Egyszer (többször?) már írtam a hölgyről. Most ismét meglepett.
Nem tudom, azoknak milyen nézni/hallgatni, akik nem ismerik az eredeti számot - gondolom, a tehetséget minimum megérzik -, de akik ismerik, azok velem együtt, akinek ez az egyik kedvenc dala (hogy a kedvenc szólóm, az tuti), gondolom, ámulnak egyet. Hajrá Vika!
A video egészen magas nézettsége biztató és örömmel tölt el.
Visszavonulását követően is szüksége van a Manchester United-nak kedvenc focistámra, Paul Scholes-ra. Azt nem tudom, mennyit edzhetett a visszatérését megelőzően, de a hétvégén a Bolton elleni bajnokin egészen jól játszott. Tért ölelő átadásai kirángatták a csapatot a lassan hónapok óta tartó ötlettelen támadójáték gödréből, és az első gólt is Ő lőtte a 3-0-ra megnyert meccsen.
Fura volt 22-es mezben látni, de nagyon örülök, hogy ismét a legmagasabb szinten focizik. Élmény volt nézni a meccset!
Beethoven VII. szimfóniája nyerte nálam ezt a hangversenyt, noha a szokott beethoveni
komorságnak alig-alig van nyoma benne. Ezzel szemben olykor könnyed, dallamos,
már-már vidám, szilaj. Érdekes, jó - nagyon tetszett.
Mozart D-dúr fuvolaverseny: a fuvola a klarinéttal és a csembalóval nálam a mumus.
Irritál a hangszíne, hangfekvése.
Most ezzel semmi gond nem volt. A szólista, Győri Noémi meglepően fiatal. Évekkel
ezelőtt már láttam játszani egy kisebb "klubban". Örülök, hogy már a hangverseny-
teremnél és a szólista státusznál jár. Rosszul választott hangszert :), de ezt
leszámítva remek.
Haydn nagy kedvencem, de a fisz-moll (de sok szép rejtőzik benne a neve alapján :),
"Búcsú" szimfónia nem sokat mutat meg abból, miért kedvelem annyira a zenéjét.
Zeneileg átlagos. Nem rossz, de semmi különös nincs benne.
BEZZEG HANGSZERELÉSILEG!!!!
Megmutatja, hogy Haydn-nek bőven volt humora, és ezt ez az előadás REMEKÜL
visszaadta.
Történik, hogy a negyedik, utolsó tétel befejező részében a zenészek váratlanul,
szépen, lassan, egymást követve elfújják a gyertyát, és távoznak a színpadról.
A zene mindeközben szól.
A legvégén a karmester is kisétál a színről, és mindössze két hegedűs fejezi
be a darabot.
Haydn ezzel jelezte Esterházi hercegnek, hogy túl hosszasan időzött birtokán,
zenészeit kimerítve, akiket ideje lett volna szabadságra engednie.
Az említett tételre a színpad világítása drasztikusasn lecsökkent, láthatóvá téve
a kottákat megvilágító - erre a hangversenyre előszedett, hiszen egyébként
fölöseges - kis lámpák fényét. Gyertyák elfújása helyett ezeket kapcsolták le
egyenként a zenészek távozás előtt. A színpad így egyre inkább (fél)homályba
borult.
Hatott. Jót mosolygott rajta mindenki.
Az est vendég karmesterét, Vásáry Tamást, egyedi, de visszafogott ruháját (VÉGRE
valaki nem egyenruhában áll színpadra!), a zenekar "saját" dirigensétől eltérő
stílusát is jó volt figyelni.
Alig akartuk leengedni a színpadról, de megoldotta: a sokadik visszataps után
kézenfogta a koncertmestert (hegedű egy) és kivitte a színről, intve a zenekarnak,
hogy ők is kövessék őket.
Egy majdnem a tegnapihoz hasonlóan jól kivitelezett előadása a tételnek itt megtekinthető:
https://www.youtube.com/watch?v=K0ligH6PCW0
Két dologra jöttem rá az imént, a városban sétálva (sétálván?).
Az egyik, hogy hideg van, hülyeség kimozdulni a délre néző, napsütéses szobámból :), a másik, hogy hosszú évek óta ez az első január, amit itthon töltök.
Kezdetben vala :) K., aki ki nem állhatja a telet, és jött a spontán, kihagyhatatlan last minute ajánlataival, és húztunk délre, dél-keletre, aztán két éve bejött a síelés a képbe.
A sí remek, de egy hét bőven elég belőle. Az első évben megtanultam (úgy, ahogy), az kötött le, a másodikban pedig az, hogy a nem kis mennyiségű összfüggő francia sípályákon szinte bárhová kalandozhattam. Az utolsó 1-2 napban azonban már untam azt is.
A nagyobb utakat - még a síelésest is - sokkal előre le kell foglalni, de nem tudtam, a vállamat mikor műtik és milyen állapotban leszek utána. Így idén az szolgáltatja a változatosságot, hogy itthon maradok.
Nem panaszkodom, eddig tetszik. :)
"Zenehallgatásban, kritika írásban, mozizásban .... bővelkedő, békés, boldog új
évet kívánok 2012-re!"
Na, ez nem nagyon jön be.
Ezer éve nem írtam kritikát.
Már amikor a lap megszűnt (a mi csapatunkkal tovább menni), akkor szomorú lettem,
hiszen egy jó csapat hullott szét, és sok jó zenéről maradtam le. Ezen túl, nagyon
jó a saját művét nyomtatásban látni az embernek.
A "munka" is nagyon hiányzott, ezért gyorsan beszálltam, több energiát szenteltem
egy teljesen másik csapatnak, és a netre írtam kritikákat.
Az, hogy nem annyira kötött a stílus és a terjedelem, új volt. Lubickoltam benne.
Aztán belefáradtam, hogy gyakorlatilag egyedül csinálom, rajtam múlik, él-e az
oldal vagy hal. Amikor már arra sem vették a fáradságot az alapítók, hogy át-
olvassák aktiválás, netre pakolás előtt az írásaimat, akkor úgy döntöttem, ennek
így semmi értelme, és kiszálltam.
Először nagyon hiányzott az írás, hiszen valahányszor zenét hallok, van róla
véleményem (hiszitek vagy nem, de mindössze ennyi kell az "újságírósághoz",
a többi jön magától a sok gyakorlással). Most is hiányzik, de azon kaptam magam,
hogy már hetek teltek el anélkül, hogy a témára gondoltam volna.
Mivel ez nekem csak hobby, és nem vagyok egy kopogtató, törtető típus, valószínű-
leg nem fogok a jövőben publikálni.
Véleményem viszont továbbra is van zenékről, így azt hiszem, itt sűrűbben írok majd zenéről.
Ez ismét más stílust követel, és ez jó.
Remélem, szívesen olvassátok majd, még akkor is, ha adott esetben nem a kedvenc
stílusotokban alkotó zenészről, zenekarról írok.
"Az indulás vagy megkönnyebbülés, vagy teher, asszerint, hogy mi van a szívünkben
vagy elménkben."
"Csak néhány nagy csillag küzdött a hajnallal."
"Szerencsére nem hosszú az élet. Hamar végére ér az ember. Hej, dehogynem hosszú,
nagyon is hosszú. Néha-néha, hogy el ne veszítsük a kedvünket, elég hülyék legyünk
tovább élni, elvesztegessük a pompás alkalmakat, mikor felköthetnénk magunkat,
hiszen kötél, szeg van eleg, a természet úgy tesz, mintha kissé törőnék az emberrel.
Ma ugyan nem. Növeli a búzát, érleli a szőlőt, dalra készteti a csalogányt.
A természet alattomos. Néga egy-egy hajnalhasadás, egy jó pohár pálinka, s az ember
azt hiszi: boldog."
/Victor Hugo: A nevető ember/
"A kombinált, teljes árú bérletek ára viszont átlag alatt, csupán 7,7 százalékkal
emelkedett. Mindezzel a Zrt. kedvezőbb helyzetbe kívánta hozni az ilyen bérletet
vásárlókat.
Az elővételben vásárolt jegyeknél az emelés 7,1 százalékos. A járművezetőnél váltott
jegyeknél több mint 10 százalékos az emelés."
/Részletek a helyi közlekedési Zrt. PR-főmunkatársától/
Sehol egy "a pofánk leszakad, hogy ezt próbáljuk lenyeletni Önökkel, de értsék
meg..." vagy egy "elnézést kérünk, kérjül ennek ellenére ne intsenek be ennek a görény
cégnek". Semmi.
Idén sem sikerül jegyet vagy bérletet vásárolnom, ha minden jól megy.
Ennyit tehetek nevelő célzattal.
És figyelem, mikor üresedik meg a PR főmunkatársi állás.
Noha rengeteg gitárost hallottam már, és sok játékát szeretem is, talán már írtam
itt, hogy igazi nagy kedvencem nagyon kevés (10-15-20?) akad.
Olyan pláne nagyon ritka, hogy egy zenekaron belül legyen két eltérő stílusú szóló-
gitáros, akik közül legalább az egyik játéka mindent visz nálam.
Az Iron Maiden-nél ez a helyzet, a Megadethben is, talán még a Judas Priestben is,
bár utóbbinál nem emlékszem, hogy jelentett-e akkora örömöt, mint a másik kettőnél
és a csak 11 évig két gitárossal játszó Motörhead esetén a szólók hallgatása és
annak megtippelése, melyik szólót éppen ki játssza, majd a tipp leellenőrzése a
szövegkönyvben.
Würzel 1984-ben került a Motörhead-be. "Lemmy mondta, hogy ismeretlen gitárost
keres. Azt válaszoltam Neki, hogy nálam ismeretlenebbet nem talál."
Ez volt a belépő poénja, de ezt követően is zseniális történeteket mesélt igazi
sztorizós stílusban.
A legnagyobbat azon nevettem, mikor turnén elment piáért és visszafelé futni
kezdett egy domboldalon, begyorsult és nem tudott megállni. Esett egy nagyot, az üveg(ek) szanaszét gurult(ak). Mikor összeszedte magát és a piát, rájött, hogy az üveg(ek) nem tört(ek) el. "Ezt isteni jelnek vettem, és megittam az egészet."
A trióból azért lett négy tagú a Motörhead, mert Lemmy nem tudott dönteni Würzel
és a mai napig a bandában játszó Phil között, így mindkettőt bevette.
Rögtön talán legelső dalként megírták a zenekar legnagyobb slágerét,
a Killed By Death-t.
Würzel 1995-ös kiválása óta ismét trióban játszanak.
Würzel nem volt pengés, virga játékos, de vele lett igazán kemény, lendületes
a Motörehead, rövid a szólói pedig hamar a nagyon kevés kedvencem egyikévé tették.
Jött még hozzá a madárijesztő frizura az örök mosollyal.
Csak most olvasom, hogy a nyáron meghalt.
Hihetetlen, de már 61 éves volt.
Fazonjára jellemző, hogy az igazi nevét (Michael Burston) nem is tudtam, vagy
ha tudtam, nem jegyeztem meg.
Chuck Schuldiner után Ő a második, aki elhunyt azok közül, akik játéka meghatározó
volt a hallásom, zenei ízlésem alakulásában.
Nyugodjon békében.
Avagy: nesze neked, jogvédelem :)
Volt/van egy dán zenekar, akiket Disneyland After Dark-nak hívtak (Disneyland
sötétedés után - atom név!) addig, míg el nem kezdtek befutni. Akkor szóltak nekik
jogilag, hogy a név első szavát nem ártana hanyagolni, ha még kell a pénzük,
pl. kajára, így lettek D.A.D. (D.A.D vagy D-A-D, esetleg DAD)
Remek party zenét tolnak. Semmi komolyság vagy görcsölés nincs bennük.
Hogy a humorérzékük ennyi év elteltével (1986-os az első lemezük!) sem kopott, arra
jó példa az új lemezük címe: DIC.NII.LAN.DAFT.ERD.ARK
Disneyland After Dark is, meg nem is. :)
Az egyik (1989-es!) dalukat nagyon szeretem, a mai napig az egyik
legjobb (egyben legegyszerűbb) riffet (és húzást) tartalmazza, amit valaha hallottam.
Az eredeti videoklipet is megtaláltam a tűzijátékot szóró sisakkal (!!:),
de előbb egy remek koncertfelvétel, melyen a szakmailag sokat mondó, gyárilag két
húros (!!) basszsusgitár megfigyelhető.
A hosszú, de egészen jó középrész nem volt az eredeti dalban.
A dobos is megér egy hallgatást!!
Ha tudnék zenélni és bandám lenne, ezt a dalt tuti feldolgoznám.
"Az álom szomszédos mindama titkokkal, amelyek túl vannak az életen."
/Victor Hugo: A nevető ember/
Miközben természetesen mindenkinek BOLDOG, eredményes 2012-t kívánok, leírok az
archívum kedvéért néhány dolgot, hogy hová jutott az oszágunk mostanra.
Itt a 27%-os Áfa (!!!), 400Ft fölött a benzinár. 2975Ft a legolcsóbb autópálya
használati díj (a 2011-es 1650Ft után!!!), az Euró valutaközép árfolyama 300-310Ft
között ingázik. A munkanélküliség, az elvándorlás brutális.
A kötelező gépjármű felelősség biztosításhoz hozzádobtak egy újabb adót (+ súly,
regisztrációs stb.).
Pártkatona "álamfő"nk van, van FIDESZ szóvivő, miniszterelnök szóvivője, FIDESZ
frakció szóvivője. Egypárti az alkotmányunk, az országgyűlés formálissá és
fölöslegessé vált, a következő összetételére olyanok is szavazhatnak, akik
életükben nem léptek az ország területére. (Jelen állás szerint csak a listára,
de ez nemzetközi törvényekkel ellentétes, hiszen ha szavazhatnak, akkor listára
és egyéni képviselőre is joguk van.)
Nem létező, egyetlen szavazatot sem kapott pártnak (KDNP) is van minisztere,
a tagjai megnyilatkoznak dolgokban, osztják az észt, alakítják az ország sorsát.
Az MSZP kezd végre eltűnni - 30 év elteltével van remény, hogy történelem lesz belőle.
A magánnyugdíj vagyont ellopták, az államadósság, mely csökkentésére fordították,
magasabb mint valaha.
Szóval, a helyzet brutál.
Azt hiszem, ha lesz módom rá, itthagyom ezt az egészet, addig, amíg lehet.
"Mindenütt jó, de messze a legjobb" ?
My favourite albums, 2011.
1. The Joy Formidable: Big Roar
2. Arch Enemy: Khaos Legions
3. Tori Amos: Night Of Hunters
4. Anthrax: Worship Music
5. Megadeth: Th1rt3en
6. Sixx:A.M: This is Gonna Hurt
7. Red Hot Chili Peppers: I'm With You
8. Dream Theater: A Dramatic Turn Of Events
9. Amorphis: The Beginning Of Times
10. Coldplay: Mylo Xyloto
?. Long Distance Calling: Long Distance Calling
Ha tavaly azt írtam, hogy gyenge volt a felhozatal, akkor ez fokozottan igaz
2011-re is. Gyakorlatilag csak az első két helyezet hibátlan és tetszik
a-tól z-ig, a többiekben lehet hibát találni.
Különböző szempontok alapján más és más sorrend állt volna fel, ez az összefésült, kompromisszumos.
Az első helyezetről már januárban áradoztam. Szilaj, pimasz, dallamos.
Az Arch Enemy leültetett.
Gyilok brutálisak és nagyon dallamérzékenyek is. Szégyen, hogy csak most hallottam róluk.
Két igazán művészi albumot találtam. Tori Amos klasszikus zenébe hajló
alkotását be tudtam illeszteni a sorba, de a már korábban is szerepelt
Long Distance Calling-ot nem tudtam sehova beerőszakolni.
Az Anthrax remek formában nagyot dübörgött, a Megadeth csak közepest, de
az Ő szintjükön az a néhány villanás még mindig elég az ötödik helyhez.
Nikki Sixx másodszor lep meg szólóalbummal. Csont profi, érezni, hogy
személyes élmények alapján írta. Megkockáztatom, hogy jobb, mint anyabandája,
a Mötley Crüe. Nekem jobban tetszik, az tény.
Red Hot C.P., Dream Theater, Amorphis: három átlagos lemez, hozták az elvárt
dolgokat, de semmi különös. A Dream Theatert (Enya effektus) már kezdem unni.
A Coldplay életigenlő (vidám?) zenéje volt a referencia zene idén.
Csak annál jobb lemezeket vettem figyelembe.
Hatalmas újkori kedvencem, az In Flames kihozott egy rutin albumot. Talán
listán lenne a helye, hiszen csak a zenekar tudásához képest gyenge, de
nem akartam elvenni egy kreatívabb lemez elől a helyet, ezért (is) lemaradt.
Önmagához képest jót, stílusában nagyot alkotott a Destruction,
a Mr. Big, az Evanescence, a Radiohead és a Within Temptation is, de az
én ízlésem szerint kevesek voltak ahhoz, hogy a listára kerüljenek.
Az Opeth zeneileg nagyot váltott. Zseniális lemezt készítettek, de nekem nem tetszik.
A Metallica Lou Reed-del valami borzalmasat alkotott, a Korn a megalománia áldozata
lett, és a Threat Signal általam nagyon várt lemeze is az év egyik csalódása.
Magyarok közül: a FreshFabrik Mora-ja tartalmaz 2-3 óriási nótát, a Subscribe
Bookmarks-a sem rossz. Nem sok magyar zenét hallgatok, és a kiadós kapcsolataim
megszűntével ez még csökkenni is fog a jövőben.
2012-ben nagyon várom a The Cardigans, a Garbage, a The Smashing Pumpkins, Hiperkarma és mindenek előtt a Kreator és a The Killers új alkotását.
Még az ünnepek előtt rendezték, Brazíliában.
Szerencsére szívem csücskei (dánok), a szerelmeim (svédek) és nagy kedvenceim
(norvégok) is jól szerepeltek, így sok remek meccset láttam.
A norvégoknak Hammerseng nélkül is sikerült megnyerniük a VB-t, a dánok pedig
negyedikek
lettek.
A Lunde ikrek közül a mezőnyjátékos (Kristine Lunde-Borgersen) a kisfiával vette át az
aranyérmet, aki szül(et)ése miatt kihagyott 1-2 évet. Kedves jelenet volt.
... a jelölteket az év albuma listámra.
Nem találok tíz tökéletes lemezt, ez már most látszik, így a szokottnál is furább lesz a
listám.
Most például ez a dal simán dobogón van nálam, ha az év dalairól beszélek:
"How can be so different and feel so much alike?"
Ritkán írok fimekről, mert nagyon ritkán látok szóra érdemest.
Ez egy végtelenül egyszerű film.
Egy nagyon egyszerű, remek film.
Michelle Pfeiffer gyönyörű, Sean Penn pedig (szokásához híven) óriásit játszik benne.
Még a filmnél is egszerűbb Beatles-től is sikerült értelmes, odaillő dalokat találniuk
a készítőknek. Ez sem kis bravúr.
A vége kicsit semmilyen, de legalább nem a szokott hollywoodi happy end zárja.
Ma azon töprengtem el, hogy valójában nem tudom, miért hatódom meg minden temetésen
(melyen részt veszek).
A halott miatt biztosan nem, Ő már jó helyen van - ha minden jól megy -, mire a
szertartásra kerül a sor.
Régebben azt hittem, hogy az itt maradt hozzátartozók fájdalma miatt sírom el magam
mindig, de ma ezt is kizárhattam. (Ma két haverom anyukáját temettük, és a két testvér
keményebben viselte a dolgot, mint én. Az Ő részükről ez nem csoda, hiszen Nekik a
halált kellett feldolgozniuk napokkal ezt megekőzően, ami nagyobb dolog egy temetésnél.)
Szóval, nem értem. Az élet múlandósága? Saját elmúlásom? A szép/vicces emlékek?
Mi miatt könnyezek, de nagyon ilyen eseményekkor?
Nincs rá magyarázat.
Talán ez az egy jó van az egészben.
Már japánul is kapok spam maileket - a magyar, az angol, a kínai (!) után ez a negyedik nyelv, melyen felfedeztek. Nem tudom, mi lehet ez, de tetszik. :)
I don't know what it is but I LIKE its form. :)
尊敬的dream_carol，您好:
1.建立对管理的整体和系统思维，理解从问题，思路，系统，方法到动作的管线索
2.理解管理者在企业里应承担的责任，角色身份，应表现出的态度和意识
3.掌握把工作管好的方法和技巧 – 计划，组织，控制（目标管理与绩效考核执行力控制），创新
4.掌握带人带团队的方法 – 培养下属，沟通协调，发挥领导力，用人授权，团队建设，激励设计
5.促进自我提升 – 时间管理，高效工作方法，职业认识与修养
相承法 2011-12-23 1:54:34
"Én azt üvöltöm neked, amit a lelkemből a dallam kiás"
"Nem baj, ha néha félsz
Vagy mástól is segítséget remélsz
De tönkremész
Ha mindig félve élsz"
/Depresszió/
Aki nekem is játszod az élet dallamát
Kinek süketen fordít hátat a fél világ
Amíg zenére mozdul itt minden
A hangom, a léptem, a Föld
Amíg szerelmet táncolnak rá
Bármit látsz s bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd
Akkor is játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki se érti, játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még
Lehetsz szerelemisten vagy égre festett kép
Lehetsz magad a törvény vagy ember módra szép
Nekünk zene vagy igaz és megfoghatatlan
Ki a világba életet tölt
És ha kevesen hallgatnak rá
Bárhogy bánt, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd
Akkor is játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki se érzi, játssz
Ha botlik az ember, mert botlik az ész
A botfülűekkel csak ennyire mész
Te csak játssz
Ha látva se hallom, mert így akarom
A hangodat hangosan megtagadom
Te csak játssz, játssz, játssz
Játssz még
Ha senki se érti, játssz
Senki nem felel, játssz
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még
Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább
Ha a süketek birtoka lesz a fél világ
Ez az élet a Földről felszárad
És a Nap is gyászruhát ölt
Aki remélni tanítasz még
Bármit látsz és bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd
Akkor is játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki nem felel, játssz
Ha senki se kéri, játssz, játssz
Játssz
'you make me real
strong as I feel
you make me real
Lately I just can't seem to believe
Discard my friends to change the scenery
It meant the world to hold a bruising faith
But now it's just a matter of grace
A summer storm graces all of me
Highway warm sing silent poetry
I could bring you the light
And take you home into the night'
"Volt egy kis bohóckodás, nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy a To Sheila c. szám volt-e (valószínűbb, hogy a Farwell, de egy hét távlatából nem emlékszem), de hangszereket cseréltek, a basszeros csaj beült dobolni, a gitáros csákó átment basszerra, a dobos gyerek meg a zongora mögé, Billy király meg maradt a trónuson, a többiek izzadtak rendesen :)"
'
Európában turnézott a The Smashing Pumpkins.
Későn tudtam meg, hogy a műtéthez túl közel eső időpontban nézhető távolságban
játszanak, így ez a turné kiesett.
Persze, kémeim mindenhol ott vannak :), például Prágában is.
A gitáros és a kikerekedett Billy kivételével ismét kicserélődött a teljes banda.
Ettől persze még lehetnek zseniálisak.
A képeket, mint látható, a http://foto.mattesh.com/2011-11-25-SmashingPumpkins
oldalról szereztem.
