Ha már Egerben jártam... Amíg eszem ágában nem volt odamenni, addig hónapokon át 8 órát kellett (volna :) bent töltenem, most pedig, amikor be szerettem volna menni, nem engedtek be.
Az egykori laktanyában ugyanis Törvényszék, Megyei Főügyészség, Közigazgatási és akármilyen Igazgatóság és egyéb bohócságok kaptak helyet.
Vajon Vizi "tulok" százados megélte-e ezt?
Annyira felbőszített, hogy a Magyar Körversenyen egy (1!!) km-t kellett az első "etapon" tekernie a mezőnynek, hogy másnap - az év eddigi legmelegebb napján - áttekertem Egerbe és vissza a Bükkön át. Mint utóbb kiderült, legalább kétszer annyi szintet mentem aznap, mint a mezőny a király etapon. Igaz, ők nem sörözhettek és pizzázhattak félúton.
Mindenkit figyelmeztetek, aki kacérkodik a hanglemezre át-/visszatérés gondolatával, hogy nagyon könnyen kialakul a függőség. :) A jó hír viszont az, hogy véges azon lemezek száma, melyeket érdemes beszerezni. Legalábbis én ezzel vigasztalom/nyugtatom magam. :) És persze a remek zenékkel.
Most jutottam az első (dupla) Rice hanglemez meghallgatásáig sok-sok év után. Döbbenet jó.
Annyi külföldi zenét hallgatok, hogy (itt) szinte teljesen hanyagolom a magyarokat. Pedig bőven akad nálunk is hibátlan alkotás.
Ezer éve nem hallgattam kazettát, de nemrég sakkozáshoz betettem kettőt is. És mindkettőről azt állapítottam meg, hogy rendesen veri a (Beatlest :)) mai mezőnyt. Zenében, borítóban, hangulatban. A második felfrissített változatát ide is pakolom, mert erősen 10 pont közeli. Ők azok.
Nem kimondottan a borítóikról híresek a magyar nagylemezek, de azért akadnak üdítő kivételek. Például ez a(z első) két Hobo Blues Band album. Az egyes (1980.), az összefüggő elő- és hátlapja és a kivitelezés minősége miatt figyelemre méltó, de a kettes (1982.) is jobb az átlagnál. Mindkettő kétoldalas belső lappal jelent meg.
Mesélhetnék, hogy milyen érzés egy gyönyörű és hangulatos városban éjjel, egy ír pubban Guinnesst szürcsölve élő zenét hallgatni... De jobb belefülelni.
Az "Ifiházat" a Rendészet "megigényli", magyarul: Einstandolja (még magyarabbul: elveszi), a diósgyőri strandot (évekkel ezelőtti újranyitására tett ígérete ellenére) ahogy van, egyszer s mindenkorra eltünteti, a nem túl régen felújított stadiont ledózeroltatta, annak elemeiből a hangzatos tervek és ígérgetések ellenére mégsem alakítják át NB I-es szintűvé a Vasút pályáját (az építkezés összköltségvetés ennek ellenére marad vagy növekszik). Nem is a hazudozás, a város hülyének nézése zavar a történetben, hanem az, hogy az említett épületek, létesítmények már akkor a város kedvelt részei voltak, amikor hazánkba szakadt polgármesterünk azt sem tudta, hogy létezik egy Miskolc nevű település a világon. "Villamossal könnyen elérhető" = villamosozhat fél órát oda, fél órát vissza a strandolni szándékozó. "Egyébként".
A Mester új utakon lépdel, ismét hagyományos krimit írt. A Mr. Mercedes egyik sérültjének a családja kerül ezúttal (bal)szerencsés helyzetbe egy kincs felfedezésével.
A problémát az jelenti, hogy pénzben nehezen mérhető felbecsülhetetlen és gyakorlatilag eladhatatlan értéket is rejt a megtalált rejtekhely.
A könyv záró felére (harmadára?) a Mr. Mercedesben megismert szereplők is előkerülnek, aktív szerepet vállalva a végkifejletben.
Titok, rejtély ebben a történetben sincs, ismert az elkövető, annak holléte és tettei, fordulat azonban akad benne, és a főhős (kis)fiúval, a dilemmáival is egyszerű azonosulni.
Nem kihagyhatatlan, de nem is rossz könyv. Angolul olvastam, mert csak így tudok szinten maradni.
Elmennék
Félve, nagy hirtelen súgom meg,
Drágám, unom már, hogy szeretlek.
S hozzá azt is félve mondom még,
Drágám, unom azt. hogy szeressél.
Félek, nem kellett vón' mondani,
Mégis úgy szeretnék elmenni
Tőled, már akivel minden szép,
Mégis, jaj istenem, elmennék...
Mennék ismeretlen pusztába
Ott, hol életemben nem jártam
Indák, tövisek közt gázolnék,
Éjjel, mély sötétben vergődnék...csak úgy mennék...
Addig, addig, addig én mennék,
Míg egy távollévő fényt látnék.
S akkor én örömmel sóhajtnék,
S a házig vágyakozva elfutnék.
S látnék bent lángoló gyertyákat,
Lármás vendégséget szolgálva.
Széles tölgyfa ajtón surrannék,
Némán, asztalvégre leülnék.
Észre senki engem nem venne,
Széles hangzavar körülvenne,
Ülnék, nagy melegben lármában,
Meg ne tudják, hogy én ott jártam... csak ezt vártam...
Ülnék, idegenként húzódnék,
Mintha a kutyájuk én volnék.
Némi maradékot is kapnék,
S nézve őket, néma víg volnék... meghúzódnék...
Látom, nem álltam meg, elmondtam,
Azt, hogy mi van bennem magamban.
Azt, hogy nem kell engem szeretni
Jobb lesz, nékem idegen' lenni...
/Bereményi Géza/
Elhunyt Korognai Károly. A Miskolci Nemzeti Színházban is volt színész és rendezett is. A Portugálban is remek volt, de a Prah-ban (rendező és egyik szereplő a kettőből) nagyon emlékezetes volt. Az egyik olyan előadás a kevés közül, melyre évek múltán is emlékszem.
Jajj, nagyon nagy klasszikus. :)) Nem vagyok ugyan totálisan oda érte - talán a második lemezük jobban tetszik -, de természetesen ismerem, kedvelem. Végre jó minőségben és remekre alkudott áron sikerült hozzájutnom hanglemez formátumban.
Nincs a borítón (az a Vedres Joe fej azért nem gyengén felismerhető! :) feltüntetve, hogy kik a zenekar tagjai, ezért kerestem kicsit és meglepve konstatáltam az alábbiakat: nem csak Lojzi (Németh Alajos - az egyetlen tag, aki ma is a zenekarban van), hanem a tesója (Németh Gábor) és Szűcs Antal Gábor!! (mellesleg: Szűcs "Judith" testvére, nem mellesleg: később Tátrai duó-társa) is tagja az ötösnek.
Ők hárman előtte a Dinamitban (lemezismertető is lesz egyszer), de már a Skorpióban is együtt zenéltek. (Szintén a gyűjteményben. Lehet, hogy azokról a lemezekről is írok.)
Feró, ugye adott az akkor éppen betiltott Riceből, de hogy Vedres Joe (későbbi (lehet, hogy korábbi is?) Beatrice zenész) már ilyen korán Feró mellé keveredett, az számomra újdonság.
A borító nagy királyság, tökéletesen illik a zenéhez. Minden fordítva, le-fejjel, "Nagy Feró és a Bikini együttes atomfegyvermentes nagylemeze", Feró ugrik a a gépből, a többiek ülnek az utastérben. Nagyon nagy. :)
A zene pedig egy merő agymenés. Felrúg és kiforgat mindent. Dal közepén véget érő lemezoldal, folytatással a B oldalon, kínai dallamok(ba oltott Érik a szőlő), fűrész, punk, mese, zörejek, kakukk, "fordulatszám" változtatásos nyújtás/gyorsítás, "répa, retek, mogyoró", "Emberek! Dől a fa! Jóska, vigyázz, gyün a fa!" és minden, amit el (nem) lehet képzelni.
A kezdő dallam (annak ellenére nagyon tetszik. hogy ott van benne az István a király!) remek hangulatát azonnal hazavágja a rendhagyó szerelmi vallomás, majd jönnek sorra a jobbnál jobb, agyasnál agyatlanabb gegek, ötletek szövegben és zenében lelkes összevisszaságban.
Mégis egyben van az egész. Talán ez a legnagyobb erénye. És az, hogy rettenetesen (szó szerint? :) eredeti. Kell hozzá egy nyitottság, borulat, humorérzék, de ha ezek megvannak, üt.
A Születésnapi fűrész és az Ó, igen. Felborult nekem már túlzottan - milyenek? - dadaisták(?), de mivel utánuk két nagyon nagy "dallal" zárják a lemezt, illetve ahogyan van, a mai napig megnevettet ("leszek a nem-nem") és tetszik, a pontszám sem lehet kevesebb, mint
"bim-bam"
9,5/10 pont
1983. Start, Made In Hungary, a zenekar első nagylemeze
Két ember van, aki ilyen vagy hasonló címmel könyvet adhat ki. Szerencsére egyikük Mark Frost.
A könyv az, aminek látszik: sok-sok "akár még igaz is lehetne" jellegű esemény, tény, érdekesség a Twin Peaks nevű városkáról, annak történelméről, lakosairól, környezetéről.
A formátuma viszont rendhagyó. Nem összefüggő történet, hanem néhány sztori, emberek sorsának kifejtése, egymásba kapcsolása újságcikket, akták, magán- és hivatalos beszélgetések, fényképek és hasonlók segítségével. Minden "eredetinek", hivatalosnak és hitelesnek látszik. Időben az indián őslakosok idejétől a "régi" sorozat befejezését követő időkig terjed. Az indításkor azt is megtudjuk, hogy egy titokzatos személy gyűjtötte össze a dokumentumokat, jegyzeteket, amelyeken most egy szintén titokzatos ügynök rágja át magát, szintén jegyzetelve.
A kivitelezése remek, egyben lehetetlenné teszi e-book olvasós fogyasztását, marad a papír formátum. Ügyes. Cserébe remek kivitelezést kap a vásárló (vagy esetemben: kölcsönző).
Néhány titokra fény derül, megtud az olvasó érdekességeket. Mindenképpen hozzátesz tehát az eredeti sorozathoz, egyúttal át is vezeti a nézőt az újba.
Az pedig - az első két rész alapján mondom - minden ízében méltó folytatása a klasszikus történetnek. Sokáig téma lesz tehát még a sorozat.
"Néha egy bagoly: egyszerűen csak egy bagoly."
"De annyit mondhatok, hogy ezek mind valami még nagyobbnak a részei, valami réginek, ami nagyon mélyre van dugva, és ami végig itt van. Figyel minket. Többet mondok. Manipulál. Annyira bele vagyunk gabalyodva a saját nyamvadt mániáinkba, hogy nem vesszük észre, és már ott ülnek a nyakunkon.Mindnyájan eltévesztettük a házszámot. És ők, ezt higgye el nekem, végig erre utaztak. Hogy a baromsággal eltereljék a figyelmünket, és ne lássuk, hogy k.rnak át bennünket igazából és valójában."
"Lehet, hogy a baglyok nem azok, aminek látszanak, de mégis kényszerítő szerepük van: ők emlékeztetnek rá, hogy nézzünk bele a sötétbe!"
Ha már maga a lemez (és az album) formabontó, legyen az ismertetője is az. Először nem írok róla semmit. Akit érdekel, hallgassa meg. Egy magyar klasszikus, az első Bikini (már a név is!!! :) alkotás:
A minap vettem tízen-egynéhány deka gépsonka jellegű felvágottat. 333 Ft-ot fizettem (volna) érte (ha nem az 5Ft lenne a legkisebb értékű érvényes érme). Az jutott eszembe, hogy gyermekkoromban simán megkaptam volna ugyanezt 3 Ft 30 Fillérért. Azaz, röpke életem során százszorosára drágult nagyon sok dolog ára kis országunkban. Ha jól számolok, az nagyságrendileg 10000%-os infláció. De ha rosszul számoltam, akkor sem csekély.
Pedig mehetett volna Wales fővárosába, Londonba is?
Igényes újságírás, nem Nők Lapja a neved.
