Az elmúlt napokban ilyen a hangulatom:
https://www.youtube.com/watch?v=v2I0b-kf0vw
Nem is tudom, milyen. Nyugodt? Megbékélt? Agyas? :) Hibernált?
Azt tudom, hogy biztosan nem búcsúzó.
Szeretem ezt a dalt.
Hallgassátok végik, mert ott kezdődik, ahol azt hiszitek, hogy már vége van!
Inflációmentes és a népnyúzást hírből sem ismerő hazánkban a 2011-es 5100Ft/hó
összeg helyett idén már 6390Ft-ot kell havonta fizetnie annak, aki egésszégügyi
ellátásban óhajt részesülni, és annak is, aki nem.
Az emelkedés potom 25,29%-os, egyik napról a másikra.
Hogy egy hajléktalan vagy egy munkanélküli (család) hogyan, miből tudna évi
76680Ft-ot előkaparni, az gondolom egyáltalán nem érdekli a döntéshozókat.
Írtam Chuck Schuldiner halálára emlékezésemkor, hogy nálunk is ez a világ
fog beköszönteni ("fizess, és élhetsz; ha nem fizetsz, dögölj meg"). Úgy
látszik, ez hamarabb megtörténik, mint a többség gondolta.
A "Hivatal" a levélben - melyet ezek után természetesen nem kaptam meg - következe-
tesen "Adófizető"nek szólít, ami nyilvánvaló, hogy tévedés, ugyanis, mióta
jelenlegi nevén létezik az intézmény, az Áfa-n kívül nem fizettem adót.
Egyszerűen nem visz rá a lélek.
Ilyen hidegben még blogot írni sincs hangulatom.
Meleg, tea, olvasás, zene. Ennyi.
Téli álom?
2012., egy ezer éve létező "szolgáltató":
Bocs', ha valakinek nem válaszolok a mailjére! Valószínűleg meg sem kaptam. :(
Amennyire átlagos Elgar Délen című nyitánya, annyira nagyon-nagyon jó az E-moll
csellóversenye.
A nyitányból annyi maradt meg, hogy megy, mendegél, olykor egészen leköti a
figyelemet, olykor nem. Jó a hárfa benne.
Ennyi.
A csellóverseny viszont zseniális.
A "verseny" szó eleve inkább taszít, mint vonz, ha egy zenemű nevében szerepel.
Ebben az esetben ez ne tévesszen meg senkit.
A két (valójában négy) rész hol (többnyire) érzelemdús, patetikus, hol úgy technikás - nem értek a hangszerhez, de megkockáztatom, hogy nagyon nagy tudás kell az eljátszáshoz -, hogy nem azt érzi, hallja az ember, hogy "na, most jól meggyötörte a szerző az előadót", hanem az az érzete támad, hogy ez egy szívvel, lélekkel (és aggyal) megírt nagyszerű szerzemény.
Az ilyenek miatt járok hangversenyre.
Az első világháború alatt komponálta Elgar.
Helyenként klasszikus gitárt idéző hangok szólalnak meg benne csellón.
Az est szólistája, Stuller Júlia szemtelenül fiatal - főleg érett, alázatról
és hatalmas tudásról valló játékához képest.
https://www.youtube.com/watch?v=4T14Sfwh0aE
A szünet után felhangzó West Side Story Szvit Bernsteintől teljesen más volt.
Egyrészt tipiikus amerikai, közérthető, jazzel, ragtime-mal erősen átitatott szirup, másrészt egy nagyon keratív elme zenei viccelődése.
Az öt (!!) ütőst például nem mindennapi módon dolgoztatta meg.
Rendszeresen elvezet az utam egy turkáló előtt. Mivel angliai könyveket is lehet
ott találni, olykor be is nézek, és nem egyszer távozom onnan egy-egy jó fogással.
Most is kemény 100Ft-ot adtam ezért a keménykötéses alkotásért.
Jeremy Clarkson a (BBC) Top Gear című műsor(á)ból lehet ismerős, melyet hazai
csatornák is sugároznak. A kicsi, a hosszú hajú és a magas közül Ő a magas.
Jeremy autós újságíró - amikor nem TV-zik -, emellett egy igazi brit fazon remek angol humorral. Mint iyen, a stílusa vagy nagyon bejön az embernek, vagy nem érti, mit esznek rajta a hozzám hasonlók.
A könyv nagy részét a Sunday Times-ban hetente megjelent írásai teszik ki.
Azoknak, melyeket már elolvastam a felépítése nagyon hasonló.
Indít egy észrevétellel, élménnyel, melyet humorosan kifejtve eljut addig,
hogy mi a közös az éppen bemutatott autó és a látszólag hozzá egyáltalán nem
köthető felütés között. A végén röviden ír az autóról - semmi száraz tényközlés,
vagy adatok, csupán szubjektív vélemény -, és ennyi.
A lényeg a humora és a stílusa.
Szinte oldalanként nevetek fel.
A könyv első két sora, és még néhány ízelítő:
'Once again the mysterious Highways Agency has claimed that the slower
you drive the faster you will reach your destination.
It sounds preposterous, but if you're a subscriber to the teaching of
Lenin and Marx it's true.'
"A rejtélyes Autópálya Felügyelet azt állítja, hogy minél lassabban vezet
valaki, annál hamarabb éri el úticélját. Ostobán hangzik, de ha valaki vevő
Lenin és Marx tanítására, akkor igaznak találja."
'Though quite why anyone might want a pick-up truck I have no idea.
They are, to the world of cars, what Mexican food is to the world cuisine.
They exist, they are popular in Texas, and, er, that's it.'
"Fogalmam sincs, miért akarna valaki egy pick-up-ot. Olyanok a kocsik világában, mint a mexikói kaják a gasztronómiában. Léteznek, népszerűek Texasban, és, nos, ennyi."
'It wasn't what you'd call quiet, either. Unless you test shotguns for a
living. In a blast furnace.'
"Csendesnek sem mondaná senki, aki nem puskák tesztelésével keresi a
kenyerét. Egy nagyolvasztó kemencéjében."
'Norwegian doesn't seem to be a language that's evolved, or migrated.
It isn't anamalgam of dialects, a European potpourri of sounds and
expressions. If you ask me I'd say it was derived from the noises made by
mooses.'
"A norvég nem egy olyan nyelvnek tűnik, amely kifejlődött vagy vándorolt.
Nem is dialektusok keveréke, vagy hangok és kifejezések európai egyvelege.
Ha engem kérdeznek, azt mondanám, a jávorszarvasok keltette zajokból
származik."
Avagy, minden relatív:
"Itt -31 volt tegnap reggel 8-kor :D, az rendes hideg, nálatok csak hűvos van :P."
Egy Finnországban élő kedves ismerőssel "beszélgettem" az imént.
Minimális, de kellően kiszámíthatatlan cselekmény, terjengősen megírva,
sok kitekintéssel, oldalággal, (kis)elő adással, melyeknek nincs sok közük
a történethez.
Mondhatom, hogy szerintem nincs túl jól megírva a regény.
Fölöslegesnek tartom például egy teljes fejezetben, 40 oldalon részletezni,
hogyan süllyed el egy hajó.
A töltelék részek között volt, ami kifejezetten érdekelt - a brit uralkodókról vagy
a korabeli törvénykezésről -, de ezek is indokolatlanul nagy teret kapnak.
Jók viszont a morális elmélkedések, melyek közül sokat idéztem, és még fogok is.
Fura, hogy hét évvel A nyomorultak után írta, én inkább korai műnek tippeltem volna.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, de nálam nincs a világirodalom legjobbjai között
ez az alkotás.
"A vak látja a láthatatlant."
"Bolyongás közben növekszik az ember"
"Aki bölcs, az sebezhetetlen. Nézz meg engem: én sohasem sírtam."
"Gondolataink visszatükröződnek homlokunkon, az arc ismerője le tudja olvasni."
"Ez a nő vak. Kivétel? Nem. Mindnyájan vakok vagyunk. A fösvény vak. Látja az
aranyat, de nem látja a gazdagságot. A pazarló vak. Látja a kezdetet, de nem
látja a véget. A kacér nő vak. Nem látja a ráncait. A tudós vak. Nem látja
tudatlanságát. A becsületes ember vak. Nem látja a gazembert. A gazember vak.
Nem látja Istent. Isten vak. Nem vette észre, hogy a világ teremtésekor az
ördög is belopódzik. Én vak vagyok. Beszélek, és nem látom, hogy süketek vagytok."
"Az álmatlanság éppoly gazdag álmokban, mint az álom."
"A töprengés, ha a kötelesség világos, már a bukás kezdete."
/Victor Hugo: A nevető ember/
1998-as film. Nagyon tetszett annak idején. Szerintem videón is megvan valahol -
csakis feliratos verzióban. Többször láttam már tehát.
A hétvégén ment TV-ben. Gondoltam, belenézek, de ott ragadtam előtte.
Egyrészt egy érdekes alaphelyzetre felépített profi hollywoodi munka, szép
sziruppal semmi más, másrészt egy óriási film, mely tökéletesen megfogja a
(szerelmi?) élet lényegét.
Vannak benne nagy és mély dumák, Claire Forlani csodaszép, Anthony Hopkins és
pláne Brad Pitt nagyot játszanak benne, de a film sorsa ott dől el, hogy az alap
szituációt elfogadva a befejezés felé haladva mennyire fogja meg az embert a
szellemi, érzelmi helyzet, mondanivaló.
Engem most is leütött. Szerintem nagyobbat (de hogy többször és hosszabbat, az tuti)
bőgtem rajta, mint tizenéve.
Az azóta átélt (hasonló?) élethelyzetek megtették a hatásukat.
Mert szép és nemes dolog elengedni valakit, hogy boldog legyen, de egyben veszettül
fájó is.
Csak ajánlani tudom a filmet, még ha ez azzal is jár, hogy érzelgős vén hülyének
tartotok esetleg utána. :)
'Love is passion, obsession, someone you can't live without. I say, fall head
over heels. Find someone you can love like crazy and who will love you the same way
back. How do you find him? Well, you forget your head, and you listen to your heart.
... there's no sense living your life without this. To make the journey and not fall
deeply in love, well, you haven't lived a life at all.
But you have to try, cause if you haven't tried, you haven't lived.'
Egyszer (többször?) már írtam a hölgyről. Most ismét meglepett.
Nem tudom, azoknak milyen nézni/hallgatni, akik nem ismerik az eredeti számot - gondolom, a tehetséget minimum megérzik -, de akik ismerik, azok velem együtt, akinek ez az egyik kedvenc dala (hogy a kedvenc szólóm, az tuti), gondolom, ámulnak egyet. Hajrá Vika!
A video egészen magas nézettsége biztató és örömmel tölt el.
Visszavonulását követően is szüksége van a Manchester United-nak kedvenc focistámra, Paul Scholes-ra. Azt nem tudom, mennyit edzhetett a visszatérését megelőzően, de a hétvégén a Bolton elleni bajnokin egészen jól játszott. Tért ölelő átadásai kirángatták a csapatot a lassan hónapok óta tartó ötlettelen támadójáték gödréből, és az első gólt is Ő lőtte a 3-0-ra megnyert meccsen.
Fura volt 22-es mezben látni, de nagyon örülök, hogy ismét a legmagasabb szinten focizik. Élmény volt nézni a meccset!
Beethoven VII. szimfóniája nyerte nálam ezt a hangversenyt, noha a szokott beethoveni
komorságnak alig-alig van nyoma benne. Ezzel szemben olykor könnyed, dallamos,
már-már vidám, szilaj. Érdekes, jó - nagyon tetszett.
Mozart D-dúr fuvolaverseny: a fuvola a klarinéttal és a csembalóval nálam a mumus.
Irritál a hangszíne, hangfekvése.
Most ezzel semmi gond nem volt. A szólista, Győri Noémi meglepően fiatal. Évekkel
ezelőtt már láttam játszani egy kisebb "klubban". Örülök, hogy már a hangverseny-
teremnél és a szólista státusznál jár. Rosszul választott hangszert :), de ezt
leszámítva remek.
Haydn nagy kedvencem, de a fisz-moll (de sok szép rejtőzik benne a neve alapján :),
"Búcsú" szimfónia nem sokat mutat meg abból, miért kedvelem annyira a zenéjét.
Zeneileg átlagos. Nem rossz, de semmi különös nincs benne.
BEZZEG HANGSZERELÉSILEG!!!!
Megmutatja, hogy Haydn-nek bőven volt humora, és ezt ez az előadás REMEKÜL
visszaadta.
Történik, hogy a negyedik, utolsó tétel befejező részében a zenészek váratlanul,
szépen, lassan, egymást követve elfújják a gyertyát, és távoznak a színpadról.
A zene mindeközben szól.
A legvégén a karmester is kisétál a színről, és mindössze két hegedűs fejezi
be a darabot.
Haydn ezzel jelezte Esterházi hercegnek, hogy túl hosszasan időzött birtokán,
zenészeit kimerítve, akiket ideje lett volna szabadságra engednie.
Az említett tételre a színpad világítása drasztikusasn lecsökkent, láthatóvá téve
a kottákat megvilágító - erre a hangversenyre előszedett, hiszen egyébként
fölöseges - kis lámpák fényét. Gyertyák elfújása helyett ezeket kapcsolták le
egyenként a zenészek távozás előtt. A színpad így egyre inkább (fél)homályba
borult.
Hatott. Jót mosolygott rajta mindenki.
Az est vendég karmesterét, Vásáry Tamást, egyedi, de visszafogott ruháját (VÉGRE
valaki nem egyenruhában áll színpadra!), a zenekar "saját" dirigensétől eltérő
stílusát is jó volt figyelni.
Alig akartuk leengedni a színpadról, de megoldotta: a sokadik visszataps után
kézenfogta a koncertmestert (hegedű egy) és kivitte a színről, intve a zenekarnak,
hogy ők is kövessék őket.
Egy majdnem a tegnapihoz hasonlóan jól kivitelezett előadása a tételnek itt megtekinthető:
https://www.youtube.com/watch?v=K0ligH6PCW0
Két dologra jöttem rá az imént, a városban sétálva (sétálván?).
Az egyik, hogy hideg van, hülyeség kimozdulni a délre néző, napsütéses szobámból :), a másik, hogy hosszú évek óta ez az első január, amit itthon töltök.
Kezdetben vala :) K., aki ki nem állhatja a telet, és jött a spontán, kihagyhatatlan last minute ajánlataival, és húztunk délre, dél-keletre, aztán két éve bejött a síelés a képbe.
A sí remek, de egy hét bőven elég belőle. Az első évben megtanultam (úgy, ahogy), az kötött le, a másodikban pedig az, hogy a nem kis mennyiségű összfüggő francia sípályákon szinte bárhová kalandozhattam. Az utolsó 1-2 napban azonban már untam azt is.
A nagyobb utakat - még a síelésest is - sokkal előre le kell foglalni, de nem tudtam, a vállamat mikor műtik és milyen állapotban leszek utána. Így idén az szolgáltatja a változatosságot, hogy itthon maradok.
Nem panaszkodom, eddig tetszik. :)
"Zenehallgatásban, kritika írásban, mozizásban .... bővelkedő, békés, boldog új
évet kívánok 2012-re!"
Na, ez nem nagyon jön be.
Ezer éve nem írtam kritikát.
Már amikor a lap megszűnt (a mi csapatunkkal tovább menni), akkor szomorú lettem,
hiszen egy jó csapat hullott szét, és sok jó zenéről maradtam le. Ezen túl, nagyon
jó a saját művét nyomtatásban látni az embernek.
A "munka" is nagyon hiányzott, ezért gyorsan beszálltam, több energiát szenteltem
egy teljesen másik csapatnak, és a netre írtam kritikákat.
Az, hogy nem annyira kötött a stílus és a terjedelem, új volt. Lubickoltam benne.
Aztán belefáradtam, hogy gyakorlatilag egyedül csinálom, rajtam múlik, él-e az
oldal vagy hal. Amikor már arra sem vették a fáradságot az alapítók, hogy át-
olvassák aktiválás, netre pakolás előtt az írásaimat, akkor úgy döntöttem, ennek
így semmi értelme, és kiszálltam.
Először nagyon hiányzott az írás, hiszen valahányszor zenét hallok, van róla
véleményem (hiszitek vagy nem, de mindössze ennyi kell az "újságírósághoz",
a többi jön magától a sok gyakorlással). Most is hiányzik, de azon kaptam magam,
hogy már hetek teltek el anélkül, hogy a témára gondoltam volna.
Mivel ez nekem csak hobby, és nem vagyok egy kopogtató, törtető típus, valószínű-
leg nem fogok a jövőben publikálni.
Véleményem viszont továbbra is van zenékről, így azt hiszem, itt sűrűbben írok majd zenéről.
Ez ismét más stílust követel, és ez jó.
Remélem, szívesen olvassátok majd, még akkor is, ha adott esetben nem a kedvenc
stílusotokban alkotó zenészről, zenekarról írok.
"Az indulás vagy megkönnyebbülés, vagy teher, asszerint, hogy mi van a szívünkben
vagy elménkben."
"Csak néhány nagy csillag küzdött a hajnallal."
"Szerencsére nem hosszú az élet. Hamar végére ér az ember. Hej, dehogynem hosszú,
nagyon is hosszú. Néha-néha, hogy el ne veszítsük a kedvünket, elég hülyék legyünk
tovább élni, elvesztegessük a pompás alkalmakat, mikor felköthetnénk magunkat,
hiszen kötél, szeg van eleg, a természet úgy tesz, mintha kissé törőnék az emberrel.
Ma ugyan nem. Növeli a búzát, érleli a szőlőt, dalra készteti a csalogányt.
A természet alattomos. Néga egy-egy hajnalhasadás, egy jó pohár pálinka, s az ember
azt hiszi: boldog."
/Victor Hugo: A nevető ember/
