'Dark Night Of My Soul'

https://www.youtube.com/watch?v=wYBkNDyNDfU

"Regulus - római konzul és hadvezér az i. e. III. században; az első pun háború idején karthágói fogságba esett. A punok - becsületszóra - Rómába engedték, hogy beszélje rá a szenátust fogolycserére. Regulus - megbízatásával ellentétben - lebeszélte a szenátust a punok javaslatának elfogadásáról, majd adott szavához híven visszatért Karthágóba, a biztos halálba."

"A tapasztalat egyébként igen különböző, s jóra vagy rosszra fordul az ember természete szerint. A jó emberek megérnek, a rosszak elrothadnak."

/Victor Hugo: A nevető ember/

Úgy látszik, dec. 6. egy szerencsés nap az életemben. Aznap államvizsgáztam, és idén
akkor operálták ki a fémeket a kulcscsontomból.
Nem volt annyira kellemetlen, mint a törést követő műtét, de azért a kellemestől ez is
eléggé messze volt.
Két óra várakozás a betegfelvételen, majd egy fél napos semmittevés.
Este és reggel kötelező nyugtató (aludtam, mint a bunda), a műtő előteréig megúsztam
tű nélkül a történetet.
Ott az anesztes hölgynek csak másodszorra sikerülta kézfejemben az érbe szúrnia az
injekció és infúzió fogadó tűt.
Ez hatott. :)
Egyből mért egy 82 (!!!)/valamennyis vérnyomást - erre jól ráérzett Herb -, mellyel nem érdemes műtétet kezdeni,
de mondtam, hogy ne aggódjon, és hamar visszatornáztam a szokott 110-re az értéket.
Ismét két órán át műtöttek, ismét altatásban, de most négy órával (!!!) a műtétet
követően már mehettem haza.
"Alig" voltam kába, és a hányingerem (az altatás utóhatása) sem múlt el egyhamar.
Este a Chelsea hülyére vert egy spanyol "csapatot", de nem bírtam nézni, mert a
fény zavart, plusz nagyon álmos voltam.
Már a keddi műtét előtt néhány nappal elkezdett fájni a torkom és olykor
hőemelkedésem volt. A gyakorlatilag meztelenül a hideg műtőben töltött két óra erre
jól rátett. Tegnap már nem bírtam beszélni, de mára sokat javult a helyzet.
A vállam sem rémes. A műtét napján éreztem, hogy fáj a csont (mintha mondjuk
két nagyobb fogat húztak volna ki onnan, annyira - egészséges fogsorúaknak nem tudom
leírni :) és a seb is. Másnap ez enyhült, annyira, mintha jól izmon vágtak
volna (elefántpuszi), de mára már alig-alig érzek valamit.
A karom sokkal jobban mozog, mint az első műtétet követően - mondjuk, öt hét mozdulatlanra lekötözött állapotnál csak jobban mozoghat valami -,  szóval a varratszedést követően vélhetően emlék marad a történet.
Ez egy ilyen év (volt).
Ja: még csoki Mikulást is kaptunk a vacsorához vagy ebédhez!

Megszülettél, nevelkedtél
Itt hagyod majd, ha elmentél
De az kérdés, hogyan éled
Helyesnek melyik utat véled

A tudás fontos, mert megtaníthat
Hogy azt is átlásd, mi elvakíthat
Figyeld, hogy mit súg a szíved!
Ha helyén van, majd megsegíthet

Rajtad áll, merre mész, gyerünk válassz!
Benned és tetteidben a válasz
Hogy a helyes úton érj célba
Mondd, mennyi harcot vállalsz?

Az akaratod szabad, ez néha nagy teher
De ajándék is, hogyha jót teszel
A boldog életért tedd, amit tudsz!
Vigyáznod kell, merre indulsz
Ahogy az életed végig éled
Olyan lesz majd a végitélet
Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz
De csak magad felett uralkodhatsz

Rajtad áll, merre mész, gyerünk válassz!
Benned és tetteidben a válasz
Hogy a helyes úton érj célba
Mondd, mennyi harcot vállalsz?

Mondd mennyit?!
Mondd mennyit?!
Mennyit?

Az utadért

/Depresszió: Rajtad áll/

Szeretem az egyszerű(en) jó lemezborítókat.
Ez két zenekar egy-egy dalát tartalmazó (split) CD-é. Ráadásul mindkét szerzemény tetszik.
A hanganyag ingyen letölthető

the split EP is downloadable at

http://www.mediafire.com/?wd2ao1zlrl5pb9h

Tehó, figyelsz?

(Forrás, és az önálló, öt számos EP letöltésének kiindulópontja: rosaparks.blog.hu)

Ma fél 10-től műtöttek ismét, altatásban. Délre vége lett, 4-kor (!!!) pedig már el is hagytam a kórházat. Csak lestem, hogy ez így megy.

Köszönöm mindenkinek, akinek eszébe jutottam. A következő héttől ismét üzemképes leszek - ha minden jól megy.

Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra, különös tekintettel a kulcscsontra. :)  :(

... gondoljatok rám, kérlek, mert eléggé húzós napom van/lesz!
Köszi.

... a tavaszi balesetemen. Az a megközelítés csak most jutott eszembe, hogy valami
nagyon nagy véletlen volt, hogy aznap egy korty alkoholt sem ittam.
A haveri pókerezés, melyről tekertem haza, nem éppen a szörp szürcsölésről szól.
A gyomrom remekül működik, egy évben egyszer-kétszer van olyan nap, mint akkor,
hogy egész nap alig kajáltam, mert állt az emésztésem - elronthattam a gyomrom előtte.
Emiatt nem is ittam, még egy korty sört sem.
De mi lett volna, ha ez egy "rendes" kártyázás, azaz kellemesen mosolyogva megyek
hazafelé, és így bukom a bicajjal? Azóta az járna a fejemben, hogy "ha nem iszom,
megúszom az egészet, a műtétet, az öt hét testhez kötött jobb kezet, a gyógytornákat?".?!
Vagy (ez most jutott eszembe) nem lettek volna annyira élesek a reflexeim, és
mire felfogtam volna, hogy leesett a lámpám, már szépen lassan megállok, azaz nem
rántom be a  féket, pláne nem az elsőt, és elmarad az egész incidens?
Érdekes az élet.
Talán jobb így. Csak a hülye reflexeimet hibáztathatom, azok pedig az akaratomtól
függetlenek.
Az is újdonság, hogy már van veszélyérzetem bicajon. Eddig soha nem volt.
Mióta az eszemet tudom, nem estem, pedig tiniként még fogócskáztunk is kerékpárral.
Most pedig már alacsonyabb sebességnél (30-40) is eszembe villan, hogy ennyivel
esni nem volna szép. Pláne egy rendes, eddig szokásosnak mondható hegyről lezúgásnál.

Szögezzük le a legelején, hogy a "Budapesti vonósok" zenekar jó.
Amennyire én hallom az ilyesmit, nagyon jó(k).
Tizenhat vonósból állnak (ülnek).
A nagybőgős hölgy jót játszott, kifejezetten élmény volt hallani az arányos hangképben.
Szóval, minden, amit írok, a zeneszerzőknek és a műveiknek szól.
Liszt 2. Magyar rapszódiája megmutatja, honnan lopta a szerző Koós Jánosnak a
Kislány a zongoránál refrénű dalt, a 14 Magyar rapszódia pedig nagyban hasonlít
a tizenötödikre, a Rákóczi indulóra, melyre sikerült naponta órákat menetelnem
katona koromban. A filmhíradóknak is ez (is) volt zenéje.
Mindkettő hallgatható, jó, mindkettőt Wolf Péter írta át kamarazenekarra.
Kovács Zoltán (nem, nem a gyakran fel-felsíró lila :), hanem egy 1969-ben született
zeneszerző) Álomtáncok című darabja is hallgatható, de igazán csak egyszer.
Modern. Nem rémes, sőt, nem is rossz, de számomra kevés az igazi dallam benne.
A klarinéttal, mint szólista hangszerrel nem volt bajom - ez új.
A szerző vezényelt.
Csajkovszkij: Vonósszerenád (C-dúr, OP. 48): egy átlagosan jó komolyzenei mű.
Nem több, nem kevesebb. Sok jó ötlettel, jól van megírva, de például a nagy kedvenc
második tétel (keringő) egyáltalán nem hatott meg. Pedig megkaptuk ráadásnak is.
Akkor sokkal inkább a záró tétel, abban több érzelem, ötlet van:

Hello Dude ;),
                   I hope I made your day with this picture, a sweet memory of you.
Take care.

A legkeletibb olvasómnak, barátomnak/barátomtól.

Ma este az m1-en az On The Spot-nak a Nepálban készült részét ismétlik.
Nem láttam még a teljes epizódot, de Eszter azt az utat járja be benne (Luklától az Everest alaptáborig), melyet mi is megtettünk.
Ha valakit a képeimnél és a régi beszámolóimnál jobban érdekel a csodás környék, ne hagyja ki a műsort!

... a jóbarátok", hogy vendéglátáskor az esti poénos kiírásra reggel(ivel) német nyelvű válasszal (is) reagáljanak? :)

"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos,
egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta."
/Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában/

Ez a regény kezdés jutott eszembe, mikor másnap összeszámoltam, hogy előző este
az asztalunk úgy nézett ki, hogy két francia, két fehérorosz, két magyar, egy lengyel
és egy angol.
A beloruszok a Nagal ütősei, az angol a klarinétosuk. Én természetesen főleg az
utóbbival diskuráltam sokat.
Jó humora volt (van), és a sörök is hatottak szépen.
"Ha nem anyanyelvűekkel beszélek, akkor érthetőbbre veszem a figurát, azért nem
hallod erősnek a britet a beszédemben."
Mikor "tipikus britül" beszéltünk poénból, megnevettetett. Valami ilyet mondott
válaszul egy mondatomra: "Nos, úgy vélem, a 'meglátásom szerint' használata az
előző mondatában fölöttébb indokoltnak tekinthető." :)
Egyébként döbbenetes, hogy 'Pesten éjszaka - és egyre jellemzőbb ez nappal is -
legalább annyi külföldi szót hallani, mint magyart.

Üdvözlöm, érintem, nem mutatom,
Nem emlékeztetem, nem kutatom,
Nem zavarom, zavarom, csak figyelem,
Belefeledkezem, vele utazom

Nem sürgetem, nem várom,
Nem bántom és nem sajnálom,
Nem sajnáltatom magam, magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom, felkavarodom,
Megálmodom, belelátom,
Megkövetem, megkövetelem,
Megszelídítem, megbánom

Meggyújtom, eloltom, meggyújtom, eloltom,
Megoltalmazom, elragadom,
Elragadtatom magam, magam adom
Megadom, megadom, neki megadom magam

Nem suttogom, elkántálom,
Megkóstolom, megkínálom,
Keveredek, belehabarodom,
Belefeledkezem, vele utazom,

Felismerem, feltüzelem,
Megszállom, megbabonázom,
Megbabonáztatom magam, magam adom,
Megadom, megadom, neki megadom magam

/Quimby: Magam adom/

Na, megvolt, ami nem hiányzott. Teljes tápcsere, processzor ventilátor csere,
egy gombelem, hogy a setupot ne ejtse el - potom 13 ezer Ft.
Az egész gépem nem ér többet kétszer ennyinél, de amit ki kell cserélni, azt ki kell.
Csak lesek, hogy a Trabant/porszívó hang helyett most már nagyon csendesen
zümmög a berendezés.
Nagy élmény.
Ha 3-5 évnél tovább működne egy számítógép hibátlanul, az még nagyobb élmény
volna.

Már az odaút remek volt. Vonattal mentem, és a mozdonyvezető mellett ültem.
Nem kis élmény.
A csapatot nem ismnertem, T. ismerte a felét és a francia (na-ná) koncertszervezőjüket. Mondta, hogy jó lesz, menjek.
Mentem. Jó lett. :)
A Nagual egy fehérorosz alter/etno/rock zenekar fura felállásban - dob, nagybőgő,
klarinét, gitár/ének, ütőhangszerek.
     Szerdán a Szabad az Á-ban, egy kis pincehelyiségben adtak önálló klubkoncertet.
Hangulatos, érdekes, élőben egészen jó zenét játszanak. Nem az én világom, de
ennek ellenére tetszett. Az egyik szám alatt egy tűzzsonglőr is adott (nem
keveset) a hangulathoz.
Humorosak, extrém zajkeltő eszközöket is bevetnek, jól kommunikálnak a
közönséggel. Tetszett, amit műveltek.
     Aztán másnap a MüPa-ban egy teljesen más környzetben (hibátlan, csont profi
hangosítás, olyan akusztikájú teremben, hogy csak na) léptek fel, az előzővel
csak néhány dalban egyező repertoárral.
Kissé visszafogottabbak voltak a zenészek és a dalok is, de ez is egy jó kis
koncert volt.
"Ráadásul" megkaptuk az est fő zenekatrát, a Kampec Dolorest is.
     Ők magyarok, a régi alter énüket szinte teljesen levetkőzték, és eltolódtak
a jazz felé. Nagyon fincsi dolgokat játszó dobosuk, és nagyon képzett
basszusgitárosuk/nagybőgősük van.
A régi dalaik közül is csak egy tetszett, az újak közül sem több.
Ettől persze még simán jó, egyedi és profi, amit csinálnak.
      A Nagualt valahogy így kell elképzelni (a hölgy helyett egy szakállas brit
fazont vettek be - Róla majd később):

     Na, ilyen sem rémlik, hogy megtörtént velem - két egymást követő este néztem/hallgattam meg ugyanannak a zenekarnak a koncertjét.
Ráadásul eddig nem is ismertem a zenéjüket.
Jó volt. Sőt, még szürcsöltem is egy rendeset a fél csapattal.
Majd mesélek.
     Ha napokra eltűnnék, az azért lesz, mert erősen halódik valami a számítógépemen, ami
a működéshez szükséges.

Reggelizés közben hallgattam a rádiót (nem jellemző), és azon kaptam magam, hogy a
szöveg miatt tetszik egy egyébként nem nagy szám dal. Ilyen még nem volt angol nyelvű
szerzeménynél. Az Oasistől a Wonderwall volt majdnem ilyen, de ott a sokszori
hallgatás miatt kúszott az agyamba a szöveg, ez viszont elsőre megtetszett.
Még egy 30-40 év és egészen jó leszek angolból. (Ha a nyelvtan nem számít. :)
A klipje egyszerre jó és közhelyes, de az Angel Station nagyon tetszik benne.

White lips, pale face
Breathing in snowflakes
Burnt lungs, sour taste

Light's gone, day's end
Struggling to pay rent
Long nights, strange men

And they say
She's in the Class A Team
Stuck in her daydream
Been this way since 18
But lately her face seems
Slowly sinking, wasting
Crumbling like pastries
And they scream
The worst things in life come free to us
Cos we're just under the upperhand
And go mad for a couple of grams
And she don't want to go outside tonight
And in a pipe she flies to the Motherland
Or sells love to another man
It's too cold outside
For angels to fly
Angels to fly

Ripped gloves, raincoat
Tried to swim and stay afloat
Dry house, wet clothes

Loose change, bank notes
Weary-eyed, dry throat
Call girl, no phone

And they say
She's in the Class A Team
Stuck in her daydream
Been this way since 18
But lately her face seems
Slowly sinking, wasting
Crumbling like pastries
And they scream
The worst things in life come free to us
Cos we're just under the upperhand
And go mad for a couple of grams
But she don't want to go outside tonight
And in a pipe she flies to the Motherland
Or sells love to another man
It's too cold outside
For angels to fly
An angel will die
Covered in white
Closed eye
And hoping for a better life
This time, we'll fade out tonight
Straight down the line

And they say
She's in the Class A Team
Stuck in her daydream
Been this way since 18
But lately her face seems
Slowly sinking, wasting
Crumbling like pastries
They scream
The worst things in life come free to us
And we're all under the upperhand
Go mad for a couple of grams
And we don't want to go outside tonight
And in a pipe we fly to the Motherland
Or sell love to another man
It's too cold outside
For angels to fly
Angels to fly
To fly, fly
Angels to fly, to fly, to fly
Angels to die

https://www.youtube.com/watch?v=UAWcs5H-qgQ

/Ed Sheeran - A Team/

     Ma olyat teszek, mint még soha. Szakmailag, mélységében (?) elemzek komolyzenét!
De előbb a szokásos kontárkodásom következik.
      Brahms: Változatok egy Haydn-témára: az, aminek látszik. A szerző az első
szimfóniájának megírása előtt gyakorolt. Nem rossz, de nem is kiemelkedő.
A végéhez közeledve azért már egészen komoly magasságokba emelkedik.
      Oláh Kálmán: Passacaglia for Orchestra & Jazz Trio:
ez is az, aminek látszik, de ezt már nehezebb elképzelni.
Oláh Kálmán jazz-zongorista műve... És akkor itt álljunk is rögtön meg!
Az egész műben az az egyik legcsodálatosabb, hogy Kálmán szerezte.
Már a bőgő-hárfa kezdés remek, majd jön a szimfonikus zenekar. Beléjük olvad
a nagybőgő/dob/zongora jazz trió, aztán külön megmutaja magát a dob és a bőgő,
aztán ismét egybehangzik (szavakat alkotok!), szétválik a két "csapat".
Az improvizációnak ható jazz részek is jók, nem elvontak, nem lógnak ki a
műből, és a szimfonikusok is tartalmas, jó dolgokat játszanak, nem csak
"sablonokat".
Az egész mű mindezek ellenére homogén. Egy CSODASZÉP, egyszerű dallamra épül, az tér vissza néhányszor, az adja meg a hangulatát.
A hárfa kicsit csőharanggal is játszik együtt benne - mekkora ötlet!
Rohanós napjaim vannak, plusz még a számítógépem is halódik, úgyhogy mérgesen
ültem be a hangversenyre, de ennél a műnél már facsarodott a szívem, szárnyalt
a lelkem és könny gyűlt a szemembe. Én az ilyen hatást elérő ZENÉNÉL érzem,
hogy élni jó, és hogy a zene művészet.
Öregszem, ez tény :), de az is az, hogy Kálmán döbbenetesen jól megírta ezt a
nem hétköznapi művet. Ha tehetitek, hallgassátok meg! Megéri.
      Rahmanyinov: A holtak szigete egy festmény alapján készült.
Leírva a kép sokkal jobb, mint valójában: "ciprusokkal benőtt kis
temetőszigetet ábrázol, mely felé a tengeren apró bárka tart gyászos rakományával".
A háttérbe kivetítették a képet. Teljes sötétben kezdett a zenekar, majd egyre
erősödött a világítás. A zárás fordítva. Hangulatos, jó ötlet volt.
A nyitó 5/8-ados ütem érdekes, az egész pedig annyira zord, nyomasztó és komor,
hogy az csak jó lehet.
     Hogy egy Hi-Fi komponenst, egy karmestert vagy egy teljes szimfonikus
zenekart leteszteljünk, ahhoz kell egy mű (egy lemez), amit nagyon ismerünk.
Nálam ez a Csillagok háborúja filmzene.
Szerencsére már többször hallottam élőben, így most minden részletre figyeletem,
de nagyon.
A főcím és a vége főcím zenéje közé bepakolták Leila (szerintem Leia),
Darth Vader (verhetetlen!) és Yoda (!!!) "dalát". Utóbbit szinte biztos, hogy
nem hallottam még élőben, de "nem élőben" sem sokszor. Pedig szuper.
Star Wars rajongó vagyok, a filmeket is akárhányszor meg tudom nézni, de a
zenéjét is valahányszor ámulattal hallgatom.
Ha lenne elég pizza és sör (és a WC-be is kihallatszódna :), képes lennék egyben
végighallgatni a hat film kb. 13 órányi zenéjét élőben.
Eddig csak dallamilag és felépítésében tetszett. Az, hogy minden szereplőnek
van egy dallam motívuma, ezeket variálja, vegyíti egymással a szerző.
Most arra röttem rá, hogy irgalmatlanul meg is van komponálva.
Szinte valamennyi hangszer(es) jóízűt közdött, a szó jó értelmében tegnap este is.
Nem tudom, nehéz lehet-e kürtön játszani, de 1-2 nem kellően direkt hang
becsúszott náluk, volt néhány csend helyetti meg nem szűnt halvány lecsengés,
illetve az arányok nagyon rövid időre (3-4 másodperc) összekuszálódtak, de
nagyítóval is csak ennyi hibát találtam a majd' félórás kéjhömpölyben.
Nem lehet egyszerű karmesternek lenni, erre is rájöttem.
     Nőnek a gyerekek: Z. öccse bebőgőzte magát a zenekarba, így már kb. 10 zenészt
ismerek a csapatból.
Az egyikük szólt, hogy menjek, mert valószínűleg érdekelhet a hangverseny.
Meglepett, hogy emlékezett ilyesmire: "azt mondtad 1szer,szereted a Sztárvórsz
zenéjét, hát most lesz 14-én koncerten, ha van kedved, gyere!"
Mentem. És nem csak a Star Wars miatt mondom, hogy régen szórakoztam ilyen jól.

...nap van a Petőfi rádióban. Ajánlom. Megérdemlik.