'Dark Night Of My Soul'

Nem Tátra, de papíron Szlovákia. (Fácán, tiiiiigis.??)

Ez a Rizy mászás a menedékháznál félbemaradt. Egyrészt az eső miatt, másrészt sok idő elment az addig vezető úton.

Ha valaha volt közük UFO-knak hozzájuk, mostanra gondolom, lesnek, hova fejlődött
a tudomány. :)

Szeretem az ötletes albumborítókat, zenekari fotókat. Ez is nagyon tetszik.

A felbontás miatt nem látszik, de ott van rajta az együttes is. :)

 Meglep, hogy közeli zenekari tagos képpel is megjelent az album,

én a távolival ismertem meg.
Az egyik belső borító is király, azon óriási (mamut)fenyők között áll egy ösvényen
a zenekar. Ez utóbbit sajnos nam találtam a neten.

Talán ez a The Clash dal tetszik leginkább:

https://www.youtube.com/watch?v=lsj2_6_z3Vo&feature=related

Persze, van választék. Most hirtelen nem találom a 'Career Opportunities'-nek azt a változatát, melyet egy kisfiú (!) énekel.

https://www.youtube.com/watch?v=lCBySkF0kNo&playnext=1&list=PL6B82D5FB7B662ABF

'Do you wanna make tea at the BBC?
Do you wanna be, do you really wanna be a cop?'

'I hate the army an' I hate the R.A.F.
I don't wanna go fighting in the tropical heat  (I don't wanna die figthing in The Falklands strait)
I hate the civil service rules
And I won't open letter bombs for you'

Oh, de jó, hogy vannak, akik emlékeznek az ilyen értékes/érdekes emberekre.
Péntek éjjel vetítették a Dunán a Joe Strummer - A jövő nincs megírva dokumentum-
filmet.
(Számomra) Joe a The Clash frontembereként vált híressé.
A The Clash a Pistols ellentéte ugyanazon stíluson belül. A Pistols az ösztön, az
agresszió, a gondolkodás nélküli lázadás, a The Clash az intellektus, a szív.
A Pistolst csodálom a mai napig, de a The Clash is megérintett.
Intellektuel punk bandát csinálni, az azért művészet. Sok értelemben.
Van a The Clash-nek pár gyengébb albuma is, az én ízlésemnek túl sok a reggae (!!?)
hatás a zenéjükben, de a London Calling (a zseniális borítóval!) kedvencemmé vált.
A Spanish Bombs (https://www.youtube.com/watch?v=ertt3o1x65c) és a
Lost in the Supermarket (https://www.youtube.com/watch?v=qsrEAWcAvRg) tetszenek róla leginkább.
"Amikor nem volt pénzünk kajára, Joe kiment az utcára zenélni, és elegendő pénzzel
jött vissza, hogy mindannyian jóllakjunk."
"Csak táncolnak, b... meg, nem verekednek!!"
Éppen a napokban (nézve a híreket) jutott eszembe a London's Burning daluk.

A '91-es Beatrice koncert felvételét nézve jönnek a gondolatok.
Élemedett :) koromnak előnye is van.
Pl. (sokszor!!) láttam a Beatrice-t a legendás felállásban: a BS videón is látható
balkezes Lugosi "Laci", akiről a mai napig nem tudom eldönteni, milyen gitáros,
de hogy az az arc-szerkezet, hozzáállás színpadon verhetetlen és egyből mosolyra
fakaszt, az tény; Miklóska Lajos "bácsi" az elmaradhatatlan öltönnyel
(https://www.youtube.com/watch?v=ZysVeUfNqkc,
https://www.youtube.com/watch?v=QoYlj_C1QQM), akiről azt sem tudom él-e még,
csak remélem, hogy jól van; a helyére beállt Zselencz Zsöci; Feró,
a 100-as égőkből álló "show" és a színpadi ökörködést tetéző Waszlavik és az ikrek...
A PeCsa szabadtéri (!!) karácsonyi 'ricse koncertek...
Ah. Fiatalság, nem is mindig bolondság.

"- Buta vót, Lajos?
- Buta vót, mint a főd."

Úgy éreztem, szabadon élek.

https://www.youtube.com/watch?v=0dJoXLWQavk

Egészen jó kis vágókép voltam 1991-ben! :)

A "Mit tett velem ez a Jenő?" után találtam meg magam a tegnap linkelt videón.

A bicajozás alkalmával eljutottam Recskre is.
Egy településre, mely egy dologról híres, a hírhedt munkatáborról.
Az egykori épületek közül egy barakk áll, benne sok kép, történet, archív dokumentum,
és például a büntető gödör.
A múzeum hasonlóan tartalmas.
Hangulata (természetesen nyomasztó és elgondolkodtató) van a helynek.
Kétszer jártam Dachauban, a koncentrációs táborban, így nem taglózott le különösebben Recsk.
Dachau nélkül biztosan sokkal jobban hatott volna.
Az elborzasztott, hogy nálunk is létez(het)ett ilyesmi.
Nincsenek rá szavaim.

https://www.youtube.com/watch?v=xnQEia8B6cs

A dalban is Dachau következik Recsk után az egyik helyen.
Megtaláltam a dal BS-ben készült, lemezen is kiadott élő felvételét. Az Epica és a Therion miskolci klasszikus koncertjeit leszámítva ez az egyetlen koncert, melyen ott voltam és hivatalosan kiadták. Az biztos, hogy az egyetlen lemez, melyen éneklek. :)
Ha kikockáznám, szerintem még meg is találnám magam a TV-s felvételen - de ez már egy másik történet.

https://www.youtube.com/watch?v=OdtTwB2yh18

A három hónap kihagyást, hogy SEMMIT nem sportolhattam, rendesen megéreztem
a szumma 300km-es tekerés alkalmával.
Már az első nap estéjétől izomlázam volt rengeteg helyen a lábaimban.
Sirokon laktunk, a szomszédos Bükkszéken van egy gyógyvizes fürdő, nem keveset
punnyadtam ott a meleg vízben.
A Kékestetőre menő napot is kihagytam (nem csak én), inkább gyűjtöttem az erőt
a haza útra.
A Bükk azért (is) jó, mert itt ha felmész, fenn vagy ("és ha elutazol, el leszel utazva" :) 'And when you're gone, you stay gone, or you be gone.'
Marsellus Wallace), eléggé monoton az emelkedés/lejtés.
A Mátra nem ilyen. Hullámzik. Az Eger-Sirok szakasz is. (Pszichésen) nagyon fárasztó, hogy feltekersz egy hegyre, aztán gurulsz is le róla, majd jön a következő. Aztán ismét. Majd megint.
Mindent összevetve, jó túra volt, a vállam - ha nehezen is, de - bírta, pedig
egy-egy hosszabb szakaszon egy csomagokkal megrakott mounten bike-on tekertem.

Nagyon kevésszer áztam el bicajjal, tegnap nagyon.
Egy négy napos túráról tértünk haza (majd mesélek, ha előkerülnek a
fényképek - tiszta Másnaposok! :) a Mátrából, a Bükkön át.
Az első 40km-en nem is volt gond, a második viszont emlékezetes marad.
A hazai terep határán történt, már majdnem felértem az utolsó monstre emelkedő
tetejére, éppen átléptem a megyehatár táblát, amikor elkezdett esni.
Beálltam az erdőbe, eléggé gyorsan el is állt.
Hurrá, irány tovább!
Kemény öt perc múlva elkezdett zuhogni, de nagyon.
Erdőbe be, bicajos nyeregtáska kibontása hátizsákká, széldzseki fel a baseball sapkára.
Nagy zuhi megúszva, kis esőben (kezdtek rendesen átázni a lombok) irány haza,
zömében lefelé.
Gőzölgő aszfalt, vízátfolyások, kis eső, csöpögő eső, erősebb eső random módban.
Az utolsó lejtő (sok-sok km) előtt már szutyogott a cipőm és a bicajos nadrágom,
a kőkemény, új, sima külsőim egyáltalán nem tapadtak a hideg vízben, a fékeim alig fogtak, a szépen gyógyuló jobb vállam pedig kezdte unni, hogy rá támaszkodom és még fékezek is jobbal.
Szóval ahol 55-tel szoktam lezúgni, most max. 20-25-tel jöttem, nem kockáztathattam egy esést.
Majdnem az a szégyen is megesett, hogy lehagyott az 5-ös busz, úgy, hogy hamarabb indultam vagy 30 másodperccel. (Csak a villamospálya hosszabbítás miatti torlódás miatt előztem vissza.)
Jól bőrig áztam. Aztán az utolsó kb. 5 km-en leszakadt az ég.
Akkora zápor kapott el, hogy brrrr. Mondjuk, akkor már nem érdekelt.
Mindig tusolok, de most beleültem a forró vízbe a kádban.
És csak remélem, hogy sem a torkom, sem a tüdőm nem gyulladt be.
Nem volt túl hideg a hőmérséklet - reménykedem.

... még megkedvelem a verseket? Ez - a címét leszámítva - kifejezetten tetszik:

Alekszandr Puskin: Szerettem Önt

Szerettem Önt: talán e mély szerelmem
a lelkemben nem hunyt egészen el;
De békéjét ne dúlja már fel ez sem;
nem is búsítom önt már semmivel.
Szerettem Önt, némán, reményvesztetten,
voltam szelíd, majd féltékeny s irigy -
mély áhitattal, gyöngéden szerettem,
ég adja, hogy szeresse más is így.


(Franyó Zoltán fordítása)
 

Ismét eltelt vagy tíz nap. Minden különösebb történés nélkül.

Több mint egy hónapig egyetlen lemezismertetőt sem írtam. Nem tudom, mitől volt,
de semmi kedvem nem volt hozzá, márpedig az ilyesmihez (nálam) hangulat kell.
Aztán az új Amorphis mű (The Beginning Of Times) visszarántott a "lóra". Majd megírom a linket (na, nem mintha egy kiemelkedő iromány lett volna), ha aktív lesz.
Noha nincs benne semmi különös, az egész abum nagyon rendben van.
Nekem leginkább az egyik hörgősebb dal tetszik:

https://www.youtube.com/watch?v=9ufRt5RK5co

Első verzió: kaptam 207 ezer Ft-ot. Ennyit nyertem azon, hogy annak idején (kötelezően)
jó döntést hoztam.
Második verzió: 800 ezer Ft-nál is több HOZAM helyett kaptam 207 ezer Ft-ot "reálhozam" címén. Leraboltak, és még nyugdíjam sem lesz. A különbözet megy majd Selmeczi Gabriella "hú, de sötét" végkielégítésére, illetve (és/vagy) Lázár János Audijába, Szijjártó "szintén megélhetési politikus" Péter rettenet béna női kosárcsapatába, a Győrbe (Vida Panka- magadra ne vedd!!!).
Harmadik, elgondolkodtató verzió: kaptam 207 ezer ft-ot, ez éppen annyi, amennyi elég
egy repülőjegyre a világ majdnem bármely részébe.
Csak oda.

     Meghalt Amy Winehouse. Van ilyen. Ahogy' kinézett a halála előtti napokban, nem is
meglepő. Nomen est omen?

Régebben azon agyaltam ilyen esetekben (leginkább Dave Gahan halála és újraélesztése
kapcsán), hogy "nem hiszem, hogy nincs senki, aki - tisztán látván, hová vezet
ez az egész - nem beszélget el a beteg (mert egy szinten túl egyértelműen betegségről
beszélhetünk) agyával egy tisztább pillanatában úgy, hogy az hasson".
Aztán megértettem, hogy ez nem úgy megy, ahogy Móricka elképzeli.

      Mostanában azon gondolkodom, hogy a "nagyok", akikről köztudott, hogy használnak,
használtak nagyon kemény drogot, közülük is azok, akik mára abbahagyták, miért nem
vetnek be nagyobb erőket a drogok hatásainak bemutatásában.
Nem a papolásról beszélek, hanem a HALÁLOS veszély tudatosításáról. Mert kik
hathatnak a fiatalokra, ha nem ők?
Hogy csak az Amy Winehouse-nál ismertebb nevek közül említsek néhányat így, hirtelen:
Alice Cooper, Ozzy, Lemmy, Slash, Dave Gahan, Keith Richards...
      Jó, Lemmy beszél róla, Slash is, úgy, ahogy, Ozzy egy élő (ellen)reklám, de hány
hozzájuk hasonló tag van, aki tehetne az ügyben.?
A zsernyákokat sem értem. Ott volt pl. az Oasis, (remek zenekar, de) a fél világ
tudta, hogy több kokaint fogyasztanak mint kenyeret, mégsem hallottam soha, hogy
megütötték volna a bokájukat.
Elkalandoztam.
     Nekem, akinek Dave Mustaine volt a kedvenc zenészem (bizonyos szinten a mai napig
Ő az), annál hatásosabb elrettentés nem kell a vénás dolgoktól, hogy láttam
(felszínesen), hogyan küzd egész életében (!!!) a függőségével, és olyan
koncertrészletet, ahol állni és beszélni alig bírt. Az más kérdés, hogy gitározni
akkor is veszettül tudott. Van egy (több?) olyan képe, melyen kamera felé fordított vénákkal van fényképezve, hogy mutassa, (akkor éppen) tiszta.
Aztán ott van még az itt is bemutatott, brutálisan realisztikus első Nikki Sixx könyv
(The Heroin Diaries), és persze a Trainspotting - ami inkább filmben üt.
     Összegezve: nem ott kezdődött Amy halála, mikor napokon át vodkával tolta a
szintetikus agy-szétcsapókat, hanem ott, amikor az elsőt (másodikat, negyediket?)
bevette annak idején, anélkül, hogy tudta volna, hová vezet az út, melyre rálépet.
     Véleményem szerint nem a Mr. Mackey-féle kinyilatkotatások ('Drugs are bad, M'kay')
tehetnek az Amy-éhez hasonló tragédiák megelőzése érdekében, hanem azok tapasztalatai, akik átélték a függőséget.

u.i.: még nem is olvastam Dave Mustaine könyvét!! Jár valamelyikőtök mostanában angol
nyelvterületen? Vagy van dombornyomott bankkártyája?

Kolostorban, az egyik szerzetesről:
"És, "Szívesen", amiért épségben visszahoztuk. A józanítóban találtunk rá.
- Mondjuk mi is juttattuk oda..."

- It happened again, we lost Teddy.
- How bad is it? Like, no wedding bad?
- A bit worse than that.

Blőd, de óriási.
Régen nevettem ennyit.
Talán az első rész alatt.

Képzeljétek, a norvég honlapokon
terjed a hír, hogy visszaütött a pofon.
Megjött a régen várt tavasz,
kezdődhet egy mégújabb szakasz.
Sok gyerek és a vásárló tömeg
nézi, hogy ez mégis hogy lehet:
Áttört a víz a gátakon,
áttört a homokzsákokon!

Ha nem, baj én is megpróbálom,
van célom és van irányom,
Van más, van alternatíva,
mielőtt bekrakkol a klíma!
Mindig megújítom magam, bennem napenergia van,
Nem lépünk Isten helyére,
egy a jelszó: TARTÓS BÉKE!

Élőlény, nem az élő lényeg vagyok,
tudtommal a Földre én is csak becsekkolok
Pörögni egyet a felfordulásba',
és izgulni, ne legyek bálna Japánba'.
A fuldokló autó még dudál,
menne még, de nincsen már tovább.
Áttörte a víz a gátakat,
Bécs befogadja a szörfdeszkásokat.

Ha nem baj, én is megpróbálom,
van célom és van irányom,
Van más, van alternatíva,
mielőtt bekrakkol a klíma!
Mindig megújítom magam,
bennem napenergia van,
Nem lépünk Isten helyére,
egy a jelszó: TARTÓS BÉKE!
TARTÓS BÉKE! TARTÓS BÉKE!

Egy a jelszó: TARTÓS BÉKE!

https://www.youtube.com/watch?v=WQ3m-zrALJo

"az új médiatörvény szellemiségével összeegyeztethetetlen tartalmak miatt,
valamint családunk és saját biztonságunk érdekében
határozatlan időre felfüggesztjük a kaukazus.hu weboldal üzemeltetését

(bocs, most az egyszer minket csináltak ki)






a kaukazus zenekar 2004 és 2009 között működött.
dalait ingyenesen elérhetővé tette az interneten.
keresd a letöltőoldalakon vagy youtube csatornákon!


köszönjük, az összes tagok és közreműködők nevében:

Hornyák Balázs, Vinyo, Veréb, Sallai, Fűrész, Toldi, Máriusz, Zozi,
Hidvégi Áron, Dalma, Csaszi, Kata, Gyuri, Marinka, Vetőviki, Lecso, Lovi,
Béky,Mapez, Szer, Kardos, Salamongergő, Bíborka, Gáldani, MR2, Jocó,
béresdani, hogen, tamás, bogi, bakaymarci, toldiszülei, dió

- aki kimaradt, az nem direkt volt

0036209576393
kaukazus@kaukazus.hu"

Ha valaki azt hiszi, történt valami érdemleges az említett négy megállónyi szakaszon
azóta, hogy három hete (!!!) legutóbb írtam róla, az téved.
Átterelték ugyan a közlekedést a sínek másik oldalára, hogy a megállókhoz hozzá-
kezdhessenek ott is, ahol eddig autók jártak, de nagy hiba lenne azt hinni, hogy
a felsővezetékeknek nyomuk van, vagy hogy készen van egyetlen megállóhely is.
Kabaré.

A. Egy, a tervek szerint tavaly átadott TESCO áruház.
B. Egy hektárnyi ember-magas parlagfűvel benőtt terület egy megyeszékhelyen, a stadion,
    az uszoda és a(z új) villamos(project)pálya tőszomszédságában.
C. Egy elcseszett beruházás.
D. Egy több mint 100 éves atlétikai (és futball) klub egyik legelső, salakos edzőpályája,
    a beton lelátókkal és a futópályával együtt, ahová (velem együtt) a teljes
    városzrészből rengetegen jártak rendszeresen futni.

Megfejtés: a felsoroltak mindegyike. :(

.. is vannak. De minek?
Jól szórakoztam az Uruguay-Argentína mészárláson (mexicói "játékvezetővel"!!), illetve azon, hogy a "fene technikás" brazilok közül a négy legbátrabból háromnak nem sikerült eltalálnia a kaput 11-esből, de a negyedik is kihagyta.
Egy ismerősöm véleménye az egészről:
"A copa-t sokszor próbáltam nézni, de valahogy olyan az egész mint egy falunapi kupán a bronzmeccs, senkinek nincs kedve az egészhez, de azert odarúgnak."
Nincs nagy véleményem a "latin" "fociról", az tény.

VB bronzérmes a svéd női foci válogatott. Hat meccs, öt győzelem, egy vereség.

http://www.fifa.com/womensworldcup/highlights/video/video=1476061/index.html