'Dark Night Of My Soul'

Heti MAHASZ lista első hely. Az új lemezen végre megdörren, nem akusztikus verzióban van rajta.

Egy cím nélküli albumról, élőben megdörrentve. Az a szóló! Nem arról szól, hogy mit tud a gitáros, hanem a dal hangulatáról. Mondjuk, (régen) a balkezes tag szinte végig dallamokat (ha úgy teteszik: szólót) játszik/játszott a dalok alatt.

/Paradise Lost: Grey - live, The Anatomy Of Melancholy/

Soha nem értettem, miért tesz egy zenekar olyat, hogy nem ad címet/nevet az adott lemezének. Első albumnál – főleg régen – simán elment, hogy az első nagylemezre ráírom, hogy „Iron Maiden”, plusz egy szörny feje, aztán csókolom, ismerkedjen vele, akit érdekel, vagy úgy nevezgetem el a sorlemezeket, hogy Led Zeppelin, II., III. stb.*, de amikor valaki az életmű közepén hoz ki egy albumot, amelyen csak a zenekar neve szerepel…?
Nálam ez inkább az ötlettelenség jele, mint a többször hangoztatott „ez az album a zenekar esszenciája, ez definiálja a zenét, amit játszunk”, vagy éppen "olyan változás volt a zenekarban, amely új alapokra helyzte azt" és társai féle hülyeség. Aztán a hétvégén egy ilyen albumot hallgattam olvasáshoz, amely esetében 100%-ban fedte a valóságot, hogy „ha egyetlen albumot hallgatsz meg a zenekartól, akkor ez legyen az”. Más ilyet nem hallottam még a cím nélküliek közül – mármint olyat, hogy értelme legyen a no-name-ségnek. Viszont kedvet kaptam, hogy meghallgassak pár ilyen albumot (és szétcincáljam őket : ). Ajánlhattok is párat, mert én max. 3-4-et tudok fejből. (Ex-gitár-edzőm?)

*Ilyenben a csúcs a már itt is tárgyalt Led Zeppelin IV. amelyen még a zenekar neve sincs feltüntetve – ezt viszont jó ötletnek tartom.

     Lisey története valójában elhunyt író férjének a története, ugyanis utóbbi hátrahagyott dolgain, a felidézett emlékeken keresztül az ő életét ismerheti meg az olvasó.
      Van benne két NAGYON kinges mondat, talán a legkingesebbek, melyeket eddig olvastam ("A csákány még mindig a fejében állt.", "Az árnyéka várt egy pillanatot, aztán követte."), ennek ellenére nem sok rokonságot mutat a szerzőnek hírnevet szerző korai, rendesen bekaki műveivel. Van benne nem evilági szál, de ezzel együtt is inkább két ember kapcsolatának, az elengedésnek a regénye.
      Jó kis olvasmány, erős hetes a tizes skálán. Összességében tetszett.

Hallgattam régen is New Order-t, naná (a True Faith vagy a minap ide pakolt Crystal nagyon tetszett a megjelenésekor is), de aztán elkeveredtek mellőlem, sok lemezük kimaradt. Ezért is fogadtam nagy kíváncsisággal az új live albumukat. És egyik ámulatból estem a másikba, miközben hallgattam. És hallgattam. És hallgatom. Ez a dal például 100%-ban az én ízlésem.

New Order: Academic

Az eredeti. Már 41 éve meghalt Ian Curtis, az énekes.

Nagyon érdekelne, milyen érzés Joy Division dalokat énekelni, játszani nekik - akár most, 41 évvel a történtek után is. Nem hiszem, hogy nem gondolnak a múltra. Most nincs kedvem leírni a sztorit, de megfogadták, hogy ha valaki is "elhagyja" a zenekart, akkor nem használják tovább a nevet, és így is tettek. Le a kalappal előttük. Az új dupla koncert CD-jük nagy kedvencem lett.

Egy időben csak ilyen zenéket hallgattam. A mai napig hatalmas kedvenc. Így, mai formában is.

Sajnos róla sem fogjuk megtudni, hogyan korosodott volna műanyagok nélkül.

A kép forrása: theskincareedit.com

A második gyilok jó dal (a kettőből), amit az új albumról (megjelenés júniusban) hallottam. Nem sokkal a zseniális előző album után vették fel, majd Burton (ének) kilépett a zenekarból. Fura lesz egyben hallgatni majd, de maga a zene ismét 10 pont közeli. A dobkottája kb. egy feketével becsíkozott lap lehet. :))) Ehhez képest (komolyan!) van benne zongora és vonós (effekt) is a végén. Pont ez kellett mára! Szétcsapta az agyamat és a lelkemet. A szó legjobb értelmében.

/Fear Factory: Fuel Injected Suicide Machine/

      Munka után könnyen olvasható, gyorsan kikapcsoló olvasmányt kerestem. Azonnal megakadt a tekintetem a Rejtőkön és már nyúltam is az első nem túl vastag kötetért, hogy elkezdjem az újraolvasást. A fehér folt nem hozta az elvártat. Relatíve egyszerű sztori, de a humort csak a felfogadott magándetektív levelei képviselték benne.
      A következő héten elővett Csontbigád poént csak elvétve tartalmaz, viszont egy nagyon jó regény. Sőt! Annak ellenére, hogy véleményem szerint nincs tökéletesen megírva egy remekműnek tartom. 100%-ban Rejtő stílusa, de a sziporkázó humort a mély mondanivaló (!!!), az elmélkedés váltja fel.
Választékos (!!!) a nyelvezete, tág a szókincse. Találomra felütöm és olyan szavakkal találkozom, hogy neuraszténiás, raglán, marjult, revelál, atavisztikus.... és persze, hogy most, belelapozáskor nem találom a jobbakat, de sokan vannak, mégsem zavaró mennyiségben.
A történet folyamán felmerülnek, kialakulnak az olvasóban és a szereplőkben súlyos kérdések, filozofálások az életről, halálról, a becsületről, az egyenességről, lelkiismeretről, hogy mije van az embernek, amikor mindenétől megfosztják és több hasonló témában, és ezek teszik gyöngyszemmé nem csak a Rejtő életműben, hanem a teljes magyar irodalomban. A Csontbrigád bemutatása egyenesen zseniális. Megalkot egy szóhasználatot, amely tökéletes a csapat külső és belső világának leírásához. Sziporkázó, egyben húsba- és lélekbevágó.
      Nagy - de nem minden alapot nélkülöző - túlzással azt mondhatnám, hogy ez Rejtő Nyomorultakja. Nagyon tetszett, csak ajánlani tudom. 1941-ben írta.
Klasszikus, sárga Albatrosz kötet, negyedik kiadás. 1983-ban 43 Ft-ba került (nálunk?? infláció?? Ugyan!), de antikváriumban sikerült 60 Ft-ért megvennem. Gyanítom, hogy valamikor a '90-es években. Kezd sárgulni. Műkincs.

"A szedés, a tábla, a vacak kötés nem számít. Azon az én írásom átrágja magát." /Rejtő Jenő/

Bocsánat, ha ez is fejjel lefelé jelenik meg:

Tűnődtem rajta vagy 20 másodpercet, hogy miért tetszett már elsőre is és azóta is ez a dal.
Arra jutottam, hogy már az első sora telitalálat, remek szövegi felütés, van (ráadásul nekem nagyon tetsző) hangulata, és noha nagyon szeretek "aggyal" zenét hallgatni, az is nagy élmény tud lenni, ha egy egyszerű dal lő telibe. Hab a tortán, hogy a teljes szöveg - szintén egyszerű, de - nagyon ott van.

Van egy le nem játszott DVTK-Újpest (3-0) is a táblázatban. Forrás: csakfoci.hu

Legutóbb két éve volt angol házi döntő a "Bajnokok" Ligájában. Akkor Liverpool-Tottenham meccs volt Madridban (!!), úgy, hogy az előző évben nem a döntő részvevőinek egyike, hanem a Manchester City nyerte az angol bajnokságot. Idén Manchester City - Chelsea döntő lesz Isztambulban (!!)  a "Bajnokok" Ligájában. A tavalyi, regnáló angol bajnok a Liverpool.

- Emlékszik, hogy azt mondta neki (egy másik rendőrnek, nem a vádlottnak), hogy 'Érj hozzám és esküszöm, hogy kiverem a sz@..rt is mindkettőtökből'?
- Igen, mondtam. Komolyan gondoltam.
- Nos, akkor ismét, Uram. Mondhatjuk, hogy Ön egyre indulatosabb és indulatosabb lett.
- Nem. Egyre profibb lettem. Nem vesztettem el a lélekjelenlétemet. Nem állíthat be indulatosnak.

A védelem tanúja. Szimpatikus fickó. Ő is felhívta a segélyhívót, hogy leállítsa a rendőrt.

"Miután Floyd a földre került, Chauvin 8 perc 46 másodpercig térdelt a nyakán annak ellenére, hogy az afroamerikai férfi folyamatosan azt ismételgette, hogy nem kap levegőt és meg fog halni. Chauvin akkor sem állt fel, amikor Floyd elvesztette az eszméletét és az egyik társa megállapította, hogy nincs pulzusa, és akkor sem, amikor megérkeztek a mentők a helyszínre. Floyd életét már ők sem tudták megmenteni."

"Mr. Chauvin" ügyében a kiindulás gondatlanságból elkövetett emberölés volt, aztán súlyosbodtak a vádpontok, és mindháromban bűnösnek mondta ki a bíróság. Kíváncsi vagyok, hány évet kap. Ítélethírdetés leghamarabb június végén.

Szimpatikus a védő. A videóból kiderül, hogy többen is "ráhívták a rendőröket" - a rendőrökre az eset közben.

Köztudott, hogy hangszerpárti vagyok, de azért van néhány hang, amely mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Az övében ráadásul van valami halvány olyasmi (magyarság, oh!), ami nem is tetszik. Az összkép mégis lenyűgöz:

/Katie Melua: Wonderful Life/

A - ha jól látom - brightoni tengerpart pedig csak hab a tortán. Üldögéltem, sétáltam ott.

Elkészítette első albumát a csajszi, aki döbbenetesen jól készített és játszott metal átiratokat zongorán. Ha más nem, a Tornado Of Souls szerepelt itt Tőle. A bandcamp-en meghallgatható, megvásárolható a teljes mű. https://vkgoeswild.bandcamp.com/releases

Az egész elvont, fura, de nagyon jó! Ez talán a legközérthetőbb dala:

     Megvannak az erényei az amerikai tini-rocknak is. Egyszerű, mint a szög, keménykedő, de mégis fogyasztható, mainstream, rádióbarát (már, ahol nem szemét szól a rádiókból, mint nálunk), ha jól játsszák, remek hangulatot, partyzhatnékot csinál, feldobja az embert és végül is ízig-vérig élő zene. A Green Day és a The Offspring pedig óriási világslágereket is írt.
Hosszú távon, azaz egyetlen album egyszeri végighallgatásánál tovább viszont soha nem bírtam ilyen zenét hallgatni. Szerintem ez a jövőben sem fog változni.
      Az album azt a kérdést is felveti, hogy hogyan tud egy ilyen banda öregedni. Egy dolog ugyanis 20 évesen ezt a zenét tolni, egy másik pedig 55 környékén. Csapdának érzem a stílust, ugyanis "művészkedésnek" nem hagy teret, ugyanazt tolni nyugdíjig pedig...
Jelen ismertetőm alanya kicsiben, 33 percben bemutatja a stílus minden előnyét és buktatóját. A játékidő első fele, a nyitó öt dal hibátlan, élvezhető. Utána jön egy kis hullámvölgy, amely a komolyzenei dallam elővételénél ér a legmélyebb pontjára az In The Hall Of The Mountain King képében. Ezt követően már gyengébbnek érzem a szerzeményeket, egyszerű stílusgyakorlatnak. Hiába a frissesség, az egészen jó zongorás ballada, a második 15 perc már csak átlagos. Lepontozni mégsem tudom őket, mert önazonosak, hitelesek.
       És mert az első öt dal rendesen feldobta a bezártságba, hírekbe lassacskán belecsavarodó hangulatomat.

The Offspring: Let The Bad Times Roll (2021.)

7,6/10 pont

A magyar nyelv nyüszít a sarokban. "Újságírás", 2021., Magyarország.

"Otthon, még mindig otthon."

/Forrás: newyorker.com/