'Dark Night Of My Soul'

Tegnap - mint utóbb kiderült - elhagytam a forgalmit. 180 km-nyire lakó tagok megtalálták az utcán és hazaindulás előtt még kinyomozták a vezetékes telefonszámom, hogy visszaadhassák.
Ilyen (emberek) is van(nak) !!
(Ti a régi formátumban látjátok ezt az oldalt, vagy Nektek lebutított verzió jön föl ? A régi, fenti kép az autós fénycsíkokkal ott van Nektek ? Úgy látom, (csak) a Firefox mokazik.)

Éreztem, hogy utaznom kell, azt azonban nem sejtettem, hogy elég légvonalban
5-6 km-t megtennem.
Tegnap ÉLTEM egy délutánt.
Munka után azonnal bicajra vágtam magam és irány a szokott kör, a(z egyik)
kedvenc magyar településem, az ország második legmagasabban fekvő helysége,
Bükkszentkereszt ! Kb. 14-16 éves korom óta rendszeresen tekerem ezt a kb.
30 km-es kört, de soha nem fogom megunni. Szeretem az állandóságot.
Több váratlan esemény is történt a télen: a falu legnagyobb boltja leégett -
le is bontották -, a törzshelyünk (kocsma) pedig bezárt, mert gyerek
született a családban. ((Mikorra nő fel annyira egy gyerek, hogy az anyja
visszatérhet csapolni ? :)) A pót-helyen pedig még nem volt csapolt sör.
(ILYET !!?) Volt viszont üveges Borsodi (200 pénz) és barna Staropramen
(260). 460 Ft-ért (kevesebb, mint 2 euro) sikerült tehát 1 liternyit
összekotyvasztanom a kedvenc italomból (fele világos, fele barna). Korai
volt még a túra - avagy : egy széldzsekit vihettem volna - mert lefelé
rendesen hideg volt. Így a 20 percnyi 50-60-nal száguldozás helyett a
rövidebb, lassabb utat választottuk lefelé. Remélem, nem fáztam át
légcsőileg, torokilag.
A Bükk csodazöld. Érezni, hogy él. Fenn (kb. 400-550 m-en van a falu
tengerszint felett) a virágzás is le van maradva néhány héttel. A nap
kellemesen melegített, a 2 sör rendesen hatott (kijöttem a gyakorlatból) és
jó volt 1-1,5 órát filozofálni, beszélgettni, "csak úgy".
Úgy kikapcsolt a mindennapok hajtásából, gondjaiból, hogy észre sem vettem.
Nem laknék az Alföldön, ha választhatnék.
Az a jó ebben a körben, hogy 10 percen belül a zöldben van az ember, felfelé
1 óra alatt kitisztulnak a gondolatok, a tüdő, a lefelé út pedig egy 30
perces adrenalinbomba, egy minden porcikán érzett szabadság, ahogy tép az
ember és nincs autó, melynek esélye lenne, hogy tartsa a tempót.
Bükk rulez.

Azt, hogy az angol csapatok sem a régiek, jól mutatja, hogy egy c. ronaldo típusú "ember" tagja lehet egynek. Undorító.
A Barcelona ? Már írtam : vicc. Az idomítás csodái. (Mit tudna kihozni belőlük a Tarzan filmek gárdája !!) A focihoz nincs közük. A Manchester erőlködés nélkül leszedte őket a pályáról, aztán nézegette, hogy milyen ügyesen zsonglórködik távol tőlük, még távolabb a kaputól a sok (afro) dél-amerikai és afro-afrikai. :)
A Liverpool-Chelsea sem volt jó meccs, de ott legalább gólra játszottak.
Semmi bajom a négerekkel - Henry az egyik kedvenc játékosom, amikor beállt, furán is mutatott a sok balerina között- ne értsetek félre !
Liverpool-Manchester döntőt várok.
Kedvenc zene ezen a héten :
http://www.imeem.com/peterfyboriremixek/music/wA9ABAzr/....
..../peterfy_bori_love_band_vampir_bloody_burritos_instrumenta/

Azt elfelejtettem tegnap írni (és Bigának nagyon igaza van benne), hogy aki eddig
nem nézett bele a LOST-ba, az ne is tegye, ugyanis egyáltalán nem ér annyit,
amennyi időt elvesz.
Hála Loona-nak ismét kezd tetőzni a The Cure mániám. Rakom a rendet (ez az év erről
szól.?) és megtaláltam a Greatest Hits DVD-met. Van rajta 6 "klip" a 18 számos lemez
akusztikus változatáról. (Az egyik legnagyobb zenei műkincs : 18 The Cure szám
"csendesülősben" !!) Semmi különös nincs benne (ülnek egy stúdióban és játszanak),
sima fekete-fehér film, de annyira jól van fényképezve és vágva, hogy huh !
Az A Forest-ot (Forest-et?) játszották már min. 6-8 verzióban, de egyik jobb,
mint a másik. Itt is. :)
Persze az ezer éves MTV Unplugged-ot nehéz verni - Just Like Heaven gyerekzongorán -,de ezek a dalok is nagyon ott vannak.
Ezt még az előző felállás készítette, azaz 2 kedvenc The Cure zenészem közül a balkezes,
ha kell billentyűs, ha unja, gitáros Perry Bamonte még tag, de a másik kedvencem (Porl
Thomson) még nem jött vissza.
Nem a legjobb, hanem a legsikeresebb dalaik vannak a DVD-n. A sorlemezekre nem tett,
kislemezes dalaikat jobban tetszenek. Most is egy ilyen, a Cut Here a pillantnyi kedvenc
The Cure számom. Béky Úr, itt vagy ? Ki az a csajszi (Saffron), aki a Just Say Yes-ben
vendégénekel. Volt már valaha lemezre kerüld dalukban rajta kívül "vendégzenész" ?
(Egy magyar csapat Greatest Tits címmel adott ki albumot mostanában. :) Eddig az év
lemezcíme.)

A 4. évaddal folytatódik a világ leggyengébb, egyben legjobban megírt forgatókönyvével
rendelkező sorozata. Néhány részt megnéztem nagy hirtelen - "Isten áldja az
Internetet !".
Rettenetesen vontatott volt eddig a sorozat pl. a sok visszatekintés miatt. Most
csavartak egyet - jó ötlet - és a jövőbeli dolgokkal lassítják a történet mesélését.
A technika egyszerű : minden epizódban egy kicsit mennek előre és kavarnak egy-két
nagyot, váratlant, a sok kavarásból pedig alig-alig oldanak meg valamit.
A szereplők semmi fontosat nem beszélnek meg egymással (óriási bukta a forgatókönyvben), így a sok-sok félinformáció senkinél nem áll össze egésszé (a nézőben sem), nem lehet logikus irányba(n) továbbvinni a történetet.
Én már kb.30 epizóddal ez előtt azt mondtam, hogy ebből lehetetlen logikusan kijönni.
Most is ezt mondom.
Egy brit akcentusú szereplő helyett egy másik hasonló jött be a képbe - ez tetszik.
Valamit azonban tudnak, hiszen nem tudok leállni a sorozat nézésével.

Tell me which side I'm on
Approaching constant failure
Tell me which side I'm on
(Who is friend or foe?)
Approaching constant failure

Between love and hate
Which path to follow?
How can I keep balance in this race?
Come faith, I'm dying (slowly)

In many ways I'm the burden that devides us from the light
In many ways you're the halo that keeps my spirit alive

Temptation
Play the good or evil part
With me, you evoke the dark
Erase the free will and watch me heal

Tell me which side I'm on
Approaching constant failure

Between love and hate
Which path to follow?
How can I keep balance in this race?
Come faith, I'm dying...

Amused by the trials and tribulations
If I survive I fly from here
But as the chosen pessimist

I carve my name in stone
I carve my name in stone

Amused by the trials and tribulations
If I survive I fly from here

How can I keep balance in this race?
Come faith I'm dying...

     Az 'informmal kapcsolatban nem szeretnék teregetni, vagy véleményt hangoztatni. Főleg nem a Hammerrel kapcsolatos témát. Nem lenne fair. Ha beszélgetünk, válaszolok majd a kérdéseidre (Biga). Az nagyon tetszik, hogy a gárda, aki készítette a lapot ('inform) most nagy körmailezésben van és keresik a hogyan továbbot, hiszen soku(n)k életének szerves részévé vált, a zene szeretete miatt csináltuk, nem másért.
     Disz-Esz : na igen, a bé-k. Soha nem voltam velük barátságban. A kereszt még logikus, a bé-k gonoszak. :) Ha valami ugyanúgy hangzik, akkor miért van 2 kottaképe ? Hallani a különbséget egy Disz dúr és egy Esz dúr mű között, vagy a hangzásuk/hangulatuk is ugyanaz ?
     Örülök, hogy a The Cure-ra akadt jelentkező. Nem számítottam tülekedésre, de meglepett, hogy éppen az jelentkezett be, akinek egy koncert DVD-jükön csak 1 hang tetszett. :) Szépnevűnek - szerintem - tetszeni fog.

Kiderült, hogy a 2000-es In Flames album (Clayman) is a birtokomban van.
(Megéri próbálni rendet rakni.) Ezen sincs gyenge pillanat. Kissé mélyebb a hangszíne,
így ha nem is vadabb, de talán keményebbnek hat, mint utódai. Remek dalok alkotják.
A dobos (lába) itt még "csak" nagyon 'rendben van', nem annyira 'döbbenetesen
kreatív', mint a későbbi lemezeiken. Fejlődőképes tehát a tag.
Előkerült a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me egy írott verzója is. Mint írtam annak idején,
ezt az albumot megvettem tavaly a fritzeknél ('zie germens' :), így a régebbi példány
fölöslegessé vált. Aki szeretné tehát ajándékba a világ egyik (szerintem) legjobb, de
nekem leginkább tetsző, engem leginkább jellemző albumát, az szóljon és a '97-es The
Cure albummal lesz (lelkileg) gazdagabb ! (Még senki nem szólt vissza, akinek tőlük
adtam ajándékba zenét. Mondjuk nem is szokásom. Ha mást nem, azt feltétlenül
dicsérték, hogy gyors bealvást és hosszú, nyugodt álmot
hoznak a dalaik. :)

Tévedtem. Mégsem jelenik meg a következő Rockinformban a Kreator DVD ismertetőm.
(Most nagyon úgy néz ki hogy,) Nem lesz ugyanis következő lapszám, megszűnik a magazin.
Nem kaptam felhatalmazást, hogy publikáljam, hogyan és miért, így a véleményem
sem írom le.
Köszi a 158 lapszámot és köszönöm, hogy az utóbbi néhány évben tagja lehettem ennek
a zenét hozzám hasonlóan szerető CSAPATnak.
Nagyot alkottak, büszke vagyok, hogy ha csak egy keveset is, de hozzátehettem munkájukhoz.
Nem is munka volt ez.
((Még meg sem kaptam az utolsó lapszámot, máris hiányzik az alkotás, hiányoznak a
srácok, hiányoznak a zenék, melyeket általuk ismerhetnék meg.))

Kedvenc szimpatikusaim közül egy idősebb nagybőgőst és 2 fiatal hegedűs hölgyet láttam.
A környezetemben ültek, ezen estén a Budapesti Fesztivál Zenekar játszott ugyanis.
Nagyon jól.
Mozart: Esz-dúr szimfónia, K.16.
Jó, hallgatható, nincs vele gond, ideális kezdésnek, de nem ez az én stílusom.
Nem hiszem el, hogy 9 évesen írt(a). Pont. :)
Sosztakovics: Kamaraszimfónia, Op. 110/A
Lassú-gyors-gyors-lassú-lassú tételekből áll. A 3 lassúban zseniális dolgok (is)
vannak, főleg az első tetszett. Klisé- és sablonmentes (és nagyon jó) - ezek a jelzők
ugrottak be. A gyors részek aztán úgy megborultak, hogy jajj. Nem kellemetlen módon,
de eléggé. Ha egy metal csapat játszaná, akkor azt mondanám, "furán (meg)komplikált".
Nem zavart, de nem értem, hogy miért kell egy vonósnégyes művet átírni zenekarra.
A lassú tételek megmaradtak.
Dittersdorf: Esz dúr (már megint ??!!?:)) Nagybőgőverseny
Ez nagyon nagy(bőgő) ötlet ! Szólóhangszert csinálni a nagybőgőből !
A hajókürttől a cselló egyes fekvésein keresztül egészen a hegedű bizonyos magasságáig
tart a hangterjedelme. Ami meglepett : a hangszíne is. Bizonyos fekvésekben ugyanis
nem hiszem, hogy meg tudnám mondani, hogy a 3 hangszer közül melyik szól éppen, ha
nem látom. Ennyit a hallásomról. (Mondjuk, nem a színpad mellett ülök, az is tény.)
A darab rendben van; kellemes, élvezhető. A záró mű pedig (olvassák a blogot ?) :
Haydn: C-dúr szimfónia, HOB. I:90.
Nehezen indul be, eléggé sokáig nem sok kiemelkedő van benne, de a végére masszívan
hozza, ami a kedvenc komolyzenei szerzőmtől elvárható. :) A zárás kétszer is meg-
nevettetett (sokakat 3-szor, de egy meglepetésre készültem az ismertető alapján).
A másodikhoz kellett a karmester humora is.
Az ütős témái is jók. Jobbak, mint egy "átlag" zeneműben. Persze lehet,
hogy elfogult vagyok.
      Most már biztos, hogy akarok Esz dúrban zenélni egyszer, úgy, hogy tudom,
mit játszom ! Készülj, ex-edzőm ! Ha egy hegedűt kell szereznünk hozzá, akkor is !:)
Azon is tűnődtem, hogy egy zenetanár tudna-e egy kb. 4 perces szimfónia tételt írni.
Vagy egy karmester.
Szerintem, ha van megfelelő szoftvere, hogy megszólaltassa a már megírt részeket,
akkor illene.
Vagy ezt ne itt, hanem majd sörözéskor ? Ütős szólamvezető(k) véleménye is érdekel.

Idén is 3 angol csapat van a 4 között. Ugyanaz a 3, amely tavaly. Idén azonban nem nézett be semmit az Arsenal, csak éppen összesorsolták egy angol csapattal őket. Megnézzük, a vigaszágon bejutott negyedik mit tud a Manchester ellen.
Mert, hogy a Roma nincs velük egy osztályban, az idén is kiderült. Gyásszünet alattai szurkolás, keresztvetés hegyek, 16-oson belül önmaguk feldobása, az van ! Produkció, az nincs. A 3 kedvencemből csak Giggs játszott (Scholes 99 BL meccsel ült a kispadon, Rooney szintén).

Nincs különösebb bajom az Arsenallal - olyasmit játszanak, mint a Barcelona, de van
bennük egyenesség, győzni akarás (szerintem jobbak is, mint a majdnem spanyolok), így
hosszabb-rövidebb ideig bírom nézni őket - mégis örülök, hogy a Liverpool jutott tovább.
A Chelsea a nap másik továbbjutója. Őket sem bírom nézni, de inkább ők, mint egy más
országból való "csapat". Az itt már emlegetett Gerrald döntötte el a továbbjutást.
Vannak idegei a tagnak. (Hogy miért ölelgeti Torres(Dani)-t a képen az egy másik történet.)
     Szüleimnél hagytam annak idején néhány CD-t. Most elhoztam őket. A Control Denied-tól hallgatom a The Fragile Art Of Egsistence-t. 1999-es album. Úgy tudom,
ez az utolsó, melyen Chuck Schuldiner játszott. Ő írta a zenéjét és szövegeit is.
Létrehozott egy komplett stílust a Death frontembereként, egyéni (játék)stílusa, hangzása
volt. Nagyon szeret(t)em a zenéjét. Amit James Murphy-vel összegitároztak, mikor Ő is a
Death tagja volt...!! Az pláne tetszett, hogy ilyen keménységű zenét csinált és semmi
okkult nem volt nincs a munkásságában.
Death = halál. A Control Denied album címe "A létezés törékeny művészete".
Chuck 2001.12.13-án halt meg agydaganat következtében, 34 évesen.
Az amerikai társadalombiztosítási rendszer sem (volt) ártatlan az ügyben.
A Youtube-on látni néhány zseniális szólóját és néhány családi videót, utóbbiakon
egy életvidám embernek látszik.
     A Gray's átment viccbe. A sorozat névadó főhősnője x időt töltött víz alatt,
majd 20 percig élesztgették. Van, aki szerint túléli ?
Aki ezt a forgatókönyvet írta... Hozzá a párbeszédek.. Egy merő klisé gyűjtemény.
A zenéit válogató tagnak viszont még mindig díjat adnék ! Szinte észrevétlenül, de
szervesen illeszkednek a jobbnál jobb dalok a sorozatba.
Majd' minden részben döbbenek, mennyire telitalálatok.
(Biga ! Egy '90-es Kreator koncert DVD-ről írok legközelebb beszámolót az 'informnak.)

Belejöttem az olvasásba, 2 nap alatt elolvastam a Sorstalanságot. A nyomorultak után
gyerekjáték volt. Terjedelemben kb. a nyolcada és tartalmasságát tekintve is messze
van a francia műtől. Mondanivalót nem is találtam benne. Leír egy story-t, megy,
megyeget, és ha nem is súlytalan, de olyan se füle se farka...
Annyit ért el nálam, hogy kedvem lett elővenni a dachauban vett angol nyelvű,
korabeli képekkel, dokumentumokkal gazdagon illusztrát könyvet.
Az sokkal szemléletesebb, realisztikusabb, elgondolkodtatóbb, sokkolóbb.
Ha egyszer is voltál egy barakkban (szerencsésebbek csak turistaként, mint én is),
akkor semmi szükséged ilyen könyvre, mert semmit nem ad, amit ne láttál/éltél
volna át akár csak egy pillanatra is.
Hogy miért kapott Nobel díjat, pláne, hogy miért 30 évvel elkészülte után...?
Hallgassatok The Chemical Brotherst! Jobbak, mint ez a könyv.

Idén többet olvasok. Nem véletlenül a világirodalom egyik klasszikusa és talán a
legtöbbször megfilmesített regény, Jean Valjean karakterét, történetét, átalakulását,
gondolkodását tökéletesen és helyenként megindítóan ábrázolja ugyanis.
Maga a történet is jó, de a lényeg a mű mondanivalója. Nem fogok mesterkélten
műelemzni (hiába voltam 5-ös irodalomból, ki nem állhattam az okoskodó
belemagyarázásokat). Szerintem arról szól, hogy a főhőst hogyan érinti meg az önzetlen
jóság, ez milyen változásokat okoz benne és hogyan válik önzetlenül és tisztán jóvá
a legnehezebb körülmények között is és hogyan éli ezt meg belül.
Az érdekes volt, hogy Hugo többször kiszól az olvasóhoz, a saját nevében beszél,
elkanyarodik a történet mesélésétől. Olyan blogos. :)
Sok a mellékszál, a filozofálgatás. Túl sok. Ezek az amúgy is hosszú regényt túl
terjedelmessé teszik. A waterlooi csata leírása hosszú tíz oldalakon keresztül például
nagyon olvasmányos és szemléletes, de teljesen fölösleges.
Sok hasonló - érdekes, de sokkal kisebb terjedelemben megfogalmazható - eszmefuttatás,
kitérő (a párizsi csatornarendszer története, az argo kialakulása és jellemzői,
a forradalomhoz vezető népi elégedetlenség lelkivilága stb.) akad.
Ezek szerintem fölöslegesek, hiszen a regényben is sok (tartalmas)
mellékszál van, melyek összeállnak egy kerek, logikus egésszé.
       Az egyenesség, a becsület, a megjavulás regénye. Nagyon tetszett. A Depardieu-s
film változatot is csak ajánlani tudom.
Részlet a könyvből :
"Ez a könyv, melyet az olvasó most maga előtt lát, bárminők is benne a
megszakítások, a kitérések és fogyatkozások, egészében és részleteiben,
elejétől végéig haladás a rossztól a jóhoz, az igazságtalantól az igazságoshoz
a hamistól az igazhoz, az éjszakától a nappalhoz, az étvágytól az öntudathoz,
a rotthadástól az élethez, az állatiasságtól a kötelességhez, a pokoltól a
mennyországhoz, a semmitől Istenhez. Kiindulás: az anyag, cél: a lélek.
Elején a hidra, végén az angyal."

Az előző rész(ek)nek még csak-csak van egy kis köze a valósághoz, de ez már nagyon elszállt. Persze Jovovich (kis)asszony kinézete miatt simán nézhető a film.

Ex-gitáredzőmmel ismét betakartunk x mennyiségű sört. Alkotott, szokás szerint.
Kb. 1 óra zenehallgatás után a Cure koncert DVD alatt megszólalt : "Ebben volt
1 hang, ami tetszett, de komolyan. Csak egy alsó díszítő hang, amire
megérkezett egy...
(Észreveszi, hogy röhögve jegyzetelek) Inkább úgy írd, hogy váltóhang, mert
benne lesz a blogodban ! Ez Cmoll (gitárt ragad és játssza), ebben van az
'Egy szál harangvirág' is (játssza a Cure szám közepén, hangnemre teljesen jól).
A Cure Fiszről megy G-re. Egy C mollban egy Fisz (elismerően bólint.).."

2 tanulság van : vagy ne fogyasszatok alkoholt, vagy tanuljatok zenélni.
(Esetleg is-is.) Ez csak egy tanulság volt.
Közben a Manchester Rómában verte erőlködés nélkül 2-0-ra a Romat.
A tavalyi 1-1, 7-1(!!)-hez képest még mindig sehol nincsenek az olaszok.
Az a Scholes átívelés az első gól előtt... !
Nincs olyan, hogy olasz foci.

Bővült a kedvenc csapataim listája, (BSE-női kosár, Angol férfi foci válogatott,
Svédország : női foci és (férfi) jégkorong, Dán Női Kézi Válogatott) méghozzá a
Japán női Curling csapattal.
Nagyon mókásak, amilyen komolyan - ÉS JÓL - kenik azt a tenyésztett, mesterkélt
sportágat. (Nem rossz, persze, de akkor inkább a petanque, ahhoz nem kell jégpálya
és még hatszáz kütyü.) Moe Meguro a legszimapatikusabb közülük kinézetre.
Hajszálon múlott (elstresszelték magukat), hogy bejussanak a VB döntőbe.
Nagyon és többször a kezükben volt a döntőbe jutás a későbbi győztes Kanadával szemben.

Fura, mert élőben nem nézném meg őket (öregszem !?), de ez a harmadik albumuk
ebben az évezredben és mindháromról csak elismerőleg tudok szólni.
Kitaláltak valamit annak idején (azóta egy teljes vonulat lett belőle, mely
göteborgi death metal címszó alatt vonult be a köztudatba, pedig szerintem
köze nincs a death metalhoz), azonnal felismerhető hangszínük, STÍLUSUK,
dallamviláguk van. A metalon belül talán ők (és persze a Fear Factory, de
ők más történet) tetszenek egyedül a MODERN irányvonalból, bennük érzem azt,
hogy akkora kreativitás és önkifejező erő van bennük, hogy az stílusok felé
emeli a zenéjüket.
Szóval ZENE ez, nem kell cimkézni.
Az egyik ősi albumuk valahol megvan kazettán. Most csak a telibe lőtt Depeche Mode
feldolgozás rémlik róla. Aztán a 2004-es Soundtrack To Your Escape-et ajánlották
(a nem gyenge cím miatt amúgy is meghallgattam volna). Az teljesen telibe kapott.
Egy hibátlan, kiforrott alkotás. A 2006-os Come Clarity (van érzékük az
albumcímekhez !) is hozott egy nem gyenge szintet (kevésbé volt úttörő, talán
túl sokat zúztak rajta, de az összkép pozitív).
Olyan dobosuk van, hogy... Gyilkos és ötletes láb, ezt bivaly húzássá kiegészítő
kéz, mely a cineken (is) rengeteg finomságot játszik. Éppen a stílusom.
Egyedi az énekesük. Nem énekel, nem hörög, nem üvölt. Vagy mégis, mindezt
egyszerre ? Azonnal felismerhető. Hallani a szöveget, ha figyel rá az ember.
Nem annyira (azért eléggé) kemény album, de az összes védjegy (az említetteken
kívül néhány : sodró tempó, kiszámíthatatlanág, egymást váltó remek dallamok)
itt van egy tökéletes egészet alkotván. Olykor "csak úgy" elkezdenek zenélni,
gitározgatni - ezek talán a kedvenc részeim.
Összességében rendkívül muzikális, benne lesz nálam az év legjobb 3 albumában.(?)
Kezdők a The Chosen Pessimist c. számmal kezdjék az ismerkedést, vagy az előző
albumról a Your Bedtime Story Is Scaring Everyone-nal !
Utóbbi dallamát játszom 2 napja !(Ebből sejthető, hogy nem egy hangerdő.:)
Svédek.
Saját stúdiójukban (IF - jó név és rövidítés egyben!) vették fel. Ah az a lábdob!
Fogalmam nincs, miért az évtizedek (kb. 1986.) óta hallgathatatlan dolgokat
kiadó Metallicaval van tele minden, mikor feltörekvő zenekarok klasszisokkal
jobb zenét ALKOTnak, mint ők.
Pl. az In Flames.

Közeledem a könyv végéhez.
"A kép komor: egyfelől az önzők, másfelől a nyomorgók."
"A szerelem nem ismer középutat; vagy üdvözít, vagy a bukásba taszít."
"A lehunyt szem pillant a lélek legmélyébe."
"Ígérje meg, hogy homlokon csókol, ha már halott leszek. Érezni fogom."
"A nagy fájdalmakat a csüggedés követi nyomon."