'Dark Night Of My Soul'

Bicajoztunk.

Mint kitűnt lemezeik bemutatásakor, illetve a tényből, hogy milyen lassan haladok az említett művelettel, nem vagyok egy The Beatles rajongó. Azonban a rovat elkezdése után - az elmúlt fél évben - elkezdtem a zenekar lemezeit megkapni. Mostanra az utolsó LP-t leszámítva megvannak a sorlemezek, plusz néhány válogatás és egy koncert. A következő bemutatandó (Sgt. Peppers...) két különböző formátumban is az enyém lett. Nem halogathatom tehát sokáig, hogy írjak róla. :(  :))
(Azért van hangulata eredetiben (pl. az Abbey Road indiai nyomását 1969-ből, vagy a Peppers 1967-es, szintén indiai példányát) kézbe fogni ilyesmit.) Ezek csak azok, melyek elemzésével adós vagyok:

Jakuzzival :). Bicajoztunk.

Sokáig azt hittem, hogy a kosárlabda (hogy a többi, tipikus amerikai "beltenyészetet" ne is említsem) a legkreténebb, mesterséges, hadd ne mondjam, természetellenes :) sportág. Aztán rájöttem, hogy van egy még ostobább, amely gyakorlatilag folyamatosan ott van a szemünk előtt, ezért nem is látjuk, hogy nevetségessé van korcsosítva. Az úszásról beszélek.
Minden sportágnál az a lényeg, hogy gyorsabban, ügyesebben, messzebb, okosabban, esetleg szebben, stb.. Ezzel szemben a négy úszásnemből három másról sem szól, mint a lassításról, a kreativitás megfojtásáról.
Eleve miért csak négy van? Ha nem az számít, hogy ki teljesíti az adott távot a lehető legrövidebb idő alatt, akkor simán lehetne kutyaúszás és hasonló lelemények. Semmivel nem lenne rosszabb pl. a pillangónál. Vagy úszó szlalom verseny.
A gát- és akadályfutást még úgy-ahogy meg lehet magyarázni, de hogy miért van az úszás így széttagolva, azt nem értem (de: több érem, több esemény, több sportoló), abban nem sok értelmet látok.
A papíron nem is létező gyorsúszás (valójában: szabad stílus, azaz úgy ússza le a "gyorsúszó" a távot, ahogyan szeretné) természetesen kivétel, annak van létjogosultsága a versenysportban.

A tegnapi + a nekem leginkább tetsző dal a világon (A Forest.)

/A képen a harmadik lemez felállása látható amely két helyen (Zselenc Zsöci a bal és Pálmai a jobb szélen) eltér a dalt rögzítő ötöstől./

     Nem túlzok, egy hétig nem bontottam ki az Adele 21 lemezemet, csak nézegettem, örültem neki. Aztán felnyitottam, és két napig már a (nem túl összetett :) belső borítón is legeltettem a szemem, csak ezt követően tettem fel a lemezt. Erről valószínűleg majd mesélek még.
     Van egy lemezem, amit tiniként vettem. Akkor is nagyon tetszett, ma is nagyon tetszik. Teljesen eredeti, jó zene. És ritkaság is, mert a zenekar csak rövid ideig létezett (jogutódja van, de nem arról beszélek), mindössze három lemezt adott ki, ráadásul az elsőn még Varga Miklós énekelt, nem Vikidál. Az egyik első lemez volt az említett, amelyet újkori lemezjátszó mániám során meghallgattam. Aztán megkaptam a nekem nem különösebben tetsző első lemezt is (megvan műsoros kazettán régről), de az igazi áttörést hozó másodikat bár régóta kerestem, csak pár hete szereztem meg nagy szerencsével. Azon van, annak a névadója a nemrég itt is megmutatott Kő kövön. Aztán ma kaptam belőle egy másik példányt is. Örültem neki, mert jobb állapotú, mint az enyém.
     Egy EKG kíváncsi vagyok, mit mutatott volna, amikor kivettem a lemezt a tokjából. Először ugyanis azt láttam, hogy a korongot tartó tasak rendesen össze van firkálva (bosszúság), majd hirtelen elém tárult ez:

Egyszerre sokkolódtam le az örömtől és érzékenyültem el. (Írtam: öregszem. Csúnyán. :) Pedig - minden látszat ellenére - nem vagyok egy rajongó típus. A kevés magyar gitáros egyike, akinek nagyon szeretem a játékstílusát, és itt van az aláírása (és a zenekar több tagjáé is!) annak a lemeznek a belső tasakján, amelyen szerepel A zöld, a bíbor és a fekete (R.B. emlékére), melyet sokan tévesen úgy hisznek, hogy az Ő emlékére íródott, annyira összeforrt vele a dal (valójában, ahogyan a címe is mutatja Radics Béla halála ihlette).

Szeptember 23-án lesz 30 éve, hogy elhunyt Bencsik Sándor.

/Vikidál Gyula (ének), Szabó István (dob), a túlsó oldalon Sáfár József (basszusgitár). Az azóta szintén elhunyt Cserháti István (billentyűs hangszerek) sajnos nem írta alá./

Hogy ennek mi köze az Adele lemezhez? Szerintem van.

Nem a lebomlásáról híres. Pedig nem mai darab.

Mennyire kevés dolgot tettem ide tőlük. Pedig életem legmeghatározóbb zenekara. (A szöveg, amit ezen a koncerten énekel nem egy az egyben az itt leírt, albumon szereplő változat. Finoman szólva.)

The big hand makes all of your favorite things
Like all your dreams go small and all your friends run away
Until your memories fail and the words don't fit
But the way the big hand smiles, you just won't care about it

The big hand makes all of your favorite things
Like all your days run out and all your hopes disappear
And your smiles just stop and your eyes go dead
And the shadows start to crawl in the back of your head

But when the big hand speaks, it's like fireworks and Heaven
So you listen don't think and wish for nothing at all
And when the big hand sings it's like fireworks and friends
Leaving alone I'm not leaving alone
Leaving alone I'll never leave alone again

So when the big hand holds up all your favorite things
And with a touch like glass starts to squeeze
You don't ask, "Why me?", You just slip to the floor
Just slip to your knees

But when the big hand speaks it's like fireworks and Heaven
So you listen don't think and wish for nothing at all
And when the big hand sings it's like fireworks and friends
Leaving alone I'm not leaving alone
Leaving alone, never leaving alone I'm not
Leaving alone I'm not leaving alone
Leaving alone I'm not leaving alone again

A vinyl verzió megvételével többedszerre és végérvényesen belegabalyodtam/-zúgtam Adele 21 lemezébe. Nyilván a lemez hatására is ismét megfüleltem az általam eléggé hanyagolt 19-t is. És a CSODA Bob Dylan feldolgozás Make You Feel My Love és a remek klipes, a későbbi lemezei szintjét simán hozó Hometown Glory-n kívül is találtam rajta... Pedig egészen popos. Vagy éppen ezért.? Mutatom:

(Nem tudom megállni! Koncz Zsuzsa rajongóknak: Adele - az említett feldolgozást kivéve - az összes szám szerzője, többen gitáron, basszusgitáron, cselesztán vagy kolompon is játszik. 19 évesen!!!)

Az most esett le, hogy mindkettőnk (Adele és én) nagyon nagy kedvencének (The Cure) hatása is ott van a dalban. Nagyon-nagyon halványan, de egyértelműen érezhetően. (A Close To Me lüktetése, zenei játékossága - a Mixed Up verzióé, ha jól rémlik.)  (Ismétlem: 19 évesen ilyeneket írt!!)

Belustultam. De azért zenéket hallgatok, szerzek be. Lett is új/régi kedvencem. Ismertem a dalt, de hogy ekkora riff (is) van benne, arra nem emlékeztem. "Miért kell addig várni, addig sírni, míg semmi nem marad?"

Bencsik és Vikidál együtt... 1983.

Alig, hogy leírtam, mennyire gyenge az új albumuk, Chester (Linkin Park énekes) felkötötte magát nagy barátja, Chris Cornell szülinapján. (Cornell - akit a Soundgardennel láttam élőben a Guns N'Roses előtt ezer éve - két hónappal azelőtt lett öngyilkos, szintén akasztás. /Fura, hogy Magyarországon (is) Híradó téma volt Chester halála. Gondolom, a néhány héttel ezelőtti voltos fellépésük miatt is./ Cornell özvegyének a reagálása amennyire rövid, annyira tökéletes volt (az ő helyzetébe belegondoltam kis ideig): "Amikor azt hittem, a szívem nem tud már tovább törni.")
Erről akkor még nem tudtam, de Kövesd meccsre menet a Hybrid Theoryt hallgattam szombaton a Linkin Parktól. Nem 10 pontos lemez, de erősen 8-9 között/fölött van, több 10 pontos dallal.
Ahhoz képest viszont, hogy egy/a banda első lemeze kiemelkedően erős. 30 milliós eladással (a 2000-es években!!).
A két énekes közül a szőke nincs többé, ha valaki nem tudná:

A csapat - igaz, csak két fordulót követően - egyetlen száz százalékosként vezeti a tabellát, a bérletünk még jobb helyre szól, mint tavaly (nem mintha ne lehetne vándorolni a stadionban), a játékosok jók, a hozzáállás is rendben van. Így nagy eséllyel - az eredményektől függetlenül - jó szezon elé nézünk.
Hajrá, Kövesd!

Fogalmam nincs, hogyan hozta át két európai reptéren az alapanyagot, de ettem eredeti amerikai húsból (ez állítólag azért fontos, mert ott kukoricával etetik a marhát, míg nálunk... passz, nyilván fűvel :), eredeti :) amerikai háziasszony által frissen készített steaket, bővítem a zenei látókörömet '70-es évekbeli amerikai zenékkel (LP rulez!!), megkaptam, hogy "grammar nazi" vagyok (tény :), kaptam Megadeth címlapos rockzenei lapot és meglepve tapasztaltam, hogy az ottani lapok mérete, az oldalak aránya finoman szólva más mint nálunk. És szerencsére képregény hegyek vannak egy-egy napilapban:

Megjött az amerikai "emberem". :)

... galambbal

"Húszévesen olyan az ember arca, amilyennek Isten teremtette, negyvenévesen viszont olyan, amilyet megérdemel."

Helyszín Eger a képen látható pontja. Hogy pontos legyek, a kapu túlsó oldalánál lévő őrbódé. Időpont: pirkadó hajnal egy őszi éjszakán a múltban. Egy lerobbant Jawa Mustangon magányos hős közeleg. :) Megszólítják:

- Szálljon le a motorról, nem jöhet ennyire a közelembe!
- Félórán belül én leszek a kócerájban a napos tiszt, úgyhogy szerintem tedd el a gépkarabélyt és vigyázz a motorra a váltásaiddal együtt, ha mindkettőnknek jót akarsz!

Bejutottam. :)

u.i.: a napos tiszt nem keverendő az ügyeletes tiszttel. Utóbbi hivatásos katona, előbbi csak egy gyakorlaton lévő sorkatona indokolatlanul komoly váll-lappal.

     Ekkora köpködést, felháborodást, csalódottságot, ennyi negatív véleményt én még nem láttam a neten (megjegyzem, Metallica lemezkritikákat nem olvasok :), mint amit ez az album kiváltott.
Könnyű lenne beállni a sorba, - főleg, mert teljesen igaza van a bírálóknak - ehelyett leírom a tényeket.
     Ez merőben más zene, mint amit a zenekartól megszoktunk. Az összetevők úgy-ahogy megvannak, tehát elvileg (!) kitalálható lenne, hogy kit hallunk, ha nem tudnánk, de... A dinamika, a keménység, a gitárok, a dob, a változatosság és mindenféle ötlet hiányzik belőle. Kimondom: ez egy nullás, rádióbarát limonádé "zene". Egyszerű, felszínes, gépi, buta, kiszámítható.
A mélypont a nagyrészt nő (Kiiara, bárki is az) énekelte Heavy, ami (mondanom sem kell) minden, csak nem heavy. A záró Sharp Edges egy az egyben ByeAlex (Még mindig rólad írok dalt).
     Nem részletezem tovább. Ha az egyszerű popzenét szereted, pláne ha a Justin Bieber-féle zenékért rajongsz, valószínűleg szeretni fogod, ha viszont a zenekar nevéből indulsz ki, csalódni fogsz.
Ha pedig a Volt szervezők ezen 35 perces (sok belőle!) rettenet megjelenése után szerződtek volna a zenekarral, jelentős összeget tudtak volna alkudni.

Linkin Park: One More Light (2017.)

A "sláger":
https://www.youtube.com/watch?v=5dmQ3QWpy1Q

3/10 pont

Főpróba, 2017.07.07.

Bár egy hatalmas, feelinges slágerparádé a dupla lemez, nekem a kezdetektől (lehettem vagy 15 éves, amikor először hallottam) ez a szám tetszik róla a leginkább.

A lemezen is legalább ennyire jó a basszusgitár hangzása. A "Parttól partig" cím tökéletes. És Klaus gitárral a kezében!! :)

(Érdemes megnézni a 2012-es Wacken koncertről ugyanezt a dalt a YouTubeon, hogy mi lett a zenekarral. A dobosra elég ránézni, az egyik gitár hamis (ezen a szinten!) és az egész egy cirkusznak tűnik (öröm)zenélés helyett. A tudás nagyon ott van a kezekben, aztán annyi.)

Szeretem a koncertlemezeket, -felvételeket, úgyhogy nem volt kérdés, hogy a csúcson lévő Scorpions (1985.) dupla lemezét nem hagyom az eladónál, amikor megláttam. Nagyon régen nem hallottam már. Tudtam, hogy remek, de a vártnál sokkal jobban meglepett. Emberek, zenélnek, érzéssel, hangszereken, dallamokat, egyedi, azonnal felismerhető stílusban. Direkt nem a legnagyobb slágerek egyikét teszem ide, mert ez a dal is tökéletesen leírja azt, amiről mesélek. Bár, aki ezt a dobhangzást kitalálta, megvalósította...