'Dark Night Of My Soul'

A cím egy az egyben magyarra fordítása (Fehércsíkláz) nem az igazi (mondjuk,
jobbat nem tudok így, hirtelen kitalálni). Ezt leszámítva ez egy REMEK könyv.
Lemmy Kilmister önéletrajzáról beszélek, melyet Janiss Garza-val együtt írt.
A legjobb dicséret az, hogy gyakorlatilag egy szuszra olvastam el. Pedig nem
rövid - Lemmynek van mire visszatekintenie, hiszen már a hatvanas években zenélt.
A könyv annyira természetes, amennyire csak lehet. Mintha Lemmy leült volna, és
néhány óra alatt összeszedetten, színesen elmesélte volna az életét az Ő nagyon
brit, vicces stílusában.
Münchenben láttam meg a könyvet néhány hete németül, aztán, amikor egy
Angliában lévő ismerősömet megkértem, hogy nézzen utána, meg tudja-e venni,
eszembe jutott, hogy mintha magyarul is megjelent volna annak idején
(2002-es a könyv), és valóban, 2007-ben kijött magyarul.
Ezt a verziót olvastam.
A rendezettsége, HUMORA, lendülete, olvasmányossága kifogástalan.
Persze, aki valaha látott egy Motörhead képet, vagy olvasott egy riportot
a zenekarral (nekem Würzel volt a kedvenc figurám, nagyon sajnálom, hogy
kilépett), az sejtheti, mire számíthat egy ilyen könyvben: szókimondásra,
egyenességre, és sok-sok vicces történetre.
(Na, most elvesztettem az írás fonalát, mert a Killed By Death-t hallgatom.
Már annak idején is óriási dalnak tartottam a kezdőrifftől az utolsó szólóig,
most sincs ez másképp.)
Egy stílussal bíró - igaz, a stílusát alig-alig tágító - termékeny, földön
járó zenekar (hol lenne a Tankcsapda Motörhead nélkül!!?) frontEMBERének,
nagy idők tanújának, egy élő legendának cicomák, nagy szavak nélküli igaz
meséje. Gyakorlatilag bárhonnan idézhetnék a könyvből, vicces és jellemző
lenne.

"A Blue Oyster Cult előtt léptünk fel, de természetesen semmi segítséget nem
kaptunk tőlük!... Nem biztosítottak hangpróbát és az Odeon hirhedten rossz
akusztikával rendelkezik.... A show új hírnevet szerzett nekünk, és egy új
kategóriát a Sounds az évi szavazásán! Megválasztottak bennünket a "Világ
Legjobb Legrosszabb Zenekarának"!

Jugoszláviában "történt, hogy Phil Campbell újfent kísérletet tett arra,
hogy kiszálljon a Motörheadből - egy ideig úgy nézett ki, hogy minden
második nap kiszállt... az éjszaka közepén Philnek volt egy balhéja
valakivel. Elfelejtettem már, hogy mi volt a probléma, de fel-alá
viharzott a buszban, összepakolta a táskáit és kiabált: - Álljon meg!
- A jugoszláv buszsöfőrt nem érdekelte: megállt a busszal és - frumm! -
kinyitotta az ajtót. Így aztán Phil kilépett a két bőröndjével a buszból,
bele a fél méteres hóba. Körülötte bömbölt a vízszintes irányban
tomboló hóvihar. Egyik oldalán hótorlasz, lent a völgyben pedig,
mérföldekkel odébb egyetlen fény pislákolt. Majd az is kihunyt,
miközben bámulta. Kib...tul óriási volt - kincset érő pillanat a
Motörhead történelmében.
      Mondanom sem kell, Phil nem lépett ki azon az éjszakán."

Az új P.Mobil albumon van egy sor

"Hol voltál King Kong, mikor dőltek a tornyok?",

amely elsőre valami nagyon nem tetszett. Aztán egyszer beütött egy olyan
olvasat (akkor értettem meg igazán?), amely viszont egy nagyszerű sorrá
varázsolta. Szeretem az ilyen, véleményt váltó, agyra ható dolgokat.

Észrevettétek, hogy filmek, lemezek, koncertek ismertetőiben, beszámolóiban
mennyire divattá vált vicces hasonlatokat gyártani? Van a nagy kedvencem, a
"Visz mindent, mint Kamaz a kereszteződésben", de ezen kívül is sok jót olvastam.
Néhányan egészen mókás dolgokat tudnak alkotni a lapnál is, ahová írogatok.
Én inkább nem próbálkoztam ilyesmivel. Úgy voltam/vagyok vele, hogy ha igazán
spontánt és jót nem tudok, akkor nem erőlködöm.
Aztán, útban a Dream Theater koncertre, éppen az egyik "kollégám" mondta, hogy
mennyire unja, utálja ezeket. Ez elgondolkodtatott. Meg is változtathatott,
mert azóta olvastam egy olyat, hogy "az eredmény zsibbasztó, mint egy
terráriumpucolás" és ez (noha jó) már egyáltalán nem tetszett.
Nem tudom, mit akarok kihozni az egészből. Lehet, hogy azt, hogy minden csak
szemlélet/nézőpont kérdése, de az is lehet, hogy a Ti véleményetek érdekel
a kérdésről.
Megzavarodtam, mint csecsemő a topless bárban. Úgy állok itt, mintha
megfejeltek volna, mint veszett bagoly a kerti csapot.

Bruce formában van, ha (brit) humorról van szó:

https://www.youtube.com/watch?v=KivqCYiO5iU

Hat cselló hangjaival indult számomra a komolyzenei évad. A nyitó néhány
percben jöttem rá, hogy a két említett Csillagok háborúja film újbóli
megnézése jó kis alapozás, bemelegítés volt a hangverseny előtt.
Az összes Star Wars filmnek fantasztikus (komoly)zenéje van.
Külön-külön is, összességében hallgatva, elemezve öket pedig pláne.
Kijutott az énekből - remélem, idén már csak tisztán hangszeres előadások
kerülnek utamba. Na, nem mintha bármi gond lett volna a kb. 70 tagú (!)
Nemzeti Énekkarral, vagy a négy szólistával, egyszerűen csak nem vagyok
a vokálok nagy barátja.
Ebben a monstre (majd' 120 perces) műben pedig nem sok megjegyezhető,
emlékezetes (ének) dallam van. Kivétel a kettes tétel (Dies irae),
melyből a dallam az Epica szimfonikusokkal adott koncertjéről, illetve
CD-jéről már ismerős volt.
Kedvenc szimpatikusaim (Miskolci Szimfonikus Zenekar) soraiban több új
arcot is felfedeztem - fiatalodik a zenekar. Írtam régebben, hogy jobban
szólnak, mint a Hi-Fi-m, de a terük csak a terem bizonyos pontjaiból
hallatszik olyan szélesnek, mélynek, mint otthon... Na, most újítottak!!
Az említett Dires irae tételben két-két trombitás a középső erkély két
oldalán játszott. Színpadi társaikkal hárpomszöget alkotva odatettek az
5.1-es hangzásnak. :)
Nem régen adtam 8 pontot a Threat Signal új albumára (Vigilance), úgyhogy,
ha következetes vagyok, akkor a Requiem 6-ost kap. :)
Jut eszembe: elkezdtem egy netes magazinban is publikálni. Sokféle zenéről
írunk, írnak: www.rockszervizmusic.hu

A bajoroknál megnéztem a Birodalom visszavágot németül TV-ben, nálunk tegnap ment a
Sith-ek bosszúja (a jelenet, ahogy Yoda lepadlóztatja Palpatine testőreit most is
megnevettetett), a múlt héten pedig olvastam a Birodalom örököseit. Állítólag ez a
hivatalos Star Wars folytatás, de nem tudom, mitől lenne az. Minden esetre egy
kellően jó cselekménnyel bíró, olvasmányos könyv még 1991-ből. Azóta nem hallotam
folytatásáról, tehát gyanús az egész. A történések nincsenek lezárva, maga a könyv
olyan, mintha egy újabb trilógia első kötete lenne.
Túl gyorsan adhatták ki annak idején az angol nyelvű után a magyar kiadást, ez
utóbbi ugyanis tele van gépelési, illetve helyesírási hibákkal.
A Star Wars egy-egy mellékszálán elinduló könyvek soha nem érdekeltek
(A Birodalom örökösei határ eset), így a következő az újabb trilógia
(Baljós árnyak stb.) lesz angolul és magyarul, amit a kezembe veszek.
Annak részeivel eddig csak filmen barátkoztam.

Most vettem észre, hogy a fritzek (zie germens :) kiadtak egy második féle érmét is a játék pénzükből. Lehet egy országnak egyszerre két féle két Eurósa???

Hosszú idő után ismét néztem kint filmet. Az alapsztori nagyon jó - egy böhöm
nagy űrhajó milliónyi földönkívülivel megrekedt Johannesburg felett, utasait
táborba zárják, "embertelen" körülmények közé. A konfliktus is jó: a tábor
átköltöztetését végző tisztviselő és a hosszas munkával a hajóhoz üzemanyagot
készítő, gyerekét féltő űrlény egymásra van utalva. Jó a látvány is (a záró
negyedben, ahol a lények fegyverei működni kezdenek kifejezetten nagy durranások
vannak), holott a 30 millió dolláros költségvetés kispályásnak mondható
a "nagy" amerikai filmek mellett. (6 milliárd forint!!!)
(Első heti bevétele 37 millió) A dokumentarista jelleg jó, de a gyorsabb
jelenetekben néha zavaró a kézi kamera használata. A kritikusok lelkesednek
- nekem is nagyon tetszett -, de meg kell még néznem magyar felirattal
is, hogy el tudjam dönteni, hogy zseniális-e, vagy "csak" nagyon jó.
Ajánlani egyértelműen tudom.

Hazatérni mindig furcsa. Sok a kontraszt - ezért utazunk -, ugyanakkor ez a
megszokott környezetünk.
Rosszak az utak, nincs közlekedési kultúra, mindenki autózik (Münchenben
NYÜZSÖGTEK a kerékpárosok), kicsi a lakásom, mindent zárni, védeni kell,
sok embernek az is gond, hogy mit eszik, milyen ruhában jár... Nem folytatom,
Ti is itt éltek.
Mikor távol vagyok, nem hiányzik, de hazaérve alig várom, hogy hallhassam a
hang-motyómat. Friss füllel mindig jobban/szebben szól, mint amikor hozzá van
szokva a fül, az agy. A hallás csodálatosan alkalmazkodó érzékünk.
Még haza sem értem, megkaptam az új Katatonia albumot (Night Is The Day) - éljenek
a kedves emberek, mondhatni, Barátok! Azóta azt hallgatom. Tökéletes utazás
utáni zene. Csendes, hömpölygő, békés, nem földi. Stílustalan, szép, korlátlan,
gondolatközlő. Egyre több ilyen ehhez hasonló zenét (Riverside, Long Distance Calling,
Porcupine Tree) hallgatok. A technikai oldalról ismét kezd eltolódni az
érdeklődésem a zene lelkibb dolgai felé.
Ez a lemez egy TÖKÉLETES ALKOTÁS. Művészet.
Sürgősen ki kell cserélnem a PVC padlót, vagy mi ez. Kilenc éve mindig elha-
tározom, ahányszor hazatérek.

Az első kép csak egy villanás a (szerintem) undorító német nyelvről. A második a hazafelé megismert hölgyeményt ábrázolja. A szemszíne nem semmi (tipikus bajor), sajnos a fénykép nem mutatja meg rendesen. Az anyukája (most már csak) a(z egyik) legjobb barátom. Ever.

Ma végre eljutottunk az Alpokba. Lenggriesből (680m) indultunk, ezúttal Nyugatnak. Klasszikus bajor táj, fenyvesek, hegyi legelők, kolompoló tehenek, birkák, 1500 méter fölött pedig csend és nyugalom. Szóval semmi új, de csupa olyasmi, amit nem lehet megunni.

Across the land the air is still
The leaves are falling golden one by one
Like the paper money falls
Or the soldiers stealing homeward
There is only beginning
And there is beginning of the end
All the peoples are moving
Like the waters of a great flood

Everything is beautiful
Because everything is dying

So we went down to the beach
We built a fire to remember
We took the last bottle of wine
And drank a toast to mortality
And we scrawled across the cold wet sand
With our bare feet ‘We Told You So'
And watched the waves steal it away
A sweet smile I heard you say

Everything is beautiful
Because everything is dying

So who wants to live forever
When these moments will only come the once?
Staring into the embers of the fire...

Yeah, everything is beautiful
But only because everything is dying

Először a refrén gondolkodtatott el. Két egymástól függetlenül igaz (?, már ezen lehet filozofálni) mondat ("Minden gyönyörű", "Minden haldoklik"), melyek összerakva ("Minden gyönyörű, mert minden haldoklik") már nem adtak egy igaz mondatot szerintem. Megkerestem a teljes szöveget, és már a dal címe (Ősz) más megvilágításba tette a refrént és a véleményemet.

Ma egy rendes (amikor nem kell aggódnom, hogy fizetek-e 100Eurot ittas vezetésért hazafelé) fesztiválos napot toltunk. Két jó sör választással (Paulaner, Hofbrau)... A blognak sok minden új - hiszen tavaly nem voltam az Oktfesten -, de nekem már sok minden unalmas (így tizenvalahányadszor), így nem sok mindent mesélek. Ha valakit éredekel valami, csak kérdezzen. Ma láttam Vr. húgát, de mivel eddig életemben csak egyszer láttam, kb. öt éve (lehetett akkor vagy 21 éves), nem mertem ráköszönni, vagy leszólítani, mert nem voltam biztos benne, hogy Ő az. Erre ma írta Vr,. (meghívott a szülinapjára), hogy 'enjoy oktoberfest and please drink a maß for me. my sister is there by the way'. Na, köszi! Vr. is nagyon szép (szerintem, bár nem ezért lett életem szerelme - egyelőre), de a tesója valami csodaszép tini volt - és most sem csúnya. Ittam. Mesélek.... És a képek:

Ma csak futottam egy jót a falu mellett lévő erdőben. Kb. 670 méterrel vagyok tengerszint felett, futáskor lehet érezni. (Lehet, hogy nem is, csak pszichésen.)

A falu egyik templomának tornya negyedkor egyet, félkor kettőt, 3/4-kor hármat, egészkor négyet és annyit üt, ahány óra van. Otthon a gyár(ak) műszakkezdéskor (6:00, 14:00, 22:00, illetve reggel 5-kor) “fújtak”, azaz gőzt engedtek ki egy csövön, ami kvázi orgonasípként funkcionált. A hang bejárta az egész völgyet. Mióta élek, ez így volt. Nem régen, az egyik este gondolkodtam, “hogy mennyi lehet az idő?, van már 10 óra?, fújt már a gyár?”, ekkor esett le, hogy noha csak néhány hete zárták be végleg (?!) kohászat (a gépgyár régebben), de már nagyon régen nem hallottam a jellegzetes hangot... Képek a faluról:

Pénteken irány Pest. A PeCsa-ban volt egy jó kis Kaukázus koncert (és egy The Moog, amit főleg csak hallgattunk), és egy szintén jó, de nekem egyáltalán nem tetsző Irie Maffia "buli". Egyszeűen nem az én zenémet játsszák. Jó volt mily-vel, Benjivel, H0mérral és Janóval (Kaukázus, a héten már másodszor) összefutni, sörözni. Utóbbit végre sikerült meghívnom egy sörre - eddig mindig Ő rendelt nekem, szinte ismeretlenül, és ez már kezdett zavarni. Benji volt a legjobb (4 éves). Régen láttam. Hamar összehaverkodtunk (ismét). A Kaukázus már nagyon profi színpadon (is). A háttér dolgaikról is sok mindent megtudtam a héten, de ezekről nem szólhatok. A koncertek után indultam tovább Németo-ba. Reggel 7-re, napfelkeltére értem ki. Szombaton az "időeltolódást" hoztam egyenesbe, vasárnap aztán megvizsgáltam az Oktoberfest-et. Így - sokadszorra - semmilyen hatása nem volt. Az első liter sörig... Utána már vidáman (hogy' másképp?! : ) ismerkedtem egy brazil (!!!?) hölggyel (Sibele Fernandes - mint Sybil a Wacak szállóból), illetve új-zélandiakkal (pl. a bemutató lány is onnan származik). Sőt, egy bajor, 60 éves házaspárral is.... A folyót (Isar) ábrázoló képen nem a templom, hanem a kis sziget és a rajta fekvő két emberke a lényeg. Szerintem.

Ha érdekel valakit, a rockinform.hu-n ott figyel a Justinnal Mátrafüreden készített interjúm vágatlan verziója. Ha nem, akkor is.

http://www.rockinform.hu/justin-sullivan-nagyon-okos-majmok-vagyunk-302.html
 

"Az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza"
Jajj, de jó napom volt kedden!!!
Reggel SMS-t kaptam Vr-tól, hogy megszületett a lánya. Nem tudom, 6-9 napon
belül lehet-e látogatni, de ha igen, megteszem (ha már úgyis ott járok).
H0mer hívott előző nap, hogy Kafkaz "koncert" lesz kis városkámban a
Szinva teraszon. Ott a helyem, mondtam. Beszélgettünk, sörözgettünk.
A Kafkaz Kardos-Horváth János egyszemélyes dolgait (is) takarja, aki a
Kaukázus frontembere, kinek a gitározása kifelé nincs is igazán hangosítva
a zenekar koncertjein. Ehhez képest itt egy gitárral, egyedül áll/ül ki a
közönség elé.
A Rézcső telibe kapott!!!!! Nem hallottam még élőben, és CSODÁLATOS volt!!!
Új versszak(ok)kal, tökéletesen visszaadva a dal hangulatát...ahhh.
Nem hallgattátok még meg/töltöttétek még le, hiába ajánlottam
annak idején?? Ciki! Ezért ilyen a világ! Hallgassátok meg, ne csak rohanjatok
a taposómalomban ! A kaukazus.hu-n megtaláljátok, az Amerika nem hazudik
"albumon" van eredetileg! Szerintem káprázatos!
A rockinform.hu-n még ott van a Jánossal készített interjúm (Teszkó a Kaukázusban).
A koncert után (hála H0mérnak (H0mérnek?)) éjszakába nyúlóan beszélgettem/-tünk
"Kardos Doktorral".... Jó estém volt kedden.
"Az a könny, ami sósan is csíp, tényleg ki lett sírva"
u.i.: most néztem/hallgattam meg ötödször a Rézcső videóját, amit az este
készítettem. Most abbahagyom az írást, mert szeretném nézni is a videót.
"Az a kéz, ami a jövőt nyújtja, májfoltos lesz egyszer"

Éppen kellemes hosszúságú, kerek, jól megírt regény. Egy ember története.
A cselekmény - nincs is cselekmény - egy napot ír le, majd a legvégén ugrik
egyet az időben a záró képre. Rengeteg visszaemlékezés, utalás, mellékszál
segítségével azonban - a főszereplő életét követve - végighaladunk csaknem a
teljes huszadik századon.
Sok egymással (gyakran ironikusan) összefüggő szál segítségével ismerjük meg
egy ember(öltő) történetét.
Stílusos, jó könyv.

"Semmi baj. Nem tehetsz róla, hogy szív nélkül születtél. Te legalább
igyekeztél hinni, amit a szívvel születettek hisznek - így tehát mégis
jó ember voltál."

Péterfy Bori & Love Band: Délelőttök a kádba'

Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
Vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a Dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túrós csuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a Dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a Dagályba'
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában

Egy szép szlovén tájkép:

Második nap: Péterfy Bori & Love Band: Ötös. Új kedvenceim. Az első slágerük
(Hajolj bele a hajamba) nem tetszett, de a Vámpír már egy akkora telitalálat volt,
hogy meghallgattam a teljes első lemezt, és összességében nagyon bejött.
Élőben sokkal jobbak. Két ütős, egy basszer, egy gitáros, egy billentyűs (Tövisházi
Ambrus) és Bori alkotják a csapatot. Egyenértékű tagokról, igazi zenekarról van
szó, nem Bori, vagy Ambrus dominál. Mindössze egy órát játszottak. A két említett
dalt hagyták a végére, de nélkülük is tökéletes lett volna a koncert. A "Megint itt
van a tavasz" kezdetű örökzöldet érdekes volt egy nő szájából hallani. :)
A művésznőnek tökéletes hangja és alakja van, és mint frontember is hibátlan.
Esetében talán hátrány is, hogy "profi" színésznő, de - amennyire én meg tudtam
ítélni - hiteles, és ez a lényeg. Kemények (meglepően!), egységesek, hangulatosak
és a dalaik is jók. Meggyőztek. Az itt hallott dalok alapján a második lemez
legalább akkora (megérdemelt) siker lesz, mint az első.
Hooligans: ugyanúgy (tompa basszus, cincogó gitár) szólnak, valahányszor itt
láttam őket. Most a gitár kicsit jobb volt, de az összkép számomra nagyon gyenge.
Nem az én zeném, holott a refréneik nagyon rendben vannak.
Neo: a sátorban nem kaptak hibátlan megszólalást, de nagyon tetszett a koncertjük.
Valahogy pont jó hangulatban kaptak el. A "gitáros" tag felkarját elkezdte szénné
tetoválni. Eddig is furán nézett ki, de most..? A zene a lényeg, abban pedig jók.
Carbonfools: Itt már lehet, hogy túl jó hangulatban voltam :), így róluk csak
annyit, hogy ismét tetszett, amit művelnek.
Folkfree: csak belenéztem a műsorukba. A tekerőlanton (?) kívül az volt fura,
hogy a gitáros fülhallgatóban pengetett.
Az egész fesztiválnak jó volt a látogatottsága (azért messze nem teltházas)
és a hangulata. A Magyar Dal Napja (vasárnap) miatt került idén szeptemberre
a RocktoberFest. A belépőm érvényes volt, hát kibicajoztam aznap is egy kis
piknikre. Minden előadó nagyon rövid (4-5 számos) műsort játszott. A Zanzibár
unplugged-ra értem ki, ami nem is az volt, mert a 12 húros akusztikus mellett a
basszus be volt dugva. Könnyed, jó kis zenélgetést produkáltak.
A V-Tech-es Kefír (te jó ég, hova jutott ez a blog! :) is profin lehozta a műsort
egyetlen gitárossal, a színpad előtt, a "prérin" sétálgatva, közös éneklésre bírván az
arra fogékonyakat.
Jamie Winchester zenekara Hrutka Róbert nélkül, új felállásban új (?) dalokat
játszott. Plusz a U2-tól a Hold Me, Thrill Me, Kiss Me, Kill Me-t.
Anna (And The Barbies) jól bevadult, "megborult", mióta a Balkán Fanatik-ot
követően nem láttam. Érdekes zenét játszanak.
A Hooligans rövidített verzióban is hozta ugyanazt a megszólalást (gyenge basszus),
mint két nappal azelőtt.
Néző nem volt sok aznap, de a Hooligans előtt azért már kezdett alakulni a létszám.
Estére, gondolom, talán az elfogadható mennyiség is összejött.
A szervezők, technikai személyezet előtt le a kalappal, mert nagyon rövid
átszerelési szünetekkel sikerült jól megszólaltatniuk különböző stílusú és
felállású csapatokat.
Egy nagyon kedves házaspárral és gyerkőceikkel is találkoztam a "tömegben", így
pláne megérte a szabadban fogyasztanom az aznapi gyógy söreimet.