'Dark Night Of My Soul'

Dupla kislemez.

"Nem tudok olyan magyar edzőt mondani, aki ne szerzett volna 13 pontot.", mondta Bodnár György a labdarúgó válogatottunk VB selejtezős leszereplését (10 meccs, 13 pont, harmadik hely a hatból) követően.

Bognár György jelenleg a Budaörs edzője, amely csapat a másodosztályban 12 meccsen 12 pontot szerzett, 3-szor volt képes győzni és potom 23 gólt kapott, mikor György fenti mondatát kimondta. Gratulálunk!

     Egyértelműen a borító miatt vettem előre a sorban a meghallgatásnál a sok kapott lemez közül. Egyszerre stílusos, érdekes, hangulatos, eredeti, jól kivitelezett. Egy olyan kor hírnöke, amikor még számítottak ilyen dolgok. (Marlon Brando a bal felső sarokban!)
Mondjuk, a hátsó oldalon a pingvint - aki miatt az egész felhajtás van - nem értem, de ez az én bajom.
     A zenekar ismert, a lemezről viszont csak a címadó dalt hallottam előzőleg. Hivatalosan "hard rock" a történet, de sokkal inkább a Dire Straits-szel, vagy egy tempósabb ZZ Top-pal rokon, mint pl. a Purple-lel. (Oly annyira, hogy a High Flyer egyik riffje eléggé Heavy Fuel (Dire S.))
És mint ilyen, kellemes, jó.
A korai dátum ellenére ez már a csapat 12. albuma.

Status Quo: Whatever You Want (1979.)

6,9/10 pont

Vertigo, Manufactured In India by Polydor of India Limited, 1979.

Szeretem az olyan introkat, melyek kedvet csinálnak az albumhoz, jelzik, hogy színvonal és tartalom követi őket. Ez ilyen:

"Úgy tiszta vérem
Legyen büdös kocsonya, s nevemet
Hozzák föl azzal, ki eladta Krisztust!
Friss hírnevem legyen csömörletes szag,
Facsarja el a tompa orrot is,
Szaladjanak, amikor érkezem,
Utáljanak, mint rusnya kelevényt,
Melyről beszéltek és írtak!"

"Hogyha a kupánkba
Pók pottyan és megisszuk, elmegyünk,
Nem bánt a méreg, minthogy a tudásunk
Nem fertezett: de ha valaki látja
És tudja, hogy megitta a férget,
Kaparja torkát és repeszti véknyát."

"A néma jámborság gyakorta célt ér,
Hol a beszéd hiába."

"Mivelhogy az, mit mondhatok csupán
Megdönti ezt a vádat itt, s mivelhogy
Nincs más bizonyság pártomon, csak az,
Mi az enyém: hiába is beszélnék,
Hogy 'ártatlan' vagyok. A tisztaságom
Nektek csalárdság, s így ha szóba vallom,
Az is. De hogyha mennyei hatalmak
Néznek le ember-tetteinkre - s néznek! -
A tisztaságomtól majd a hamisság
Pirul. s megreszket a basáskodás is
Türő szivemtől."

/W. Shakespeare: Téi rege, részletek, Kosztolányi Dezső fordítása/

... de azért az eredeti, hazai első kiadások az igaziak! Egy bolhapiac után teljes lett a kollekcióm.

Nehéz ezt a borítót megverni...

Nem vagyok nagy Earl Grey kedvelő, de ha a kezembe akad, azért megkóstolom. Stílusos a megjelenése. És az is, hogy a Viktória királynő utcán van bejegyeztetve a cég.

     Előre látom, hogy ez is egy végig nem vitt sorozat lesz a blogon, de ha már itt van a polcon a Shakespeare összes (két nyelven is), elkezdtem olvasni a műveit. Természetesen magyarul.
Illetve, folytattam, újrakezdtem, hiszen tiniként sok drámáját megismertem.
Egy nem túl ismert vagy sokat játszott darabjával, a Téli regével kezdtem.
     A mű egyetlen hibája, hogy a fő konfliktust és minden későbbi bonyodalmat kiváltó féltékenység "csak úgy", egyik pillanatról a másikra, számomra teljesen érthetetlenül és logikátlanul üt be, majd ellentmondást nem tűrve indítja be a cselekmények láncolatát. Persze az is igaz, hogy (az alaptalan) féltékenységben nem kell logikát keresni/találni. Ezt leszámítva egy tipikus Shakespeare-i darab álruhákkal, elveszettnek, halottnak hitt szereplőkkel, pozitív lezárással.
A darabban Csehországnak tengerpartja van és "sivatag a tenger mellett". Olvastam olyat, ahol ezen fennakadt a kritikus, műelemző. Nálam simán belefér. Sőt, mintegy jelzi, hogy ez csak egy kitalált történet.
A nyelvezete a klasszikus, ezt nem fogom részletezni. Ha valaki egyszer olvasott Shakespeare-t, tudja, miről beszélnék, és el tudja dönteni, hogy vonzza vagy taszítja.
     Noha ez egy késői műve, nem röpködnek benne a nyelvi sziporkák. Mivel nem klasszikus vígjáték, nem is hiányoznak különösebben. Nem tartom kiemelkedő művének, de bőven megéri azt az egy-két délutánt, amely elolvasásához szükséges.

A legnagyobb progrock királyok legnagyobb (?) dobása.
Volt szerencsém látni ezt a turnét. Is. Írtam is róla itt akkoriban. Áll leesés. A köbön.

(Nem, NEM ilyen a rendszáma!!)

... csupa dilemma az élet.
Feketén? Tejjel?

Hozzá (egy-), két- vagy háromárbocost?

Minden lehet progrock, mert ott aztán mindent lehet. Például ebben a dalban egyáltalán nincsenek hatalmas hangszeres megoldások, nem is tűnik különösen érdekesnek, amíg el nem kezdődik.
Ott, ahol az énekes résznek vége, úgy 4 perc táján. 5:25 környékén pedig jön egy akkora hangulat, egy váltás, egy dallam, hogy az egyből beüt. Pedig rettenetesen egyszerű. Percekig játsszák. Én is. Ahányszor csak hallom, ezt a dalt. Öt hangból (G, A, Aisz, C és a mély, az üres G húr.) csodát alkottak.
És utána végén a nyugalmat, már-már a csendet is jó hallgatni.
A Riverside lengyel zenekar.

Vettem és befaltam egy Maiden könyvet. És persze - miután a kezdeti lemezeiket a vinyl mániám miatt már hallottam idén - újrahallgattam a 2000. utáni dolgaikat. 50-60 évesen sem felejtettek el zenélni. A helyetekben nem mondanék ítéletet, amíg nem hallottam a 4:40 környéke utáni dolgokat. Fúvósok, miegymás. Mert jó dolog a ritmika, de azért a dallamok...

Gyakoroltam kicsit a szövegértést, fordítást:

"...1980. When I bought my first Motörhead record, I bought Ace Of Spades, knew nothing about the band because I used to buy albums based on album covers and I was just looking at this album cover 'God, this is got to be good, these guys look like tough motherfuckers.' Take the record home, put it on, headphones in my little tiny room in my mom's apartment and Ace Of Spades opens the record and I was 15 years old, hearing that for the first time and fucking blows your brains out. I listened to the record probably three times, you know, front of that just star(e)ing at the album cover, staring at it the whole time, thinking 'Who the hell are these three Mexicans and how can they play so fast?'
They looked like banditos. They certainly didn't look English."
/Scott Ian at Lemmy's funeral/

"... 1980. Akkor vettem meg első Motörhead lemezemet, az Ace Of Spades-t. Semmit nem tudtam a bandáról, mert a borító alapján vettem lemezeket akkoriban, és csak ránéztem ennek a borítójára, hogy "Atyám! Ennek jónak kell lennie. Ezek a csókák tökös anyaszomorítóknak néznek ki." Hazavittem, feltettem, fülhallgatóval a kis szobámban anya lakásában és az Ace Of Spades dallal indul a lemez, 15 éves voltam, először hallottam és az agyam eldobtam. Kb. háromszor hallgattam meg a lemezt, miközben csak bámultam, bámultam a borítót, hogy "Ki a fene ez a három mexikói, és hogyan tudnak ilyen gyorsan játszani!?"
Mexikói banditáknak néztek ki, egyértelműen nem angoloknak."
/részlet Scott 'Not' Ian (Anthrax) Lemmy temetésén mondott beszédéből/

"Fogadják őszinte köszönetemet hódolatuk e szívélyes nyilvánításáért. Örömömre szolgál hosszabb idő után ismét láthatni e várost, mely, mint hallom, a legközelebbi múltban oly tetemesen szépült és minden tekintetben nagy haladást mutat. Szíves fogadtatásuk, melyet hasonló érzelemmel viszonzok, itteni időzésemnek előre is megelégedést és kellemes napokat biztosít!"
     /Ferenc József császár és király 1881. szeptemberében, miskolci látogatásakor így reagált az éljenző tömegre és a köszöntésekre/

Caligula lova - remek név. Ausztrálok. Az első hangtól, ütemektől hallani, tudni hogy milyen stílusban zenélnek. Ez bizony progresszív rock/metal.
Rosszul hangzik? Pedig nem kevés ígéretes, remek, sőt fantasztikus zenekar alkot ebben a stílusban. És rengeteg hallgathatatlan. Az "előremutatás" és a műfaj kívánalmai között szereplő magas hangszeres tudás ugyanis sokszor, a próbálkozók nagy többségénél zsákutcába viszi a történetet elborulást és/vagy értelmetlen tekeréseket, villogásokat eredményezvén.
Ezért is üdítő, ha a kedvenceimen kívül (fénykori Dream Theater és Riverside) is találok olykor kellemes zenét ebből az általam alapból került területről.
Nálam az ilyen daloknál kezdődik a hallgatható/élvezhető progrock. Jók a témaváltások, jó a refrén, nem irritál az énekes, nincs szétzenélve, de hallani, hogy tudnak ezt-azt. A 4:46 környéki, lelassulásba vezető riff különösen tetszik (az "As we fall into softest soil" énekdallam és alatta a gitár.). De előtte a szóló is jó.
Nem mellesleg: pozitív a dal hangulata.
Egy jó progrock dal elsőre megfog valamivel, elnyeri a tetszést, majd hallgatásról hallgatásra újabb és újabb finomságokat tár fel a hallgató előtt.

/Caligula's Horse: Songs For No One/

Ki vette észre a félrecsúszott akkordokat és a húrszakadást (!) az előző dalban? De nem is ezek számítanak.

Találok ezt-azt rendrakáskor. (Ez nálam élethosszig tartó feladat.) Például ezt. És hozzá az élményt, hogy a kis, kétkazettás (Ausztriából, naná!) magnóm egészen jól szól a fülhallgató kimeneten.

Annak idején nagyon fel voltak kapva. Aztán kultikusak lettek. Hosszú évek után hallgattam ismét őket. Egy nagyon jó zenekar, teljesen szabad, változatos zenével. Ilyennel is: