- Emlékszik, hogy azt mondta neki (egy másik rendőrnek, nem a vádlottnak), hogy 'Érj hozzám és esküszöm, hogy kiverem a sz@..rt is mindkettőtökből'?
- Igen, mondtam. Komolyan gondoltam.
- Nos, akkor ismét, Uram. Mondhatjuk, hogy Ön egyre indulatosabb és indulatosabb lett.
- Nem. Egyre profibb lettem. Nem vesztettem el a lélekjelenlétemet. Nem állíthat be indulatosnak.
A védelem tanúja. Szimpatikus fickó. Ő is felhívta a segélyhívót, hogy leállítsa a rendőrt.
"Miután Floyd a földre került, Chauvin 8 perc 46 másodpercig térdelt a nyakán annak ellenére, hogy az afroamerikai férfi folyamatosan azt ismételgette, hogy nem kap levegőt és meg fog halni. Chauvin akkor sem állt fel, amikor Floyd elvesztette az eszméletét és az egyik társa megállapította, hogy nincs pulzusa, és akkor sem, amikor megérkeztek a mentők a helyszínre. Floyd életét már ők sem tudták megmenteni."
"Mr. Chauvin" ügyében a kiindulás gondatlanságból elkövetett emberölés volt, aztán súlyosbodtak a vádpontok, és mindháromban bűnösnek mondta ki a bíróság. Kíváncsi vagyok, hány évet kap. Ítélethírdetés leghamarabb június végén.
Szimpatikus a védő. A videóból kiderül, hogy többen is "ráhívták a rendőröket" - a rendőrökre az eset közben.
Köztudott, hogy hangszerpárti vagyok, de azért van néhány hang, amely mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Az övében ráadásul van valami halvány olyasmi (magyarság, oh!), ami nem is tetszik. Az összkép mégis lenyűgöz:
/Katie Melua: Wonderful Life/
A - ha jól látom - brightoni tengerpart pedig csak hab a tortán. Üldögéltem, sétáltam ott.
Elkészítette első albumát a csajszi, aki döbbenetesen jól készített és játszott metal átiratokat zongorán. Ha más nem, a Tornado Of Souls szerepelt itt Tőle. A bandcamp-en meghallgatható, megvásárolható a teljes mű. https://vkgoeswild.bandcamp.com/releases
Az egész elvont, fura, de nagyon jó! Ez talán a legközérthetőbb dala:
Megvannak az erényei az amerikai tini-rocknak is. Egyszerű, mint a szög, keménykedő, de mégis fogyasztható, mainstream, rádióbarát (már, ahol nem szemét szól a rádiókból, mint nálunk), ha jól játsszák, remek hangulatot, partyzhatnékot csinál, feldobja az embert és végül is ízig-vérig élő zene. A Green Day és a The Offspring pedig óriási világslágereket is írt.
Hosszú távon, azaz egyetlen album egyszeri végighallgatásánál tovább viszont soha nem bírtam ilyen zenét hallgatni. Szerintem ez a jövőben sem fog változni.
Az album azt a kérdést is felveti, hogy hogyan tud egy ilyen banda öregedni. Egy dolog ugyanis 20 évesen ezt a zenét tolni, egy másik pedig 55 környékén. Csapdának érzem a stílust, ugyanis "művészkedésnek" nem hagy teret, ugyanazt tolni nyugdíjig pedig...
Jelen ismertetőm alanya kicsiben, 33 percben bemutatja a stílus minden előnyét és buktatóját. A játékidő első fele, a nyitó öt dal hibátlan, élvezhető. Utána jön egy kis hullámvölgy, amely a komolyzenei dallam elővételénél ér a legmélyebb pontjára az In The Hall Of The Mountain King képében. Ezt követően már gyengébbnek érzem a szerzeményeket, egyszerű stílusgyakorlatnak. Hiába a frissesség, az egészen jó zongorás ballada, a második 15 perc már csak átlagos. Lepontozni mégsem tudom őket, mert önazonosak, hitelesek.
És mert az első öt dal rendesen feldobta a bezártságba, hírekbe lassacskán belecsavarodó hangulatomat.
The Offspring: Let The Bad Times Roll (2021.)
7,6/10 pont
Nem vagyok naprakész, de nagy karakter volt (a "munkaköréről" nem is beszélve), így meg kell emlékeznem Róla. Nyugodjon békében!
Emlékül: az idei BL-ben is és az Európa-ligában is az elődöntőben a csapatok fele angol.
Összesen van 4 angol, két spanyol, egy olasz és egy francia csapat a 4 között a két kupában. A City a 'Gladbach-ot és a Dortmundot, a Liverpool a Lipcsét verte oda-vissza a BL-ben (német foci, oh!), a United pedig az EL-ban kapott mindössze egyetlen gólt a Real Sociedad, a Milán és a Granada elleni hat meccsén.
“Magyarország meggyőződése, hogy a világ legnagyszerűbb játékának szépségét és emelkedettségét éppen az adja, hogy ez a sportág mindenkié, és nem sajátíthatják ki maguk számára a leggazdagabbak.”
/Orbán Viktor/
... belenézek valamelyik részébe a TV-ben, annyiszor állapítom meg, hogy a Mátrix egy nagyon nagy film. Ismét végig kellene néznem a három részt, egymás után, odafigyelve. Akkor hátha teljesen megérteném.
Nem hittem volna, hogy lesz folytatása, de itt tartunk:
"Tisztelt xxxxxxxxxxxxx Energiaszolgáltató Zrt.!
A nyakon térdeplő gyilkos zsernyák perében még ítélet sem születet, máris itt van egy újabb észlény, esetünkben nő, aki fél méterről lelőtt egy fegyvertelen (véletlenül) színesbőrűt, mert - állítása szerint - összekeverte a sokkolót a pisztolyával. "Ügyes"!
"I have loved every minute of being a police officer and serving this community to the best of my ability, but..." A hölgy minden egyes percét élvezte annak, hogy rendőr lehetett (na-ná, bár az utolsó fél napja valószínűleg kicsit sápadósabb volt a többinél) és hogy a legjobb tudása szerint (!!!???) szolgálhatta a közösséget, de most jól felmondott. És az a fejes is, aki a fenti videón véletlen lövésnek titulálta az esetet.
Faludy György: A jövő század lesz a végső
A jövő század lesz a végső,
kipusztulnak az emberek –
mögéjük kapdosni is késő.
Zabáljatok! Élvezzetek!
Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét.
A pusztuló idő szele
port fúj belőle. Unokátok
nem tud mit kezdeni vele.
Hol van a szerelem s a szépség?
Hol hagytátok az irodalmat,
társalgást, könyvtárt és lugast?
Mind haldokolnak vagy meghaltak.
Le télen az Amazonászra
luxusban, míg csak van vize,
nyáron Báliba, Saint Tropez-be
(nem tarthat vissza senki se),
s ha nincs reá mód, üljetek le
a TV-hez olcsóbb utakra,
hallgassatok rossz zenét, filmet,
mely nem hatol le a tudatba,
a politikát se hagyjátok
üres locsogásnál alább,
s jegyezzétek meg a reklámot,
az áruk sírfeliratát.
/1997. (1996.?)/
Forrás: pim.hu
Négy (4!) kitöltendő, lekérendő, elküldött dokumentum (tulajdoni lap, stb.) után itt tartunk:
"Tisztelt xxxxxxxxxxxx Energiaszolgáltató Zrt.!
A lenti levelükhöz csatolt file-ok közül a jelszóval védetteket nem a saját, hanem a lakás eladójának születési dátumával tudtam megnyitni. Az így megnyitott dokumentumok is a lakás eladójának nevére szólnak nem az enyémre.
Mivel éppen csak vérmintát nem kértek tőlem egy egyszerű "villanyóra átíráshoz", sajnálom, hogy az Önök által kért nagy számú dokumentum segítségével sem sikerült összerakniuk a történetet, mely szerint én vagyok a lakás új (rész)tulajdonosa, xxxxxxx xxxxxxx pedig az előző (rész)tulajdonos. Kérem tehát, hogy a szerződés tervezetet legyenek szívesek az én adataimmal kitölteni és azt ismételten számomra megküldeni,
Köszönettel:"
A bakterházas verziót nehéz megközelíteni, de Blöff rajongóként garantált a röhögés:
Még hogy nem lehet lemezismertetőt írni egyetlen hallgatást követően!? Most megdöntöm a korábbi - szintén Lana Del Rey album kapcsán született - rekordomat. Ezt az írást ugyanis az album, pontosabban a harmadik dalának (Tulsa Jesus Freak) első hallgatása közben kezdtem írni, és nem szándékszom a játékidőből hátralévő 35 percnél többet tölteni az írással. Ez azt is jelenthetné, hogy lenézem a művésznő munkáját, erről azonban szó sincs.
Ahhoz képest, hogy nincs igazi dobosa :) sokat foglalkozom a hölgy életművével (ez már a negyedik itt véleményezett alkotása a hétből). Ennek pedig oka kell hogy legyen. Ez az ok pedig a remek második albuma, amely nagyon tetszett és tetszik a mai napig, illetve a hangja. Noha a sodrástól ez az alkotás is messze áll, erre már csak rosszindulattal lehetne mondani az "újkori" Lana jelzőimet (bárgyú, unalmas). Picivel talán nőtt a tempó, de azért még bőven lehet lassúzni bármelyik dalra a 11 közül, tehát nem ez emeli nálam az előző (jó)pár albuma felé, hanem az, hogy egy kis ÉLET, érdekesség költözött a barázdák/bitek közé. Éppen csak annyi, hogy időpocséklás/altató helyett beesett a "zene" kategóriába. Hangsúlyozom kell, hogy "nálam", mert ez a szokottnál is szubjektívebb (szubjektívabb?) iromány, ez tiszta sor. Nincsenek ritmusképletek, nagy dallamok, sőt, igazán megjegyezhető dallamok sem, hanem csak az a megszokott álmoskás (fülledt?) hangulat (milliő, hogy sznob legyek), amely eddig gyakran untatott, most viszont működik, szerethető, érdekes. Hogy mitől ez a nagy különbség, ha gyakorlatilag semmi nem változott? Nem tudom. Hogy a Szerelmes Shakespeare-t idézzem: "Varázslat."
Ettől szép a zene mint művészet, hogy a jó alkotásokban benne van ez a megfoghatatlan dolog.
És ez egy jó album.
(Három dal még hátra van belőle. Azok alatt megformázom a szöveget, esetleg írok még bele, ha a három dal indokolttá teszi, és készen is vagyok - ennyit a műhelytitkokról. Nyilván ezt csak bizonyos stílusú zenékkel lehet megcsinálni - Lana-é tipikusan ilyen. Hogy hogy' tud egy metal hammeres arc 40 lemez/könyv/koncertkritikát megírni egy hónapban, azt én sem értem.)
Lana Del Rey: Chemtrails Over The Country Club (2021.)
7,5/10 pont - soha rosszabbat!
Majdnem 58 éven keresztül közlekedett villamos Nyíregyházán is. Ha nem lenne ez az egyik terükön, soha nem tudtam volna meg:
"1911. augusztus 7-én egy 8,1 km-es pályaszakaszon megindult a városi villamos közlekedés. Így Nyíregyháza volt a 16. magyar város, ahol járt a villamos" /Wikipédia/
Az első videójukban, amit láttam tőlük Tool-t játszottak. De úgy, hogy leültem. Ezt ex-gitáredzőmnek küldöm. Egyrészt a sok évnyi figyelméért, másrészt, mert az a véleményem, hogy szinte bárkit szívesebben hallgatnék a D.T-ben, mint az énekesüket. :)
/O'Keefe Music Foundation: Pull Me Under (Dream Theater feldolgozás)/
A zenekar, akiket csak szeretni lehet - avagy: a csembalóval megleptek.
/Toy Dolls: Until Next Time/
"A halálos ágyán senki sem kívánja azt, bárcsak többet dolgozott volna."
/A Grace klinika/
Van annál nagyobb ciki, amikor Te vagy az "énekes" és egy fesztiválon a ráadásban más számot pengetsz és énekelsz, mint a zenekar másik két tagja? Ráadásul mindkét számot már vagy 40 éve játszod? Itt ez történik. Lemmy az Ace Of Spades-t játssza és énekli, a többiek pedig az Overkill-t. Nem állnak le, nem szólnak Neki, nem hozzák kellemetlen helyzetbe, hanem tolják a kaotikus zenét két teljes percig. Utána Lemmy rátalál a dalra (3:07 környékén), és Ő igazodik. Lemmy itt már halálos beteg, csak még nem tud róla. Totya megmondta, hogy egy érzelgős vén .... vagyok, és igaza van, volt, lesz. Az ugyanis, ahogyan Phil 3:18-nál odamegy az "öreghez" és végre összhangba kerül a dal, az rendesen megérint. Nem voltam a rajongójuk, de áldom a sorsot, hogy láthattam őket élőben. És nem csak azért, mert annál nagyobb hangerőt életemben nem tapasztaltam. A világ egy sokkal szegényebb hely Motörhead (és The Ramones) nélkül. 0:29-től: "Ne felejtsetek el minket. A Motörhead vagyunk és rock'n' kib.... roll-t játszunk".
/Motörhead: Overkill, Glastonbury 2015./
Az egész jó (nyilván nem nagy kunszt egy ekkora életműből ősszeszedni egy ütős 50 percet), de nem pakoltam volna ide, ha az először hallott dalra fel nem kaptam volna egyből a fejem. A konferaszok is hozzák a szintet, de 21:00-tól kezdődik, amit mutatni szeretnék. Le a kalappal!!
/P.Mobil raktárkoncert/ A 29:46-tól kezdődő felkonfon felröhögtem!!
