindig birtokoljam
Azt, aki vagy
Csak ilyen maradj
Én keményen élek
De szelíden cselekszem
Síromban párnám vagy
Vess ágyat
Lefekszem

Meztelen és hevült szavakban
Feszülő hatalom
Egymásba zárt karok között
Szenvedni szabadon
Ha tőled jövök, hozzád megyek
Te vagy az otthonom

Minden lépésed tánc...

Ez egy óda a nőhöz
Az örök jelen időhöz
Ez egy óda hozzád
Te legszebb földi ország

/Ákos: Óda/

manhattan

Nap
      nem gyógyíthatja be
       ezt a meggyötört földet
A napfény
             képtelen
                   rávenni ezeket az épületeket,
                                       hogy az utcán ugráljanak
                       Csupán csak
villanó csíkként
                  emelkednek ki
a hideg városból
...az épületek pusztán visszaverik
a nap számtalan színét
                               de nem nőnek annak melegétől.
Szegények.

/Suzanne Vega 15 évesen készített írása/

A tartalma is remek, de a "verset" elforgatva Manhattan látképét kapjuk (az akkor
létező ikertornyokkal).
A könyvében (The Passionate Eye) 9 éves (!) korától vannak versek, dalszövegek,
írások. Tiszta Hemingway a hölgy. Mindennapi dolgokat ír le, nem mindennapi módon.
"És hogy' beszél angolul!!!"

Satriani koncertje alatt - a sűrűbb részek első 4-5 perce után - azon gondolkodtam,
hogy mely gitárosok játékát szeretem leginkább.

- Talán legelöl a sorban, ott van Dave Mustaine. A Megadeth mindenese. Kirúgták a
Metallica-ból, majd dacból egy olyan zenekart hozott össze, amely a mai napig a
technikás thrash metal egyik legjobbja. Ritmusgitározása vitathatatlanul ott van az
elitben, de nekem a "gyomorból" nyomott szólói is tetszenek.

- Gyakorlatilag a Megadeth- ben megfordult összes szólógitáros káprázatosan jó volt,
mindegyikük a kedvencem. Marty Friedman azonban (nálam) kiemelkedik közülük.
A Tornado Of Souls szólójánál nekem jobban tetszőt még nem hallottam.
https://www.youtube.com/watch?v=k51HR-6Js5w (1:03-nál kezdődik a CSODA)

 - A fiatalon elhunyt Chuck Schuldiner játékát is ámulattal hallgattam. A zenekaráról
(Death) elnevezett (??ez igaz így??) stílus megalkotásával is bevonult volna a zene
nagy könyvébe, de a játéka is egyéni volt. Amit James Murphy-vel (szintén nem
gyenge versenyző) leműveltek az 1990-es Spiritual Healing albumon szólók
és riffelés címszó alatt, az nem egyszerű. Jellegzetes STÍLUSa volt, amit
nagyon szerettem.
A hörgésre allergiások (és mimózák) csak 4:10-től hallgasák:
https://www.youtube.com/watch?v=zguCFjHyVeM
Itt ugyanez a dal halható spanyolos levezetés nélkül, élőben:
https://www.youtube.com/watch?v=i38m-xGX7io
Szinte fáj látnom, tudván, hogy 34 évesen halt meg, agydaganat következtében, azért,
mert a 70 000 dolláros (!!!) első műtéteket követően már nem volt pénz a
kezelésére, mikor arra ismét szükség volt. Pedig a zenész társadalom is megmozdult az érdekében. Ez nem a zenéhez tartozik, de erre felé halad az oszágunk, nem árt, ha tudtok róla, mi vár ránk.

- Slash: őstehetség. Pont. Árad a ZENE az ujjaiból.

- Valamilyen rejtélyes okból Olga, a Toy Dolls énekese/gitárosa is az általam
leginkább elismert gitárosok között van. Életvidám, ötletesen ritmusozik és
nagyon vadul szólózik is. A hangja pedig mindent visz!!! :)
https://www.youtube.com/watch?v=bhNSvjIGKvA
Egyetlen gitárosként énekelni is egy ilyen gyors trióban... Tud. És azok a szövegek!:)

- Nem is annyira a technikája miatt, hanem az intenzív jelenléte és a hangulatos
szólói miatt régebben (mikor a dalok elején elkezdett egy tiszta dallamot játszani,
és a dalt gyakorlatilag végigszólózta) Greg Mackintosh (Paradise Lost) is beverekedte
magát a kedvenceim közé. Egyetlen balkezesként.
https://www.youtube.com/watch?v=fDlIZfz-YY0
Az As I Die nyitó (egyben fő) riffje pedig top 10-ben van nálam:
https://www.youtube.com/watch?v=8Km4sSsCH4c

- Mivel fiatalságom egybeesett a heavy metal hőskorával, az olyan klasszikus párosokat
is meg kell említenem, mint Tipton-Downing (Judas Priest), vagy Murray-Smith
(Iron Maiden). Dave Murray stílusa különösen közel áll hozzám.

- Rimusgitárosok közül Mustaine-en (és Chuck-on) kívül Scott 'Not' Ian (Anthrax)
és Mille (Kreator) játékát hallgatom a legszívesebben.

- Telejsen más stílust említve Suzanne Vega is ide sorolandó. Vele kellett volna kezdenem, hiszen Ő az egyetlen hölgy a listán. Stílusos, HITELES.
Engem nagyon megérint a játéka.
https://www.youtube.com/watch?v=32wzah2nmHY

Kit felejtettem ki?
Most, hogy végignézek a listán, meg kell állapítanom, hogy rendesen régisulis vagyok. :)