'Dark Night Of My Soul'

A bakterházas verziót nehéz megközelíteni, de Blöff rajongóként garantált a röhögés:

     Még hogy nem lehet lemezismertetőt írni egyetlen hallgatást követően!? Most megdöntöm a korábbi - szintén Lana Del Rey album kapcsán született - rekordomat. Ezt az írást ugyanis az album, pontosabban a harmadik dalának (Tulsa Jesus Freak) első hallgatása közben kezdtem írni, és nem szándékszom a játékidőből hátralévő 35 percnél többet tölteni az írással. Ez azt is jelenthetné, hogy lenézem a művésznő munkáját, erről azonban szó sincs.
      Ahhoz képest, hogy nincs igazi dobosa :) sokat foglalkozom a hölgy életművével (ez már a negyedik itt véleményezett alkotása a hétből). Ennek pedig oka kell hogy legyen. Ez az ok pedig a remek második albuma, amely nagyon tetszett és tetszik a mai napig, illetve a hangja. Noha a sodrástól ez az alkotás is messze áll, erre már csak rosszindulattal lehetne mondani az "újkori" Lana jelzőimet (bárgyú, unalmas). Picivel talán nőtt a tempó, de azért még bőven lehet lassúzni bármelyik dalra a 11 közül, tehát nem ez emeli nálam az előző (jó)pár albuma felé, hanem az, hogy egy kis ÉLET, érdekesség költözött a barázdák/bitek közé. Éppen csak annyi, hogy időpocséklás/altató helyett beesett a "zene" kategóriába. Hangsúlyozom kell, hogy "nálam", mert ez a szokottnál is szubjektívebb (szubjektívabb?) iromány, ez tiszta sor. Nincsenek ritmusképletek, nagy dallamok, sőt, igazán megjegyezhető dallamok sem, hanem csak az a megszokott álmoskás (fülledt?) hangulat (milliő, hogy sznob legyek), amely eddig gyakran untatott, most viszont működik, szerethető, érdekes. Hogy mitől ez a nagy különbség, ha gyakorlatilag semmi nem változott? Nem tudom. Hogy a Szerelmes Shakespeare-t idézzem: "Varázslat."
     Ettől szép a zene mint művészet, hogy a jó alkotásokban benne van ez a megfoghatatlan dolog.
És ez egy jó album.

(Három dal még hátra van belőle. Azok alatt megformázom a szöveget, esetleg írok még bele, ha a három dal indokolttá teszi, és készen is vagyok - ennyit a műhelytitkokról. Nyilván ezt csak bizonyos stílusú zenékkel lehet megcsinálni - Lana-é tipikusan ilyen. Hogy hogy' tud egy metal hammeres arc 40 lemez/könyv/koncertkritikát megírni egy hónapban, azt én sem értem.)

Lana Del Rey: Chemtrails Over The Country Club (2021.)

7,5/10 pont - soha rosszabbat!

Majdnem 58 éven keresztül közlekedett villamos Nyíregyházán is. Ha nem lenne ez az egyik terükön, soha nem tudtam volna meg:

"1911. augusztus 7-én egy 8,1 km-es pályaszakaszon megindult a városi villamos közlekedés. Így Nyíregyháza volt a 16. magyar város, ahol járt a villamos" /Wikipédia/

Az első videójukban, amit láttam tőlük Tool-t játszottak. De úgy, hogy leültem. Ezt ex-gitáredzőmnek küldöm. Egyrészt a sok évnyi figyelméért, másrészt, mert az a véleményem, hogy szinte bárkit szívesebben hallgatnék a D.T-ben, mint az énekesüket. :)

/O'Keefe Music Foundation: Pull Me Under (Dream Theater feldolgozás)/

A zenekar, akiket csak szeretni lehet - avagy: a csembalóval megleptek.

/Toy Dolls: Until Next Time/

"A halálos ágyán senki sem kívánja azt, bárcsak többet dolgozott volna."

/A Grace klinika/

Van annál nagyobb ciki, amikor Te vagy az "énekes" és egy fesztiválon a ráadásban más számot pengetsz és énekelsz, mint a zenekar másik két tagja? Ráadásul mindkét számot már vagy 40 éve játszod? Itt ez történik. Lemmy az Ace Of Spades-t játssza és énekli, a többiek pedig az Overkill-t. Nem állnak le, nem szólnak Neki, nem hozzák kellemetlen helyzetbe, hanem tolják a kaotikus zenét két teljes percig. Utána Lemmy rátalál a dalra (3:07 környékén), és Ő igazodik. Lemmy itt már halálos beteg, csak még nem tud róla. Totya megmondta, hogy egy érzelgős vén .... vagyok, és igaza van, volt, lesz. Az ugyanis, ahogyan Phil 3:18-nál odamegy az "öreghez" és végre összhangba kerül a dal, az rendesen megérint. Nem voltam a rajongójuk, de áldom a sorsot, hogy láthattam őket élőben. És nem csak azért, mert annál nagyobb hangerőt életemben nem tapasztaltam. A világ egy sokkal szegényebb hely Motörhead (és The Ramones) nélkül. 0:29-től: "Ne felejtsetek el minket. A Motörhead vagyunk és rock'n' kib.... roll-t játszunk".

/Motörhead: Overkill, Glastonbury 2015./

Az egész jó (nyilván nem nagy kunszt egy ekkora életműből ősszeszedni egy ütős 50 percet), de nem pakoltam volna ide, ha az először hallott dalra fel nem kaptam volna egyből a fejem. A konferaszok is hozzák a szintet, de 21:00-tól kezdődik, amit mutatni szeretnék. Le a kalappal!!

/P.Mobil raktárkoncert/ A 29:46-tól kezdődő felkonfon felröhögtem!!

/KFT, Raktárkoncert/

... nem esett át drasztikus változáson. Legyetek jó hévégét!

/Promise & the Monster: Time of the Season/

/Maybeshewill: All Things Transient/

Nem a hirtelen sokfelé élágazó fa a bükk, hanem a hegység, ahol fotóztam.

Kb. 3 hete.

... nem annyira tartják a távolságot. 10 év után bajnok a Rangers.

... egyszerűen SZERETEM hallgatni (nézni), ahogyan dobol. Pedig csak a második (utolsó! : ) a "kedvenc Maiden dobosaim" listámon. 5Ft-os kérdés: Dave végigmosolyogja-e a felvételt?

Ezt hallgattam munkához a minap.

Supka Attila (edző-zseni) nyilatkozata a hétvégi meccsüket követően:

"Hatvannyolc percig nem voltak problémáink, az történt addig a pályán, amit elterveztünk, azon kívül, hogy nem tudtunk gólt szerezni. Aztán derült égből villámcsapásként érkezett az első gól, amit meg kell majd nézni, hogyan esett. Az megfogta a csapatot, a második pedig végképp. Sajnos nem vagyunk olyan állapotban már hetek óta, hogy ezeket a meccseket meg tudjuk fordítani, kevés gólt rúgott a csapat ezidáig is. Az a játék, ami az erősségünk volt, hogy masszív volt a védekezésünk, az teljesen szétesett azáltal, hogy öt új játékos került be a védelembe és akárhogy próbáljuk összerakni, nem úgy sikerül, mint ahogyan eltervezzük."

Találtam két képet, melyeken komoly. Fura.

Az ajtómon egy számla, mely arról értesít, mérik a múló időt.
Másnap újra eljön, hallom hogy megáll, rágyújt az ajtóm előtt.
Aztán mégsem csönget, de egyszer visszajön
Majd, mikor nem is várom Őt.

/Omega: A látogató (A Látogató?)/

... valahogy' soha nem érintett meg. Ez a daluk viszont nagyon ott van:

/David Gilmour: High Hopes, live 2006./

A Portnoy-os Dream Theater és ez a zenekar áll zenei ízlésemhez legközelebb a prog. műfajból. A gitárosuk, Piotr elhunyt azóta. :(((

/Riverside: The Same River, live 2015/