'Dark Night Of My Soul'

Csak most - két hónappal az esemény után - jutottam el oda, hogy "hivatalos"
beszámolót írjak a lapnak a Republic miskolci, operafesztiválos koncertjéről.
A jegyzeteimet, emlékeimet előszedve kutattam a neten is, és találtam néhány
egészen jó videót az estről. Pl. itt:

http://www.minap.hu/news.php?extend.25533.

Rétaláltam arra a klasszikus műre, amit a Ha még egyszer láthatnám után, alatt
játszottak a klasszikus zenészek:

https://www.youtube.com/watch?v=8Af372EQLck

Szerintem gyönyörű!!! (Ex-edzőm!?: szakmailag nulla a darab, mégis szuper - erre mit lépsz? Szerintem attól szép(ek az ilyen helyzetek), hogy nem érted. :)
Annyira illik, hasonlít a Republic dalához, hogy nehéz (lenne) letagadni ha/hogy
nem Johann Pachelbel darabjából lopták. Élőben is CSODÁLATOS volt. Ilyen dalok
(és a Killed By Death :) miatt járok koncertekre.
Köszi a linkekért a Republic honlapján lévő fórumnak!
Nagyon-nagyon jó koncert volt, csak annyira lekötöttek akkoriban Tarja próbái és
koncertje, hogy a Republic akkor nem hatott annyira, mint kellett volna.

Áhhh, befekszem a zene(elmélettől)!! Ez az eredeti, ebből készült a fenti átirat:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/62/Pachelbel%27s_Canon.ogg

(Kottát nekem!!!)

     Egy könyv arról, hogy a (magyar, kereskedelmi) TV-k mennyire üresek, tervezettek,
szakmaiatlanok (kivéve a reklám és a PR "szakmát"), mennyire politikával (is)
átjártak, illetve, hogy a politika (nálunk (is)) önző, kapzsi és gőgös.
Szóval, csupa olyan dologról, amit már tudunk.
Két-három délutános, helyenként érdekes olvasmány.
     Érződik rajta, hogy újságíró írta. Kevés kivételtől eltekintve kerek, jól összetett mondatok, világos gondolatmenetek alkotják. A szokottnál kevesebb benne a helyesírási hiba, de azért akad.

Ha már ott voltunk - és a síkon tekerést tiltja a vallásunk :) - feltekertünk
Kőkapura. Szép a fekvése, jó a sok ember nagyságú(nál is nagyobb) fa szobor,
a kisvonat is hangulatos, de Lillafüred azért nekem jobban tetszik.
Sok szép hely van országunkban, az tény.

Komlóska egy kedves kis zempléni (hegyközi?) település. Egyetlen út vezet oda,
mely a faluban átmenvén előbb keskenyedik, majd murvásodik, legvégül véget ér egy szabadtéri színpadnál.
Bicajjal mentünk, és ott töltöttünk néhány napot.
A Tokaji Borvidék része, tehát pincékben és jó fehér borokban bővelkedik.
A falu felett egy vár maradványaként áll néhány kőrakás, melyek inkább csak
a múltra, mint kivehető várra emlékeztetnek.
A faluban nincs térerő; csend, CSILLAGOK, nyugalom, vendégszeretet viszont annál
több.
"Véletlenül" beleszaladtunk a Falunapba, úgyhogy volt nagy forgatag, ismerkedés,
dínom-dánom. Szumma kb. 300 km-t tekertünk a négy nap alatt.
Remek hely, mindenkinek csak ajánlani tudom.

"A hegyen élő emberek közelebb vannak Istenhez."
"Minden ruszin magyar, és minden magyar ruszin."

u.i.: köszi a megtisztelő érdeklődést, de akik a "Gyár Fesztivál" keresőbe
írása alapján jutottak ide, azoknak csalódniuk kell, mert idén emiatt a
bicajtúra miatt nem voltam a rendezvényen.

Amikor a hegyekből kibukkantunk a tengerhez és megláttuk a Kotori öblöt,
egyértelmű volt, hogy nem keresünk tovább szálláshelyet, mert festőien szép
volt a látvány, ami a szemünk elé tárult. Gyakorlatilag két nagy öböl egy
veszett nagy öbölben - így tudnám leírni a tájat. Tivatban szunyáltunk kettőt.
Itt található (a tengerpart mellett) az ország egyik reptere a kettőből,
érdemes lenne utánanézni, hogy honnan, mennyiért lehet eljutni oda.
Annyira volt az apartman a tengertől, hogy úszás után mezitláb, gyalog
"haza" tudtam jutni kemény két perces séta árán.
Márpedig úsztam, amikor csak lehetett.
Mert az élet túl rövid ahhoz, hogy ne ússzunk évenként (más országban) a tengerben.

Egyszerű, nyugodt, nagyon hegyes, helyenként tavas, sok-sok kanyonnal tarkított,
jó kis ország. A lányok nem kiemelkedően szépek, de nem is csúnyák. Az átlag
magasabb, mint nálunk, és kosaras termetűek is gyakrabban fordulnak elő, mint
hazánkban. (Meg is verték a válogatottunkat hétfőn.)
A hegyekben töltött időt követõen a tengerpart felé vettük az irányt. Mondhatjuk,
hogy egy merő látnivaló az ország. Aki szereti a hegyeket, annak kánaán.

Az előző napi hegycsúcsos terhelés után autós napot tartottunk.
A Piva folyót derekasan felduzzasztották egy vízerőmű kedvéért. Egy laza
35-50 km hosszú, káprázatosan gyönyörű kék tószerűség jött így létre.
Kocsikáztunk mellette, felette.
A nap eseménye is folyó vízhezt kapcsolódik, méghozzá a Komarnica melletti
kanyonhoz. Ez arról híres, hogy keskeny (és magas), és egy eléggé bővizű
patak lép bele és folyik végig rajta.
Száraz lábbal nem is lehet a kanyonba jutni. Mi fürdőnadrágban és szandálban
elindultunk és mászkáltunk, úsztunk a kis és nagy köveken, illetve a vízben
kb. 400 métert. Nem jéghideg, de azért ereket összehúzó volt a víz.
A végén ennek ellenére (ÉPPEN EZÉRT!!) úsztam benne, ugrottam fejeseket.

Döbbenet, hogy mennyire TISZTÁN (át)lát, érez az ember dolgokat, amikor külföldön van, ha nyitott szemmel, lélekkel közlekedik. Ezért (is) szeretek utazni.

Nagyon ütős, fárasztó kis séta volt a csúcsig az 1420m-en lévő településről.
A végén rendesen kijött a tériszonyom, az sem segített. A kilátás - egész
úton, de a csúcsról pláne! -, a hóban (!!) mászkálás, csúszkálás minden fára-
dozást és későbbi izomlázat megért.

Délről, a tengerparti úton közelítettük meg a várost, így először fentről láttam
meg a várfallal körbekerített óvárost a tenger partján. Nem csúnya.
Végigbarangolva az említett városzrészt, mediterrán kis utcácskákat találtam
egyetlen széles fő utcával. Jól szellőző, napfénytől védett az egész.
Kis (és nagyobb) templomok, sok-sok étterem, bolt, de igazán az eldugottabb
utcák tetszettek a sok kiteregetett ruhával, mindennapi dolgukat végző lakosokkal.
Egy nagyon jó tanács: NE IGYATOK a bejáratnál látható bazi ivókútból!
(Mondhatjuk, hogy mostanra elfelejtettem a tengerszemes gyötrelmeket. Előjöttek.)
Ahhoz képest, hogy Montenegróban nyaraltam, már írtam Bosznia-Hercvegovináról és
Horvátországról.

Nem időrendben haladok, hanem, ahogy' az élmények jönnek.
Hazafelé megálltunk Mostarban (Bosznia-Hercegovina), hogy megnézzük a legendás hidat.
Vagyis, a legendás híd helyén felépített, az eredetihez a lehető legjobban hasonlító
hidat.
Hatott.
Jobban, mint hittem.
Váratlan volt.
Irgalmatlanul klisés, de megérintett a történelem, az értelmetlen emberi erőszak szele.
Az egyik épületben van egy fényképkiállítás, ahol videó is megy a háborúról,
politikusokról, a híd folyóba lövéséről, az újjáépítésről...
Beindult a kis lelkem (megérintődött), amint a hídon sétáltam.
Soha nem éreztem ilyet, csak Dachauban, a koncentrációs táborban.

Fél egyig tartott a Motörhead koncert, kettőkor már indultunk is.
Röszkén belefutottunk egy háromórás sorba hajnalban, de este 8-kor már
Montenegróban kerestünk és találtunk könnyen szállást.
15 Euro/fő, bungalóban, reggelivel.
Másnaptól a hegyekben, Zabljakban (1468m-en van a falu/városka), két - most a sok
víz miatt egybefüggő - tótól kb. 800 méternyire béreltünk ki egy kis faházat,
napi szumma 40 Euroért, ez oszlott hét felé. Jegyzeteltem:
Körben hegyek, sziklák, fenyves, szóval veszett szép az egész. Otthon 35 fokok
repkedtek, mikor indultunk (és előtte egy hétig), itt sokkal hűvösebb az idő.
A levegő tiszta, a házikónk egy kis, legelős völgyre néz, szemben egy nagyobb házikó,
a völgyben tehén kolompol - tiszta Alpok! -, az árak a boltban (kaja)
kb. a hazaiakkal egyezőek. Jó lesz!

Utazás előt még elrohantam Tokajra legendanézőbe.
A Kispál és a borz tökéletesen rendben volt - a hármason kívül Lecsó és Dió
zenéltek -, hiszen, ha sok új dalt nem is írtak az elmúlt néhány évben (azért az
Alkohol nagyon tetszik), a régiek között nem kevés bajnok szerzemény akad, melyek
közül néhányat mindig átgyúrnak. Most a Europe Final Countdown-jának szinti
dallamát, illetve a Nirvana Smells Like... gitárdallamát vették elő, utóbbi
alatt egy szintén ezer éves ismert billentyűs dallammal.
Jók voltak, tehát, de nem miattuk mentem a fesztiválra, hanem három nem éppen
fiatal zenész miatt.
Lemmyék nem sokat variáltak: telepakolták a színpadot a saját erősítőikkel, majd
minden ceremónia nélkül besétáltak, megnézték, minden szól-e, Lemmy köszönt,
megkérdezte, hogy minden rendben van-e, majd jött a legendás mondat -
'We Are Motörhead and we Play Rock’ N’ Roll.' - és bölény hangerõvel
belekezdtek az Iron Fist-be.
https://www.youtube.com/watch?v=kqAXg5hhXd4

Ők "a világ leghangosabb zenekara", ennek megfelelően lobogott a szőr a lábamon
a koncert alatt. Nyilván egy fesztiválon nem a teljes saját motyóval dörrennek
oda, voltam is ennél hangosabb koncerten, de nem mostanában. ÉLMÉNY volt ismét  ekkora hangerőt - és hibátlan hangminőséget hallgatni, illetve látni a legendás hármast.

Soha nem voltam a rajongójuk, de mindig szívesen hallgattam a zenéjüket.
A fő jellemzőik - egy ritmikus, húzós alap dohogás megvariálva egy-két ügyes
váltással, remek szólók - kegyetlenül jók voltak élőben. Nem volt gyenge
pontja a koncertnek (ja, de! A Born To Raise Hell-t én nem kedvelem).
Tetszett a három tag nemzetiségét jelképező három ősi(nek ábrázolt) zászló
a dobemelvényen - a hivatalos walesi lobogó, a Svédországot jelképező a három
koronával, valamint a három oroszlános angol címer -, illetve a zenekar
logójával kiegészítve ezekből készített címer a lábdobokon.

Nem a tagok zenei képzettségéről híres a zenekar, ennek ellenére a két
szóló pepec volt,

https://www.youtube.com/watch?v=6C1239KfK1A&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=HidjfnmlK9I&NR=1

és Phil Campbell gitárjátéka, szólói is végig lekötöttek.
A világ egyik legjobb melója lehet egyébként a Motörhead-ben gitározni.
Most bánom csak igazán, hogy nem láttam őket akkor, amikor még Würzel
is velük zenélt, mert az ő stílusát még Phil-énél is jobban bírom.
Persze most sem volt késő megsasolnom őket. A Killed By Death-t pedig minden
rockzenét szerető embernek látnia KELL élőben.
https://www.youtube.com/watch?v=AGoONFm3KxU

A Motörhead kemény és egyenes, mindenféle sallangoktól, show-tól mentes,
nagyon nagy élmény volt őket látnom. Sokkal-sokkal jobban tetszett ez a
koncert, mint a Metallica néhány hónapja.
Nagyon köszönöm a nem írom le, melyik cég két dolgozójának, hogy külsős létemre
is adtak jegyet!!
Izomlázzal a nyakamban indultam nyaralni.

Szeretek pakolni, mert az azt jelenti, hogy utazom.
Már nagyon rutinosan megy, (hány napra, kell-e kaját vinni, milyen idő várható,
mit fogok csinálni - kb. ennyi kérdés elég és) hip-hop összerakom, ami kell.
Most az volt a kedvenc részem, hogy "kell a sós és az édesvizi fürdőnadrág is",
illetve a "T-től vagy Cs-tól kérjem el a légzőpipát?".
Legyetek jó nyarat!

Ajándék csónak ne nézd a lapát.

Tegnap este egy csodálatos romantikus fimet néztünk a feleségemmel.
Feküdtünk az ágyban, átadtuk magunkat az érzelmek sodrásának, amikor
egyszercsak a film közepén, a párom odafordult hozzám és így szólt:
- Te vagy a legidegesítőbb, legelviselhetetlenebb bunkó paraszt, akit
a Föld valaha a hátán hordott, hogy dögölnél meg!
Bevallom, ez annyira váratlanul ért, hogy kiesett a kezemből a vuvuzela...

Shirley Manson férjhez ment. Azért remélem, maradt még elég ilyen alakú, humorú
(kiejtésű :), nevetésű független hölgy a világban.

https://www.youtube.com/watch?v=PH-Fd6ZezZg

"Skót és remekül néz ki. Ő az egyetlen ilyen. Kérem üdvözöljék..., jajj ez utóbbit bár
 ne mondtam volna!" :)
"Persze, hogy egy férfihez. Csak a kinézetem meleg." :)
- Soha nem mennék hozzá egy zenészhez! Viccelsz? Az a tanácsom mindenkinek, hogy   soha, de soha ne menjenek egy zenész közelébe.
- Én nem zenész vagyok, hanem dobos, az teljesen más!
- Az még rosszabb. :)

/Ideje végre eljutnom Skóciába, vagy Írországba, mert a végén még tényleg egyedül
öregszem/pusztulok meg. :) /

De olyan, amit mikor először hallottatok, befeküdtetek tőle, hogy "EZ ÉN VAGYOK".
Nekem van. A The Cure-tól az A Forest.
Ez volt az első The Cure dal, amit hallottam (a második a Just Like Heaven) és
csak lestem, hogy "AZTA! Lélekkel/léleknek is lehet zenélni?".
Azóta sok ilyen zenét hallottam, de a Forest-nél jobban tetszőt nem sokat, olyat,
amelyik ennyire hatott az életemre, egyet sem.
A dalnak rengeteg változata van, szinte minden turnén mésképp játssza a zenekar.
Az eredeti, lemezen található verzió rövid, egyszerű, a többihez képest gyenge.
Az akusztikus változat már sokkal jobb:
https://www.youtube.com/watch?v=4fhl3eqVQTw
Az igazi viszont az, amikor koncerten elnyújtják, felépítik - olykor még plusz
versszakot is énekel hozzá Robert Smith. Ilyenkor mindig a dal más-más eleme kerül
kihangsúlyozásra.
Ez egy bajnok verzió, talán ez áll a szívemhez legközelebb - sajnos a vége lemaradt a videóról:
https://www.youtube.com/watch?v=0t-d2dNeCFc
Itt már az elején is "szóló" található:
https://www.youtube.com/watch?v=L6lGnpVPuvk
A Mixed Up albumon hallható átkevert, elektromos (Tree mix) változatot is
nagyon szeretem:
https://www.youtube.com/watch?v=_4GDtlTzdkU
Van kedvenc dalotok?
Nekem sok. Az A Forest a legnagyobb.

'High, there's no end to the lengths I'll go to
Hunting high and low'

Ma a-ha koncert lesz 'Pesten. Nélkülem.
Pedig (majdnem) minden követ megmozgattam, hogy kapjak rá egy potya jegyet...
Nagyon szívesen megnéztem volna őket.
Mindig örömmel hallgattam a zenéjüket, noha Morten Harket magas hangjai irritálnak.
Jó kis csapat, jó dalokkal - teljesen megérdemelték a korán jött hírnevet.
Az utolsó lemezükről én írtam az 'informban...
Ez a búcsú turnéjuk, ennek ellenére nem érdekelne túlzottan a koncert, ha nem
hallottam (mit hallottam?! Hallgatnám - hiszen most is az szól)volna a 2003-as
koncertlemezüket, a How Can I Sleep With Your Voice In My Head-et.
Azon a turnén (is?) dobossal, gitárokkal játszottak, nem csak szintipop prüntyögés
tehát a banda. A dalaik pedig hatnak.
A lemezen a Hunting High And Low hátborzongatóan óriási a közepén a közönség
éneklésével - kevésszer hallottam ennyire élethűre kevert közönséghangot!! Sötétben,
rendes hangerőn hallgatva a dalt, olyan, mintha ott állna az ember a tömegben.
Jó lett volna ma este "igaziban" is átélni ezt (még akkor is, ha nem lesz annyi
skandináv lány a tömegben, mint ezen a - szintén nem gyengén hangulatos - felvé-
telen: https://www.youtube.com/watch?v=HVWu4tKq0IU), de annyira azért nem, hogy
jegyet vegyek. Ha nagyon begőzölök, az sem kizárt, hogy ősszel kinézem a turné egy másik állomását, és ott "nyaralok" majd egy kicsit.
Remélem, az a-ha nélkül is kijut egy nagy koncert a hétre.

Csak perceket láttam a The Osbournes-ból, de a Viasat3 műsorra tűzte az America's Got Talent-ot, és belenéztem. Most már értem, Sharon miért beszél nyiltan a plasztikai műtéteiről - nehéz lenne tagadnia őket.

A régi bicajommal mentem ennél gyorsabban - a Hollóháza-Kéked út tud ezt-azt a szintvonalak metszéséről -, lehet, hogy a mostanival is, de lehet, hogy nem, és ez a hétvégén mért 67,2 a rekordom. Bükkszentkereszt-Kisgyőr között jártam, egy olyan úton, melyről a múlt hétig azt sem tudtam, hogy létezik.
Amíg a másik gépen rendesen féltem 71-nél, most biztonságosnak éreztem ezt a tempót. Azért a külsők cseréje előtt már nem engedem meg ennyire.

Kaptam néhány epizódot gyermekkorom kedvenc sorozatából, a Taxi-ból.
Elkezdtem nézni őket. Már nem annyira poénos, mint annak idején - azóta azért
készült egy-két viccesebb film/sorozat -, de azért élmény újra látni.
Christopher Lloyd (Jim Ignatowski :) nagyot játszik benne, a lökött karaktere a
legviccesebb az egészben. Még most is megnevettet.
1978-tól 1983-ig ment a Taxi az USA-ban, összesen 114 epizód. Magyarországon
szerintem nem adták le az összest.
Judd Hirsch, Danny DeVito és az azóta elhunyt, az USA-ban legendás Andy Kaufman
(Latka Gravas - annak idején a másik kedvenc karakterem) is a sorozat főbb
szereplői. Televíziótörténeti alapmű.

- Maga beszél franciául?
- Á, dehogy. Csak megtanultam, hogy kell rendelni. Ráment a napom.
- És mindezt az én kedvemért?
- Ez még csak könnyen ment. Nehezebb volt olyan éttermet találni, ahol éppen
  ezt az ételt lehet kapni.

Tegnap ültem mentőben. Szerencsére minden rendben (csak haverok vettek fel). Érdekes volt.