2016.05.11. 08:04 Krap
Régiségvásár
Hűtőmágnes. Nem vettem meg, de Star Wars fanoknak nem kell mondanom, mennyire poénos. Ötnapos időjárás előrejelzés az Alderaanra:
Szólj hozzá!
2016.05.10. 16:39 Krap
Georgette Heyer: Frederica (1965.)
Megvan az Egy fiúról mesélője? (- Rosszabb keresztapát el se tudnék képzelni Imogene-nek. Ismertek. Leejteném a keresztelőn, 18 éves koráig mindig elfelejteném a szülinapját, akkor meg elvinném bulizni, leitatnám, és bizony még az is lehet,hogy megpróbálnám megkettyinteni. Szóval én tényleg nagyon-nagyon rossz választás lennék.
- Tudjuk. Csak azt hittem, vannak rejtett mélységeid.
- Nem, nem. Ezt mindig is rosszul gondoltad. Én tényleg ilyen sekélyes vagyok.)
Vagy még inkább az Igazából szerelem őszinte öreg rocksztárja?!
(- Gyerekek is néznek minket.
- Ja, persze! Sziasztok! Itt egy fontos tanács Billy bácsitól... Ne vegyetek drogot. Legyetek popsztárok és megkapjátok ingyen.)
Nos, a regény elején a férfi főhős kb. ilyen. Az 1800-as évek elejének Londonjában, márki létére. Az őszintesége, köntörfalazás nélküli szókimondása többször felnevettetett olvasás közben. Ez persze groteszk vagy idétlen is lehetne, hiszen abban a korban az óvatos, szépen fogalmazott, erősen "becsomagolt" választékos és körülményes beszéd volt a divat és persze az illem és etikett mindenek felett. Ezek meg is vannak hősünkben, csak éppen ő megteheti, hogy egyenesen nemet mond, amikor nincs kedve valamihez.
Márpedig rokonsága bőven ad okot neki a visszautasításra.
Majd megérkezik a címszereplő a testvéreivel vidékről, hogy - elhunyt szülei helyett - bevezesse csodaszép húgát a társaságba, nem különösebben titkoltan egy előnyös házasság reményében...
"Természetesen" egy nő, egy angol nő írta, és ha az eddigiek alapján erősen Jane Austennel rokonítanánk, ez nem lenne helyes. Heyer több mint száz évvel később alkotott - ez egyszerre könnyít és nehezít a helyzetén -, és sokkal termékenyebb volt világhírű elődjénél.
Úgy voltam vele, hogy belekezdek, aztán meglátom, meddig jutok. Ehhez képest befaltam és remekül szórakoztam olvasása közben.
A vége összecsapottnak, túl hirtelennek tűnt, de ez cseppet sem ront az élvezeti értékén, hiszen az olvasó gyakorlatilag az elejétől sejti, tudja, hogy mi lesz a csattanó. Ebben az esetben az út érdekesebb, mint a megérkezés.
Az a szerzőt dicséri, hogy a márki szinte észrevétlenül vetkőzi le a kezdetben nagyon mókás tulajdonságait és veszi észre magában, hogy mégsem olyan sekélyes, mint az Egy fiúról playboya.
Nagyon kellemes meglepetés volt ez a könyv (GABO Kiadó 2010.). Lekötött, kikapcsolt.
Szólj hozzá!
Címkék: könyv
2016.05.06. 08:06 Krap
Steve Berry: Nagy Károly nyomában (2008.)
A főszereplő egy visszavonult titkos ügynök. Paff, de eredeti!! Pláne egy amerikai írótól!
A történet egy 1971-ben egy titkos küldetésben lévő tengeralattjáró vesztével kezdődik, de hamar a "jelenbe" váltunk, és indul az egyszerre legalább három szálon/helyszínen/kontinensen játszódó cselekmény.
Egy adag történelem, misztikum is van a dologban, ebben hasonlít a Da Vinci kódhoz. És abban is, hogy igyekszik végig fenntartani az érdeklődést, az izgalmat. Meglehetősen sikeresen, teszem hozzá.
Nem rövid, 700 oldal, de ez olvasás közben nem tűnik soknak, Sőt! Mivel az eseménydús történetnek történelmi előzményei is vannak, volt egy olyan érzésem, hogy a mesélés a karakterépítés és a személyiségek kidolgozásának rovására megy.
Valósághű (ha a lövöldözéseket, műemlék épületekben elrejtőzést, gyors regenerálódásokat stb. leszámítom), kézzel foghatóak a helyszínek. Annyira, hogy a könyv végén - számomra nagyon szimpatikusan - el is meséli a szerző, hogy mi igaz és mi kitalált a helyszínek, a történelmi szereplők, események közül.
Szórakoztató, olvasható (ez nálam dicséret), nem bántam meg, hogy a kezembe adták és az esős napokon vele időztem.
Szólj hozzá!
Címkék: könyv
2016.05.03. 08:03 Krap
Visszatértek!
Tényleg cowboyok voltak talán,
délután
a porfelhő elült
és nem volt senki az utcán.
Tovább kötöztem a mély sebet,
hátha meg-
menthetem talán
még az én szerelmemet.
De meghalt
és sírós hangon kértem,
hogy ébredj végre fel,
de nem, nem és nem,
ott fekszik egy fakereszt alatt.
Másnap jól leszúrt a nagymamám,
hogy a babám,
amit tőle kaptam az
miért nincs a többiek között.
Nem tudom, mondtam,
hogy hol lehet,
és közben meg
sírni kezdtem én,
mert nyomták a szívem a rögök
és a csönd.
Aztán meg, hogy jól van,
majd meglesz, semmi baj.
De van, gondoltam,
ott fekszik egy fakereszt alatt
az én szerelmem, aki nem jött többet el.
Az én szerelmem, aki nem jön többet el.
Tényleg cowboyok voltak talán,
délután
a porfelhő elült
és nem volt senki az utcán.
Tovább kötöztem a mély sebet,
hátha meg-
menthetem talán
még az én szerelmemet.
/Péterfy Bori & Love Band: Az én szerelmem/ szövegíró: Lovasi András
Szólj hozzá!
2016.05.02. 08:01 Krap
Lemezkritika (40.) - karakter (a) masszában
Na, de most komolyan, már a lemez címe is! Persze, hogy csak szeretni lehet.
Nem ment azonnal. Elsőre az előző album árnyékának tűnt. Később is. Még most is.
Viszont mostanra megkedveltem. Hallgatom/hallgattam. Többször az átlagnál, ami beszédes.
Zeneileg nem részletezném. Nincs mit. Tipikus rádióbarát semmi. Itt ott kis rézfúvósok, a Bányászkórusban keményebb gitár is felbukkan, de semmi túlzás, ez vérbeli popzene. Ott van benne az alter vonal is, de nem az dominál.
Nehéz "szűz" füllel hallgatni, hiszen egy évvel követte a nagy sikerű előző lemezt, amelyhez óhatatlanul is hasonlítja a hallgató. Én, legalábbis. És A legnagyobb hőshöz képest bizony "lightos" ez a 46 perc. Nem annyira ütős és berobbanó, noha a dallamérzék, a szöveg-sziporkák és természetesen az énekesnő hangja megmaradtak.
Kevesebb az odamondás, a korunkat fanyarul, kegyetlenül, humorosan leíró szöveg és a telitalálat dal.
Alexnál leírtam - nem is áll velem szóba azóta! :) - és itt is igaz, hogy gyakorlatilag minden dal más stílusú. A 14 szerzemény - mondhatni - mindegyike hajaz valakire, valamilyen stílusra, konkrét dallamok átvételének szintjéig. Gátlástalanul, készakarva. :) Ám amíg a művész úrnál ezt egyértelműen az útkeresés jelének tulajdonítottam, addig itt megvan a karakter, egyéniség, amely összetartja, formába önti az egészet. Tiri-tarkaság helyett inkább olyan, mintha egy esztrádműsort hallgatnék.
Mindezekkel együtt ez egy pop lemez, melynek maximum a fele tetszik igazán, így a pontszámom sem lehet magas.
Noha sikerült megkedvelnem.
Honeybeast: Bódottá (2015.)
"Akváriumban a díszhalak,
azt hiszik, a kozmosz: üvegfalak.
Miért tudnák, hogy határtalan?
Úszkálnak ott bambán és boldogan."
"Hallgatni arany, pont 30 ezüstöt ér"
"Ott az igazság, ahol Bud Spencer"
https://www.youtube.com/watch?v=zqNCm2DiLgA
6/10 pont
Szólj hozzá!
Címkék: pop lemezismertető
2016.04.29. 17:15 Krap
Nooormális?
"Földgáz elszámoló számla.
Fizetendő összeg: 30 Ft
Fizetési határidő: 2016.05.06."
Postás, rendőr, vasutas, TIGÁZos??
1 komment
2016.04.25. 08:01 Krap
Jon Krakauer: Út a vadonba (1996.)
"...McCandless elsősorban nem azért ment a vadonba, hogy elmerengjen a természeten és a világon úgy általában, hanem inkább azért, hogy saját lelkének belső világát kutassa. Azonban hamarosan felfedezte azt, amit Muir és Thoreau már tudott: a hosszú tartózkodás a vadonban óhatatlanul éppannyira a külvilág, mint belső világunk felé tereli figyelmünket, és képtelenség megélni a földből, ha nem fejlesztjük ki magunkban a táj és élővilága kifinomult megértésének és a vele való erős érzelmi azonosulásnak a képességét."
Félig poénból (?) ajánlották a filmet. Gondoltam, előtte elolvasom könyvben.
A történet (és nem lövök le semmilyen poént): Chris McCandless a diploma megszerzése után elkezdett barangolni, megszabadult az anyagi javaktól és bevetette magát az alaszkai vadonba. Ahol aztán meg is halt.
Gyakorlatilag ennyi.
A megtörtént esetet (!!) leíró könyv a fiatalember naplóbejegyzéseiből, ismerősei visszaemlékezéseiből, kedvenc könyveiben megjelölt idézetekből áll össze egy teljesnek mondható sztorivá.
Hogy van-e tanulsága, élmény-e olvasni, az jó kérdés. Tőlem szokatlan módon nem is válaszolom meg.
Valami miatt nem tetszett a könyv, nagyon nem az én stílusom. Úgy érzem, nem vezet sehová, az elején megtudjuk a végkifejletet, nem ad pluszt. Ettől persze még nemzetközi bestseller, úgyhogy lehet, hogy az én ízlésem áll távol a többségétől.
Angolul olvastam (Into The Wild) de nem volt elég hozzá a tudásom, így a legnagyobb részét magyarul is elolvastam az adott szakasz után.
A filmet (2007.) is megnézem majd, de szinte csak azért, mert Sean Penn rendezte (+ forgatókönyv) és Eddie Vedder (Pearl Jam) írta a zenéjét.
Szólj hozzá!
Címkék: könyv
2016.04.14. 08:04 Krap
Billy és Jimmy
Mielőtt az elfeledett Zwan egyetlen lemezét sok év után ismét elindítottam, gondolkodtam, hogy vajon Jimmy Chamberlin dobol-e rajta. Aztán megszólalt. Nagyon üt nálam, amit ez a két ember leművel:
Billy mániája, hogy basszusgitáron nő játsszon... Három szólógitár...
Szólj hozzá!
2016.04.11. 08:07 Krap
Esztramos-hegy, Rákóczi Barlang
Az egykori vasércbánya kapcsán találtak rá, mélyen a hegy gyomrában. Nagy élmény, mindenkinek ajánlom. Fényképekkel nem lehet visszaadni.
Szólj hozzá!
2016.04.08. 08:05 Krap
Lemezismertető (39.) - Lehet, hogy valami, de tutira nem megy sehova, Dream Theater
Dupla CD, jócskán két óra feletti játékidő, olyan hatalmas zenei tudás és annyira komplex dalok egymásutánja, hogy elsőre végig sem tudtam hallgatni, meghaladta azt, amit az agyam egyben bevesz - így ismerkedtem meg annak idején a Dream Theater-rel az 1998-as Once In A Livetime album képében.
Azóta rengeteg dolog történt. Még velem is, nem hogy a zenekarral.
A dupla CD és a hosszú játékidő maradt, a zenészek közül is csak kettő cserélődött, mégis - az énekes nyújtotta segítség nélkül - nehéz elhinni, hogy a két (négy) lemezen ugyanaz a zenekar játszik.
Komplexitás, összetettség, sziporka, játékosság, könnyedség, tempó, ötlet gyakorlatilag nyomokban sincs az új lemezen. (De olyan szinten, hogy amikor a 2285 Entr'acte-ben triangulumot ütögetnek, az már erős felüdülés.)
Van viszont - olykor egy az egyben Bernstein/Webber - szirupos, nyálas, hatásvadász musical jellegű giccs, teátrális dallam szép számmal. A zenekar nevében lévő "helyesírási hiba" nélkül is kitalálható - ordít!! -, hogy ezt a rettenetet egy amerikai zenekar alkotta. (Legrémesebb példák: Three Days és Begin Again. Utóbbi egy karácsonyi Disney film zenéjének is elmenne.)
A Prágai Filharmonikusok dobnak kicsit az összképen, de újdonságot vagy nagyobb ötletet ők sem jelentenek. Sajnos nincs csúcsa, kiemelkedő darabja ennek a 34 szerzeménynek. Olyan, mint a zenekar honlapján bemutatott karakterek: mű, erőltetett és nem túl színvonalas.
Egy többszereplős történethez - mert erről beszélhetünk - nem ártana több énekes, vagy egy olyan (King Diamond rulez!), aki legalább kettőt hitelesen meg tud szólaltatni közülük. LaBrie hangja finoman szólva sem alkalmas erre. Nem tudom, megpróbálta-e a lehetetlent (a Ravenskill-ben mintha lennének erre utaló jelek), de ha igen, abból itt semmi nem hallatszik. Mivel megterhelő dallamok nem hallhatók, korrekten lehozza az éneket, de semmi különöset nem alkot. Talán jobb is így.
A Savior In The Square egy jól felépített gyengébb rock dal. Mármint a refrénje, mert a zenéjének nagy részét a történet elviszi Zizifalvára.
Az A Life Left Behind-ban zenélnek egy keveset, a dal ezen részeit élmény hallgatni.
Az A New Beginning - ha eltekintinkük az önismétléstől és az Amerika-túltengéstől - elmenne egy gyengébb Dream Theater szerzeménynek. Itt tartunk, hogy már az ilyesmit is pozitívan kell említenem. A végén még - egészen jó - gitárszóló is van!
A Moment Of Betrayal képében kapunk egy vállalható, az életműbe büszkén belehelyezhető dalt is. Vérbeli Dream Theater szerzemény!
A második lemez nagy része is hallgatható, többször emlékeztet arra, hogy melyik együttes neve szerepel a borítón.
Hogy ezekkel szemben mennyi szirupos, zongora vagy gitár prüntyögéssel kísért negédes dalolgatás hallható a lemezen, azt inkább nem számolom össze.
Most is meg kell említenem, hogy Mike Mangini dobolása fantáziátlan, de itt a teljes zenekar idomult hozzá.
Vagyok annyira jóhiszemű, és elhiszem, hogy jót akartak, azt is elhiszem, hogy ha valaki nagyon korán a csúcsra ér zenei értelemben, annak már-már lehetetlen fejlődnie és olykor tapogat, kitekint érdekes irányokba, de ez a próba nálam nagyon nem jött be.
A legrosszabb az benne, hogy nem találtam az albumról a jegyzeteimet, és meg kellett még egyszer hallgatnom.
Csak olyannak ajánlom, aki életében nem hallott még Dream Theatert és nem fér hozzá egyetlen, még Mike Portnoy-jal készített albumukhoz sem és/vagy elkötelezett musical, rockopera és Amerika rajongó.
Nagy csalódás.
A kettes lemez kevésbé kiábrándító, az felfelé húzza a pontszámot, de a közepest így is alig súrolja.
Dream Theater: The Astonishing (2016.)
4,5/10 pont
Szólj hozzá!
Címkék: lemezismertető Dream Theater (((progresszív))) rock
2016.04.05. 08:06 Krap
Star Wars VII - Az ébredő Erő
Talán eltelt annyi idő a bemutató óta, hogy akit érdekelt, az megnézte már és kialakult a véleménye a filmről, és talán belőlem sem a kezdeti csalódás beszél már.
Hogy a pozitívumokkal kezdjem, a látvány - főleg a repülő jelenetek - rendben van, TIE vadászból is többet kapunk a megszokottnál, és az új női főszereplő is zseniális. Ismeretlen fiatal színésznő, szép brit angollal (tehát az eddig ismert szereplők közül kb. Obi-Wan lánya vagy unokája lehetne, de ezt nagy valószínűséggel kizárhatjuk.), gyakorlatilag az Ő jutalomjátéka, felfedezése a film.
A képi világ is jó, vannak ügyes kis utalások, finomságok. Párat mutatok is. (A japán mintájú kapu a sivatagban nekem nagyon kedves.) Ezen kívül van a filmben egy nagyon erős Hitler beszéd koppintás, ez is jó ötlet.
A legnagyobb geg, ha lehet ezt annak nevezni az, hogy az egykori főszereplők közül többen feltűnnek "mai" valójukban, tehát 30 évvel idősebben mint az előző epizódban.
A zene sajnos gyakorlatilag semmi újat nem hoz. Annak ellenére, hogy vannak új szereplők, ők nem kaptak dallamot, így a nyitó fél óra után maradt a régiek ismételgetése, kis mértékű variálása. Szomorú.
A történet a legnagyobb gáz. Vehetjük SPOILERnek, ha leírom, hogy egy robotba értékes adatokat rejtenek, aki a rossz üldözésének közepette új barátaival eljut a jókhoz, akik az említett adatok segítségével elérnek valamit. Ismerős?? Lassan 40 éve, ugyanilyen főcímzenével kezdődően mintha alkottak volna hasonlót.
Az egyik kedvelt alap szereplő kinyírásával nekem nincs gondom, bár amikor egy másik szereplő megsebesült, és azt hittem, ő lesz az áldozat, elszomorodtam. Így viszont minden rendben.
R2 leszedálása az, amit viszont nem tudok megbocsátani. Ő az összes epizódban szerepelt, aktív részese volt a történetnek, most gyakorlatilag váza szinten van jelen. Skandalum!
A rohamosztagos(ok) emberi oldalát megmutató szál jó ötlet, kár, hogy a hozzá tartozó színész és játéka csak ront a filmen. Még lélegzett, amikor elváltunk tőle, nagy eséllyel tehát látjuk még. Sajnos.
Amivel kezdenem kellett volna: a Jedi végén úgy hagytuk el a színteret, hogy a jók felrobbantották a rossz bázis-bolygóját (már másodszor), teljes a győzelem, mindenki ünnepel. "Most", 30 évvel később, a gonosszal tele a galaxis, rohamosztagos hegyeik vannak és van egy még hatalmasabb és erősebb bolygója, amely egyben harci eszköz is, amelyet - micsoda forgatókönyvírói lelemény - ismét felrobbant a jók maroknyi serege. Rettenet.
Ehhez jönnek olyan "finomságok", mint a lézerkardálló rohamosztagos "tomfa", a hangárból fénysebességgel indulás, majd fénysebességből kézzel (!!!) visszalassulás úgy, hogy az űrhajó hasát éppen súrolják a bolygó fenyőfái, ahová érkezik, olyan "újszerű" mondatok, mint a "Még mindig ott van benne a fény, tudom.".
És akkor a jólétben elszenderült (!!!) őse hatására jóból rosszá váló fő gonoszt, aki azért visel maszkot, hogy ... (hopp, ez nem derül ki, viszont kérésre bármikor leveszi), és kb. annyira gonosz, karakteres vagy ijesztő, mint egy doboz joghurt, még meg sem említettem. Ahogy rocksztár módjára többször (!!) durcásan kaszabolja a berendezést, ha rossz hírt kap... Szánalmas.
Fura, hogy az a fő bajom, hogy a Disney elvitte a mesét a mese irányába, de a kezdeti csalódás nálam megmaradt többszöri megnézés után is. Egy közepesen gyenge filmnek tartom, a Baljós árnyakkal vetekszik nálam a leggyengébb Star Wars epizód címért. Gyanús, hogy beáll a földbe a sorozat, ha nem kreatív, kockázatot vállaló emberek írják a következő rész(eke)t.
Ha pontoznom kellene: 4,7/10
Szólj hozzá!
Címkék: film Star Wars VII
2016.04.04. 08:05 Krap
Chris Woods Groove
Sok gitárost láttam, hallottam már, de szombat este lestem egy nagyot a Művészetek Házában. A fülemmel :) (is).
Nem is próbálom szavakkal leírni: