'Dark Night Of My Soul'

A Magyar Dal Napjával négynapossá vált esemény bemutása során többször lesz
deja vu-tök, ugyanis sok zenekar kapcsán csak ismételni tudom a korábbi
fellépéseik alkalmával leírtakat. Azért néhány új előadó is feltűnt a színen.
Első nap: Kaukázus: az Egyetemi Napokhoz hasonlóan most is ők kezdtek a Nagyszín-
padon. Nagyon együtt vannak, nagyon jók. Még a(z ezúttal Szlovákiával kapcsolatos)
politikai színezetű gondolatok is rendben voltak.
Edda: Jajj. Jajj-jajj. Nem véletlen, hogy ős-miskolciként csak most láttam őket
először élőben. Most sem kellett volna! A régi dalok BORZALMASAK mai elővezetésben..
A kb. húsz hölgy színpadra szólítása jó ötlet volt "Attis"-tól, Alapi István is
az ország egyik legjobb gitárosa (némelyik szólója 2-3 perces volt), élmény
hallani a játékát, de az összkép???? Nem ragozom.
Kispál és a Borz: (át)alakulnak, kezdenek kijönni az alkotói válságból. Élőben
nem tudnak hibázni. Ez is egy jó koncert volt, de semmi különös, vagy az
eddigiektől nagyban eltérő dolog nem jellemezte.
Fish!: nagy királyság! (Bár a basszer csak kb. 165cm-es:) Ismét hangulatos, remek
koncertet adtak. A Faith No More-tól a Diggin' The Grave-et (a legkeményebb FNM
dal, melyből sláger lett) úgy zúzták le, mint a nagyok. Az énekes körbesétálta
a publikumot, sőt, a szolid pogó közepébe is bement énekelni. Hatott. Nagy zenekar
nagy dalokkal!
Vad Fruttik: érdekes, jó dobos (nem csak rock stílusban üt, így egészen
változatos), és az összkép is rendben van.
Harmadik nap: Kowalsky Meg a Vega: nem akarom bántani őket, így csak annyit
írok, hogy az előző miskolci fellépésükhöz képest eggyel több lett a DVSC mez a
színpadon. Nem értem, miért kell ennyi, felvételről szóló alap, támasz egy
olyan zenekarnak, ahol alapvetően rendben vannak a zenészek. Számomra ez így
már majdnem hakni. Jobbak, mint a Hooligans, de nem hiszem, hogy lefelé kellene
tartaniuk. Érthető tehát, hogy koncertjük jelentős része alatt a
Subscribe - már megszokott - brutális(an jó) zúzását néztem, hallgattam.
Ami csütörtökön nem jött össze - jó EDDA dalt hallani -, az, hála a Subscribe-nak,
szombaton sikerült. A szokásos műsor mellett eljátszották ugyanis a Kölyköd
voltam egy nagyon dinamikus (na-ná!), király verzióját.
A 30Y kezd tetszeni - nem szabad tehát több koncertjüket megtekintenem. :)
A Heaven Street Seven lett nálam a fesztivál egyik legjobbja. Feelingből, lazán,
egyénien játszó gitáros (a többiek is jók), REMEK dalok és szuper hangulat
jellemezte fellépésüket.
Testi Egyenleg: jó kis ska zene. Nem igazán szeretem a stílust, de hogy
hangulatos, megmozagtó, amit művelnek, az tény.
Mystery Gang: ledületes, gyors rockabily (hogy' írják?), rocky zene nagybőgővel,
remekül gitározó frontemberrel. Nem túl egyediek - nem is arról szól a
stílus -, de nagy hangulatot tudnak csinálni. Szível-lélekkel játszanak.
A második napról majd holnap mesélek, mert aznap fotóztam is.

Augusztus 03., duatlon
90km kerékpározás után 1km úszás...NYAMMM!!! A Széles-tó partján fekszem egy
faházban, kb. 50 méternyire a tótól. Zempléni víztározó néven is fut (született (?)
Zemplínska Sirava).
Tőketerebes (Trebisov) környékén, Michalovce mellett van a tó.
Nagy. Nagyon nagy. Körbe kb. 25km! Pepec helyen, hegyek mellett található.
Felduzzasztottak a szlovákok (a csehszlovákok?) néhány patakot, ebből lett a tó.
Kellemes. A vize remek. Csak az imént érkeztünk, de már megszerettem a nyugalmat
és a jó kis kétszintes faházat, ahol lakunk.
Szlovákul is tanulok, vendéglátónk négy éves kislánya segítségével. Kassán jár
magyar oviba. Nagy fazon. "Pál, Kata, Péter", ilyesmi. Hamar összehaverkodtunk.
Egyfolytában beszél, főleg szlovákul, mert magyarul alig ért és még kevésbé
beszél. Mókás volt, ahogy sétáltunk a tóhoz és végigdumálta. Mivel az én
szlovákom is csak kb. 50 szóból áll (azok fele is orosz :), nem igazán értettük
egymást, de ez cseppet sem zavarta, lelkesen magyarázott.
Jó nap volt. Majdnem a határig elvonatoztunk, aztán jött az említett 90km-es
tekerés - sör a falvakban 0,66Euro és 0,75Euro között. Este vacsoráztunk
(gulyás+dió(!!)pálinka), söröztünk, úsztunk, most pedig megyek szalonnát sütni.
Nyár lenni jó!!

Augusztus 4.: Víz, napfény, meleg, pihenés, úszás. Szeretem az egyszerű dolgokat.

Odafelé akkora hátszelünk volt végig, hogy még a mountain bike-osok is tudták
tartani egészen hosszú szakaszokon a 30km/órás átlagot. Hazafelé szemerkélő
esőben indultunk, de aztán elállt szerencsére, és már-már viharos hátszelet
kaptunk. Olyan erőset, hogy volt olyan 500 méteres szakasz, hogy 47 km/órás
tempót mentem. Nagy mázlink volt tehát egász túrán a széllel. Képek holnap.

Az eredeti cím (The Road to Mars, A post-modern novel) jobb.
Eric Idle a Monty Python-csoport tagja volt. Miatta olvastam el a könyvet,
melyről sok jót nem tudok mondani - igaz, rosszat sem.
Félig sci-fi, félig krimi, humoros, de nem túl vicces stílusban megírt regény.
Egynek jó, de csak Flying Circus kedvelőknek tudom ajánlani. Nekik is csak akkor,
ha sok idejük van.

'We must not rend our subjects from our laws,
And stick them in our will. Sixth part of each?
A trembling contribution! Why, we take
From every tree lop, bark, and part o'the timber;
And, though we leave it with a root, thus hackt,
The air will drink the sap. To every county
Where this is question'd send our letters, with
Free pardon to each man that has denied
The force of this commission: pray, look to't;
I put it to your care.'
/William Shakespeare: King Henry The Eight/

'Törvényünk védje az alattvalókat
S ne zsarnokságunk sújtsa. Egyhatod?
Szörnyű adó. Gondold: mindannyi fáról
Gallyat, kérget, jó s rész törzset lenyesnénk :
Ámbár tövét nem bántanánk, a nedvét
Levegő inná meg. Tartományaimba,
Hol ezt elrendelték, küldj gyors hírvivőket:
Egyet se érjen bántódás, aki
E jogtalan parancs ellen szegült.
Gondodra bízom: tedd.'
/Shakespeare: VIII. Henrik/

Árrrgh!! És én nyaraltam közben:

https://www.youtube.com/watch?v=hMJeBHGlrIs

Főleg az interjú mókás, de zeneileg is nagyon ott van a történet:

http://www.mr2.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=5811&Itemid=78

Zajlik. A norvégok javítottak, saját kezükben a sorsuk. A svédek még mindig nem
tudom, mire képesek komoly helyzetben, ugyanis az oroszok után az olaszokat is
úgy nyomták le, hogy az első 15-20 perc után már 2-0-ra vezettek. Ezt
követően takarékon lehozták a meccset úgy, hogy az olaszok az egész mérkőzésen
kapura sem lőttek!!! Ha nincs a kiállítás, az angolok kitömték volna a délieket
az első meccsen, ez most már tisztán látszik.
Anglia-Oroszország. Káprázatos első félidő. Nagyon-nagyon régen láttam ennyire
jó és izgalmas 45 percet!!!!!
1 perc 27 másodperc elteltével kapták az elsőt az angolok. Egy szögletnél nyolcan
tökéletes alakzatban védekeztek, csak éppen a négy orosz támadó közül nem fogtak
senkit! Hogy teljes legyen a bosszúságom, nem sokkal ezt követően alkotott
a hátvédsor egy most már szokásukká váló bakit, amiből újra gólt kaptak. 0-2
Na, de ami innen kezdve történt! Eddig sem volt gond az angolok mezőnymunká-
jával, de hogy húsz perc alatt lőnek három gólt és 3-2-es előnnyel
vonulnak szünetre, azt nem gondoltam. Pedig ez történt.
Két akciógólt követően a harmadikat a kezdőkör széléről (!!!) rúgta a hölgye-
mény. Emlékeztek Beckham góljára? Olyasmi volt. Na, de nőtől???!!!
A második félidő már csak átlagos volt, maradt is a 3-2.
Az oroszokat sajnálom (nagyon erős csoportba kerültek). Szurkolok nekik, hogy
az olaszokat nagyon verjék meg, és akkor talán még továbbjuthatnak.
Nyílt sisakos, szimpatikus, jó csapat.
Ma Svédo.-Anglia meccs lesz. Ennek a két országnak van a nekem leginkább tetsző
Himnusza. A döntetlen mindkettőnek jó lenne, de gondolom, hajtani fognak, mert
kimatekozható, hogy hogyan lehet elkerülni a németeket a négy közé jutásért.
Aki nem kerüli el, az remélem, megveri őket. :)
A svédek még mindig nem tudom, mit tudnak, ha valaki megszorítja őket (ez ma
lehet, hogy kiderül), az angolok pedig a legérettebb, legokosabb, leglabda-
biztosasbb csapat az EB-n, véleményem szerint, csak éppen a védőik néha
olyanokat hibáznak, ami nehezen kompenzálható egy ütősebb ellenféllel szemben.

Crap lyrics, simple melody but there is THE feeling in this song I heard
first time today. I like songs like this (one).

Bruce Springsteen: I'm On Fire    https://www.youtube.com/watch?v=xzQvGz6_fvA

Ismét van kedvenc számom. Valószínűleg csak néhány napig fog tartani, de ez egy
olyan szerzemény, amelyre felkaptam a fejem (lelkem?), mikor először hallottam.
Szeretem ezt az érzést.

Már említettem itt, hogy a francia nyelv nem gyengén (khmmm) inspiráló, ha hölgyek beszélik... Nos, ha francia anyanyelvű kerül a környezetetekbe, feltétlenül kérjétek meg, hogy ejtse ki Thierry Henry nevét! Azonnal megértitek, miről beszéltem. : )

Volt tervben, hogy kimegyünk Finno-ba megnézni a rendezvényt, de - sajnos - csak
TV-s lett a történet.
Kedvenceim közül a norvégok egészen jók. A nagy esélyes németek ellen 0-1-re álltak
(ráadásul a gólt is egy véleményes 11-esből kapták), és gólhelyzetet hagytak ki a 88.
percben. Aztán 0-4 lett a vége. Ezt a meccset nézvén még gondolkodtam, hogy 11
hozzám hasonló "focista" kis fizikai alapozás után képes lenne-e helytállni az egyik
csapat ellen, de az Anglia-Olaszo. meccs alatt már meg sem fordult ilyesmi a fejemben.
Anglia az U19-es EB-t simán nyerte idén, és a felnőttek is úgy kenik, hogy élmény
nézni!! Technikásak, labdabiztosak (!!), rutinosak, nem szaladgálnak össze-vissza.
Erejüket jól jelzi, hogy úgy is megszerezték a vezetést, hogy a 30. perctől
10 emberrel játszottak, a "kedves" német játékvezető ugyanis kiállította egyiküket.
Végül 2-1-re fordítottak az olaszok. Nagy csata lesz a csoportban, ugyanis a
másik két résztvevő sem gyenge: a szívem csücske svédek simán, gond nélkül verték
a nem lebecsülendő oroszokat. A svédek is az angolokéhoz hasonló érett, jó
játékot játszanak. Kérdés mi lesz velük, ha a védelmük is terhelést kap.
A látott nyolc csapat közül az angolt tartom a legjobbnak, nem sokkal mögöttük
jönnek a svédek (ha nem hiszik el, hogy ők a torna esélyesei). A norvégokat
sem egyszerű megverni. A németeket nem bírom, de nem rosszak, az tény,
a dánokról és a finnekről (mert ők is ott vannak a legjobb 12-ben) majd akkor,
ha látom őket, és/vagy letesznek valamit az asztalra.
Valamennyi csapat TISZTÁN, sportszerűen játszik, az angol és a svéd meglepően
okosan, labdabiztosan és kombinatívan is. Érdemes belenézni egy-egy meccsükbe.

Ismét megmásztam a Rizy-t. Augusztus vége lévén, havat már csak itt-ott, nagyon kis
területeken láttunk. Egészen jó időn volt, de amikor a felső turistaházhoz értünk,
eléggé masszívan esni kezdett. Néha abbamaradt, csendesedett - pl. amikor a csúcsra
érkeztünk, akkor elállt -, de fentről csak a felhőket lehetett látni.
Így legalább nem jött elő a tériszonyom. Hogy mi más vett erőt rajtam, azt a tegnapi
bejegyzésem alapján sejthetitek. Már jobban vagyok - a nem gyenge házipálesz és a
főtt krumpli segítettek.
Vegyes nemzetiségű csapattal voltam, ismét előjött, hogy mennyit kellene még angolul
tanulnom.
Jó volt, szép volt, most még gyenge vagyok, úgyhogy ennyi. Beszéljenek a képek!

Ezen a hétvégén azt tanultuk meg - én gyötrelmek közepette, Ti viszont ezen sorok által picit könnyebben -, hogy SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT N E igyunk tengerszem vizéből. Bármennyire szomjasak is vagytok, és bármennyire tisztának is tűnik.

Rovinj egy aranyos kis város. Egy domb, melyet a tenger vesz körül, a dombon kis
mediterrán utcák vezetnek fel a tetőn lévő templomhoz. Kempingben laktunk,
kb. 12 Euro/éjszaka áron. A kemping melletti tengerparton egy nyugis, úszásra
tökéletes szakaszt jelöltek ki strandnak. A városka alatt sziklásabb, hullámos,
vadabb, "igazi" tenger és tengerpart is található. Az is kijelölt terület. Ott már
lehet fejest ugrálni és az úszás is nagyobb élmény. Méteres hullámok jellemezték,
kellemesen elfáradtam ott a vízben.
Kellemes napokat töltöttünk Rovinj-ban.

Kezdődik egy nem egyszerű cseppkőbarlanggal. Régen voltam Aggteleken, de szerintem
ez veri. Folytatódik egy patak - egy gyors sodrású patak - által vájt hasadékkal.
A hasadék egy kb. 200mx100mx100m-es irgalmatlanul nagy barlang. A patak fölött
40 méternyire egy híd vezet át. Maga a TÉR az, ami lélegzetelállító. Körben, a
fal mentén sétáltunk. Leírhatatlan élmény volt. A tériszonyom kijött (zárt
térben!!!), de nem volt túl kellemetlen. Valamikor valami beszakadt, és a folyócska
dolgozta meg a rendszert, amint utat tört magának.
Kb. másfél órát sétáltunk. Volt angol nyelven (érdekesen, de érthetően) beszélő
idegenvezetőnk (lehetett volna németes is). 14 Euro a belépő, ami eléggé borsos,
de nagyon megéri.

Félbehagytam néhány történetet a Fekete Zaj miatt.
A Gyár fesztiválra "bérletes" karszalagot kaptam, így kinéztem a második napra
is. Gondoltam, maradok éjfélig, aztán jól kialszom magam a másnapi mátrafüredi
út és éjszaka előtt. Ehhez képest...
Beérkeztünkkor (fél9) fura volt, hogy zseblámpával nézegetik a karszalagokat.
Benn aztán - az egyetlen aggregátoros pálinkaárust leszámítva - semmilyen
érdemi fény nem volt. "Potom" három és fél órán át!!
Éjfél körül kezdtek a kilencre kiírt zenekarok játszani. Szerencsére megtaláltam
A-t, Vele jól eltöltöttük a "megvilágosodásig" terjedő időt.
Kowalsky Meg A Vega... Jajj. Vagy jót, vagy semmit? Akkor semmit!
Rengeteg hang alapokról szólt, kommersz... Ez nem művészet, hanem népetetés.
Az egyébként nem szimpatikus basszer érdemel egyedül említést, aki nem kevés
pálinkával a fejében is egészen tisztességgel lehozta a műsort.
Dombi Tiboros Debrecen mezben. Kb. olyan technikás a srác, mint "Tibike" a
pályán. :)) Ezt a mezt nem tette szóvá a nagyérdemű (emlékeztek még a Korai
Öröm lila mezes énekesére?). Kowa a másnapi meccset (Diósgyőr-lilák) is megem-
lítette, mondván, nagy balhé ne legyen. Az "és persze, Hajrá Diósgyőr!" meglepett.
Közben a másik színpadon a Subscribe - szokás szerint - zúzott egy nagyon
nagyot. Élmény volt őket ismét látni, hallani.
A Pieonear érdekes feldolgozásokat is tolt. Egészen jól.
Fényképezőgép nem volt nálam.
Hajnal négy után értem haza. A szombatot a Fish!-sel, a Szabad Európa Rádióval
és a Ritmiklifttel "sajnos" ki kellett hagynom. Egy Justin Sullivan
koncerttel nem tudtak az említettek konkurálni.

Még annyit a mátrafüredi fesztiválról, hogy amikor beállltam a büfénél a sorba az első sörökért, a Somebody Put Something In My Drink című és refrénű dal szólt CD-ről a Ramones-tól. Vicces volt!!! ("Valaki tett valamit a piámba")

Nagyon sok zenekart láttam a két színpadon, és mivel gyakorlatilag mindegyik
tetszett, regélek róluk jegyzeteim alapján:
A Sense Of Silence jó kis darkos, alteros zenét nyom női dobossal.
Reason: amorphisosan dallamos, félhörgős énekkel, gitáros lánnyal. Az énekesük
a konferálásokban indokolatlanul halk szavú, félénk (?), introvertált.
Scivias: keltás, sámános, dallamos, merengős egyéni zene. Van hegedűs lányuk,
tompított végű dobverőt használó dobosuk és egy jó frontemberük.
Agregator: nagyon béna név, de annál jobb zene. "Énekesük" az első
ÉRTHETŐEN hörgő tag, akihez szerencsém volt. Kétlábgépes dobos, jó gitárszólók.
Lendületes metalt tolnak, de nem a fémes fajtából. A Paradise Lost gyorsabb
témái bekeményítve - ilyesmit játszanak, ha hasonlítanom kell.
Nagyon rendben vannak, jók!
Autumn Twilight: DOBOSuk van!!! Nagyon jó, lendületes dark zenét játszanak.
Kis Sisters Of Mercy íz, hangulat van bennük. Játszották is a Walk Awayt
(amit a Paradise Lost is feldolgozott).
Náluk jutott eszembe először a "profizmus" szó .
A színpad előterét széltépte faként mozgó rajongók lepték el előadásuk alatt.
Mangod Inc.: zúzósabbak és egyben kommerszebbek is voltak, mint az eddig
említett csapatok. Csont profi, energikus előadás, jó dalok. A Mode Policy Of
Truth-át egészen jól elnyomták, de ez lett a leglassabb daluk. Jelre, de
jól doboló dobosuk van. Az ének kissé Type O Negative jellegű.
Tóth Gyula (De Facto): egy szem billentyű és az Ő éneke. Érdekes, érzelmes
színfolt volt.
Kortársak: más korosztály, más stílus (Cseh Tamás és Pierrot alterban), de
egyéniek és jók. Ők a Photographic-ot dolgozták fel a Mode-tól.
Variola: beindulós rockzene, kellemesen mélyrehangolt gitárokkal. A lassabb
dolgaik halványabbak.
Dyas: egy feketébe öltözött betyár (!!!) a frontemberük, innen kezdve
nem meglepő, hogy vannak népzenei elemeik, irodalmi hhatásaik.
Mátyás Attila Band: abszolút biztonsági műsor F.O.System, Cult, Depeche
(A Question Of Time) slágerekkel és persze a saját neve alatt kiadott
dalokkal. Nem akart hibázni és nem is tette.
Justin Sullivan és Dean White: a New Model Army frontembere akusztikus
gitáron, billentyűse elektromos gitáron (és néha szintetizátoron). Ennyi,
semmi több. Zene, képeket kifejező, vagy éppen erővel bíró szavak,
rezdülések, gondolatok - embertől emberig, ahogyan mindig is lennie kellene.
Justin szuggesztív, őrületes szenvedéllyel, tűzzel zenél.
Családias hangulatban (is) óriási koncertet adtak. A Ballad Of Bodmin Pill
pedig tényleg annyira megcsapott, mint legutóbb a The Cure, amikor először
láttam őket élőben. Nem tegnap volt, és már el is felejtettem, hogy van
ilyen. Jó, hogy vannak dolgok, melyek nem vesznek ki az emberből a korral.
Tizenkét zenekar egy nap alatt (sőt, majd még mesélek a napkelte előtt a
Gyár Fesztiválon történtekről is), akik nagy részéről addig nem is hallottam,
de valamennyit szívesen néztem. Jó kis fesztivál (zárónapja) volt!

Túlvagyok első angol nyelvű interjúmon. Rendkívül tanulságos volt.
A fázisok előtte:
- öröm és lelkesedés, mikor megtudom, hogy egyik kedvenc zenészem Mátrafüreden,
a Fekete Zaj Fesztiválon játszik, és - ha belemegy, akkor - interjúzhatok Vele.
- optimizmus hegyek. Egy emberrel "kell" majd beszélgetnem angolul, aki érdekel -
nincs ennél egyszerűbb, örömtelibb feladat.
- munka. Felkészülés, hogy mit kérdezzek, mit ne kérdezzek. Vázlat írása, de úgy
döntök, legyen spontán az egész.
- befrászolás. Indulás előtt betettem a legutóbbi New Model Army DVD-t, melyen
beszélgetnek Vele, Justin Sullivannel kb. fél órát. Nagy hiba volt!! Rájöttem,
hogy alig értem a 60-70%-át (sem?) annak, amit mond, és még az anyanyelvű taggal is
visszakérdeznek olykor, hogy ki mit mondott.
- teljes pánik. Színpadra pakolászásuk közben hallom, hogyan beszélnek egymással
(a két bradfordi zenész és a yorkshirei technikus). Zabszem effekt. :)
- zabszem effekt. Amikor felsétának a színapdra, rájövök, hogy Ő az egyik
általam legjobban tisztel zenész. Nem is mint zenész, hanem mint gondolatokkal,
pozitív dolgokkal, érzésekkel teli EMBER.
- teljes nyugalom. Aztán kb. a második daltól eszemben sincs az interjú, a
Ballad Of Bodmin Pill hangulata pedig annyira telibe lő, hogy szinte a
könnyeimmel küzdöttem. Nagyon nagy kedvencem és nem számítottam rá,
hogy hallom élőben.
- ideges kapkodás. Az interjú alatt remekül éreztem magam, de szerény
tudásomnak kb. 55%-án tudtam kifejezni magam. Szerencsére az értéssel és
Justin hozzá(m)állásával nem volt gond.
- csalódottság. Interjú után rájöttem, hogy zenéről alig beszéltünk és a
kérdéseim közül is hagytam ki fontosakat! Szakmailag nem voltam top-on,
de mint beszélgetés, remek volt. Az más kérdés, hogy nem merem még
visszahallgatni, annyira égnék magam előtt az angolommal.
- elememben levés ezerrel. Justin megkínált borral, így nem indulhattam azonnal
haza. Elmentem sétálni a tóhoz (hajnal kettőkor). Visszafelé a másik zenészt,
Dean White-ot láttam üldögélni a faháza előtt. Megszólítottam.
Beszélgettünk vagy két órán át (!!) diktafon nélkül. Na, Hozzá aztán pláne
kell szövegértési rutin. Egy közvetlen, sztorizós, igazi brit figura. Élmény
volt minden szava, gesztusa.
- feloldódás. A két beszélgetésből (reményeim szerint) simán lehet majd
egy majdnem olyan jó interjút írni, mint amilyet szerettem volna.
Ez is egy szakma, melyet tanulnom kell.
Szeretek tanulni.
Így, utólag belegondolva egyből a mélyvízben kezdtem, mert ha gondolkodom sem sok
olyan név (Slah, Johnny Rotten, Dave Gahan, Dave Murray...) ugrik be, akivel
annyira szívesen beszélgetnék, mint a New Model Army lelkével.
Hogy az egész fesztivál milyen volt? Hamarosan mesélek.
Akit előbb érdekel, az hallgassa meg a Ballad Of Pillt!