'Dark Night Of My Soul'

Tekintetünk előbb csak félőn összetéved,
majd néhány röpke szó, aztán a párbeszédek
s már kacajoktól és daloktól zeng a ház,
kerengő táncok és elbúvó suttogás;
majd kapkodott szavak, epedő pillantások,
szűk lépcsőházban még elnyújtott búcsu...

/Tél van, az ember itt falun - részlet, Fodor András fordítása/
Helyenként kifejezetten tetszenek Puskin versei.

Itt nem mennek autók
Erre a kutya se jár
Lakatlan házak között
Csavarog a holdsugár
Itt nincsenek álmok
És nincsenek álmodók
Balkán rezesek
Fújják a takarodót

Rozsdás a sarló
És lötyögős a kalapács
Lomtalanított igazságokon
Ücsörög egy uzsorás
Leszegett fejjel kérdem
Hogy van-e valamije eladó
Nesze - mondja -
Itt van egy kis ultravaló

A puritán ösztön és a szükség vezet
Szanaszét mardosom a tetemeket
S szíveket szórok a lábak elé
Mutasson utat a vaknak hazafelé

Nem hiszek a papnak
Aki a farzsebéből prédikál
Nem hiszek az ártatlannak
Aki poharaz a pirosnál
Nem hiszek a sorsban
Amire csillagokat aggatnak
Kicsi kínai angyalok
Az ölükben ringatnak

A puritán ösztön és a szükség vezet
Szanaszét mardosom a tetemeket
S szíveket szórok a lábak elé
Mutasson utat a vaknak hazafelé

/Quimby: Ultravaló/

https://www.youtube.com/watch?v=kXQVMIbLxXk&list=PLDECC3932D9241760&index=24

Az egyetlen megmaradt barakk és a büntető gödör.

Kis falu (egy bolt, két kocsma), romos vár, hangulatos környék, jó levegő.

Nem pite!
Rooney három gólt lőtt (két szabadrúgás, egy 11-es), így három meccsen eddig ötöt
szerzett, de az egész csapat nagy parádét mutatott be. Young két gólja egyformán gyönyörű volt.
Nagy élmény volt "élőben" látni.
És ez az Arsenal egy-két hete oda-vissza verte az olasz negyedik Udineset.

'It was the first time Arsenal had conceded eight goals in a league match since 1896.'

(('concede' - de szép, választékos szó!))

Look at this field my son
Deserted, empty place
Where the dead silence feeds on lost whispers
There was a Kingdom here
A City full of life
Songs of its praise were being sung by the mountains
Oh, listen to them now

People felt strong and powerful
Proud of their wealth
All of them believed they were kings of the whole world
They started to take more
And crossed the borderlines
Called themselves gods above everything and everyone
Oh, listen to them now

Faster and faster
Higher and higher
Great temples of gold grew taller and glittered in the sun
Gods, too sure of themselves
Never lost their pride
Even when the altars and monuments started to collapse

Oh, how quickly they died
Oh, how quickly they turned into
The dust of the forgotten land

Listen intently
Souls are crying
This is the song of the forgotten land

/Riverside: forgotten land/

https://www.youtube.com/watch?v=GnK8DEYWxKs

Riverside: Elfeledett föld

Fiam, nézd ezt a kietlen, üres területet
Hol a halotti csend elveszett suttogásokból táplálkozik.
Egykor királyság volt itt, egy élettel teli város,
A hegyek énekelték a dicsőségét zengő énekeket.
Oh, hallgasd őket most.

Az emberek erősnek és hatalmasnak érezték magukat,
Jólétükre büszkének
Mindannyian az egész világ urának hitték magukat,
És egyre többet vettek el, átlépték a határokat
Mindenek és mindenkik felett álló isteneknek hívták magukat
Oh, hallgasd őket most.

Egyre gyorsabban, egyre magasabbra
Nőttek hatalmas, napban csillogó arany templomaik,
Istenek, túl biztosak magukban
Soha nem vesztették el büszkeségüket
Még akkor sem, mikor az oltárok és az emlékművek kezdtek összeomlani

Oh, milyen gyorsan haltak meg,
Milyen gyorsan váltak az elfeledett föld porává.

Figyelj erősen,
Lelkek sírnak,
Ez az elfeledett föld dala.
 

Hopelessly adrift
In the eyes of the ghost again
Down on my knees
And my hands in the air again
Pushing my face in the memory of you again
But I never know if it's real
Never know how I wanted to feel
Never quite said what I wanted to say to you
Never quite managed the words to explain to you
Never quite knew how to make them believable
And now the time has gone
Another time undone
Hopelessly fighting the devil
Futility
Feeling the monster
Climb deeper inside of me
Feeling him gnawing my heart away hungrily
I'll never lose this pain
Never dream of you again

/The Cure: Untitled/

https://www.youtube.com/watch?v=CYCkbgb1rMw

Wo-hoooo. Fetrengek. Egy olyan zenétől, amit már ezer éve (majdnem 20) ismerek.
Szeretem a koncert lemezeket. Nagyon. Ez egy élőben felvett lemez, de nem egy
teljes előadásé, hanem a Wembley Arena-ban '90-ben adott koncertről összeválogatták
az előző évi Disintegration album dalait, és szépen egymás mögé pakolták.
Mi ebben az újdonság? Az, hogy annak idején hivatalosan ki sem adták, nem került kereskedelmi forgalomba, csak promo célokra jelent meg itt/ott, ennek ellenére (és éppen ezért) hamar kultikus lett.
A DeLuxe hullám mostanra (2010) érte el a Disintegration-t. A zenekar a stúdió lemezhez
hozzácsapta az Entreat felfrissített változatát, megsépeklve az eredeti nyolc dalt a
maradék, annak idején csak maxikon megjelent néggyel és a már szokásos, 20 számos kiadatlan apróságokat tartalmazó lemezzel.
Az eredmény a teljes Disintegration album élőben. Klasszikus!!
Furán néztem emberekre, akiknek a Disintegration a kedvenc The Cure lemezük
(nálam a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me visz mindent, és a négy lemezes (!) kislemez
gyűjteményük, a Join The Dots, na és persze a Greatest Hits akusztikus lemeze),
de idősödve, és az Entret-et hallgatva kezdem megérteni őket.
Csodálatos, tiszta, mély, tartalmas zene.
A The Cure tud a világon a legjobban egy olyan dolgot a zenében, zenéről, amelyről nagyon sok zenekar azt sem tudja, hogy létezik. Pedig - szerintem - éppen az a lényege.
70 perc érzés!!!

https://www.youtube.com/watch?v=ZDs-I48fYwE

'some songs move you to the point of tears'

Nem Tátra, de papíron Szlovákia. (Fácán, tiiiiigis.??)

Ez a Rizy mászás a menedékháznál félbemaradt. Egyrészt az eső miatt, másrészt sok idő elment az addig vezető úton.

Ha valaha volt közük UFO-knak hozzájuk, mostanra gondolom, lesnek, hova fejlődött
a tudomány. :)

Szeretem az ötletes albumborítókat, zenekari fotókat. Ez is nagyon tetszik.

A felbontás miatt nem látszik, de ott van rajta az együttes is. :)

 Meglep, hogy közeli zenekari tagos képpel is megjelent az album,

én a távolival ismertem meg.
Az egyik belső borító is király, azon óriási (mamut)fenyők között áll egy ösvényen
a zenekar. Ez utóbbit sajnos nam találtam a neten.

Talán ez a The Clash dal tetszik leginkább:

https://www.youtube.com/watch?v=lsj2_6_z3Vo&feature=related

Persze, van választék. Most hirtelen nem találom a 'Career Opportunities'-nek azt a változatát, melyet egy kisfiú (!) énekel.

https://www.youtube.com/watch?v=lCBySkF0kNo&playnext=1&list=PL6B82D5FB7B662ABF

'Do you wanna make tea at the BBC?
Do you wanna be, do you really wanna be a cop?'

'I hate the army an' I hate the R.A.F.
I don't wanna go fighting in the tropical heat  (I don't wanna die figthing in The Falklands strait)
I hate the civil service rules
And I won't open letter bombs for you'

Oh, de jó, hogy vannak, akik emlékeznek az ilyen értékes/érdekes emberekre.
Péntek éjjel vetítették a Dunán a Joe Strummer - A jövő nincs megírva dokumentum-
filmet.
(Számomra) Joe a The Clash frontembereként vált híressé.
A The Clash a Pistols ellentéte ugyanazon stíluson belül. A Pistols az ösztön, az
agresszió, a gondolkodás nélküli lázadás, a The Clash az intellektus, a szív.
A Pistolst csodálom a mai napig, de a The Clash is megérintett.
Intellektuel punk bandát csinálni, az azért művészet. Sok értelemben.
Van a The Clash-nek pár gyengébb albuma is, az én ízlésemnek túl sok a reggae (!!?)
hatás a zenéjükben, de a London Calling (a zseniális borítóval!) kedvencemmé vált.
A Spanish Bombs (https://www.youtube.com/watch?v=ertt3o1x65c) és a
Lost in the Supermarket (https://www.youtube.com/watch?v=qsrEAWcAvRg) tetszenek róla leginkább.
"Amikor nem volt pénzünk kajára, Joe kiment az utcára zenélni, és elegendő pénzzel
jött vissza, hogy mindannyian jóllakjunk."
"Csak táncolnak, b... meg, nem verekednek!!"
Éppen a napokban (nézve a híreket) jutott eszembe a London's Burning daluk.

A '91-es Beatrice koncert felvételét nézve jönnek a gondolatok.
Élemedett :) koromnak előnye is van.
Pl. (sokszor!!) láttam a Beatrice-t a legendás felállásban: a BS videón is látható
balkezes Lugosi "Laci", akiről a mai napig nem tudom eldönteni, milyen gitáros,
de hogy az az arc-szerkezet, hozzáállás színpadon verhetetlen és egyből mosolyra
fakaszt, az tény; Miklóska Lajos "bácsi" az elmaradhatatlan öltönnyel
(https://www.youtube.com/watch?v=ZysVeUfNqkc,
https://www.youtube.com/watch?v=QoYlj_C1QQM), akiről azt sem tudom él-e még,
csak remélem, hogy jól van; a helyére beállt Zselencz Zsöci; Feró,
a 100-as égőkből álló "show" és a színpadi ökörködést tetéző Waszlavik és az ikrek...
A PeCsa szabadtéri (!!) karácsonyi 'ricse koncertek...
Ah. Fiatalság, nem is mindig bolondság.

"- Buta vót, Lajos?
- Buta vót, mint a főd."

Úgy éreztem, szabadon élek.

https://www.youtube.com/watch?v=0dJoXLWQavk

Egészen jó kis vágókép voltam 1991-ben! :)

A "Mit tett velem ez a Jenő?" után találtam meg magam a tegnap linkelt videón.

A bicajozás alkalmával eljutottam Recskre is.
Egy településre, mely egy dologról híres, a hírhedt munkatáborról.
Az egykori épületek közül egy barakk áll, benne sok kép, történet, archív dokumentum,
és például a büntető gödör.
A múzeum hasonlóan tartalmas.
Hangulata (természetesen nyomasztó és elgondolkodtató) van a helynek.
Kétszer jártam Dachauban, a koncentrációs táborban, így nem taglózott le különösebben Recsk.
Dachau nélkül biztosan sokkal jobban hatott volna.
Az elborzasztott, hogy nálunk is létez(het)ett ilyesmi.
Nincsenek rá szavaim.

https://www.youtube.com/watch?v=xnQEia8B6cs

A dalban is Dachau következik Recsk után az egyik helyen.
Megtaláltam a dal BS-ben készült, lemezen is kiadott élő felvételét. Az Epica és a Therion miskolci klasszikus koncertjeit leszámítva ez az egyetlen koncert, melyen ott voltam és hivatalosan kiadták. Az biztos, hogy az egyetlen lemez, melyen éneklek. :)
Ha kikockáznám, szerintem még meg is találnám magam a TV-s felvételen - de ez már egy másik történet.

https://www.youtube.com/watch?v=OdtTwB2yh18

A három hónap kihagyást, hogy SEMMIT nem sportolhattam, rendesen megéreztem
a szumma 300km-es tekerés alkalmával.
Már az első nap estéjétől izomlázam volt rengeteg helyen a lábaimban.
Sirokon laktunk, a szomszédos Bükkszéken van egy gyógyvizes fürdő, nem keveset
punnyadtam ott a meleg vízben.
A Kékestetőre menő napot is kihagytam (nem csak én), inkább gyűjtöttem az erőt
a haza útra.
A Bükk azért (is) jó, mert itt ha felmész, fenn vagy ("és ha elutazol, el leszel utazva" :) 'And when you're gone, you stay gone, or you be gone.'
Marsellus Wallace), eléggé monoton az emelkedés/lejtés.
A Mátra nem ilyen. Hullámzik. Az Eger-Sirok szakasz is. (Pszichésen) nagyon fárasztó, hogy feltekersz egy hegyre, aztán gurulsz is le róla, majd jön a következő. Aztán ismét. Majd megint.
Mindent összevetve, jó túra volt, a vállam - ha nehezen is, de - bírta, pedig
egy-egy hosszabb szakaszon egy csomagokkal megrakott mounten bike-on tekertem.

Nagyon kevésszer áztam el bicajjal, tegnap nagyon.
Egy négy napos túráról tértünk haza (majd mesélek, ha előkerülnek a
fényképek - tiszta Másnaposok! :) a Mátrából, a Bükkön át.
Az első 40km-en nem is volt gond, a második viszont emlékezetes marad.
A hazai terep határán történt, már majdnem felértem az utolsó monstre emelkedő
tetejére, éppen átléptem a megyehatár táblát, amikor elkezdett esni.
Beálltam az erdőbe, eléggé gyorsan el is állt.
Hurrá, irány tovább!
Kemény öt perc múlva elkezdett zuhogni, de nagyon.
Erdőbe be, bicajos nyeregtáska kibontása hátizsákká, széldzseki fel a baseball sapkára.
Nagy zuhi megúszva, kis esőben (kezdtek rendesen átázni a lombok) irány haza,
zömében lefelé.
Gőzölgő aszfalt, vízátfolyások, kis eső, csöpögő eső, erősebb eső random módban.
Az utolsó lejtő (sok-sok km) előtt már szutyogott a cipőm és a bicajos nadrágom,
a kőkemény, új, sima külsőim egyáltalán nem tapadtak a hideg vízben, a fékeim alig fogtak, a szépen gyógyuló jobb vállam pedig kezdte unni, hogy rá támaszkodom és még fékezek is jobbal.
Szóval ahol 55-tel szoktam lezúgni, most max. 20-25-tel jöttem, nem kockáztathattam egy esést.
Majdnem az a szégyen is megesett, hogy lehagyott az 5-ös busz, úgy, hogy hamarabb indultam vagy 30 másodperccel. (Csak a villamospálya hosszabbítás miatti torlódás miatt előztem vissza.)
Jól bőrig áztam. Aztán az utolsó kb. 5 km-en leszakadt az ég.
Akkora zápor kapott el, hogy brrrr. Mondjuk, akkor már nem érdekelt.
Mindig tusolok, de most beleültem a forró vízbe a kádban.
És csak remélem, hogy sem a torkom, sem a tüdőm nem gyulladt be.
Nem volt túl hideg a hőmérséklet - reménykedem.

... még megkedvelem a verseket? Ez - a címét leszámítva - kifejezetten tetszik:

Alekszandr Puskin: Szerettem Önt

Szerettem Önt: talán e mély szerelmem
a lelkemben nem hunyt egészen el;
De békéjét ne dúlja már fel ez sem;
nem is búsítom önt már semmivel.
Szerettem Önt, némán, reményvesztetten,
voltam szelíd, majd féltékeny s irigy -
mély áhitattal, gyöngéden szerettem,
ég adja, hogy szeresse más is így.


(Franyó Zoltán fordítása)
 

Ismét eltelt vagy tíz nap. Minden különösebb történés nélkül.