'Dark Night Of My Soul'

Kezdtem az Öngyilkosok szobájával (Sala samobójców/Suicide Room), ami egy lengyel film.
Igazi művészfilm, de a nézhető fajtából. Van története, úgy-ahogy mondanivalója és el
is gondolkodtat kicsit a végén. Jó kezdés volt. Mondjuk 6/10 pont.

Az Írországban játszódó Halálos ébredésre (The Other Side Of Sleep) már elvárásokkal
ültem be. Hiba volt. Történet és esemény nélküli, gyenge film. Semmit nem adott.
A kő ír akcentus (a 'people' úgy hangzott, mint a 'PayPal':) nagyon jó volt, de ahhoz
nagyon keveset beszéltek benne, hogy megmentse a filmet. 3/10 pont.

Az R U There (Ott vagy?) csak egy hangyányival volt jobb. (Ha egyáltalán.)
Annyival, hogy érdekes helyszínen (Taiwan) játszódott, de eseménytelen, logikátlan,
blőd befejezéssel. (Jó, bele lehet magyarázni szép dolgokat a végébe, de...) 3/10 pont.

Folyt.köv.

Minden film előtt hallottam a héten egy reklám miatt. Nagyon tetszik.

https://www.youtube.com/watch?v=6DWRzmAJumw

Vanessa James - Summer

Kezdem a CineFest beszámolómat a(z eddig) legnagyobb élménnyel, egy versenyen kívüli
filmmel. Restless. Rendezte: Gus Van Sant.
Döbbenetesen erős és egyszerre nagyon könnyed is.
Kreator-t dübörögtettem előtte (nem szándékosan, a rákészülés részeként, hanem
véletlenül), de másfél órával a zene után már bőgtem a filmen, ahogy' kell.
Pedig SEMMI különös nincs benne, csak az élet, a szeretet, a szerelem.
De ezek nagyon.
Aki egy picit is érzett valaki iránt valamit valaha, azt szinte garantáltan leveri a
lábáról minden különösebb erőltetettség vagy sziruposság nélkül.
Mia Wasikowska (az Alice Csodaországban Alice-e) hibátlant játszik benne,
de a srác is OK.
A forgatőkönyv gördülékeny, a párbeszédek nagyon vidámak, sokszor felnevettem a film alatt.
Például közvetlenül az első könycseppek után.
A többi vetítést követően a stáblista elején menekültünk :) a teremből. Most mindenki maradt a helyén, és csendben filózott, majd többen megtapsolták a filmet.

Életemben először mentem el egy filmfesztiválra (CineFest), erre egyből egy kapitális
bakival találkoztam. A The Debt (Az adósság) első kb. 10 perce alatt minden hangsáv
gyönyörűen szólt, kivéve az, amelyen a szereplők beszéltek, abból ugyanis semmi.
Az említett idő elteltével leállt a vetítés, közölték, hogy dolgoznak a hibán, és
természetesen ismét elkezdik majd az elejéről a filmet.
Aztán kiderült, hogy aznap ez már nem megoldható, így mehettünk haza, a filmet pedig
áttették szerda éjfélre.
Mindez nem szegte kedvem, fogok még menni vetítésre a fesztiválon, de a vasárnapi
felhozatalból inkább a Ritmiklift koncertet választottam.
Előre kevert gitárok, kissé csendesebb basszus (nem bántam, de nem ez a megszokott
náluk), remek vetítések, jó dalok, szóval, minden a megszokott. (Tehó! Külön köszönet, amiért nem pakoltál cigit a gitárnyakba! :)
Nem teljes sötétben játszottak, ahogy szoktak, de így is szuperek voltak.
A gépem gyakorlatilag nullás ilyen kevés fényben, de remélem, nem bánjátok.

A csütörtöki/pénteki pangásom már pénteken kora délután elmúlt, mikor B. hívott,
hogy este akusztikus koncertjük lesz. (SZER, Szabad Európa Rádió)
Ott kiderült, hogy Marcinak (dobos) éppen aznap van a szülinapja, ráadásul whisky
akció is volt. A többi sejthető.
Az új dalaik közül a Biztató nagyon tetszik,

http://www.szabadeuroparadio.hu/letoltesek.php

de azért még a Bocs áll legközelebb hozzám:

https://www.youtube.com/watch?v=Ja4wmWwwoD8

Nem is láttam még őket akusztikus verzióban.
Jók voltak, jól éreztem magam. Összehaverkodtam az "új" basszerrel is.
Koncert közben (!!) odatotyogott hozzá egy idős néni (kosár, fejkendő), hogy
vegyen tőle virágot, vagy gyümölcsöt!
Vett (barackot, szőlőt és szilvát, nem kis mennyiségben :), mindezt a zenész, a koncert közepén. :)
Életemben először autogramot is adtam egy pólóra. :)
A zenekarral beszélgettem, mikor jött egy tag és kezembe nyomta a tollat. Mondtam, hogy nem vagyok a bandában, de "Ne törődj vele, délután 6 óta mindenkivel aláíratom" volt a válasz. :)
Na, igen, meccs nap volt. :)
B. azon a 12 húros Yamaha-n játszott, mely nagyon sokáig Lecsó (Pál Utcai Fiúk)
tulajdonában volt.
Koncert előtt és után is játszottam rajta, olyannyira, hogy Lacival ketten eltoltuk a
The Cure-tól a Just Like Heavent. Egészen jól sikerült, még egy rajongónk is
lett hirtelen. :)
Egyikünk sem énekelt, de mindketten ritmusoztunk, játszottuk a vezérdallamot
és szólóztunk is. Így majdnem kétszer hosszabb lett a dal az eredetinél, de nagyon élveztem.
(Nem szeretek emberek előtt játszani, de együtt játszani valakivel (aki tud)
mindig nagy élmény.)

https://www.youtube.com/watch?v=mlVUKBewO1A

Szóval, remek volt. Aztán jött a szombat és a vasárnap újabb meglepetésekkel.

...pangok, gondolkodom.
Semmi különös.

Az imént hallgattam (sokadszor) az a-ha 2000-ben kiadott koncert CD-jét, és
váratlanul mintha a hozzám nagyon közel álló akkordváltásra (tercrokon fordulat)
bukkantam volna a Scoundrel Days című dalban.
Meglepő, mert ez a vészjósló, feszültséggel teli, de egyben nagyon felemelő váltást
elvétve (sem) alkalmazzák popzenei előadók.
Ex-gitáredzőm: jól hallom?
Ha nem (és ha igen, akkor is :), leírod, mely akkordokról van szó?
Köszi!!!
Írtam már, hogy NAGYON bánom, hogy soha nem láttam őket élőben.
És már valószínűleg nem is fogom.

https://www.youtube.com/watch?v=pSrZ1NnEG7g

https://www.youtube.com/watch?v=4vJOnQmh18s

..., hogy hol jár az Euro árfolyam (287Ft fölött a deviza közép). A benzin áráról nem is beszélek! (De. Kb. 387Ft/liter. Bőven több mint duplája annak, amennyiért az USA-ban adják - ha jól számoltam.)

Minden reggel ugyanúgy indul
Felkelsz, és kattan a zár
Ugrasz, mert fontos a dolgod
Látod, már éled a gyár
Szép lassan elnyel a massza
Kis szíved úgy kalapál
Hasznos kis pont vagy a sokból
Ébresztő, mozdulj már

Azt mondom, ennyi az élet
Azt mondod, nincs, ami vár
Azt mondom, váltani kéne
Azt mondod, túl nagy az ár
Kérdezz, hogy jöjjön a válasz
Lássam, hogy nyílik a szád
Bénultan várod a végét
Ébresztő, mozdulj már

Refrén:
Forog a kerék körbe-körbe
Nem mersz kiszállni belőle
Tudod jól, nem kéne félni
Mégis gyáva vagy lépni

/Hollywoodoo: Forog a kerék/

https://www.youtube.com/watch?v=4dRzI13s2OQ

...és a jellegzetes képek a lemezeikhez!

Sok bús vihar közt lettem férfi én,
és életem hosszan kavargó árja
lecsillapult most percnyi szunnyadásba,
s az ég azúrját tükrözi szinén.

Vajon soká?... Elmúlt-e már talán
vihar és próbatétel mindahány?

/Puskin: Sok bús vihar közt lettem férfi én - ford.: Csuka Zoltán/

Ian? What were you going to tell me to do with the documentary people if they annoyed me?
He said I've got to be really nice to you.
Ian, mit is akartál mondani, mit csinálhatok a filmes srácokkal, ha idegesítenek?
Azt mondta, legyek kedves veletek.
/Dick: Production manager/

I think the only time we'd ever travelled with a crew was back in the late 70s,
where basically there was only one crew member!
/Dave Murray/

- so could you give us a little insight about what it's really like backstage
on tour, you know, the kind of stuff you wouldn't want us to know?
- If we told you, then you'd know, wouldn't you!?
/sajtótájékoztató/

I said to the tour manager, five beers for five people for an hour journey isn't enough. It's pathetic. I'm sure we can afford it.
(telefonba:) Note to self! I can't talk very well because my mouth's so dry.
/Manager/

The anxiety is, are we going to be as good as the audience, who are just going
to give 150%? We've really got to deliver a passionate performance,
that justifies our existence in front of this audience.
Az a kérdés, hogy leszünk-e annyira jók, mint a közönség, akik 150%-ot adnak majd.
Nagyon oda kell magunkat tennünk, hogy jogosan játszhassunk ilyen közönség előtt.
/Bruce a dél-amerikai közönségről/

- And we've lost Janick. As you may have gathered from what you've seen so far,
Janick's a little bit of a lone soldier. He runs off, disappears, and does his
own thing.
Normally, you find him in an Irish bar somewhere. Being there's no an Irish bar here,
he's just decided to go off on his own anyway. Last time we saw him, he was heading
over there.
- So... Oh, there he is.
- Where is he?
- Right in front of us.
- Oh, he's come back. There you are. I was just telling them, you went off on your own.
Yes. There he is. He's back, boys and girls. Couldn't find the Irish pub so he
came back.
/Nicko egyszer próbál komolyan beszélni, most éppen Janick eltűnéséről a mexikói
piramisoknál/
- Ő olyan magányos farkas típus. Eltűnik. Általában egy ír kocsmában találjuk meg.
Legutóbb arra indult el.
- De hiszen itt van előttünk!
- Visszajött. Nem találta az ír kocsmát, hát visszajött.

https://www.youtube.com/watch?v=5ka8dQE0GLw

Nicko leveszi a napszemüvegét a piramisban, 60 láb mélyen a föld alatt:
I wondered why it was so dark. Nem tudtam, miért van ilyen sötét. :)

- Look at your face. 'You'd better be able to play'.
- You'd better be able to play. :)
- Nézd ezt az arckifejezést! Az van rajta, hogy "Ajánlom, hogy játssz ma este".
- Ajánlom, hogy játssz ma este!
/Nicko jól ismeri a manager-t, még a golfsérüléskor is/

We do it without basically any media. We haven't become celebrities.
We still go and have a drink in the pub with our mates.
Nobody has to bow to us. We're just musicians. We play music. We enjoy it.
And if you like our music, God bless you.
And if you don't like it, God bless you, too.
/Janick/

Találtam egy olyan 30-ast Magyarországon, aki nem hallott még az Iron Maiden-ről.
Csak lestem!!
Első döbbenetemben gyorsan meg is néztem végre a Flight 666-et, a zseniális
turné dokumentumfilmet a bandáról. Annak idején elkezdtem, de a benne hallható  számtalan brit akcentus miatt beletört a bicskám. Mostanra szereztem hozzá (angol) feliratot, így mindjárt más volt.
Röviden: a zenekar (a világ legnagyobb heavy metal zenekara (mi? jajj, ne már,
hogy Metallica! Felejtsétek el azt az alter rockot játszó korlátolt bagázst!))
fogott egy Boeing757-est, kicsit átalakította belül (és kívül), belepakolta
a teljes turné felszerelését és turné csapatát, és körbejárta a világot másfél
hónap alatt. A gépet Bruce, az énekes vezette!
Két csóka filmezhetett az utazások, koncertek alatt, között, ennek eredménye
a film.
Etalon!

India, ahogy többen is (Nicko, naná; Janick) a manager yorkshirei akcentusát
utánozzák, Ausztrália, Adrian Pat Cash-sel teniszezik, Nicko és Dave golfozik,
Steve lányai, Japán, Adrian bluest gitározik koncert előtt, USA, Mexico,
Nicko Mexikóban alkudozik :), bemásznak a Nap Piramisba, Costa Rica, a golflabda
sérülés, Kolumbia, a kolumbiai rajongó, aki sírva mutatja az elkapott dobverőt,
majd keresztet vetve megköszöni Istennek, hogy ott lehetett a koncerten,
Brazília, Uruguay, Chile (a legnagyobb tombolás, amit valaha koncerten láttam,
ESZMÉLETLEN!!!), Kanada, a Maiden betűtípusával legyártott Paiste cintányérok...

A video elején látni az egyszerre ugráló küzdőteret. Nem semmi! A közepén pedig jön Eddie!

https://www.youtube.com/watch?v=_JNG3jtLm-8

Profin fényképezett és vágott anyag. A felépítése is tökéletes. Visszaadja a
meglátogatott országok jellemzőit, az emberek viszonyát a Maidenhez, bepillantást
nyerünk a tagok (turnén töltött) hétköznapjaiba, de leginkább a SZERETET sugárzik belőle, ami világszerte (!!!) körülveszi a zenekart.

És persze rengeteg a humor és a bajnok zene.
Legközelebb idézetekkel jövök.

Tekintetünk előbb csak félőn összetéved,
majd néhány röpke szó, aztán a párbeszédek
s már kacajoktól és daloktól zeng a ház,
kerengő táncok és elbúvó suttogás;
majd kapkodott szavak, epedő pillantások,
szűk lépcsőházban még elnyújtott búcsu...

/Tél van, az ember itt falun - részlet, Fodor András fordítása/
Helyenként kifejezetten tetszenek Puskin versei.

Itt nem mennek autók
Erre a kutya se jár
Lakatlan házak között
Csavarog a holdsugár
Itt nincsenek álmok
És nincsenek álmodók
Balkán rezesek
Fújják a takarodót

Rozsdás a sarló
És lötyögős a kalapács
Lomtalanított igazságokon
Ücsörög egy uzsorás
Leszegett fejjel kérdem
Hogy van-e valamije eladó
Nesze - mondja -
Itt van egy kis ultravaló

A puritán ösztön és a szükség vezet
Szanaszét mardosom a tetemeket
S szíveket szórok a lábak elé
Mutasson utat a vaknak hazafelé

Nem hiszek a papnak
Aki a farzsebéből prédikál
Nem hiszek az ártatlannak
Aki poharaz a pirosnál
Nem hiszek a sorsban
Amire csillagokat aggatnak
Kicsi kínai angyalok
Az ölükben ringatnak

A puritán ösztön és a szükség vezet
Szanaszét mardosom a tetemeket
S szíveket szórok a lábak elé
Mutasson utat a vaknak hazafelé

/Quimby: Ultravaló/

https://www.youtube.com/watch?v=kXQVMIbLxXk&list=PLDECC3932D9241760&index=24

Az egyetlen megmaradt barakk és a büntető gödör.

Kis falu (egy bolt, két kocsma), romos vár, hangulatos környék, jó levegő.

Nem pite!
Rooney három gólt lőtt (két szabadrúgás, egy 11-es), így három meccsen eddig ötöt
szerzett, de az egész csapat nagy parádét mutatott be. Young két gólja egyformán gyönyörű volt.
Nagy élmény volt "élőben" látni.
És ez az Arsenal egy-két hete oda-vissza verte az olasz negyedik Udineset.

'It was the first time Arsenal had conceded eight goals in a league match since 1896.'

(('concede' - de szép, választékos szó!))

Look at this field my son
Deserted, empty place
Where the dead silence feeds on lost whispers
There was a Kingdom here
A City full of life
Songs of its praise were being sung by the mountains
Oh, listen to them now

People felt strong and powerful
Proud of their wealth
All of them believed they were kings of the whole world
They started to take more
And crossed the borderlines
Called themselves gods above everything and everyone
Oh, listen to them now

Faster and faster
Higher and higher
Great temples of gold grew taller and glittered in the sun
Gods, too sure of themselves
Never lost their pride
Even when the altars and monuments started to collapse

Oh, how quickly they died
Oh, how quickly they turned into
The dust of the forgotten land

Listen intently
Souls are crying
This is the song of the forgotten land

/Riverside: forgotten land/

https://www.youtube.com/watch?v=GnK8DEYWxKs

Riverside: Elfeledett föld

Fiam, nézd ezt a kietlen, üres területet
Hol a halotti csend elveszett suttogásokból táplálkozik.
Egykor királyság volt itt, egy élettel teli város,
A hegyek énekelték a dicsőségét zengő énekeket.
Oh, hallgasd őket most.

Az emberek erősnek és hatalmasnak érezték magukat,
Jólétükre büszkének
Mindannyian az egész világ urának hitték magukat,
És egyre többet vettek el, átlépték a határokat
Mindenek és mindenkik felett álló isteneknek hívták magukat
Oh, hallgasd őket most.

Egyre gyorsabban, egyre magasabbra
Nőttek hatalmas, napban csillogó arany templomaik,
Istenek, túl biztosak magukban
Soha nem vesztették el büszkeségüket
Még akkor sem, mikor az oltárok és az emlékművek kezdtek összeomlani

Oh, milyen gyorsan haltak meg,
Milyen gyorsan váltak az elfeledett föld porává.

Figyelj erősen,
Lelkek sírnak,
Ez az elfeledett föld dala.
 

Hopelessly adrift
In the eyes of the ghost again
Down on my knees
And my hands in the air again
Pushing my face in the memory of you again
But I never know if it's real
Never know how I wanted to feel
Never quite said what I wanted to say to you
Never quite managed the words to explain to you
Never quite knew how to make them believable
And now the time has gone
Another time undone
Hopelessly fighting the devil
Futility
Feeling the monster
Climb deeper inside of me
Feeling him gnawing my heart away hungrily
I'll never lose this pain
Never dream of you again

/The Cure: Untitled/

https://www.youtube.com/watch?v=CYCkbgb1rMw

Wo-hoooo. Fetrengek. Egy olyan zenétől, amit már ezer éve (majdnem 20) ismerek.
Szeretem a koncert lemezeket. Nagyon. Ez egy élőben felvett lemez, de nem egy
teljes előadásé, hanem a Wembley Arena-ban '90-ben adott koncertről összeválogatták
az előző évi Disintegration album dalait, és szépen egymás mögé pakolták.
Mi ebben az újdonság? Az, hogy annak idején hivatalosan ki sem adták, nem került kereskedelmi forgalomba, csak promo célokra jelent meg itt/ott, ennek ellenére (és éppen ezért) hamar kultikus lett.
A DeLuxe hullám mostanra (2010) érte el a Disintegration-t. A zenekar a stúdió lemezhez
hozzácsapta az Entreat felfrissített változatát, megsépeklve az eredeti nyolc dalt a
maradék, annak idején csak maxikon megjelent néggyel és a már szokásos, 20 számos kiadatlan apróságokat tartalmazó lemezzel.
Az eredmény a teljes Disintegration album élőben. Klasszikus!!
Furán néztem emberekre, akiknek a Disintegration a kedvenc The Cure lemezük
(nálam a Kiss Me, Kiss Me, Kiss Me visz mindent, és a négy lemezes (!) kislemez
gyűjteményük, a Join The Dots, na és persze a Greatest Hits akusztikus lemeze),
de idősödve, és az Entret-et hallgatva kezdem megérteni őket.
Csodálatos, tiszta, mély, tartalmas zene.
A The Cure tud a világon a legjobban egy olyan dolgot a zenében, zenéről, amelyről nagyon sok zenekar azt sem tudja, hogy létezik. Pedig - szerintem - éppen az a lényege.
70 perc érzés!!!

https://www.youtube.com/watch?v=ZDs-I48fYwE

'some songs move you to the point of tears'