'Dark Night Of My Soul'

.... és a Boldva:

egy kiadós eső utáni napon.

    Jajj, nagyon nagy klasszikus. :)) Nem vagyok ugyan totálisan oda érte - talán a második lemezük jobban tetszik -, de természetesen ismerem, kedvelem. Végre jó minőségben és remekre alkudott áron sikerült hozzájutnom hanglemez formátumban.

Nincs a borítón (az a Vedres Joe fej azért nem gyengén felismerhető! :) feltüntetve, hogy kik a zenekar tagjai, ezért kerestem kicsit és meglepve konstatáltam az alábbiakat: nem csak Lojzi (Németh Alajos - az egyetlen tag, aki ma is a zenekarban van), hanem a tesója (Németh Gábor) és Szűcs Antal Gábor!! (mellesleg: Szűcs "Judith" testvére, nem mellesleg: később Tátrai duó-társa) is tagja az ötösnek.
Ők hárman előtte a Dinamitban (lemezismertető is lesz egyszer), de már a Skorpióban is együtt zenéltek. (Szintén a gyűjteményben. Lehet, hogy azokról a lemezekről is írok.)
Feró, ugye adott az akkor éppen betiltott Riceből, de hogy Vedres Joe (későbbi (lehet, hogy korábbi is?) Beatrice zenész) már ilyen korán Feró mellé keveredett, az számomra újdonság.
     A borító nagy királyság, tökéletesen illik a zenéhez. Minden fordítva, le-fejjel, "Nagy Feró és a Bikini együttes atomfegyvermentes nagylemeze", Feró ugrik a a gépből, a többiek ülnek az utastérben. Nagyon nagy. :)
A zene pedig egy merő agymenés. Felrúg és kiforgat mindent. Dal közepén véget érő lemezoldal, folytatással a B oldalon, kínai dallamok(ba oltott Érik a szőlő), fűrész, punk, mese, zörejek, kakukk, "fordulatszám" változtatásos nyújtás/gyorsítás, "répa, retek, mogyoró", "Emberek! Dől a fa! Jóska, vigyázz, gyün a fa!" és minden, amit el (nem) lehet képzelni.
     A kezdő dallam (annak ellenére nagyon tetszik. hogy ott van benne az István a király!) remek hangulatát azonnal hazavágja a rendhagyó szerelmi vallomás, majd jönnek sorra a jobbnál jobb, agyasnál agyatlanabb gegek, ötletek szövegben és zenében lelkes összevisszaságban.
Mégis egyben van az egész. Talán ez a legnagyobb erénye. És az, hogy rettenetesen (szó szerint? :) eredeti. Kell hozzá egy nyitottság, borulat, humorérzék, de ha ezek megvannak, üt.
A Születésnapi fűrész és az Ó, igen. Felborult nekem már túlzottan - milyenek? - dadaisták(?), de mivel utánuk két nagyon nagy "dallal" zárják a lemezt, illetve ahogyan van, a mai napig megnevettet ("leszek a nem-nem") és tetszik, a pontszám sem lehet kevesebb, mint

"bim-bam"

9,5/10 pont

1983. Start, Made In Hungary, a zenekar első nagylemeze

Két ember van, aki ilyen vagy hasonló címmel könyvet adhat ki. Szerencsére egyikük Mark Frost.
A könyv az, aminek látszik: sok-sok "akár még igaz is lehetne" jellegű esemény, tény, érdekesség a Twin Peaks nevű városkáról, annak történelméről, lakosairól, környezetéről.
A formátuma viszont rendhagyó. Nem összefüggő történet, hanem néhány sztori, emberek sorsának kifejtése, egymásba kapcsolása újságcikket, akták, magán- és hivatalos beszélgetések, fényképek és hasonlók segítségével. Minden "eredetinek", hivatalosnak és hitelesnek látszik. Időben az indián őslakosok idejétől a "régi" sorozat befejezését követő időkig terjed. Az indításkor azt is megtudjuk, hogy egy titokzatos személy gyűjtötte össze a dokumentumokat, jegyzeteket, amelyeken most egy szintén titokzatos ügynök rágja át magát, szintén jegyzetelve.
A kivitelezése remek, egyben lehetetlenné teszi e-book olvasós fogyasztását, marad a papír formátum. Ügyes. Cserébe remek kivitelezést kap a vásárló (vagy esetemben: kölcsönző).
Néhány titokra fény derül, megtud az olvasó érdekességeket. Mindenképpen hozzátesz tehát az eredeti sorozathoz, egyúttal át is vezeti a nézőt az újba.
Az pedig - az első két rész alapján mondom - minden ízében méltó folytatása a klasszikus történetnek. Sokáig téma lesz tehát még a sorozat.

"Néha egy bagoly: egyszerűen csak egy bagoly."

"De annyit mondhatok, hogy ezek mind valami még nagyobbnak a részei, valami réginek, ami nagyon mélyre van dugva, és ami végig itt van. Figyel minket. Többet mondok. Manipulál. Annyira bele vagyunk gabalyodva a saját nyamvadt mániáinkba, hogy nem vesszük észre, és már ott ülnek a nyakunkon.Mindnyájan eltévesztettük a házszámot. És ők, ezt higgye el nekem, végig erre utaztak. Hogy a baromsággal eltereljék a figyelmünket, és ne lássuk, hogy k.rnak át bennünket igazából és valójában."

"Lehet, hogy a baglyok nem azok, aminek látszanak, de mégis kényszerítő szerepük van: ők emlékeztetnek rá, hogy nézzünk bele a sötétbe!"

Ha már maga a lemez (és az album) formabontó, legyen az ismertetője is az. Először nem írok róla semmit. Akit érdekel, hallgassa meg. Egy magyar klasszikus, az első Bikini (már a név is!!! :) alkotás:

A minap vettem tízen-egynéhány deka gépsonka jellegű felvágottat. 333 Ft-ot fizettem (volna) érte (ha nem az 5Ft lenne a legkisebb értékű érvényes érme). Az jutott eszembe, hogy gyermekkoromban simán megkaptam volna ugyanezt 3 Ft 30 Fillérért. Azaz, röpke életem során százszorosára drágult nagyon sok dolog ára kis országunkban. Ha jól számolok, az nagyságrendileg 10000%-os infláció. De ha rosszul számoltam, akkor sem csekély.

Pedig mehetett volna Wales fővárosába, Londonba is?
Igényes újságírás, nem Nők Lapja a neved.

Találtam a "rendben" olyan Rockinformokat, melyeket még akkor vettem, amikor nem írtam a lapnak. Az egyikben a new yorki Dream Theater szeptember 11-én (AZON a szept. 11-én) megjelent tripla koncert CD-jének hirdetése is benne van. Az eredeti borítóval. Lángoló alma, Szabadságszobor, ikertornyok (!!), minden:

A történtek után aztán ez lett a borító:

Tökéletes album, csak ajánlani tudom.

     Azonnal, az első másodpercekben beindul az ugrálás, aztán rendesen elvonják az értelmet, de már ugyanezen dal (Insane) refrénje jelzi, hogy nem egy fáradt vagy kísérletező anyagot hallgatunk. És ez így megy tovább egy ütős félórán keresztül. Kevesebb borulattal, nagyon erős refrénekkel.
     Alapból nem az én zenémet játssza a zenekar, készítettek is már számomra hallgathatatlan albumot is, de tény, hogy nagyon eredeti(ek), amit kitaláltak annak idején. A hangzás, a hangolás, az énekes, a borítók, a dalszerkezetek, azonnal felismerhetővé teszik őket.
A dobosuk tud ezt-azt, de most önmagához képest csak közepest üt (azért érdemes figyelni!), a dallamérzékük viszont csúcsközelben van, főleg az anyag első felében. Ehhez jön még a kiforrottság és a frissesség, plusz a tökéletes hangzás, és már lehet is konstatálni, hogy ez bizony egy egyéni zenekar remek albuma. Az életműbe nem tudom elhelyezni (az biztos, hogy az elektronikus elhajláshoz semmi köze), és azt sem tudom megmondani, hogy önismétlő-e, de az tény, hogy a "derült égből" jött - hozzám vágtak egy tavalyi Metal Hammert, abban olvastam egy interjút velük - és hogy mindenkinek tudom ajánlani. Mazsoláknak, a bandát nem ismerőknek, a tőlük esetleg eddig ódzkodóknak (az a szó!) is.
     A Take Me, illetve a záró Calling Me Too Soon előtti pár történés nem ültetett meg, ezért nem magasabb a pontszám. Rutint vagy pénzszagot viszont nem érzek rajta. Nagy szó.

Korn: The Serenity Of Suffering (2016.)

Itt a teljes mű:

 8,4/10 pont

Jövőre is NB I.!! (Összességében) szép volt, fiúk!

.. francia felének sikerült tökéletes kabalákat választania:

Annyira megörültem, amikor váratlanul feltűnt egy sorozat idei/tavalyi epizódjában!! Nagyon megöregedett (78 éves), de azonnal felismertem, és egyből lerohantak az érzések. Amint megláttam nevettem és örültem, hogy él, hogy jól van és hogy a mai napig képes örömöt, vidámságot okozni a puszta megjelenésével. Szerintem erre teremtetett. Remélem, sokszor látom még képernyőn.

Christopher Lloyd /The Big Bang Theory, Agymenők, 10. évad 10. epizód/ 

Alakul a hanglemezgyűjteményem. Az új vétel egyik dala ismét olyan, amelyre nagyon jól lehet (szólót) improvizálni. Gyakorlatilag a dal első hangjától az utolsóig. Éppen az én sebességem :) és hangsűrűségem. Akár az eredetit sem nehéz lekagylózni gitárral a kézben. Nagy élmény!!! Csak a gitár (gyártmánya, hangszíne) miatt hallom bluesnak?? (Olyan hangnemben/skálában van, amilyet magamtól soha nem használnék.)

Van egy 1941-es (!!) kiadású Churchill könyvem, amely '38-'40 közötti nyilvános beszédeit tartalmazza.
Nyilván Angliában vettem egy antikváriumban. Eredetileg Sally-től kapta valaki ajándékba:

Ez is inkább egy lemezbemutató. Már a nyitó csilingelés remek. Az első nóta aztán ne vegye el senki kedvét, mert a  4:10-től kezdődő Show Yourself riffje már első hallgatásra hat (van egy meglehetősen morbid humorú klipje is), az őt követő Precious Stones pedig zenei kéjhömpöly. De komolyan, 7:10-nél akkora zenélés veszi kezdetét (folytatólag :) (dobos!!!), hogy az bekaki! Ezt a 7 percet senki ne hagyja ki! A teljes album nagyon egyben van. Ismét egy, a zenekar nevéhez méltóan erős alkotás. Egyéni, innovatív. Kb. ezt hívom progresszívnak 2017-ben, noha már az előző pár lemezükön is ilyesmi szinten zenéltek. Ez nem Dream Theater-ös művészkedő pop/rockopera, hanem valami teljesen más.

Mastodon: Emperor Of Sand (2017.)

8,4/10 pont

Az első Asterix képregényben még meglehetősen eltérnek a szereplők a később megszokottól.

Meg nem mondom, hogy a félősebb-e, de tény, hogy az egyik Klicsko betette a lábát Londonba. Aztán a fenekét is letette, majd a térdeit is. Anthony Joshua helyre tette a túlsztárolt ukránt.

Eredetileg egyetlen KFT lemezem sem volt. Mostanra változott a helyzet.